1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1907
Rész, Fejezet
1 1 | ARANY-KISASSZONY~Bevezetés~Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk
2 1 | ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek,
3 1 | érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni
4 1 | háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul
5 1 | háta szerényen odalapul a hegyhez. ~Ha végigjárod
6 1 | hegyhez. ~Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett
7 1 | itt is emberek laknak?" ~A vidék kietlen, rút, az időjárás
8 1 | rút, az időjárás mostoha. ~A zimankós "Szitnya", a "felhők
9 1 | A zimankós "Szitnya", a "felhők szeretője" erővel
10 1 | Ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog,
11 1 | nem esik, szél sivít végig a zigzugos utcákon, a sikátorokon.
12 1 | végig a zigzugos utcákon, a sikátorokon. Szomorú város
13 1 | sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák
14 1 | város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől "
15 1 | kipárolgásától, vizétől "golyva" nő a halvány arcú leányok és
16 1 | idétlen férfinép nyakán. A harmadévi újoncozásnál hatszáz
17 1 | idősb nőt láttam egyszer a "Kamara utcán", amint lihegve
18 1 | utcán", amint lihegve és a fáradtságtól kimerülten
19 1 | mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek,
20 1 | kosárral a hátán mászott a hegynek, mert Selmecbányán
21 1 | ereszkedik; tertium non datur. ~A kosár átkozottul füstölgött.
22 1 | meggyulladt benne, s rákiáltottam a szegény tót asszonyra: ~-
23 1 | tót asszonyra: ~- Anyó, ég a kosara! ~Ónszürke arcát
24 1 | mosolyra fordítá felém, a anyai büszkeséggel mondá: ~-
25 1 | büszkeséggel mondá: ~- El, dehogy. A Náckó pipázik bent. ~S valóban,
26 1 | egy veszekedett kamasz ült a kosár alján összekuporodva,
27 1 | akit anyjának még mindig a hátán kellett cipelni. ~
28 1 | kellett cipelni. ~Sehol a világon nem olyan részrehajló
29 1 | világon nem olyan részrehajló a mennyei gondviselés, mint
30 1 | gondviselés, mint Selmecbányán. A hegyen lakó Csemez Stevónak
31 1 | kel és későbben nyugszik a nap, mint közvetlen szomszédjának,
32 1 | geográfiai helyzet, mint itt. ~A Csemezék Krisztina nevű
33 1 | például kiáll ebéd után a zöldre festett kapuajtóba,
34 1 | fekete szemeivel meglátja a szomszéd hegygerincen, hogy
35 1 | szomszéd hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevű
36 1 | Bohuska nevű kisasszonya a kertben sétál, nyájasan
37 1 | Bohuska? ~Bohuska megfordul a kedves, nyájas és ismerős
38 1 | hangra, s ugrándozva fut a kis Krisztina felé egész
39 1 | kis Krisztina felé egész a hegygerinc széléig, hol
40 1 | hegygerinc széléig, hol a tátongó mélység kezdődik;
41 1 | megállj csak! Kik azok a nagyon csúf emberek? Vajon
42 1 | emberek? Vajon igazán azok-e? ~A szép Krisztina fölnevetett.
43 1 | hallatára abbahagyták dalukat a fülemilék a "fekete csalitosban".
44 1 | abbahagyták dalukat a fülemilék a "fekete csalitosban". A
45 1 | a "fekete csalitosban". A szebb hangra figyeltek ők
46 1 | öreg bányagróf lesz itt meg a Csutkás professzor. ~- Juj,
47 1 | messze nem volna. ~S valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig
48 1 | valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél
49 1 | kellett ereszkedni egész a lutheránus templomig, onnan
50 1 | templomig, onnan megkerülni a várost, Szélakna felé, s
51 1 | várost, Szélakna felé, s ott a katolikus anyaszentegyház
52 1 | kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a "Klopácskára", melytől már
53 1 | már aztán tűrhető út visz a Mirkovszki házig. ~- Ha
54 1 | Szemvesztő tündérszín, még a szivárvány is megirigyelhetné. ~-
55 1 | megirigyelhetné. ~- Igaz, igaz... Az a haszontalan fiunk! Ugyan,
56 1 | el is felejtettem, hogy a világon van. ~Tini szótlanul
57 1 | Tini szótlanul nézett le a mély völgytorokba, melynek
58 1 | alján és oldalain, mint a tündérmese táncra kelt rögei,
59 1 | indítványozá Tini, és a fejére kötött fehér tüllkendőt
60 1 | rántással olyan mélyen lehúzta a szemére, hogy semmi sem
61 1 | álla hegye; egy kis darabka a mennyországból. ~~
62 1, 1| Demeter úr bemutattatik a nyájas olvasónak~Bizonyára
63 1, 1| olvasónak~Bizonyára egyike a legszebb dolgoknak ez árnyékvilágon
64 1, 1| dolgoknak ez árnyékvilágon a házasság. Isten ments, hogy
65 1, 1| nemzedéktől; mert ha már mi ittunk a suvikszos palackból, az
66 1, 1| Ha tehát nem kárhoztatom a jövő maradékra nézve, nincs
67 1, 1| maradékra nézve, nincs okom a múltakba visszatekintve
68 1, 1| tanár urat, amiért abba a meleg fürdőbe vágyakozának,
69 1, 1| hajlamuk őket, kik annyi év óta a lehető legnagyobb barátok. ~
70 1, 1| Egyszerre sütött ki szíveikben a "vének nyara", s egyugyanazon
71 1, 1| egyugyanazon virág fogamzott meg a száraz talajban. ~Ha valamin,
72 1, 1| három testben, aztán soha a világ eleje óta nem merült
73 1, 1| nézetkülönbség, kivévén a burnót élvezetében. ~Ezen
74 1, 1| önálló kapacitás volt mind a három úr. ~Luppán lovag
75 1, 1| ugyanis azt állította, hogy a burnótot olyanformán kell
76 1, 1| kell fölszíni, mint mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt
77 1, 1| mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt spanyolviasz
78 1, 1| spanyolviasz messziről felhúzza a tűt vagy a nyírott papírszeleteket;
79 1, 1| messziről felhúzza a tűt vagy a nyírott papírszeleteket;
80 1, 1| nyírott papírszeleteket; a világért sem szabad a burnótot
81 1, 1| papírszeleteket; a világért sem szabad a burnótot egészen odavinni
82 1, 1| orrlyukakhoz, s ezáltal devalválni a mennyei kéjt, mely ezen
83 1, 1| úr nem engedheti. Ő sem a szemeten szedte tudományát,
84 1, 1| Mégpedig jól tömessenek be. - A lyuk fogalma már magától
85 1, 1| testfolytonossági hiányt mindenesetre. A hiány pótlandó! s vajon
86 1, 1| és ízléssel kell tenni. A szelencét azalatt, míg a
87 1, 1| A szelencét azalatt, míg a orrt lakmároztatjuk, szépen
88 1, 1| szépen alá kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé
89 1, 1| kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé szorítva,
90 1, 1| mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének
91 1, 1| tudata ne háborítsa meg a gyönyört. E pontnál, ti.
92 1, 1| gyönyört. E pontnál, ti. a szelence alátartásánál,
93 1, 1| lényeges eltéréssel, hogy a szelence alátartása tiszta
94 1, 1| alátartása tiszta ostobaság; egy a tökély magasabb fokán álló
95 1, 1| egy igazi szakember, míg a fölösleges burnót aláhull,
96 1, 1| fölösleges burnót aláhull, a nyelvét nyújtja ki, s azzal
97 1, 1| nyújtja ki, s azzal fogja föl a veszendő részeket. Ez az
98 1, 1| véleménykülönbségen kívül csak a mély emberismerő találhat
99 1, 1| Luppán lovag parókát visel, a hajuk is. Mindamellett nem
100 1, 1| professzor úr közbül esik, és a kettőnek arányos vegyüléke;
101 1, 1| személyleirata szóról szóra lemásolva a tavalyi útlevélről, a következő: ~
102 1, 1| lemásolva a tavalyi útlevélről, a következő: ~Vallása: lutheránus. ~
103 1, 1| ismertetőjelei: orra vörös. ~A Luppán lovag személyleiratával
104 1, 1| mezőt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú szellemi világa. ~
105 1, 1| valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekből indulva
106 1, 1| ismert metódusa szerint a burnótszelencéjéből, és
107 1, 1| elszunnyad, meg fölébred, mint a csirke, ha hintázzák. ~-
108 1, 1| már tudják, hogy ez alatt a tanítványai szeretetét érti,
109 1, 1| csakis annyiba veszik, mint a "hümm" vagy "hja" gondolatpótló
110 1, 1| professzora! ~Halljátok, uraim, a Petőfié! Hát nevelt még
111 1, 1| ennél valaki különb embert a nemzetnek? - ő (Csutkás
112 1, 1| alap nem volt jó? Senki. A tények beszélnek, mindig
113 1, 1| tények beszélnek, mindig a tények... valóban csak a
114 1, 1| a tények... valóban csak a tények. ~A rossz nyelvek
115 1, 1| valóban csak a tények. ~A rossz nyelvek ugyan azt
116 1, 1| sok szamár professorom - a poezisból is abba estem",
117 1, 1| abba estem", de minthogy a tények beszélnek, mindig
118 1, 1| beszélnek, mindig és mindenütt, a tények azt beszélik, hogy
119 1, 1| hogy ez nem igaz, ott van a hiteles classificatió még
120 1, 1| mi lakik. ~Van még erről a Petőfiről egy regényes legenda
121 1, 1| Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy, sárgára meszelt líceumban,
122 1, 1| sárgára meszelt líceumban, de a Petőfi-legendából nem vesz
123 1, 1| fölötte, s úgy őrzi, mint a két szeme világát. Örökkön-örökké
124 1, 1| hézagosan is - aminőnek azt a költő ottléte után egy negyedszázad
125 1, 1| vele áll összeköttetésben a legenda. ~Azaz, Csutkás
126 1, 1| ember, aki csukva tartsa a száját ilyenekben, nem is
127 1, 1| ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarná elmondani,
128 1, 1| haszna, mikor megvan az a tulajdonsága, hogy a "praelectión"
129 1, 1| az a tulajdonsága, hogy a "praelectión" kívül, a burnótozás
130 1, 1| hogy a "praelectión" kívül, a burnótozás elméletét kivéve,
131 1, 1| lehetetlenné tett számára a betanultakon kívül bárminemű
132 1, 1| bárminemű előadást. ~Csak a bor képes feloldani a nyelvét,
133 1, 1| Csak a bor képes feloldani a nyelvét, ami nem lehetne
134 1, 1| nem lehetne ugyan akadály a legenda elmondására, mert
135 1, 1| óta mindig szőnyegre kerül a Petőfi múltjának ezen kalandos
136 1, 1| mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics ott lakott
137 1, 1| boglyas Petrovics ott lakott a líceum fölötti hegyen az
138 1, 1| hegyen az öreg Muszurnál, a kamarai hajdúnál, akinek
139 1, 1| akinek nemrég jött meg a fia Olaszországból, a légiótól,
140 1, 1| meg a fia Olaszországból, a légiótól, honnan kitüntetésül
141 1, 1| darab tépést hozott abból a rongyból, mellyel a megsebesült
142 1, 1| abból a rongyból, mellyel a megsebesült Garibaldi véres
143 1, 1| argumentumaival gyűlnék meg a baja. Mert az argumentumok
144 1, 1| más ember! Csupa beszéd, a megtestesült nyíltság. Emlékeit
145 1, 1| beszéli, mert jólesik neki ez a kegyeletes bánat. ~Arca
146 1, 1| hajlékonnyá lesz, midőn a meghatottság legőszintébb
147 1, 1| boldogult neje halálát, amint a szegény asszony napokig
148 1, 1| napokig feküdt ott betegágyán a megsemmisüléssel viaskodva;
149 1, 1| virrasztott ő éjjel-nappal a haldokló anya fölött, ki
150 1, 1| elvitte nemsokára mindkettőt. ~A kis Lacika rá egy fél évre
151 1, 1| ezer meg ezer dolgot tudna a kis Laciról és a később
152 1, 1| dolgot tudna a kis Laciról és a később elhalt gyermekről,
153 1, 1| gyermekségétől kezdve egész a mai napig, minden selmeci
154 1, 1| elmeháborodott lenne. Nem, nem, a "bányagróf"-nak (Selmecen
155 1, 1| Selmecen az atya titulusát a fiú is örökli) nem hiányzik
156 1, 1| sajátságos, nagyon különös. ~A legtöbben arra vezetik vissza
157 1, 1| szülei nem akartak hozzáadni. A leány emiatt annyira elbúsult,
158 1, 1| érzékenynek mondják emiatt a selmeciek) nagyon hatott
159 1, 1| s halt meg szeme fénye, a kis Laci és a szőke, angyalarcú
160 1, 1| szeme fénye, a kis Laci és a szőke, angyalarcú Eszterke... ~
161 1, 1| bemutatván ígéretünk szerint a két derék úriembert, nyugodt
162 1, 2| lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina már a bevezetésben
163 1, 2| mint a kis Krisztina már a bevezetésben említé, ma
164 1, 2| mulatság majd az egyiknél, majd a másiknál. Ma az "aranycsinálón"
165 1, 2| az "aranycsinálón" volt a sor. Csemez urat így nevezték
166 1, 2| örökké aranykészítésen törte a fejét, s minden fogalmat
167 1, 2| fogalmat arannyal fejezett ki. A májusi eső fölért neki egy
168 1, 2| kalabriásoztak, mégpedig a kerti szőlőlugasban. A selmeci
169 1, 2| mégpedig a kerti szőlőlugasban. A selmeci talajba erőszakolt
170 1, 2| vékony testnek ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre,
171 1, 2| bordákul szolgáló lécezetre, s a nap akadálytalanul sütött
172 1, 2| akadálytalanul sütött be a három kopaszodó koponyára,
173 1, 2| izzadságcsöppeket sajtolva ki a derék úriszemélyekből. Jó
174 1, 2| úriszemélyekből. Jó szerencse, hogy a szép Krisztina felsőbb meghagyás
175 1, 2| és élénkségben tartá őket a lankasztó melegben. Krisztina
176 1, 2| valóságos "balekok" ma, még a "tercbéla" sem szuperál
177 1, 2| türelemmel, mosolyogva fogadják a sors nyakukba szakadó csapásait,
178 1, 2| ötödik forintot nyerem. Noch a 'Glas, Krisztin! ~Ezen aranyos
179 1, 2| aranyos kívánság folytán a kedves gyermek felkelt,
180 1, 2| kedves gyermek felkelt, és a rózsabokor árnyékába felállított
181 1, 2| egyikéből sört öntött előbb a papának, azután a többieknek,
182 1, 2| előbb a papának, azután a többieknek, kik hálateljes
183 1, 2| pillantással fogadták ezt a kis fehér kezecskétől. ~
184 1, 2| mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó
185 1, 2| képzelete, mely átrepül a mindenség fölött, tündérvirágoktól
186 1, 2| színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a
187 1, 2| a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó
188 1, 2| kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét,
189 1, 2| alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól
190 1, 2| alakjukat, sötét éjszakától a színüket, és ami szépet
191 1, 2| és ami szépet kölcsön kér a rózsától, a rubintól, a
192 1, 2| kölcsön kér a rózsától, a rubintól, a harmattól, napsugártól,
193 1, 2| a rózsától, a rubintól, a harmattól, napsugártól,
194 1, 2| Ilyen ideál Krisztina. ~Maga a derék Csemez úr is, kit
195 1, 2| hajadonra (Hogy megnőnek a gyerekek!), meg nem állhatta,
196 1, 2| életedben, s íme, meg is van a nagy darab igazi arany,
197 1, 2| nagy darab igazi arany, a - Krisztinka", Csemez úr
198 1, 2| Csakugyan arany... színarany ez a leány! Hehehe! Az emberek
199 1, 2| bolondok, s aranynak nézik a sarat. A sarat, az embert.
200 1, 2| aranynak nézik a sarat. A sarat, az embert. S denique,
201 1, 2| bizonyára aranyból is van ő a kis körme hegyétől kezdve
202 1, 2| hegyétől kezdve egészen a sarkáig." ~És aztán eszébe
203 1, 2| aztán eszébe jutottak azok a különféle lovagregények,
204 1, 2| királyfiak lejönnek váraikból a szegény pásztorhajadonokhoz;
205 1, 2| szegény pásztorhajadonokhoz; a leányzónak patyolatfehér
206 1, 2| patyolatfehér kezecskéje van, a királyfinak fényes koronája,
207 1, 2| királyfinak fényes koronája, a királyfi oda térdel a lábaihoz,
208 1, 2| koronája, a királyfi oda térdel a lábaihoz, és azt suttogja: "
209 1, 2| Leányzó, cseréljünk: legyen a kezed az enyém, legyen a
210 1, 2| a kezed az enyém, legyen a koronám a tied." Hát hiszen
211 1, 2| enyém, legyen a koronám a tied." Hát hiszen elég nagy
212 1, 2| nem lenne nyomtatásban a históriája. ~Később azután
213 1, 2| Stevó-nak" finomíttatik). Ez a te aranyod mindig nagyobb,
214 1, 2| paprikát hintettek volna rá a nebulódiákok (mi gyakori
215 1, 2| nebulódiákok (mi gyakori dolog, ha a katedrán feledi), azt, amennyire
216 1, 2| véleményem szerint, nem áll a kor színvonalán. Hiszem,
217 1, 2| szavakat ejtettél ki... mert a nő rendeltetése az... ~-
218 1, 2| merem, hogy közel járok a helyes definícióhoz, ha
219 1, 2| helyes definícióhoz, ha a nő rendeltetésének súlypontját
220 1, 2| rendeltetésének súlypontját a férjhezmenetel eszméjével
221 1, 2| minden dolognak szeretet a lelke... ó, mennyire csüggnek
222 1, 2| álláspontja mellett. ~- Én a Krisztinát nem adom senkinek.
223 1, 2| mint ahogy az epret szokás a réten, aztán leszakítsa,
224 1, 2| és hamm... megegye. ~- De a vonzalom, a szeretet? ~-
225 1, 2| megegye. ~- De a vonzalom, a szeretet? ~- Szeressen engem! ~-
226 1, 2| szemeit, és nem mosolygott. ~- A szívnek bajos parancsolni.
227 1, 2| szívnek bajos parancsolni. A szívnek jogai vannak, Stevo.
228 1, 2| vannak, Stevo. Te nem ismered a szívet. A szív mennydörgős
229 1, 2| Te nem ismered a szívet. A szív mennydörgős jószág,
230 1, 2| érne egy kis kalabriás; ő a Krisztinát oda nem adja
231 1, 2| úr hamiskásan hunyorított a fél szemével, és míg összes
232 1, 2| sürgött-forgott kecsteljesen, a sör olyan jó volt, a burnót
233 1, 2| kecsteljesen, a sör olyan jó volt, a burnót olyan isteni, hogy
234 1, 2| után mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat,
235 1, 2| kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat, megkeverve, elemeltette
236 1, 2| aztán hirtelen mozdulattal a kabátja hátsó zsebébe csúsztatta. ~
237 1, 2| elé tevé az asztalra, és a jobb keze mutató- és hüvelykujját
238 1, 2| de... ~Egy kortyot ivott a pohárból, és suttogva folytatá: ~-
239 1, 2| lovag sóhajtva bólintott a fejével. ~- Én is... szavamra
240 1, 2| Csutkás úr fölemelkedett, s a két kezét színészies pátosszal
241 1, 2| lelkesedve -, itt találtam meg, a Krisztina az; ő csüggni
242 1, 2| Ezzel erősen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét,
243 1, 2| erősen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta
244 1, 2| szemeit, s sötétben várta a választ Csemez úrtól, ki
245 1, 2| zavartan nézett maga körül, míg a leány sápadtan, reszketve
246 1, 2| iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér markából. ~-
247 1, 2| kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé fordulva. ~-
248 1, 2| jobban tennéd, ha nekem adnád a Krisztina kezét. Ó, mennyire
249 1, 2| megboldogult feleségemhez. Még azt a helyet is csókolnám... ~
250 1, 2| zsebkendőjével, amelyen a Luppánok címere díszlett,
251 1, 2| szavakra hirtelen elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit,
252 1, 2| elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit, s egy irtóztató
253 1, 2| irtóztató pillantást vetett a szónoklatában megakadt lovagra. ~-
254 1, 2| megakadt lovagra. ~- Uram! ön a kártyámba nézett... Vagy
255 1, 2| körülnézett, de Krisztinának csak a hűlt helye volt ott. Mint
256 1, 2| hűlt helye volt ott. Mint a megriadt őzike futott ki
257 1, 2| megriadt őzike futott ki a kertből a ház felé. Arca
258 1, 2| őzike futott ki a kertből a ház felé. Arca már nem sápadt,
259 1, 2| Hahó! hahó! ~- Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska
260 1, 2| hahó! ~- Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska meg a bátyja,
261 1, 2| Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki
262 1, 2| meg a... ~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki Miklós.
263 1, 2| bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel
264 1, 2| mindennap fecsegni szokott a szakadékon keresztül, aki
265 1, 2| Talán haragszol, hogy a Miklóst elhoztam? ~Krisztina
266 1, 2| nagyon szeret engem? ~Bohuska a legyezőjét ejtette el e
267 1, 2| Miklós remegett, mint a nyárfa. ~- Mertem volna-e
268 1, 2| rejtve. - Ön jobb, mint a többiek, ön szebb, mint
269 1, 2| többiek, ön szebb, mint a többiek, ön jobban illik
270 1, 2| jobban illik hozzám, mint a többiek. Szeressen hát engem,
271 1, 2| rettenetes hőség van? ~- Menjünk a lugasba - indítványozá Bohuska
272 1, 2| mindig leigázva tartott a leírt jelenet meglepő regényessége.
273 1, 2| Bohuska szelíden. ~- Akárhova! A világba - mondá Krisztina
274 1, 2| Miklós kínosan nézett a guruló könnycseppre, és
275 1, 2| most lecsókolhatná arról a bájos tündérarcról. ~~
276 1, 3| egyike azon alakoknak, kikről a nők azt mondják, hogy "érdekesek".
277 1, 3| tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián, s ha a
278 1, 3| a bányászakadémián, s ha a jó szerencse kedvez, nekiindulhasson
279 1, 3| van Selmecen, s máris ő a "tóngéber" nemcsak az ifjúsági
280 1, 3| Eleven kalapács"-nál, hanem a női szalonokban is, mert
281 1, 3| szomorú... ~Isteni homály a női szívben, szent misztérium
282 1, 3| költészettel, bűbájos árnyéka a féltett valóságnak. ~Ó,
283 1, 3| vallomás nagy költői szó. ~A füvek álmodozva sóhajtják
284 1, 3| füvek álmodozva sóhajtják a szép leánynak: "Ide lépj,
285 1, 3| üdébb, zöldebb leszek..." ~A napsugár leszól az ifjúhoz: "
286 1, 3| nagyobb is meg szebb is..." ~A közelgő alkony sürgős hírt
287 1, 3| sötét." ~És akik ezeket a nagy szavakat mondták, kiket
288 1, 3| szavakat mondták, kiket a mindenség megdöbbentő áhítattal
289 1, 3| megdöbbentő áhítattal hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerő
290 1, 3| hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerő leányka, még mindig
291 1, 3| mikor fog rájok szakadni a mennybolt. ~- Ó, Istenem,
292 1, 3| Krisztina, s úgy érzi, hogy a világ kezd egy nagy, gömbölyű
293 1, 3| szűkebbre. Lankadtan ereszti le a fejét és kezeit, mint a
294 1, 3| a fejét és kezeit, mint a haldokló madár a szárnyakat,
295 1, 3| kezeit, mint a haldokló madár a szárnyakat, s Bohuskához
296 1, 3| támolyogva, odatámaszkodik a vállaira. ~És Miklósnak
297 1, 3| csírájában legyűri benne a születendő gondolatot. Szívének
298 1, 3| váratlan esemény, hogy mint a túlhajtott órainga, a végtelenben
299 1, 3| mint a túlhajtott órainga, a végtelenben csapong. S a
300 1, 3| a végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerű képekkel
301 1, 3| hangjában, mozdulataiban a megbánást, a vonakodást,
302 1, 3| mozdulataiban a megbánást, a vonakodást, a közönyt, a
303 1, 3| megbánást, a vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a
304 1, 3| a vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy
305 1, 3| a közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy szerelmet véli
306 1, 3| igazán menjünk valamerre. A séta jót fog neked tenni,
307 1, 3| tenni, kedvesem. Nyújtsd ide a karodat, Miklós. ~Miklósnak
308 1, 3| maradt annyi esze, hogy a karját legalább nem Bohuskának,
309 1, 3| hangon, és kezét, melyet a leányka elfogadni vonakodott,
310 1, 3| azért, hogy megvakuljak a fényétől, és hogy aztán
311 1, 3| mind tréfa? Az szó csak, s a szó üres levegő csak! De
312 1, 3| szó üres levegő csak! De a levegő méreg lehet, kedves
313 1, 3| Mint hogy szeresd ezt a bolondos Miklós fiút. Látod,
314 1, 3| állacskáját, lecsüggő fejét mind a két kezével felemelte, s
315 1, 3| mondja, hogy csak tréfál! ~A nap elsötétült, közelgő
316 1, 3| meg az akácfaleveleket, a hőség egész a tűrhetetlenségig
317 1, 3| akácfaleveleket, a hőség egész a tűrhetetlenségig nevekedett.
318 1, 3| maradjon jó hozzám, fogadjon el a maga... ó, Istenem, hogyan
319 1, 3| Istenem, hogyan mondjam ki... a maga feleségének. ~Miklós
320 1, 3| szemeiben felszáradtak a könnyek, s arca szokatlan
321 1, 3| nem fogom elhagyni sem. A szerelem halhatatlan! A
322 1, 3| A szerelem halhatatlan! A szerelem nem vész el, mint
323 1, 3| szerelem nem vész el, mint a letiport hernyó, csak alakot
324 1, 3| nézhette Miklós tovább. A düh démona erőt vett rajta,
325 1, 3| az erein, és kivillogott a szemeiből. Öntudatlanul
326 1, 3| bizonyos durvasággal ragadá meg a leány karját, s fenyegető,
327 1, 3| én is. Nem engedem, és ha a mennybolt megszakad, leomlik,
328 1, 3| sem, egyetlen hajszáladnak a falra vetett tűnő árnyékát...
329 1, 3| Miklós! Senkit, senkit... ~A visszhang a "Szitnya" hegyéről
330 1, 3| senkit... ~A visszhang a "Szitnya" hegyéről kétszer
331 1, 3| oly erősen szorítá karját a másikkal, hogy a szegényke
332 1, 3| karját a másikkal, hogy a szegényke fölszisszent az
333 1, 3| legyen, mint Don Alvira a "Fekete nő" című regényben,
334 1, 3| könnyelmű természetű, mint Athos a "Három testőr"-ben, úgy
335 1, 3| oly különösen, mint Gaston a "Hét arany hajszál"-ban,
336 1, 3| tudjon, mint Berend Iván a "Fekete gyémántok"-ban. ~-
337 1, 3| kedélyesen. - Csak te azokra a fellengős poétákra hallgass! ~-
338 1, 3| olyannak, mint Miklós... Jaj, a fejem majd megszakad! Egy
339 1, 3| nagyon kicsit lenne csak más a Miklós, akkor igazán szeretném...
340 1, 3| Miklós még szorosabban fogta a karját. ~- ...Most csak
341 1, 3| Most csak azért akarok a maga felesége lenni, mert
342 1, 3| egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi meg a Luppán
343 1, 3| és a Csutkás bácsi meg a Luppán feleségül kértek
344 1, 3| feleségül kértek meg az apámtól a lugasban. ~Ijedt tekintettel
345 1, 3| Ijedt tekintettel fordult a kertnek. ~S valóban, a ribizlibokrokkal
346 1, 3| fordult a kertnek. ~S valóban, a ribizlibokrokkal szegélyezett
347 1, 3| szegélyezett gyalogúton a három úriember lépegetett
348 1, 3| ember... nem szeretném, ha a fülébe jutna, egészségének
349 1, 3| Krisztina ravaszkás mosollyal. ~A nők értenek hozzá ugyanazon
350 1, 3| Luppán lovag megütődött a "bácsi" megszólításon. ~-
351 1, 3| ön nem köti magát erősen a "bácsi" szóhoz, s kész lesz
352 1, 3| nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska kérlelő tekintete
353 1, 3| tekintete nem csillapítja, Isten a megmondhatója, milyen hevesen
354 1, 3| milyen hevesen megsértheti a bányagrófot. ~- Luppán bácsi
355 1, 3| sihedernek, kinek be nem nőtt a feje lágya, ki csak úgy
356 1, 3| kifejezésnél, szerette volna látni a hatást, amit vele Krisztina
357 1, 3| önkénytelenül odakapott a kötényke felé, hogy azt
358 1, 3| lépést futva Miklós felé. ~A vén szerelmes utána iramodik,
359 1, 3| szerelmes utána iramodik, s a futó angyalt, ki egy, az
360 1, 3| megbotlott, gyöngéden megfogta a derekánál. Ó, hogy dobogott
361 1, 3| derekánál. Ó, hogy dobogott a szíve!... ~- Hol is hagytam
362 1, 3| szikrázó szemekkel. ~- A Szahara pusztában - figyelmezteté
363 1, 3| tapasztalt ember vagyok, élveztem a házasélet gyönyöreit, benne
364 1, 3| egy percre megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtől
365 1, 3| megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtől mintegy kimerülten
366 1, 3| boldogítani! Ön méltó arra, hogy a feleségem legyen. ~E pillanatban
367 1, 3| midőn Luppán úr már egészen a helyzet magaslatán állott,
368 1, 3| helyezé: ~- Ember! - mondá, és a másik kezét is odanyomta. -
369 1, 3| rád nézve, mint előttem a szanszkrit betű? Valóban
370 1, 3| szanszkrit betű? Valóban egy betű a leányszív, nemde, Csemez?
371 1, 3| arany óraláncát babrálta - a dolog, melyet ti feszegettek,
372 1, 3| feszegettek, kényes magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást
373 1, 3| magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást megrövidíté,
374 1, 3| fiatal vendégei vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek
375 1, 3| Engedje meg, bátyám, de a jelenet ellen nincs kifogásom;
376 1, 3| kezeit, mintha panaszkodnék a boldogultaknak itt fönn: "
377 1, 3| tetőtől talpig végigmérte a kipirult arcú ifjút, egyet
378 1, 3| elöljáró beszéd gyanánt a szelencéjéből, s oly nyomatékos
379 1, 3| rendkívüli esemény, mellyel a következő perc méhe terhes. ~
380 1, 3| nyilatkozata volt. ~- Hehehe! A helyzet bonyolódik. Igazi
381 1, 3| Eddig is kényes volt a helyzet, egy szál szövevénnyel
382 1, 3| úgy, mint nem szenvedhetne a te szavaid következtében.
383 1, 3| igazi szerelem olyan, mit a hárompróbás arany, de az
384 1, 3| férfi szava is olyan, mint a hárompróbás arany. Csemez
385 1, 3| férfiúhoz", és melegen megrázni a kezét. ~- Köszönöm - szólt -,
386 1, 3| átkozott hőség van. Hol a sör, Krisztina? Hozasd el
387 1, 3| sör, Krisztina? Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába.
388 1, 3| Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába. Igen, urak, menjünk
389 1, 3| szobába. Igen, urak, menjünk a szobába, mert, mert... ~
390 1, 3| Megakadt, nem bírta megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai
391 1, 3| megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai indoklást. ~- Mert
392 1, 3| indoklást. ~- Mert mivel a kancsók is ott lesznek.
393 1, 3| után öntelt arccal nézett a festett pitvarba, honnan
394 1, 3| volt, mely rögtön rávallott a tudósra. Nemcsak hogy tavaly
395 1, 3| almáriomtetőn szanaszét hevertek a vastag, penészes fóliánsok,
396 1, 3| görebek és gépek, hanem a falakon is csupa taláros
397 1, 3| Pedig bizony valamennyinek a tudománya nem ért egy jó
398 1, 3| bízvást kiakaszthatta volna a Luka Zeelig nevű zsidó uzsorás
399 1, 3| zsidó uzsorás képét, aki a tanár urak fizetési íveire
400 1, 3| jutányos" kamatok mellett. ~Míg a sört be nem hozták, nyomott
401 1, 3| nyomott hangulat uralkodék a szobában, a sör azonban
402 1, 3| hangulat uralkodék a szobában, a sör azonban lenyomta a nyomott
403 1, 3| a sör azonban lenyomta a nyomott hangulatot, s Csemez
404 1, 3| némi torokköszörülés után a következőleg kezdé az elaborátumot: ~-
405 1, 3| Becsületszavamat adom rá. A dolog azonban úgy áll, hogy
406 1, 3| elveim vannak; én nem adom a leányt, nekem a leány kell.
407 1, 3| nem adom a leányt, nekem a leány kell. Azt mondjátok,
408 1, 3| éppen ezért akarom. Nekem is a szép és kedves kell. Viruljon
409 1, 3| nincs rá hatalom, hogy azt a fejéből kiverje valaki,
410 1, 3| amit ő oda beültet: én a leányomat csak olyan embernek
411 1, 3| lélegzetet vett, behunyta a szemeit, és hátravetette
412 1, 3| szemeit, és hátravetette a fejét. ~- Csak olyan embernek,
413 1, 3| szünetet tartott, s mind a két markát összeszorítva,
414 1, 3| két markát összeszorítva, a karját kinyújtá. ~- Ki egy
415 1, 3| megbotránkozva tekintett a közbeszólóra, s méltóságos,
416 1, 3| atya beszél, uraim, nem a jó barát! A komoly, az érett
417 1, 3| uraim, nem a jó barát! A komoly, az érett atya. Adják
418 1, 3| érett atya. Adják meg önök a tiszteletet! Az eszme regényes,
419 1, 3| e tárgyról. Add ide azt a kancsót, fiam, Krisztina! ~
420 1, 3| Krisztina! ~Luppán úr erre a szóra vette a kalapját,
421 1, 3| Luppán úr erre a szóra vette a kalapját, és így szólt az
422 1, 3| Ez az eljárás annyi, mint a szegénység kigúnyolása.
423 1, 3| merész vágásokat intézvén a levegőben, dünnyögve távozott. ~
424 1, 3| percig nővére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek
425 1, 3| tán nem is volt szükség; a pillanatnyi borulat, mely
426 1, 3| fogom, én meghozom önnek azt a darab aranyat. ~- Ah, ah! -
427 1, 3| arcát. - Ó, Miklós - suttogá a leány boldogan -, ez szép,
428 1, 3| Csutkás úr bambán nézett szét a csoportozaton, majd szomorúan
429 1, 3| tenyerét pedig elindítá a hasára, megtapogatni sorban
430 1, 3| hasára, megtapogatni sorban a diónyi ezüst gombokat a
431 1, 3| a diónyi ezüst gombokat a mellényen, mintha találgatná
432 1, 4| Megmagyaráztatik az olvasónak a "Tempus" szó csodálatos
433 1, 4| Tempus" szó csodálatos ereje~A selmeci erdész- és bányásztanulók
434 1, 4| abban, hogy ujjat húznak a világgal, a divattal, a
435 1, 4| ujjat húznak a világgal, a divattal, a társadalommal,
436 1, 4| a világgal, a divattal, a társadalommal, a tanáraikkal
437 1, 4| divattal, a társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel,
438 1, 4| társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely elsorolt
439 1, 4| állam az akadémiai ifjúság, a német "Burschenschaft"-ok
440 1, 4| mely sorban karikatúrája a mai társadalomnak, de sok
441 1, 4| jellemző sajátosságokkal bír. A testületi szellem valóságos
442 1, 4| befognak valami bűntényért, a többi kész életét feláldozni
443 1, 4| kiszabadításáért: tömegesen ostromolják a büntetőbíróság épületét,
444 1, 4| épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat
445 1, 4| Selmecbányán. Ha valamely tanulónak a kocsmáros vagy kávés nem
446 1, 4| cassus belli", s annak a szerencsétlennek nem lehet
447 1, 4| s kulcsát dobhatja akár a kút mélységes fenekére,
448 1, 4| mélységes fenekére, mert amire a "gyakornokok" azt mondják,
449 1, 4| eredeti societásnak az, aki a legtöbb sört bírja meginni
450 1, 4| címet viseli: sörkirály. A sörkirály nagy úr, majdnem
451 1, 4| hatalommal, melyet csak a két legnagyobb borivóból
452 1, 4| Az adófizető jobbágyok, a "fuchsok", az elsőévesek,
453 1, 4| engedelmességgel tartoznak ki-ki a maga "veterán"-jának, amiért
454 1, 4| valamint azon kegyben, hogy a havi pénzéből nagy kegyelmesen
455 1, 4| megvendégeltetni engedi magát a nagy tekintélyű negyedéves,
456 1, 4| hatalomtól. ~Ez az egyetlen szó a "tempus". ~Ha a selmeci
457 1, 4| egyetlen szó a "tempus". ~Ha a selmeci bányászgyakornok
458 1, 4| venné fel senki, mert az a szó annyit tesz: "Ne nyúlj
459 1, 4| nyúlj hozzá!" s jaj annak a halandónak, aki mégis hozzányúl.
460 1, 4| aki mégis hozzányúl. Ha a veterán a fuchsra azt mondja: "
461 1, 4| hozzányúl. Ha a veterán a fuchsra azt mondja: "tempus
462 1, 4| fuchsra azt mondja: "tempus a fuchsomnak", attól a perctől
463 1, 4| tempus a fuchsomnak", attól a perctől kezdve valóságos
464 1, 4| sérthetetlen személlyé válik; - ha a kabátbélésre fel van tintával
465 1, 4| kabátbélésre fel van tintával írva a "tempus", még a tolvaj sem
466 1, 4| tintával írva a "tempus", még a tolvaj sem meri elvinni,
467 1, 4| másnap. Amin nincs rajta a "tempus", az "res nullius":
468 1, 4| miért volt kivésve azon a gyűrűn a "tempus" szó, melyet
469 1, 4| volt kivésve azon a gyűrűn a "tempus" szó, melyet Mirkovszki
470 1, 4| Mirkovszki Miklós húzott másnap a Krisztina ujjára. ~Délután
471 1, 4| Halványabb volt, mint máskor, a tegnapi események után átvirrasztott
472 1, 4| Krisztina letette kezeiből a vizeskannát, melyből virágait
473 1, 4| kimondhatatlanul szeretem, most csak az a kérdés már, hány... ~- Hogy
474 1, 4| Nyolcvanegy font vagyok... A múlt héten ültem a mázsán
475 1, 4| vagyok... A múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál. ~-
476 1, 4| múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál. ~-
477 1, 4| egy ezüstkarikát vont elő a mellényzsebéből, melybe
478 1, 4| maga gravírozta be az éjjel a "tempus" szót, és a leány
479 1, 4| éjjel a "tempus" szót, és a leány ujjára húzta. ~- Itt
480 1, 4| Itt van, Krisztina, ez a gyűrű! Aranyat nem adhatok,
481 1, 4| aranyat, de elég jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem
482 1, 4| perctől. Igaz, úgy van-e? ~A leány csendesen bólintott
483 1, 4| nem, akkor... akkor, ha a szívem megszakad, dobja
484 1, 4| megszakad, dobja el azt a gyűrűt. ~Krisztina ahelyett,
485 1, 4| most már célt érek. Ennek a percnek emléke el fog kísérni,
486 1, 4| lehetetlen az. ~Miklós a fejét rázta. ~- Ösmerem
487 1, 4| őhozzá hiába fordulna, ő a legmakacsabb ember a világon.
488 1, 4| ő a legmakacsabb ember a világon. Isten önnel még
489 1, 4| önt megőrzi nekem az a kis karikagyűrű... ~A leányka
490 1, 4| az a kis karikagyűrű... ~A leányka önkéntelenül megragadta
491 1, 4| önkéntelenül megragadta a Miklós karját, és nem ereszté
492 1, 4| várni fogom örökké... Isten a tanúm rá... ~Miklós szemébe
493 1, 4| szemekkel nézett utána, majd a szívére szorítá kezét, s
494 1, 4| életereje rohamosan fogy, mint a lehelet a kés pengéjén. ~-
495 1, 4| rohamosan fogy, mint a lehelet a kés pengéjén. ~- Elment... -
496 1, 4| szeretem. Hiszen olyan ő, mint a regények hősei... ~~Befejezés ~
497 1, 4| hova tűnt, merre ment, a széles világ melyik részébe
498 1, 4| aztán egy levél érkezett a San Franciscó-i postabélyeggel
499 1, 4| Krisztinához: ez volt szóról szóra a tartalma: ~"Kedves Krisztinám!
500 1, 4| Atyám hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1907 |