Rész, Fejezet
1 1 | sóhajtasz föl: "Hát még itt is emberek laknak?" ~A vidék
2 1 | geográfiai helyzet, mint itt. ~A Csemezék Krisztina nevű
3 1 | Az öreg bányagróf lesz itt meg a Csutkás professzor. ~-
4 1, 1| száját ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarná
5 1, 2| valami gézengúz elkaparja; itt találja készre, mint ahogy
6 1, 2| apja felé. ~- Azon szív itt van, Stevo - kiáltá lelkesedve -,
7 1, 2| Stevo - kiáltá lelkesedve -, itt találtam meg, a Krisztina
8 1, 3| Ne jöjj el, maradj el... itt olyan sor esett, hogy láttára
9 1, 3| Átkozott vén fickó... De csitt! itt jő... Még meg találja hallani. ~
10 1, 3| panaszkodnék a boldogultaknak itt fönn: "Látod, kedvesem,
11 1, 3| Köszönöm - szólt -, de itt átkozott hőség van. Hol
12 1, 3| lassú hangon felelé: ~- Itt az atya beszél, uraim, nem
13 1, 4| valóságos testvéri lánccá forr itt össze, csakhogy sajátságos
14 1, 4| a leány ujjára húzta. ~- Itt van, Krisztina, ez a gyűrű!
15 1, 4| Istenem, hátha csakugyan itt terem..." ~Csutkás úr ilyenkor
16 1, 4| Krisztina, nem hagyhatom itt őket... a fiúkat... a tanítványaimat,
17 2 | a halottak olyan sokáig itt fenn bolyongnak, mikor már
18 2 | bokrokat - csak ő nem lesz itt soha többé. ~Hát aztán ezeknél
19 2 | Amint van is. Mindjárt itt lesz. ~- Kicsoda? ~- Hát
20 2 | hála Istennek elég, de csak itt felejtette az asztal csücskén. ~-
21 2 | sem megy ma. Jó helyen van itt. Anika a kamrában vet majd
22 2 | elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak. Csodálatos szavak!
23 2 | Igazibb költészet uralkodik itt ma! Félre a bokorral, erdő
24 2 | Az uraság sokat vadászik itt. Beszélni akarok vele. ~
25 2 | kegyelmes uram. Én vagyok itt, ha talán valamit parancsolna
26 2 | hercegséged? ~- Hm! Te vagy itt, öreg Olej? Nos, hol van
27 2 | én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed rendelkezésére:
28 2 | kérjek Anikától. ~- Ne bánts. Itt ez a pénz, ihatsz és ehetsz
29 3 | Istók, a híres dudás, az itt föllobogó rőzsetűznél süti
30 3 | gyalázatos fortély, s míg itt a szűrujjas és bot őrzi
31 3 | mint a többiben, s bőrét itt hagyta emlékül Istóknak;
32 3 | a határ - az örökkévaló. Itt volt mindig, és itt lesz
33 3 | örökkévaló. Itt volt mindig, és itt lesz mindig a maga helyén.
34 3 | poronty! Nem szeretném, ha itt fagyna meg a nyakamon! ~
35 3 | Matykó - mondá a fiúnak -, itt hagyod a jószágot, és sietsz
36 3 | Agnisa nem olyan ostoba, hogy itt vesztegesse az időt. Aztán
37 3 | mutatott ismét a dudára: ~- Ezt itt! - szólt tompa, fojtott
38 4 | mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a három néma, kiknek
39 4 | zsidótól lopott tehenet. ~- Itt a becsületes parulám! ~-
40 4 | Matyej elbeszéléséből, hogy itt tartózkodik leginkább Jasztrab
41 4 | megfogtam mind a kettőt. Itt van ni, azon módon... ~A
|