Rész, Fejezet

 1  1    |        Jobban tennéd, ha átjönnél most délután hozzánk. ~- Magam
 2  1    |    nálatok tölthettem az éjt - de most... most, tudod, hiszen tudod...
 3  1    |    tölthettem az éjt - de most... most, tudod, hiszen tudod...
 4  1,  2|          miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment mindennemű
 5  1,  2|          Istenem, Istenem, mi fog most történni?... ~De amint vakon
 6  1,  2|   szakadékon keresztül, aki miatt most már Bohuskáékhoz sem járhat,
 7  1,  2|           ennyi az egész! És íme, most... ~- Ha szeretem-e, Krisztina?
 8  1,  2|      arról gondolkozott, ha ő azt most lecsókolhatná arról a bájos
 9  1,  3|          ügyetlen ám mindig, mint most, amint ott áll némán, meredten,
10  1,  3|       elevenségével mondja: ~- De most már, gyerekek, elég volt
11  1,  3|        könnyeit törülgette -, már most csakugyan nincs egyéb hátra... ~
12  1,  3|      akkor igazán szeretném... de most... most... ~Miklós még szorosabban
13  1,  3|           szeretném... de most... most... ~Miklós még szorosabban
14  1,  3| szorosabban fogta a karját. ~- ...Most csak azért akarok a maga
15  1,  3|        vaskos, szőrös kezét, mely most ónsúllyal bírt - vállára
16  1,  3|       nagyon szeressen. Úgy érzem most, mintha én is szeretném,
17  1,  4|        kimondhatatlanul szeretem, most csak az a kérdés már, hány... ~-
18  1,  4|              suttogá. - Köszönöm. Most már erős leszek, most már
19  1,  4|   Köszönöm. Most már erős leszek, most már célt érek. Ennek a percnek
20  1,  4|          székre. ~- Istenem, csak most tudom, mennyire szeretem.
21  1,  4|        zörren, talán a Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre,
22  1,  4|           Ha Csutkás úrral, kinek most még kevesebb a szava, véletlenül
23  2    |        számadó juhász, Olej Tamás most alkalmasint "méretlen húst"
24  2    |         orvoskodék mellette, hogy most olyan tökéletes és egyforma
25  2    |       fogatlan, vén anyajuh, mely most olyan vígan kaparja el lábával
26  2    |           tudta-e, miért? ~És még most, tizenhat év múlva is, míg
27  2    |       elkiáltotta azon módon, míg most nagy körútján visszajutott
28  2    |    szomorú néha. ~Ritka nap, hogy most is ne jusson eszébe felesége,
29  2    |          csak így fog sütni, mint most, s az erdő akkor is oly
30  2    |           két honvéd volt... vagy most is az még, mert hát a jó
31  2    |         jeléül, hogy jóllakott, s most már csak kérődzni akar. ~
32  2    |           puskának nézi azt Anika most, amit dudának tartott eddig?
33  2    |             De még milyen! ~Matyi most már egészen lehúzta a kalapot
34  2    |        vet majd ágyat. Hova menne most már, mindjárt koromsetét
35  2    |     érzett hasonló gyönyört, mint most, amint azokról a duzzadt,
36  2    |       öreg herceg volt az urok, s most halála után a fiatalra szállott
37  2    |    kellemetes félébrenlét. ~- Már most elhiszed, ugye, hogy én
38  2    |           Félrevert harang a szív most: a csodálatos szavakat kongatja
39  2    |         sohasem tett meg azelőtt, most egyenesen a vályú melletti
40  2    |          sóhajjal a kútba dobta. ~Most már a dologhoz látott, bár
41  3    |   foglalatául szolgáló hátgerinc. Most aztán berakja a kezdetleges
42  3    |       Csop, csop, csop! Lophattok most!" ~De bizony nincs igazok:
43  3    |       Istók már azt hinné, no ezt most a barátság hajtotta ide,
44  3    |        aztán még jobban szétfoly, most már nem is viasz többé,
45  3    |          igét s bölcsességet, mit most vasárnapokon apródonként
46  3    |         szerzett szerszámát, mely most már csak hitvány doromb
47  3    |         ott az Istók meggondozta, most olyan nótákat lehel holta
48  3    |       kézhez nem veheti tőle, sem most, sem a jövőben, mert ha
49  3    |            sem a jövőben, mert ha most nem kell neki a pénz, ezután
50  3    |         egy szomorú történet lett most eltemetve. ~Lapaj lábai
51  3    |       benne. ~A szél is megfordul most, s panaszos nyögéssel viszi
52  3    |            mely annyira bántotta, most már elveszté élét, megszűnt
53  3    |       járó foglalatosság; de neki most mindez hatalmas mulatságnak
54  3    |           hanem belülről melegíti most valami. ~- De furcsa, bolondos
55  3    |          a lazokban? ~- Az ám! De most ne kérdezősködjél, hanem
56  3    |       száján azt a fájdalmas szót most, csak reszkető kezével mutatott
57  3    |    Micsoda? A dudát adja el kend? Most, mikor a kutyának sem kell
58  3    |      tüzes volt, mikor vevő volt; most már ütheti bottal a nyomát.
59  3    |           a feleségemmel, úgyhogy most dacból erőnek erejével tönkre
60  4    |       majd annyi eszük volt, mint most, olyan sötétséggel vették
61  4    |      gépiesen megfordult. ~- Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek
62  4    |       regementből valók kendtek? ~Most már nem volt mit tagadni.
63  4    |         gyermekem, Matykó. Látod, most még először elítélnek, azután
64  4    |      engem a golyó, édes Gyurkám! Most is megfogtam mind a kettőt.