Rész, Fejezet
1 1, 1| királyokra és hercegekre.~Isten õ szent felsége mindenesetre
2 1, 1| hogy a cocók megindulnak és õ nem mozdul egy zsák tetejérõl,
3 1, 2| makacs. Azt mondja, hogy õ csak bizonyos növényeket
4 1, 2| vitte fel Glogován; de az õ háza is csak szerény volt,
5 1, 3| az ennivalót. Úgy ám, de õ adta a tekintélyt és a befolyást!
6 1, 3| vigasztalni akarta azzal, hogy õ se volt ott, aztán hozzátette
7 1, 3| õfelsége magához vette, az õ trónusához szólította. Nem
8 1, 3| Mátéval, a kosárral együtt, és õ csak állna, egyre állna
9 1, 4| lelkemet megnyugvással, hogy õ uram nekem, de az, hogy
10 1, 4| tudja Isten, mi lett, de õ, az én ismerõsöm, mindig
11 1, 4| én ismerõsöm.~Ah, itt van õ! Még itt is itt van! És
12 1, 4| õrajta rezegtek, mintha az õ arcának a megnyilatkozásai
13 1, 4| megnyilatkozásai volnának, mintha õ mosolyogna sok szenvedései
14 1, 4| processzióval járulának Isten õ szent felsége elé, ki karbunkulus
15 1, 4| processziós népség között az õ harmadéve elhalt unokája,
16 1, 4| egy kis bekukkanásra az õ Agnisa leányának…~Igaz ellenben,
17 1, 4| mondotta az egyházfi (õ látta így, kalap nélkül) -,
18 1, 4| Istenre. Majd megfizeti õ azt nekem az atyuska helyett.
19 1, 4| áhítat rezgett lelkében. Õ is érezte, hogy csuda történt.
20 1, 4| tisztelendõre. Tudta is õ, mi az az esernyõ!~- Ej
21 1, 4| lábáról a kapacitálással, õ maga jobban értvén a dialektikához,
22 1, 4| is áldozott, most öt éve õ hozta azokat a tarka gyertyákat
23 1, 4| oltárterítõt pediglen az õ testvérhúga slingelte. Hát
24 1, 4| hogy mivel érdemelte meg õ azt a szégyent, hogy az
25 1, 4| vászongombát, amiért aztán az õ tüszõjébe is csordul néhány
26 1, 4| lehet. Nem egyenesen az õ imádságára lõn-e odateremtve
27 1, 4| Ami azt jelentette, hogy õ is hisz az esernyõben.~Néhány
28 2, 1| bebizonyítja Gregorics Pál, hogy õ jó lesz. A közmondások is
29 2, 1| szeressék az emberek.~És õ jó is volt, lépten-nyomon,
30 2, 1| nektek bizonyítani, hogy õ nem knikker«.~Hanem erre
31 2, 1| krakéler«, ha összeveszett és õ engedett, azt mondták rá,
32 2, 1| Gregorics Pál ajánlkozott, hogy õ is szeretné szolgálni a
33 2, 1| hivatalok itt vannak, hagyja meg õ azokat olyanoknak, akik
34 2, 1| milyen gazdag, és végre is õ a saját vérét köpi - hát
35 2, 1| gondolná magában:~- Valóban, õ egy értékes ember.~Felkiáltana
36 2, 1| a sereget csúfítaná. De õ mindenáron tenni akart valamit.~
37 2, 1| a bölcsesség. Ez volt az õ teóriája is már.~Egy asszony
38 2, 1| úr, mit takarékoskodjék õ neki?~Sõt még aznap délben,
39 2, 1| Miért is ne akart volna? Az õ fülét is csak az az Úristen
40 2, 1| fülbevalót akart, és most már õ volt rajta, õ türelmetlenkedett,
41 2, 1| és most már õ volt rajta, õ türelmetlenkedett, hogy
42 2, 1| Nem, nem - ellenkezett õ -, megszoktam, úgy megszoktam,
43 2, 2| nem kellett sarkantyúzni; õ már magától is némi túlzott
44 2, 2| halálos szenvedését, és az õ vézna teste is érezte a
45 2, 2| doktor kezét:~- Az én fiam õ. Hallja-e, az én fiam. Egy
46 2, 2| fiacskáját felkarolta, hogy õ fogja oskoláztatni. El is
47 2, 2| a Gyuri miatt, de errõl õ nem tehetett.~Míg a fiú
48 2, 2| ahol a Gyuri tanulgatott az õ öreg mentorával.~Ezek voltak
49 2, 2| mentorával.~Ezek voltak az õ boldog hetei, az egyedüli
50 2, 2| maga a pokolbeli sátán, õ készíti Wibra Gyuri penzumait,
51 2, 2| készíti Wibra Gyuri penzumait, õ önti fejébe egy varázsmondattal
52 2, 2| szõrszálból álló bajszát. Volt az õ nevetésében valami ravaszkás,
53 2, 3| tartottam a lelkemet az õ kedvért, de mostan kieresztem.
54 2, 3| Míg itthon volt Gyuri, õ tanyázott benne Kupeczkyvel,
55 2, 3| befalazásánál jelen akar lenni õ maga egész végig.~Éjfélre
56 2, 3| lélek, hogy övé a ház, az õ nevére van írva, itt õ az
57 2, 3| az õ nevére van írva, itt õ az úr.~- Csak a négy fal
58 2, 3| volt a mértéke annak, hogy õ mennyit emelkedett az emberi
59 2, 4| kijelentette, hogy miután az õ nejének sohase volt semmi
60 2, 4| bárcsak elvenné idõvel az õ lányát, a Minkát, aki most
61 2, 4| szép asszonyt õrzött. S ha õ nem bírta volna evõkanállal
62 2, 4| jámbor Matykónak, hogy az õ becsületében gázoljanak,
63 2, 4| megelevenedni látszott az õ káprázó szemeiben, s mintha
64 2, 4| Bántotta volna - hiszen az õ kára lenne az most, mert
65 2, 4| lesz, csináljon aztán az õ kis skvarkájával4, amit
66 2, 4| többet a Libanonért, mint õ.~Boldizsár úr ezúttal egy
67 2, 4| vala a titkot, akkor az õ szerepe végképp lejár, így
68 2, 4| hogy a húr feszítésével õ rontotta el a dolgot, érezte,
69 2, 4| se protekciója, végre is õ maradt bent a csávában.
70 2, 4| csávában. De valószínû is, hogy õ csinálta a gonosz tréfát
71 2, 4| szegekkel és ócskavasakkal; õ hagyta nekik örökül, furfangosan
72 3, 1| mindenünnen mosolygott feléje, de õ meglehetõsen savanyú képpel
73 3, 1| mindennap, úgy végezte az õ ügyvédi teendõit. A lelke
74 3, 1| Gyurinak más baja, ami az õ pályafutásának egyenletességét,
75 3, 1| Egyik nap abban élt, hogy õ egy szolgálónak a fia, az
76 3, 1| elõszobájában, mint annak inasa, de õ is ugyanabból a kottából
77 3, 1| annál inkább valószínû, hogy õ volt, mert a város ócska
78 3, 1| nadrágjai és mellényei az õ Búza utcai kis boltjába
79 3, 1| bõvebb részletekrõl, minthogy õ hosszú ideig volt a városban
80 3, 1| esernyõt Gregoricstól?« Mire õ nevetett, és kedélyesen
81 3, 1| hogy annyira még nem vitte, õ csak Zólyomban és Hontban
82 3, 1| vármegyét, de a másvilágra sem õ nem szándékozik, sem a gyerekeket
83 3, 2| London!)~De Pelsõc is kutya, õ meg a nyomorult Bábaszék
84 3, 2| fogta magát (érezvén, hogy õ is szuverén), a fiatalságot
85 3, 3| ócska esernyõje, melyet õ igen szeretett életében,
86 3, 3| akkor is öreg voltam, mikor õ fiatal volt. No, hát csak
87 3, 3| védeni kezdte.~- Mit tudhatta õ, melyiket kell itthon hagyni!
88 3, 3| Carthago romjain; csakhogy az õ Carthagójából a romok se
89 3, 3| nem bírtunk felfedezni az õ viselkedésérõl, pedig két
90 3, 3| mint egykor Illés prófétát, õ meg szétbontván batyuját (
91 3, 4| furfangon jártatta eszét. Õ - úgymond - legokosabbnak
92 3, 4| sújt ezer olyat, aki az õ oldalánál maradt, pláne
93 3, 4| nem akart megelevenedni, õ maga adott kevély érzelmeinek
94 3, 4| álmodik. Nem így képzelte õ a paphúgokat. Elhízott,
95 3, 4| A pap?~- Igen, a pap. Õ nagyon szeret engem, odalesz,
96 3, 4| legkedvesebb papomnak az õ húgocskáját azzal az õ piskóta
97 3, 4| az õ húgocskáját azzal az õ piskóta lábacskáival. Uj
98 3, 4| neki vendégei vannak, õ rá nem ér, azon melegiben
99 3, 4| boltja elõtt áll, hogy azt az õ udvarába terelje.~Nemsokára
100 3, 4| nyilatkozzanak: szamár-e az õ szomszédja, vagy nem?~Azok
101 3, 4| Mravucsán; így aztán az õ karjaiban ájult el.~A becsületes
102 4, 1| egy perszóna lehet, mert õ maga kottyantotta ki férje,
103 4, 1| mosolyodott el tréfáikon, mert õ még nem hallotta, de a bennszülöttek
104 4, 1| elõlegesen láthatatlanul, és õ löki fel intõ jelül a poharat.~
105 4, 1| vágányából kizökkenteni, mikor az õ új ruhájáról beszélhetett.~-
106 4, 1| levegõben, elannyira, hogy õ is feldöntötte a poharát.~-
107 4, 1| sületlenségek fölfalják az õ nagy témáját, melyben dolgozott.
108 4, 1| gyertyákat meggyújtják, hogy õ fölüláll az ily bárdolatlan
109 4, 2| lefeküdt, de nem aludt. Az õ levetkõzése (ne méltóztassanak
110 4, 2| lepkék a glogovai erdõben. Õ csak kergette õket, egyre
111 4, 2| lesz, mint lesz? Mit mond õ a glogovai papnak holnap?
112 4, 2| kiveszi az utalványt és õ maga értékesíti. Miért is
113 4, 2| és gondolkozók jó barátja õ.~Az arany-tanácsok közé
114 4, 2| látszólagosan hallgatag õ. Úgy súg neked, hogy észre
115 4, 2| hát Mokry úr állott ott az õ újdonatúj kék ruhájában,
116 5, 1| támadnák meg õket az erdõn, s õ lelövöldözné a revolverével
117 5, 1| sem mert mondani, immár õ is félni kezdett a rettenetes
118 5, 1| pár gyerekes szó, amit az õ fiatalos eszük kitágított,
119 5, 1| kapunak). A Brána nem akárki. Õ már mágnásféle a hegyek
120 5, 1| a hölgyeket, hogy segít õ mindjárt - csigavér az ilyen
121 5, 1| régen otthon vannak, míg õ itt aggodalmaskodik. Legjobb
122 5, 1| pap jóságos hangon -, ha õ is úgy akarja.~Ekkorra már
123 5, 1| megölelte. Örült, hogy az õ bajáról nem tud semmit. (
124 5, 1| Hiszen nem illik, de õ nem is akart semmit. ~-
125 5, 2| menjen gyalog a kocsi után. Õ maga vette át a gyeplõt,
126 5, 2| tisztelendõ úr nem tudja, se õ maga.~Ezen a rejtélyes mondaton
127 5, 2| így verték. Nem értett õ sokat ebbõl a zagyva beszédbõl,
128 5, 2| egyet érteni kezdett, hogy õ csak eszköz valami eltalálhatatlan,
129 5, 3| különös, ami történik, hogy õ is nyugtalankodni kezd.~
130 5, 3| Jézus menyasszonya volt õ, és halandó ember menyasszonyává
131 5, 3| melyek belefonódnak az õ életsorsába. Csak tovább,
132 5, 3| volt - kár, hogy valamikor õ is megöregszik.)~De a võlegény
|