Rész, Fejezet

 1  1    |       Selmecbányán. A hegyen lakó Csemez Stevónak egy órával korábban
 2  1,  1|     hasonló testi-lelki barátjuk, Csemez István chemiae-professor
 3  1,  1|           azon bámulok, hogy maga Csemez István úr nem lett szerelmes
 4  1,  1|          kollegája nézetét vallja Csemez úr is, de azon lényeges
 5  1,  1|          egyedüli helyes rendszer Csemez úr szerint, melyet kötelességének
 6  1,  1|        Luppán urakat mutatva be. ~Csemez professzor úr közbül esik,
 7  1,  2| bevezetésben említé, ma délutánra Csemez úr vendégei voltak egy kis
 8  1,  2|        aranycsinálón" volt a sor. Csemez urat így nevezték azon tulajdonságaiért,
 9  1,  2|           szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának
10  1,  2|          Krisztina. ~Maga a derék Csemez úr is, kit pedig az arany
11  1,  2|           arany, a - Krisztinka", Csemez úr vérszemet kapott, s csodálatos
12  1,  2|           magát. Elviszik tőled! ~Csemez úr megütődve mereszté szemeit
13  1,  2|        előbbi állításodat illeti, Csemez Stevo barátom, az szerény
14  1,  2|              meg vagyok győződve, Csemez Stevo barátom, hogy elhamarkodott
15  1,  2|         Stevo! Könnyen megtörik! ~Csemez úr ásított, és azt mondta
16  1,  2|         amennyit Krisztina nyom. ~Csemez úr hamiskásan hunyorított
17  1,  2|           ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek is már körülbelül
18  1,  2|          már arra Csutkás úr, tán Csemez sem. ~Krisztina pedig olyan
19  1,  2|       elég? Te nem mondod, lovag, Csemez se mondja, én sem mondom.
20  1,  2|          megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta szemeit,
21  1,  2|          sötétben várta a választ Csemez úrtól, ki zavartan nézett
22  1,  2|     mondasz ehhez Luppán? - kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé
23  1,  2|        elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit, s egy irtóztató
24  1,  3|          betű a leányszív, nemde, Csemez? Betű, mely néma, mégis
25  1,  3|           Barátaim! - szólt közbe Csemez úr, komoly arcot vágva,
26  1,  3|          milyen malheur!" ~Csupán Csemez úr tartá meg hidegségét,
27  1,  3|         mint a hárompróbás arany. Csemez István pedig igazi férfi. ~
28  1,  3|   Krisztina. Te is hallani fogod. Csemez István nem titkolódzik,
29  1,  3|     vonásaiban akart gyönyörködni Csemez, bízvást kiakaszthatta volna
30  1,  3|           a nyomott hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva
31  1,  3|        előnyöm is legyen. Az öreg Csemez makacs fejű ember, s nincs
32  1,  3|        Ábránd! Ez ábránd, Stevo! ~Csemez úr megbotránkozva tekintett
33  1,  3|       percig nővére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek semmi
34  1,  3|    Nyugalommal kelt föl, s lépett Csemez elé. ~- Meghallgattam önt -
35  1,  3|      aranyat. ~- Ah, ah! - kiáltá Csemez úr meglepetve. - Te meghozod? ~-
36  1,  4|        jött válasz. Azóta az öreg Csemez is meghalt, s a szép Krisztina
37  1,  4|    aranyat~Hej, minek is ássa!...~Csemez Tini arcán~Mindenik fövényszem~