Rész, Fejezet
1 1, 1| messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik
2 1, 1| utálatos egy fészek. ~Ím most, mikor már egy kicsit talán
3 1, 2| sem, nemhogy vasút lenne. Most újabban úgy tetszik, jár
4 1, 2| egy köcsögbõl.~Szinte még most is elõttem van a kis tót
5 1, 3| népszerûtlen külön állást kezdett most elfoglalni; ugyanis a pákosztaságából
6 1, 3| tekintélyt és a befolyást! Most már kikergették Visztulát
7 1, 3| kötelességérzet van.~Billeghi Máté most megfordult, és észrevette
8 1, 3| Pedig csitt, csitt! Ni, most is az anyai hang szólt ki
9 1, 3| anyja szekeret küldött érte, most senki se értesítette, a
10 1, 3| fekete selyem rojtok.~És most ezt nekem kell felnevelnem!? -
11 1, 3| tanácstalanság, az imádságra gondolt; most is azt tette, hogy átment
12 1, 4| elmondom neki, éppúgy, mint most ez a pap, hogy a szívemet
13 1, 4| kitárult.~A kosár ott állt még most is. A gyermek a kosárban
14 1, 4| szobákba.~A gyermek szemei most ki voltak nyitva, kékek
15 1, 4| Hát hogy az öreg Flinta most az égben van, az annyi,
16 1, 4| fel a hegynek. Úgy rémlik most utólag Erzsinek, hogy aligha
17 1, 4| kántor uram - mondá -, most szedje össze az eszét. Kövér
18 1, 4| találtunk tegnapelõtt.~- Most már értem.~A tisztelendõ
19 1, 4| még helyes menyecske volt. Most aztán, mintha összebeszéltek
20 1, 4| bolondságot eltakarnak!~Most is egymás után tûnt el a
21 1, 4| anyaszentegyházra is áldozott, most öt éve õ hozta azokat a
22 1, 4| nem haragszik, és akkor most sem fog megharagudni.~-
23 2, 1| egyáltalán született, az örökség most már többfelé ment.~A gyermek
24 2, 1| Igenis, fülbevalót akart, és most már õ volt rajta, õ türelmetlenkedett,
25 2, 2| tökfilkóba töltögetem. Denique, most a vége felé akadok egy igazi
26 2, 2| örökségért kinyújtott kéz ez.~Most már örökre vége volt a terveinek:
27 2, 2| hogy a kis vörös emberke most öreg korában ilyen nagy
28 2, 2| hamar - lihegte Gregorics.~Most még csak egy kételye támadt
29 2, 3| elment, nem igen vette azt most észre senki. Szépen, szerényen
30 2, 3| ide a fejem alá. Így ni, most már jobban érzem magamat.~
31 2, 3| megveregeti a lapockámat. Jaj, még most is fáj tõle az oldalon.
32 2, 3| nem lesz semmi baja, már most is jobban van, egypár nap
33 2, 3| napján. Ez volt a kezdet, most én is ezzel szegem be a
34 2, 3| még. Hagyjuk a halált. Az most a kötõfékre alkuszik. Érdekesebb
35 2, 3| nekik az ígért összegeket.~- Most már elmehetnek.~Az öregebb
36 2, 3| még a fiút várom. Hány óra most?~Éppen a déli harang kondult
37 2, 3| és ne nyáron, s íme mégis most hal meg. Hát érdemes a mai
38 2, 4| szegény rokonait!~Nem volt most már nehéz kitalálni, miben
39 2, 4| bõkezûen költött rá, míg élt, s most egyszerre kiapad a jólét
40 2, 4| õ lányát, a Minkát, aki most kezdett átformálódni rügybõl
41 2, 4| Az Isten ujja, testvér! Most már hiszem, hogy megtaláljuk
42 2, 4| üstöt, amelynek az árát most kéri a kolompáros.~- Hát
43 2, 4| ami értékes volt benne, s most már égett a föld talpa alatt,
44 2, 4| fölszaladt az orra tetejére.~Most aztán gyerekjáték volt megtalálni
45 2, 4| adogató gyerek tudta, hogy most Pestet építi. Valahol a
46 2, 4| háta ijedtében. Jaj, ha most a csiga elszakadna!~- Hopp
47 2, 4| akkor majd lejövök, de most a legfelsõ ablakot csinálom.~-
48 2, 4| megjött rá az igazi vevõ. Most már csak flegma, minél több
49 2, 4| életében kövekkel dolgozik és most azon kezd siránkozni, hogy
50 2, 4| Megvan az alku.~Prepelicza most már körülményesen elbeszélte
51 2, 4| hiszen az õ kára lenne az most, mert a Libanon az övé lesz,
52 2, 4| Libanonért. Akár ki is fizetem most mindjárt.~Sztolarik elgondolkozott.~-
53 2, 4| nem fogott szavamon, de most már bele nem megyek. Az
54 2, 4| csak nem ettem maszlagot.~S most újra megindult a licitálás,
55 3, 1| kezd virágozni. Pedig ha most nõsülne is, emelkedhetnék.
56 3, 1| Gregorics Pálnak lett a fia, aki most földönfutó, míg az örökséget
57 3, 1| feküdt a vánkosokon, de még most is volt benne egy ünnepélyes
58 3, 1| kongtak-bongtak, mintha most frissen jönnének a másvilágról.~
59 3, 1| felsóhajtott:~- Kiásnám én azt most a föld mélyébõl is öt körmömmel,
60 3, 1| könnyû volt megkeríteni, most is ott pipázgatott a »mladi
61 3, 1| kellene tudnunk, hogy hol van most.~- Nyilván elkótyavetyélték,
62 3, 1| mint amennyit hittem volna. Most már csak tovább kell kutatni!~-
63 3, 1| megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével,
64 3, 1| láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék
65 3, 1| elõérzet súgja nekem, hogy most jó nyomon vagy, hogy megtalálod
66 3, 1| megtalálod az örökségedet.~- Most már én is hiszem - lelkendezett
67 3, 1| veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje
68 3, 1| otthon? S ha otthon hagyta, most is ott heverhet ócska holmija
69 3, 1| Gyuri! Ha neked volnék, most rögtön kocsira vetném magamat,
70 3, 2| De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást
71 3, 3| lõcsöstül, saraglyástól, úgyhogy most már kezdett lecsúszni a
72 3, 3| elõkelõ külsejû ifjúra.~- Most már éppen nem mutatom meg
73 3, 3| került, Münczné asszony, most meg akarnám szerezni, mint
74 3, 3| Wibra György ügyvéd vagyok.~Most már az öreg Münczné jött
75 3, 3| az udvarra a létrához, s most már maga is föl akart menni,
76 3, 3| az utolsó útjára. Mintha most is elõttem állna. Azt vitte,
77 3, 3| a kocsijához, az anyóka most már lomhán topogott utána,
78 3, 3| öt forinttal a szûcs, és most már tenyerébe csapott az
79 3, 3| szemvillanattal észrevette most, milyen finom ruhában van.~-
80 3, 3| Annyi glogovai ember van most itt a vásáron, hogy kidoboltathatná
81 3, 4| ebben fõtt a szenátus feje most, s látszottak az összeráncolt
82 3, 4| mindenha diplomata volt, most is furfangon jártatta eszét.
83 3, 4| mit tegyen, mit mondjon most, mikor egyszerre benyitott
84 3, 4| volt. Kétszeresen örülök most neki, mert már keresztet
85 3, 4| topoly.~Gyuri érezte, hogy most szólnia kell valamit, de
86 3, 4| Villámhirtelen észrevette most Gyuri a közelgõ mondatot (
87 3, 4| hitte volna? Az ördögbe is, most már értem. (Mravucsán a
88 3, 4| leghíresebb ügyvédre, csak most látta, milyen csinos, milyen
89 3, 4| szerencsétlenségbõl szerencse, mint ahogy most is történt, hogy a mai szerencsétlen
90 3, 4| kimenetelû eset nélkül nem lenne most szerencsém mindnyájukat
91 3, 4| oda Gyuri hanyagul, amint most kénytelenül ráveté tekintetét
92 3, 4| egyáltalán megijedtem-e. De most kezdek már félni. A testvérem
93 3, 4| rossz néven venni. De ha most kipárolog fejükbõl a félsz,
94 3, 4| mintha csakugyan az lenne most a legégetõbb kérdés, hogy
95 3, 4| útját állta.~- Ohó! hó! Most esett már a kapa a kõbe!
96 3, 4| Oh, Szûzanyám, Szûzanyám! Most már értem Mária miasszonyunkat,
97 3, 4| A pocsolyát ennélfogva most is ki kellett kerülniök
98 3, 4| Megfagyott birká«-nál még most is szólt a zene, a vendégek
99 4, 1| hallott rébuszát, melyet most százegyedszer adott fel
100 4, 1| hazahoztam a »kecskétül«, ami most rajtam van.~Csodálattal
101 4, 1| cserél a feleségével, s most már Szliminszkyné a másik
102 4, 1| is volt gyûjteményem. Még most is van néhány példány.~De
103 4, 1| sem mer nevetni. A tósztok most nagy szaporaságban eredtek
104 4, 1| Wladimir kiáltott fel:~- Most már én teszem le a garast!~-
105 4, 1| De Wladinnal nem lehetett most bírni. Mindenre képes az
106 4, 1| az erdész õrült meg, de most az egész társaságot látván
107 4, 1| körülötte a levegõben.~- És kié most az esernyõ? A templomé? -
108 4, 1| tette volna, értené - de most már égnek a gyertyák!)~-
109 4, 1| fölséges lenvásznát, csak most kezdte észrevenni félfüllel,
110 4, 1| Veronka szorongva.~Eloltotta most a gyertyavilágot, sötétben
111 4, 1| mozdulattal elfogta. Itt vagy most már, macska koma! Hamar
112 4, 1| kétrét a szeme táján: »most lásson már maga, ha tud«,
113 4, 2| padlásán kereste az esernyõt! Most végre megkerült. Gondviselésszerûen
114 4, 2| még több méz volt benne most harmadszorra, vagy negyedszerre),
115 4, 2| szemhéjaira, hogy is lehetne most aludni? Úgy röpködtek elõtte
116 4, 2| reménye hozzájutni. Mi történt most? Mindössze megfordult a
117 4, 2| Mindössze megfordult a dolog. Most már az a baj, hogy valóságos
118 4, 2| mert engem illet…«~Gyuri most elkezdte sorba elemezni,
119 4, 2| kártyáztunk. A szegény Klempa még most is ott alszik a két könyökén,
120 4, 2| szolgáló rám nem kopogtat, most is alszom. Bárcsak ne nyitott
121 4, 2| stílusba. - Milyen kár, hogy most már nem tudhatjuk.~- Biztosítom,
122 4, 2| virágos lóherésre. Szerencsére most mozdulatlan, mint egy gombostûre
123 5, 1| Czobornak volt egykor tulajdona, most a Koburg hercegeké. A korcsma
124 5, 1| ültetett el azon a helyen, s most az minden évben egyetlen
125 5, 1| kosarat kapott volna?~- Igen, most már biztos vagyok - felelte
126 5, 1| lásson arcába, és a Góliát most azzal is megelégedett, hogy
127 5, 1| az - felelte Gyuri, akit most semmi se hozhatott volna
128 5, 1| mintha a föld alól jönne. Most már világos volt, hogy a
129 5, 1| meghosszabbított hámba, és bár most is omlott lába alatt a hasadék
130 5, 1| fel -, mennyit szenvedhet most miattam.~Gyuri mindenáron
131 5, 1| százszor jobban örülnék most, ha egy szegény vándordiák
132 5, 1| hirtelen. Egy szélroham jött most a Brána felõl, megrázta
133 5, 2| Szent isten, mikor, hol? Hát most a fa alatt.~Ah, madame Kriszbay,
134 5, 2| érzem én jól, hogy önnek most el kellene ájulnia, részint
135 5, 2| kocsis úr; csak hajtson most egyenesen.~Levendulaillat
136 5, 2| ösmerem a jó szívét, de most aztán lásson ám valami ebédhez,
137 5, 2| volna be vele. Miért jött ez most ide?~Az elnök pedig elég
138 5, 2| nehezedett szívére: Miért jött ez most ide?~Maga Gyuri is meg volt
139 5, 2| Veronka csak azt érezte most, hogy végtelenül boldogtalan,
140 5, 2| ruhájára is - de ki törõdnék most azzal?…~- Denuque hozzájutottál
141 5, 2| hangon Gyuri.~- Ne vágj most közbe, várd be az ötórai
142 5, 2| Egy sikoly hallatszott most a szomszéd helyiségbõl s
143 5, 2| mosolyt.~- Hiszen éppen most fejtettem ki - szólt türelmetlenül -,
144 5, 2| Sztolarik megfordította most a kérdést.~- De hátha Veronka
145 5, 2| figyelj, Gyurka öcsém, mert most mindjárt bedübörög az az
146 5, 2| volt már örökségéhez, s most megint elillanóban van elõle,
147 5, 2| ernyõ nyele.«)~Kíváncsi lett most az elnök is:~- Ki az az
148 5, 2| Az elõbbi logikád szerint most már az Adamecznét kell nõül
149 5, 3| meg, még tán jobb, hogy most és így múlt ki, hanem azért
150 5, 3| Az is olyan szomorú volt most.~- Fogass be te is - törte
151 5, 3| Akkor még nem tudtam.~- Hát most már tudod?~- Most már tudom -
152 5, 3| Hát most már tudod?~- Most már tudom - felelte kurtán.~-
153 5, 3| gyámatyám, higgye meg, hogy most szinte kicsiségnek tetszik
154 5, 3| kend? Hallott valamit?~- Most beszéli, kérem alásan, a
155 5, 3| Hol?~- A határban, mert most már bizonyos, hogy ott van,
156 5, 3| sokaságot.~- No, látod, most már csak a falu közepére
157 5, 3| rétek felé mutatott.~- Eredj most már eleibe, Gyuri, és vedd
158 5, 3| kendõ pongyolán odavetve; most aztán sietve csörtetett
159 5, 3| lányka megolvadását -, mert most legalább bebizonyíthatom,
160 5, 3| csakugyan el akar venni még most is?~- Természetesen. Mit
|