Rész, Fejezet
1 1 | elérzékenyülten sóhajtasz föl: "Hát még itt is emberek
2 1 | valamint sehol sem mutat föl olyan eredeti közlekedési
3 1, 1| világ eleje óta nem merült föl köztük semminemű vitás kérdés
4 1, 1| nyújtja ki, s azzal fogja föl a veszendő részeket. Ez
5 1, 1| barátja közt, csak néha veti föl szemeit, egyet szippant
6 1, 1| igen... csüggnek... - riad föl e szavakkal, bambán nézve
7 1, 1| Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy, sárgára meszelt
8 1, 2| eljönni; én bátorítottam föl. De milyen sápadt, izgatott
9 1, 3| árnyéka. ~Nyugalommal kelt föl, s lépett Csemez elé. ~-
10 1, 3| hörgő sóhajtás emelkedett föl koronkint melléből, végre
11 2 | Eredj, Matyi fiam, kavard föl a tűzön, mert én babonás
12 2 | pénzt, és ámulva kiáltott föl: ~- Ne legyen Olej a nevem,
13 2 | hagytad, ugye? - szisszent föl Matyi. ~- Mikor olyan igazán
14 2 | Szakasztott Záhony! - rikkantott föl kedvteléssel az öreg. ~-
15 2 | Egészen elszomorodva futott föl a létrán, az akol padlására,
16 2 | ablaknak, s bezörget. ~- Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál,
17 2 | csengőket: mást gondoltam. Vedd föl a szűrödet! Mennyi idő lehet? ~-
18 2 | szakadatlanul. ~Csak akkor emelkedék föl ismét, midőn a nyáj Matyi
19 2 | s az akol körül állítá föl, tömötten, vastagon. ~És
20 3 | lucernásnak, pedig attól fújódik föl, nemhogy a jóízű csalamádét
21 3 | szüli őket, későbben kel föl nekik a nap, korábban nyugszik
22 3 | igazán, s ne öltözhessék föl egészen vidám ünnepi ruhába;
23 3 | burkus népek között szedte föl a tömérdek igét s bölcsességet,
24 3 | lelkipásztori lében eresztetik föl a hívek épülésére, kifejtvén,
25 3 | ér; mikor odajut, menjen föl a legmagasabb csúcsára,
26 3 | fiatal uraságét? - kacag föl a leány fájdalmasan, görcsösen. -
27 3 | gondolva, sebes futásnak eredt, föl a dombnak, mely alatt a
28 3 | lelenccel szürcsöltette föl, ami bizony sok galibával
29 3 | várni, míg az maga nyitja föl a szemét. Nono, Istók! Miféle
30 3 | belőlem csúfot, ne tartóztass föl, add ide a porontyot, mert
31 3 | új helyén. Ijedten nézett föl az őt átfogó aszott karok
32 3 | ablakán, ki ijedten riadt föl a dörömbölésre. ~- Kicsoda
33 4 | István őkegyelmét hozatta föl a fényes birodalmi székvárosba. ~
34 4 | urat, elkezdett gondtalanul föl s alá sétálni, s mikor egész
35 4 | mi köze hozzá! - pattant föl Jasztrab méltatlankodva. -
|