Rész, Fejezet

 1  1    |             bányagróf lesz itt meg a Csutkás professzor. ~- Juj, Krisztina!...
 2  1,  1|                         ELSŐ FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter
 3  1,  1|         Luppán Demeter lovagot, akár Csutkás tanár urat, amiért abba
 4  1,  1|        őrjítő fokra hág. ~De már ezt Csutkás tanár úr nem engedheti.
 5  1,  1|           megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva
 6  1,  1| eligazodhatik rajta látatlanban is. ~Csutkás úr személyleirata szóról
 7  1,  1|             férfiú szellemi világa. ~Csutkás tanár úr egy rajongó pedagógus,
 8  1,  1|            természetesnek találják. ~Csutkás tanár úr tekintélyes férfi,
 9  1,  1|             embert a nemzetnek? - ő (Csutkás tanár úr) adta neki az alapot.
10  1,  1|             mintha Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti) őróla
11  1,  1|        egészen nem tudja senki, csak Csutkás tanár úr. ~Nemzedék nemzedéket
12  1,  1|  negyedszázad év múlva találtam. ~Ha Csutkás úr akarna szólni!... Ő tudja!
13  1,  1|   összeköttetésben a legenda. ~Azaz, Csutkás úr nem azon ember, aki csukva
14  1,  1|         barátjainak és ismerőseinek, Csutkás úr valóságos "jóember",
15  1,  1|            legenda elmondására, mert Csutkás úr igen gyakran iszik bort,
16  1,  1|        mondani. De nem is tanácsolná Csutkás úr, mert annak ővele, az
17  1,  1|             egy esetét... ~Egyszóval Csutkás tanár úr ilyenkor mindig
18  1,  2|             kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina
19  1,  2|  aranykártyám jár!" ~Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben valóságos "
20  1,  2|                Midőn pedig egy ízben Csutkás kollégája jegyezte meg neki
21  1,  2|         azután egyszer azt is mondta Csutkás úr: ~- Te, Stevo! (Az "István"
22  1,  2|             az eredeti nyilatkozatra Csutkás úr fejet csóvált, aztán
23  1,  2|     rendeltetése az... ~- Ugyan mi? ~Csutkás úr mélyen elpirult. Az előhúzott
24  1,  2|           Hát szeressen téged is... ~Csutkás hirtelen leereszté nagy
25  1,  2|         szeresse Luppán lovagot is. ~Csutkás hirtelen fölnyitá szemeit,
26  1,  2|         Milyen gondolat! - sóhajtott Csutkás, szemérmetesen pillantva
27  1,  2|            már korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek
28  1,  2|        vissza sem emlékezik már arra Csutkás úr, tán Csemez sem. ~Krisztina
29  1,  2|            burnót olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsőülve, valóságos
30  1,  2|            kérdőleg fordult feléje. ~Csutkás úr kivette burnótszelencéjét,
31  1,  2|              közbe az aranycsináló. ~Csutkás úr fölemelkedett, s a két
32  1,  2|            iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér markából. ~- Mit mondasz
33  1,  2|            aláírással: "Glück auf!" ~Csutkás úr e szavakra hirtelen elereszté
34  1,  2|            uram! Igaz-e, Krisztina? ~Csutkás úr körülnézett, de Krisztinának
35  1,  3|             egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi meg a Luppán feleségül
36  1,  3|            ha vajon messze van-e még Csutkás, aztán halkan folytatá: ~-
37  1,  3|          állott, egyszerre odalépett Csutkás úr, és vaskos, szőrös kezét,
38  1,  3|      jeleneteket" végighallgatni... ~Csutkás úr igent bólintott. Miklós
39  1,  3|       Ünnepélyes csend következett. ~Csutkás úr zsebkendőjével megtörlé
40  1,  3|             rendkívüli esemény pedig Csutkás úr nyilatkozata volt. ~-
41  1,  3|           István pedig igazi férfi. ~Csutkás úr és Luppán lovag az erőteljes
42  1,  3|             olyan nagyon szeretném. ~Csutkás úr bambán nézett szét a
43  1,  4|           jöjjön, sebesen repüljön. ~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos
44  1,  4|        házhoz; ma jön meg Miklós. Ha Csutkás úrral, kinek most még kevesebb
45  1,  4|             csakugyan itt terem..." ~Csutkás úr ilyenkor rendesen egyet