Rész, Fejezet
1 1 | Rakabánya felé. ~- Ti jertek át! Te, kedvesem... - indítványozá
2 1, 2| neki négyszemközt: "No, te ugyan elérted, ami után
3 1, 2| is mondta Csutkás úr: ~- Te, Stevo! (Az "István" név
4 1, 2| Stevó-nak" finomíttatik). Ez a te aranyod mindig nagyobb,
5 1, 2| szívnek jogai vannak, Stevo. Te nem ismered a szívet. A
6 1, 2| elég. Ki mondja, hogy elég? Te nem mondod, lovag, Csemez
7 1, 2| Az én feleségem leend. S te meg nem tagadhatod őt tőlem,
8 1, 2| márványszobor. ~- Micsoda? Te meg sem csókolsz? Hidegen
9 1, 2| Ó, Bohuska, mondd meg, te mondd, mint szeretem! Magam
10 1, 3| sor esett, hogy láttára te sem maradhatnál sötét." ~
11 1, 3| semmit... Meg fogunk halni! Te is, én is. Nem engedem,
12 1, 3| Nem igaz, Krisztina! Te megcsalsz engem! Tudnom
13 1, 3| gyémántok"-ban. ~- Hisz akkor te valóságos kis bolond vagy! -
14 1, 3| Bohuska kedélyesen. - Csak te azokra a fellengős poétákra
15 1, 3| bácsi" megszólításon. ~- Ne te ne, kecskebéka, leányocska!
16 1, 3| nagyon jól van, hehehe! Te is sorompóba léptél! Miért
17 1, 3| mint nem szenvedhetne a te szavaid következtében. Szilárd
18 1, 3| kancsók is ott lesznek. Te is siess, Krisztina. Te
19 1, 3| Te is siess, Krisztina. Te is hallani fogod. Csemez
20 1, 3| Csemez úr meglepetve. - Te meghozod? ~- Nem ma, sem
21 2 | halináját levetve -, kérdés, ha te megvagy-e a vacsorával? ~-
22 2 | András éjszakáján, amikor a te fizonómiád öntődött ki a
23 2 | összefecsegett... ~- Mit bírnád te azt megítélni, tacskó! ~-
24 2 | Ilyen siheder szólítja "te"-nek, aki még szopós gyerek
25 2 | A vendég nevetett. ~- Ha te vagy a Brezinának az ura,
26 2 | Eléggé megzavartad már te. ~- Mikor már tán azelőtt
27 2 | kezdett a szíve dobogni. ~- Ó, te boldogtalan! - förmedt rá
28 2 | előtted soha herceg, Anika. Te pedig hercegnő leszesz előttem
29 2 | zúg a pattogó tűzhelyen: ~"Te pedig hercegnő leszesz előttem...
30 2 | parancsolna hercegséged? ~- Hm! Te vagy itt, öreg Olej? Nos,
31 2 | inogást. ~- Így aztán igazán te lennél a Brezinák ura. ~
32 3 | rézcsatos szíjjal a derekán. ~- Te vagy, igazán te vagy, édes
33 3 | derekán. ~- Te vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá
34 3 | megtanult hízelegni. ~- Ne, te, ne. Csom, csom! Látod a
35 3 | Látod, az jó, nem sír. Te se sírj hát. Csingilingi
36 3 | sírsz. Hajsó! hajsó! Ugye, te is szereted a Lapajt? ~A
37 3 | hatvanéves vagy! Mi az, te tacskó! Én tartottalak a
38 4 | ahol senki sem bámulja meg. Te bátor ember vagy, fiam,
39 4 | katonának teremtett. Ott vón' a te helyed. Olyan ember vagy
40 4 | helyed. Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matykó, hogy
41 4 | erről, csakhogy mi leszesz te már akkor? Saját magadnak
42 4 | egyszerre határozta volna el: ~- Te nem vagy aljas ember, Matyej -
43 4 | fejével, hogy ő nem aljas. ~- Te nem fogsz engem megcsalni! ~
44 4 | loptok, garázdálkodtok, s te azt aztán szombat esténkint,
45 4 | regementhez, vagy pedig te viszel tőlem olyan ajánló
46 4 | dolog titkolnod! Hát nem te loptad el gyertyaszentelőkor
47 4 | malacait? A hlinai akolból is te vitted el tavaly húsvét
48 4 | furfangos, nagyeszű ember vagy te, Gyurka! Ugye, te törted
49 4 | ember vagy te, Gyurka! Ugye, te törted fel a Motosicky pincét? ~-
50 4 | bodonyi granáriumba is a te kezed járt. ~- Körömnyi
|