Rész, Fejezet
1 1 | Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik;
2 1, 1| nyomban kikívánkozik az ember. ~Nagyobb baj, hogy ugyanazon
3 1, 1| arányos vegyüléke; minden okos ember eligazodhatik rajta látatlanban
4 1, 1| Azaz, Csutkás úr nem azon ember, aki csukva tartsa a száját
5 1, 1| Luppán lovag egészen más ember! Csupa beszéd, a megtestesült
6 1, 1| mai napig, minden selmeci ember ismeri, és bizonyára nagyon
7 1, 1| Okos, derék és becsületes ember az agglegénység összes jellemző
8 1, 3| az éles fájdalomtól. Nem ember volt már, hanem féltékeny
9 1, 3| folytatá: ~- De mert igen epés ember... nem szeretném, ha a fülébe
10 1, 3| leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm, Krisztina...
11 1, 3| hogy én már tapasztalt ember vagyok, élveztem a házasélet
12 1, 3| bírt - vállára helyezé: ~- Ember! - mondá, és a másik kezét
13 1, 3| apádat. Derék, becsületes ember és jó barátom... Hát csak
14 1, 3| öreg Csemez makacs fejű ember, s nincs rá hatalom, hogy
15 1, 4| fordulna, ő a legmakacsabb ember a világon. Isten önnel még
16 1, 4| padlóba fúródik, kedves ember érkezése várható a házhoz;
17 1, 4| Hallod-e Luppán, én az az ember vagyok, hogy felkeresném.
18 2 | hogy nem lett belőle - ember. ~Annak a körbe futó szarvú
19 2 | mert a brezinai bacsa olyan ember, aki ösmeri a "mórest". ~
20 2 | talári herceg hatalmas, nagy ember, s kilenc vármegyében süvegelik,
21 2 | szolgálja, mert nem okos ember az, aki olyan fának nyesegeti
22 2 | juhásznak, amint azt minden okos ember tudhatja, kivévén a tekintetes
23 2 | dolog, Anika. Azt hinné az ember, vendég van a háznál. ~-
24 2 | bizony az egy nagyon különös ember - felelt Anika. ~- Ösmerősöm? ~-
25 2 | Hogy csak nem lehet az ember soha békén! ~- Nem megyei
26 2 | is a herceg, mint a többi ember! Mintha nem tudnám! Nem
27 2 | egészségére kívánja, minden élő ember megsüvegeli s megirigyli:
28 2 | tékozló kedvemben. Ezer ember közül egy, ha visszautasítana
29 2 | jól, hogy ez nem igaz. Az ember hazudik önmagának. ~A szobába
30 2 | látni fog! - kiáltá az öreg ember, és fölugrott, mint az őrült.
31 2 | kövér füvét nem tapossa sem ember, sem állat; évek jönnek,
32 3 | világ rendje, s amit más ember fia a nyugalomnak szentel,
33 3 | hát szép dolog az, ha okos ember megtesz egy ilyen mihaszna
34 3 | vonásokig, melyeket közönséges ember megfigyelni nem képes, nemcsak
35 3 | addig a legveszedelmesebb ember alattomban, álnok ravaszsággal
36 3 | lakás, szaporátlan munka! Ember ritkán fordul meg e helyen,
37 3 | fájdalom! - nem iszákos ember, aminővel, torka lévén a
38 3 | és napsugárt. - A magyar ember, ha ültetménye kiszárad,
39 3 | hozni, anélkül, hogy az ember rá ne gyújtson. ~Lapaj hát
40 3 | úgy van jól, ahogy van. Az ember, a halina, a kunyhó, a pipa,
41 3 | el, szegényke! ~És a vad ember ellökte az asszonyt, s gyöngéd
42 3 | Megbolondultál! Nini, nézze meg az ember! De jó pesztonka vált volna
43 3 | szorosan odasimult a vad ember kebléhez. Tán tudta, érezte,
44 4 | tehát istenfélő kegyes ember. ~Különben pedig a nemzetes
45 4 | rövidre nyírott hajú öreg ember, szakállát, bajszát is borotválja,
46 4 | magukat, hogy abba ugyan ember legyen, aki behasson. ~Gerge
47 4 | aki behasson. ~Gerge az az ember volt; megérkezése után huszonnégy
48 4 | sem bámulja meg. Te bátor ember vagy, fiam, Matykó, az Isten
49 4 | vón' a te helyed. Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matykó,
50 4 | el: ~- Te nem vagy aljas ember, Matyej - mondá mohón és
51 4 | parulám! ~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon. Azért határoztam
52 4 | Ismerlek, édes fiam, kevély ember vagy, sokat adsz a becsületedre,
53 4 | csak furfangos, nagyeszű ember vagy te, Gyurka! Ugye, te
|