Rész, Fejezet
1 1, 3| van odakünn? Ki szólít?~- Én volnék, a Billeghi Máté
2 1, 4| Isten, mi lett, de õ, az én ismerõsöm, mindig élt, mindig
3 1, 4| sebektõl vérzõ pléhember, az én ismerõsöm.~Ah, itt van õ!
4 1, 4| Még itt is itt van! És én nem vagyok többé egyedül
5 1, 4| Letérdepelek elõtte akkor én is és elmondom neki, éppúgy,
6 1, 4| azokat fent az égben? Hát az én lányomat? Hát az én apuskámat?
7 1, 4| Hát az én lányomat? Hát az én apuskámat? Hát az én szegény
8 1, 4| az én apuskámat? Hát az én szegény uramat?~Hitték,
9 1, 4| fõzetni, szent atyuskám. Azt én mondom, az öreg Adameczné.
10 1, 4| Hol vegye? Hát nem vagyok én itt? Engem az Isten is papszakácsnénak
11 1, 4| pap -, de honnan vegyem én a fizetését?~Adameczné a
12 1, 4| Miért volna lehetetlen? Az én pénzem is csak olyan, mint
13 1, 4| Bíróviselt ember volt az én uram, az anyaszentegyházra
14 2, 1| bagoly mímelné a pávát.~- Én a legveszélyesebb foglalkozást
15 2, 1| viszontagságait:~Tudod-e rózsám, mi az én ágyam?~Jéghideg kövön terített
16 2, 1| kövön terített köpeny,~Ez az én ágyam.~Így alszom én. De
17 2, 1| az én ágyam.~Így alszom én. De hogy eszem?~Ételem lóbul,
18 2, 1| Tudod-e rózsám, így élek én.~Gregorics Pált elérzékenyítette
19 2, 2| engem, Gregorics úr? Az én szellememet néhány generáción
20 2, 2| Megragadta a doktor kezét:~- Az én fiam õ. Hallja-e, az én
21 2, 2| én fiam õ. Hallja-e, az én fiam. Egy szakajtó aranyat
22 2, 3| tartotta bennem a lelket. Azaz én tartottam a lelkemet az
23 2, 3| unokaöcséim, és alkudtak rám. Én pedig szepegtem, hogy melyik
24 2, 3| Enyém a ló - mondá -, én megveszem.« Ránéztem a kaszás
25 2, 3| kaszás ember -, majd hozok én mindjárt egy kötõféket a
26 2, 3| Ez volt a kezdet, most én is ezzel szegem be a véget.~
27 2, 3| bágyadtan mosolygott.~- Azt már én jobban tudom, mint ön, Sztolarik
28 2, 3| hogy miképpen jutott az én apám ehhez a borhoz. Az
29 2, 3| Gregorics úr.~- Hja, az én apám nagy selyma volt. Furfanggal
30 2, 3| út nem használt. Valamit én is örököltem ebbõl a furfangból.
31 2, 3| lebensretterbõl, csak elkezd az én megboldogultam sopánkodni: »
32 2, 3| fejét rázta.~- Nem, nem. Én már készen vagyok. Mindenem
33 2, 3| Arról nem végrendelkezik. Én csak annyit olvashatok,
34 2, 4| Soványi úr: Ejnye, akkor én is oda megyek.~Ennek dacára
35 2, 4| üstöt nem hiába vétette az én szerelmes öcsémuram. De
36 2, 4| mint a frissen szûrt tej. Én magam is visszavonom a szavamat.
37 2, 4| a szajkó is tud, uram.~- Én Besztercebányáról való vagyok.~-
38 2, 4| üstrõl van szó? Uramisten, ha én minden katlant és serpenyõt
39 2, 4| tart engem? Hát úgy nézek én ki? Egyébiránt jól teszi,
40 2, 4| hogy emberemre akadtam. És én azt szeretem. Hamar megértjük
41 2, 4| olyan becsületes ember, mint én. Persze, persze. (Kedvtelenül
42 2, 4| firkával jár az árvaszékhez. Én örömestebb hagyom a dolgot
43 2, 4| Nem, nem Gregorics úr, én nem bocsátkozom ebbe. A
44 2, 4| hirtelen elhatározással -, én belemegyek a dologba a fiú
45 2, 4| meg.~- Nem tesz semmit. Én megadom érte a húszat.~Csak
46 2, 4| lesz az övé, azért se lesz. Én veszem meg a Libanont. Huszonötezer
47 2, 4| többet ád, azé lesz. Ha az én birtokom volna, állnám a
48 2, 4| Prepelicza a prókátornál -, én ugyan nem szégyenlem, mert
49 3, 1| felelte:~- Bocsánat, de én nem szoktam házasodni.~Valóban,
50 3, 1| tudott, míg te nem jössz. De én voltam a hibás.~- És miért
51 3, 1| felsóhajtott:~- Kiásnám én azt most a föld mélyébõl
52 3, 1| örökségedet.~- Most már én is hiszem - lelkendezett
53 3, 1| mennék, míg csak…~- Mennék én is, de hová menjek?~- Hát
54 3, 2| kanál vízbe Pelsõcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet
55 3, 2| marja… De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf
56 3, 3| valamit?~- Müncz Jónásné?~- Én vagyok.~- Esernyõt szeretnék
57 3, 3| amit nem értesz«, s az én szegény férjem igen bölcs
58 3, 3| zavarba jött, megakadt). Én Wibra György ügyvéd vagyok.~
59 3, 3| No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba öreg fejem. Oh, oh,
60 3, 3| hagyott kétezer forintot. Jaj, én már akkor is öreg voltam,
61 3, 3| szívecském! Hol vagyok már én attól? Már nekem a tatája
62 3, 3| Müncz Móric -, nem vagyok én borjú, aki szopni fogja,
63 3, 3| onnan Abellovára ment. Hát én is Abellovára mentem. Az
64 3, 3| krajcárok bevásárlásával az én becsületes öregemet, aki
65 3, 3| nem Illés próféta, de az én tátim) árucikkelyeivel dobálta
66 3, 3| esernyõt kerestem, bántam is én az esernyõt, hanem apámat.
67 3, 3| szívességét!~- Ah, uram, én köszönöm. Valóban hercegileg
68 3, 3| ügyvéd elmosolyodott.~- Én meg ezeret is megadtam volna
69 3, 4| menyecskék és leányok.~- No, én ugyan vissza nem adnám,
70 3, 4| mert a bábaszékiek, ahogy én ösmerem õket, ha a hullát
71 3, 4| uram. Ezt már szeretem. Az én polgármesterségem alatt
72 3, 4| is megkerült. Ezt nevezem én hatósági rendnek.~Aztán
73 3, 4| elfelejtettem volna az örömtõl, hogy én ezért… hogy is mondjam csak…~
74 3, 4| közbe, mint védõpajzsot.~- Én dr. Wibra György vagyok,
75 3, 4| Sajnálom, kisasszony, de én nem olyan doktor vagyok,
76 3, 4| kicsikém, ha az ember szép. Én is szép voltam, de sohase
77 3, 4| suhogott a válla körül.~- Én azokon a lovakon? Soha.~-
78 3, 4| mondom, az a szélmalom. Én csináltattam, mert mindig
79 3, 4| parancsolat.~- Nem, nem, én már félek ezektõl a lovaktól.
80 3, 4| se megyek velök. Hiszen én magam gyalog is útra kelnék,
81 3, 4| hogy gyalog eresszem el az én legkedvesebb papomnak az
82 3, 4| topánkában. Bizony azt mondaná az én kedves fõtisztelendõm: »
83 3, 4| Mravucsán barátom, akit én annyiszor megvendégeltem,
84 3, 4| mintha mondaná: »Nem vagyok én bolond, maradok örökös csikónak.«
85 3, 4| szabályokat a pokolban. Bábaszéken én csinálom a szabályokat,
86 3, 4| nem a francia frajlák. Én pedig azt mondom, hogy a
87 3, 4| azért nem mehetnek, mert én nem engedem, hogy mozduljanak.
88 3, 4| megborzongott a kis bakfis.~- Jaj, én a világért se megyek keresztül
89 3, 4| ami holmijok van, majd én átviszem, mert én erõs vagyok,
90 3, 4| majd én átviszem, mert én erõs vagyok, mint egy medve.
91 3, 4| kellett volna mondanom, hogy én vagyok Mravucsánné. Jaj,
92 3, 4| Katonadolog az egész. Hát mikor én egyszer feldõltem, pedig
93 3, 4| Mármost aztán mit csináljak én vele, kit ültessek melléje
94 3, 4| asszonyság, majd mulattatom én az asztalnál és kínálom
95 3, 4| filozofált a talyigás -, hogy az én lovam nem ló. Hát hogyne
96 3, 4| kátyúba. Nagy szamár az én szomszédom. Igaz-e, vagy
97 3, 4| Kriszbaynak: ~- Ló-e hát az én lovam, vagy nem ló?~Kriszbayné
98 4, 1| tollukból egész végekre.~De én nem szeretem ezt s röviden
99 4, 1| eltagadom.« Azért tehát én még arról sem állhatok jót,
100 4, 1| lövi magát.~- A gyilkos én vagyok! - beszéli Klempa. -
101 4, 1| Magától is lehet félni?~- Mert én fogdosom õket.~- A zsiványokat?~-
102 4, 1| még egyszer olyat mond. Én a lepkéket fogdosom az erdõben.~-
103 4, 1| a dicsekvési vágy:~- Az én gyûjteményemet látná. Van
104 4, 1| férfiak a vadat ûzik.~- Én is lelkesedem a lepkékért -
105 4, 1| egyszer szeretnek.~- Ó, én másért szeretem õket…~-
106 4, 1| összekeverése a színeknek! Én úgy nézem a szárnyaikat,
107 4, 1| kiáltott fel:~- Most már én teszem le a garast!~- Wladin,
108 4, 1| tüdõgyulladást kap, vagy mit tudom én, milyen baja eshetik, ha
109 4, 1| borított a lányka fölé.~- Az én esernyõmet - tört ki az
110 4, 1| Becsületemre mondom, nem én voltam!~Rejtelmes vihogás
111 4, 1| Wibra úr, tessék elhinni. Én nem vagyok hiszékeny asszony,
112 4, 1| cudar, mindjárt kifogok én rajtad.~Barikádot csinált
113 4, 1| van egy kendõ? Majd adok én neked nézdelõdni, mikor
114 4, 2| Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan.
115 4, 2| milyen bizonyítékkal álljak én aztán elõ, hogy az esernyõnyélben
116 4, 2| aggastyán.~»Igen, és ön?«~»Én Szent Péter vagyok.«~»Mi
117 4, 2| aláírni az ön javára.«~»Az én javamra?«~»Értesültem, hogy
118 4, 2| nyilatkozatot, hogy az esernyõt nem én adtam a kisasszonynak.«~»
119 4, 2| annyi idõm. Tudhatja, hogy én a kapunál állok strázsát,
120 4, 2| mennem kell.«~»De hát akkor én mit csináljak? Miképp jussak
121 4, 2| az engem illet. Mert én le se feküdtem, egész reggelig
122 4, 2| lábacskáihoz… Nem tudom én, hogy lesz ez egész Glogováig.~-
123 5, 1| gyaníthatja, kit kértem meg.~- Én? - szólt elhalványodva,
124 5, 1| egyszerre elhalt. - Hogy én? - rebegte, de nem szólt
125 5, 1| kisasszonyt.~- Eszerint én örökös pártában maradjak? -
126 5, 1| lovakat, majd mindjárt vágok én egy nyújtót a tengely alá.~
127 5, 1| közelben. Oh, hála neked, én istenem! Segítsen rajtam
128 5, 1| emberi ábrázat. Mi (t. i. én és olvasóim), kik fiatalon
129 5, 1| imáimba foglalva. De, oh, én háládatlan, hiszen még nem
130 5, 1| megragadva:~- Istenem, az én Veronkám!~Az ügyvéd szelíden
131 5, 1| mondá ünnepélyesen. - És én már oda is adtam neki!~Veronika
132 5, 2| madame Kriszbay, érzem én jól, hogy önnek most el
133 5, 2| Hogy te se? Szamár! Ha én nem tudom, mit tudnál te,
134 5, 2| hogy siessen.~- Sietnék én, de a ló nem akar.~- Hát
135 5, 2| tetszik?~- Hogyne, hiszen én sem vagyok kenyérbélbõl.
136 5, 2| lenni hozzá.~- Meggondoltam én ezt, kedves gyámatyám, nem
137 5, 2| elõtte volt…~- Mit bánom én, mikor volt!~Adameczné nyugodtan
138 5, 2| pattant fel az ügyvéd. - Én a régi esernyõnyélrõl kérdezõsködöm.~
139 5, 2| úr is elösmeri…~- Inkább én is elösmerem, de térjen
140 5, 3| van.~- Éppen azt akartam én is kérdezni - mondá a madame. -
141 5, 3| Hát nem az urakkal volt?~- Én azt hittem - szólt a pap -,
142 5, 3| hogy nem láttam.~- Mi se.~- Én se.~- Talán a konyhában
143 5, 3| szíveskedjék megparancsolni az én kocsisomnak is, hogy fogjon
144 5, 3| poharak között.~- Mit bánom én az esernyõnyelet!~- Úgy?
145 5, 3| hát így beszélj! Akkor hát én is itt maradok. Gyere, keressük
146 5, 3| tükör…~- Mindjárt idehozom én az egész határt!~Hitetlenül
147 5, 3| nincs tûz!~- Mindegy, ha én parancsolom. Ösmersz-e?~
148 5, 3| ajkát harapdálta. ~- Azt én tudom - szólt elhalón, csendesen -,
149 5, 3| fel a leány keserûen. - Én meg ezt akarom, ni!~S ezzel
150 5, 3| Wibra úr. Gyûrûzze fel ne az én szegény ujjamat, hanem az
151 5, 3| leteperte azt egész alulra. Én bizony nem ásom többé kijjebb.
|