Rész, Fejezet

 1  1,  2|          meg a bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek,
 2  1,  2|      Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel mindennap
 3  1,  2|          egy hirtelen fordulattal Miklós mellé ugrott, s parányi
 4  1,  2|         az övébe tette. ~- Nemde, Miklós, ön szeret, nagyon szeret
 5  1,  2|     kezdve, amint megláttam önt. ~Miklós remegett, mint a nyárfa. ~-
 6  1,  2|        gördült végig szép arcán. ~Miklós kínosan nézett a guruló
 7  1,  3| fejezetből kiszorultak~Mirkovszki Miklós egyike azon alakoknak, kikről
 8  1,  3|            Nyújtsd ide a karodat, Miklós. ~Miklósnak még maradt annyi
 9  1,  3|          nem értem önt... - szólt Miklós fojtott hangon, és kezét,
10  1,  3|      egyéb. ~- Tréfa? - fakadt ki Miklós keserűen, s pír borítá el
11  1,  3|       hogy szeresd ezt a bolondos Miklós fiút. Látod, milyen szomorú... ~
12  1,  3|          Ön mást szeret! - kiáltá Miklós, s szemei ökölnagyságúra
13  1,  3|          kezét fejére bocsátá. ~- Miklós, mi lelte önt? Neheztel
14  1,  3|              a maga feleségének. ~Miklós hirtelen felugrott, szemeiben
15  1,  3|            de szomorúan: ~- Igen, Miklós; én neje akarok lenni, hogy
16  1,  3|       arcát. ~Ó, ezt nem nézhette Miklós tovább. A düh démona erőt
17  1,  3|        Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós! Senkit, senkit... ~A visszhang
18  1,  3|        visszamondta: "senkit..." ~Miklós nem ereszté el, hanem míg
19  1,  3|        nem egészen olyannak, mint Miklós... Jaj, a fejem majd megszakad!
20  1,  3|           kicsit lenne csak más a Miklós, akkor igazán szeretném...
21  1,  3|  szeretném... de most... most... ~Miklós még szorosabban fogta a
22  1,  3|           is, hogy édesebbel?... ~Miklós nyugtalanul izgett-mozgott,
23  1,  3|    Krisztina, néhány lépést futva Miklós felé. ~A vén szerelmes utána
24  1,  3|           jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán van az
25  1,  3|       Csutkás úr igent bólintott. Miklós azonban előlépett, s büszkén
26  1,  3|   levegőben, dünnyögve távozott. ~Miklós gondolkozva ült egy percig
27  1,  3|         lesüté lelkes arcát. - Ó, Miklós - suttogá a leány boldogan -,
28  1,  4|            szó, melyet Mirkovszki Miklós húzott másnap a Krisztina
29  1,  4|         kell, Krisztina - felelte Miklós komolyan. ~- Nyolcvanegy
30  1,  4|           nagyon sok! - sóhajtott Miklós, azután lassan közeledett
31  1,  4|           Krisztina! ~- Nem, nem, Miklós... Csak nem távozik ily
32  1,  4|         elmenjen, lehetetlen az. ~Miklós a fejét rázta. ~- Ösmerem
33  1,  4|         önkéntelenül megragadta a Miklós karját, és nem ereszté el
34  1,  4|              Isten a tanúm rá... ~Miklós szemébe könnycseppek gyűltek,
35  1,  4| szállodájába". Ott fogom keresni. Miklós." ~Krisztina rögtön válaszolt: ~"
36  1,  4|        rögtön válaszolt: ~"Kedves Miklós! Még mindig várom! Atyám
37  1,  4|       vagy valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a kezét a
38  1,  4|          kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti, ha
39  1,  4|      várható a házhoz; ma jön meg Miklós. Ha Csutkás úrral, kinek