1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1907
Rész, Fejezet
501 1, 4| nem lesz nehéz összehozni a szükséges súlyt. Jaj, csak
502 1, 4| öreg Csemez is meghalt, s a szép Krisztina kifejlett
503 1, 4| férjhez! Távoli országban, túl a tengereken ássa a homokból
504 1, 4| országban, túl a tengereken ássa a homokból jegyese az aranyat,
505 1, 4| egyet sóhajt utána. Még a népdal is így örökítette
506 1, 4| Krisztinánál; annyira megszokták a házat, hogy az öreg halála
507 1, 4| hiába is volna, mert ott a gyűrű a Krisztina ujján,
508 1, 4| volna, mert ott a gyűrű a Krisztina ujján, hogy "Tempus
509 1, 4| Krisztina ujján, hogy "Tempus a menyasszonyomra!" ~Akire
510 1, 4| reménnyel várt egyik napról a másikra. ~A bizonytalanságnak
511 1, 4| egyik napról a másikra. ~A bizonytalanságnak valami
512 1, 4| édes költészete van. ~Ha a kapuajtó csikorog vagy valami
513 1, 4| vagy valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a
514 1, 4| a Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre, ha a
515 1, 4| Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre, ha a kis kutya
516 1, 4| a kezét a kilincsre, ha a kis kutya felmordul, az
517 1, 4| kis kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti,
518 1, 4| kiesik kezéből, s hegyével a padlóba fúródik, kedves
519 1, 4| kedves ember érkezése várható a házhoz; ma jön meg Miklós.
520 1, 4| kinek most még kevesebb a szava, véletlenül egyszerre
521 1, 4| rendesen egyet szippant a saját rendszere szerint,
522 1, 4| és elgyengült szemeiből a könnyeket törülgeti. ~-
523 1, 4| nem hagyhatom itt őket... a fiúkat... a tanítványaimat,
524 1, 4| itt őket... a fiúkat... a tanítványaimat, mert csüggnek...
525 2 | AZ A FEKETE FOLT~Nincsen olyan
526 2 | Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol... Bemeszelt
527 2 | födele van, ólomszegekkel a kapuja kiverve. Tulipánvirágok
528 2 | Tulipánvirágok nyílnak a környékén. Magas, százados
529 2 | lássa minden bolond; csak a karcsú kémény magaslik ki,
530 2 | egykedvűen az akol végén, hol a "bacsa" lakik egy fedél
531 2 | bacsa" lakik egy fedél alatt a juhaival. ~Csak hadd beszélje
532 2 | hadd beszélje bártan annak a kéménynek a kavargó füstje,
533 2 | bártan annak a kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres
534 2 | kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó juhász,
535 2 | méretlen húst" főz otthon a bográcsban, neki ugyan nem
536 2 | neki ugyan nem árt vele. A vén Mátrától le egészen
537 2 | vén Mátrától le egészen a "Kopanyica" völgyig az egyedüli
538 2 | furulyaszó egymásnak adja a nótát hetedhét mérföldön: ~
539 2 | juhainak~Selyem legelője,~Ezüst a nyakszíja,~Arany a csengője. ~
540 2 | Ezüst a nyakszíja,~Arany a csengője. ~És amikor végiglépdel
541 2 | végiglépdel mind az ezer darab a harmattól csillogó gyepen,
542 2 | harmattól csillogó gyepen, a nagy kilenc vezérkos legelöl,
543 2 | kilenc vezérkos legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve,
544 2 | kisebb bárányok szökdécselve, a jerkék mélán, a száz bársonygyapjas
545 2 | szökdécselve, a jerkék mélán, a száz bársonygyapjas ürü
546 2 | együtt van az egész nyáj, és a Merkuj kutya vígan körülszaladgálja,
547 2 | szíve olyan nagyra hízik a kevély gyönyörűségtől, mint
548 2 | Cifra halinás bojtár kíséri a nyáj egyik oldalát, míg
549 2 | nyáj egyik oldalát, míg a bal szárnyon maga a "bacsa"
550 2 | míg a bal szárnyon maga a "bacsa" baktat utánuk, gyöngéden
551 2 | színről színre ismer. Még a történetét is tudja valamennyinek. ~...
552 2 | valamennyinek. ~...Ott az a suta toklyó egyszer eltévedt
553 2 | toklyó egyszer eltévedt a harasztosban, befonva magát
554 2 | töviságak és iszalagok közé. A Merkuj akadt rá. Becsülettel
555 2 | úgy féldöglötten vonszolá a nyájhoz. Okos kutya az,
556 2 | lett belőle - ember. ~Annak a körbe futó szarvú ürünek
557 2 | szarvú ürünek meg amott, a fekete jerke mellett, el
558 2 | el volt törve harmadéve a hátulsó bal lába. Az akolajtóba
559 2 | tökéletes és egyforma mind a négy lába, mint a parancsolat. ~
560 2 | egyforma mind a négy lába, mint a parancsolat. ~Az a fogatlan,
561 2 | mint a parancsolat. ~Az a fogatlan, vén anyajuh, mely
562 2 | vígan kaparja el lábával a harasztot, hogy alatta jóízűt
563 2 | alatta jóízűt torkoskodjék a titkon nőtt fűben, bezzeg
564 2 | ellett és idő előtt. Mikor a bacsa éjfél táján benézett
565 2 | idétlen báránykát, és bevitte a szobába, de bizony ott is
566 2 | odafektette hát kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg
567 2 | kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg párnák közé. Úgy aludt
568 2 | párnák közé. Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem
569 2 | Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem tudva egymásról
570 2 | Reggel, mikor felébredtek, a gyermek mosolygott a felelevenedett
571 2 | felébredtek, a gyermek mosolygott a felelevenedett állatnak,
572 2 | felelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta. Mind a
573 2 | a farkát rázogatta. Mind a kettő örült. És sem a mosolygó
574 2 | Mind a kettő örült. És sem a mosolygó gyermeknek, sem
575 2 | mosolygó gyermeknek, sem a víg báránynak nem volt már
576 2 | gyermekért elvitte cserébe a feleségét, mert a jó Isten
577 2 | cserébe a feleségét, mert a jó Isten is csak ritkán
578 2 | de belenyugodott, mert a brezinai bacsa olyan ember,
579 2 | olyan ember, aki ösmeri a "mórest". ~Az Úr akarta
580 2 | akarta így. Három ura közül a legnagyobbik, az Isten,
581 2 | belekötni, kinek szabad a keze, és beéri az egész
582 2 | Urának tiszteli Olej még a talári herceg őkegyelmességét
583 2 | és még azontúl is, merre a szem lát. A talári herceg
584 2 | azontúl is, merre a szem lát. A talári herceg hatalmas,
585 2 | árnyékába húzódott. Ami aztán a többi embert illeti, az
586 2 | illeti, az mind nem parancsol a brezinai bacsának. A saját
587 2 | parancsol a brezinai bacsának. A saját talpán áll őkelme.
588 2 | se bántsa meg senki. Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan
589 2 | innen-onnan egy-egy birka kerül a bográcsba, mely nem tartozik
590 2 | bográcsba, mely nem tartozik a világ elejétől az ő nyájához,
591 2 | számba, benne van az már a vérében a született juhásznak,
592 2 | benne van az már a vérében a született juhásznak, amint
593 2 | ember tudhatja, kivévén a tekintetes vármegyét, melynek
594 2 | melynek semmi érzéke nincsen a juhászvirtus iránt. ~Sokszor
595 2 | egy kis torzsalkodás ezzel a harmadik urával, aki csak
596 2 | maga teszi meg magát úrnak a többiek fölé. No de nem
597 2 | még mindig telik Olejtől a szolgabírónak; annak a báránynak
598 2 | Olejtől a szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől
599 2 | szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől nyomban elnémul
600 2 | érintkezett az emberekkel, csak a juhokkal. Ezek a türelmes
601 2 | emberekkel, csak a juhokkal. Ezek a türelmes állatok pedig nem
602 2 | pedig nem szenvednek ebben a fogyatkozásban; azoknak
603 2 | talán azért oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb
604 2 | oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb szívbe
605 2 | ha már egyszer az Isten a nyakában felejtette a kis
606 2 | Isten a nyakában felejtette a kis porontyot, nem tehette
607 2 | porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre, dajkát
608 2 | tehette ki a farkasoknak a gyepre, dajkát fogadott
609 2 | már nagy lány, maga főzi a köménymagos levest meg a "
610 2 | a köménymagos levest meg a "demikatot", maga szabja,
611 2 | varrja Olej fehérneműit meg a bojtárét. ~...Annyi tudománya
612 2 | nyugosztalja. Meg is érdemelte a tisztességes eltemettetést
613 2 | emberek, azok, akik odaát a faluban élnek, és civakodnak
614 2 | egymással, és akik részt vettek a temetésen, szemére vetik,
615 2 | látták. ~Olej nem ismerős a falusi szokásokkal. Nem
616 2 | így kívánja az illedelem. A Brezina hallgatag fái nem
617 2 | fedetlen fővel kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés
618 2 | kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés után kifizette a
619 2 | a temetés után kifizette a papot és a kántort, aztán
620 2 | után kifizette a papot és a kántort, aztán keservesen
621 2 | keservesen szemébe nyomta a széles kalapot, s megindult
622 2 | széles kalapot, s megindult a veres fedelű akolba. ~Ugyan
623 2 | gondolkozhatott az úton? ~A régi, ismerős, százszor
624 2 | idegen helyen bolyong. Hát a brezinai háztáj hová lett?
625 2 | áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyemrét
626 2 | szemben a bércek, alant a selyemrét a futó patakkal,
627 2 | bércek, alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes
628 2 | selyemrét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron,
629 2 | kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött.
630 2 | néptelen az egész ház tájéka. ~A tündér Brezina ki van cserélve -
631 2 | dalait kéjelegve viszi fülébe a völgyből a szellő, ha a
632 2 | viszi fülébe a völgyből a szellő, ha a domboldalon
633 2 | a völgyből a szellő, ha a domboldalon bogárzó nyáj
634 2 | domboldalon bogárzó nyáj mellett a hétköznapi szűrén heverész,
635 2 | titokzatos hang zeng végig a lég miriád atomjain: ~"Tamás!..." ~
636 2 | az erdő fái közt elsuhan. A bokrok megrezzennek tőle,
637 2 | bokrok megrezzennek tőle, a füveken végighullámzik,
638 2 | mélységes csend ereszkedik utána a Brezinára. ~A bacsa szíve
639 2 | ereszkedik utána a Brezinára. ~A bacsa szíve nagyot dobban,
640 2 | Hangzani fog-e még egyszer az a "Tamás" szó amaz ismerős,
641 2 | tizenhat év előtt kapott el a visszhang azokról a szép
642 2 | kapott el a visszhang azokról a szép piros ajkakról, amiket
643 2 | hamuszínű porrá őröltek a férgek odalenn a fekete
644 2 | őröltek a férgek odalenn a fekete földben. ~És a brezinai
645 2 | odalenn a fekete földben. ~És a brezinai visszhang tizenhat
646 2 | át mindig odább adta azt a hangot, erdő az erdőnek,
647 2 | erdő az erdőnek, patak a pataknak elkiáltotta azon
648 2 | Vagy talán nem úgy volna? ~A meghalt feleség árnya jár
649 2 | meghalt feleség árnya jár a fák közt, az szólította
650 2 | hangján? Vagy, hogy egyenesen a szívébe rajzolódott le valaha
651 2 | rajzolódott le valaha régen az a hang s mostan szárnya támadt? ~
652 2 | mostan szárnya támadt? ~A bacsa felugrik és a fejéhez
653 2 | támadt? ~A bacsa felugrik és a fejéhez kap. A sárga, nagy
654 2 | felugrik és a fejéhez kap. A sárga, nagy fésű, mellyel
655 2 | le volt tűzve, lecsúszott a földre, s a haj végigfoly
656 2 | lecsúszott a földre, s a haj végigfoly izmos vállain.
657 2 | vállain. Egy csomó odaszorul a cifra tüsző rézcsatja alá. ~
658 2 | és fürkészőleg néz szét a tájon. ~Ó, mert annak, ki
659 2 | éve társalog az erdővel, a sziklával, a felhőkkel,
660 2 | az erdővel, a sziklával, a felhőkkel, olyan mindenféle
661 2 | Szakasztott az ő hangja. A bacsa fölemeli ökleit. ~
662 2 | fölemeli ökleit. ~Ki merte ezt a hangot utánozni? ~És elboruló
663 2 | fehéres része aláfordítja a kékeset. ~Senkit sem lát,
664 2 | sem lát, semmit sem hall. ~A birkák némán legelésznek,
665 2 | birkák némán legelésznek, a kolompos kos mereven, semmitmondó
666 2 | semmitmondó ábrázattal néz rá, a bojtár jóízűen alszik a
667 2 | a bojtár jóízűen alszik a gyepen, a fák levelei nem
668 2 | jóízűen alszik a gyepen, a fák levelei nem mozdulnak,
669 2 | levelei nem mozdulnak, még a madarak is hallgatagok. ~
670 2 | Ki tudja? ~Talán maga a némaság, melyet csak a méhek
671 2 | maga a némaság, melyet csak a méhek dongása rezegtet meg
672 2 | mondani valaki, miről döngnek a méhek a brezinai völgyben! ~
673 2 | valaki, miről döngnek a méhek a brezinai völgyben! ~Tudnak-e
674 2 | Tudnak-e ők arról valamit, hogy a halottak olyan sokáig itt
675 2 | mikor már porrá lettek? ~A bacsa újra visszadől félkönyökére,
676 2 | azok! ~Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól
677 2 | erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló
678 2 | sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri
679 2 | vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is
680 2 | fogy ki soha belőlük. ~Az a nagy, mélységes talány,
681 2 | mélységes talány, mely a természet fönséges arcán
682 2 | arcán honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél
683 2 | gondolatja, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. ~Egy
684 2 | amelynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet. ~Olej
685 2 | felesége, s meg ne emlékezzék a mulandóságról, mikor egyszer
686 2 | szépen elszólítják innen a temetőbe, és sohasem fogja
687 2 | sohasem fogja többé látni a Brezinát, sem a veres aklot,
688 2 | többé látni a Brezinát, sem a veres aklot, sem a kilenc
689 2 | sem a veres aklot, sem a kilenc vezérkost, sem a
690 2 | a kilenc vezérkost, sem a száz bársonyürüt, miknek
691 2 | másuk széles e világon. És a nap azután is csak így fog
692 2 | rejtelmesen fog susogni, mint ma, a fű nőni fog tavasszal, a
693 2 | a fű nőni fog tavasszal, a patak vize fölenged meg
694 2 | többé. ~Hát aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál felhangzanak
695 2 | gondolatoknál felhangzanak a völgyben Anika nótái, szinte
696 2 | Anika nótái, szinte jólesik a lelkének rájönni, hogy az
697 2 | s szilajan vágja botját a nyáj közé, melytől az szaggatott
698 2 | csoportokká riad. ~Érezzék azok is a bacsa haragját, ki bosszús
699 2 | meg új dal kél szárnyra a tót nép modorában, mélabúsan,
700 2 | fájón... ~Jön már Garibaldi a szomszéd faluba,~Klapka
701 2 | kantározza. ~Hogy jutott el a politika is a brezinai völgybe,
702 2 | jutott el a politika is a brezinai völgybe, hol csak
703 2 | brezinai völgybe, hol csak a madár jár? Ki hozta ide
704 2 | madár jár? Ki hozta ide a lezajlott harcok tépő emlékét
705 2 | tépő emlékét és reményeit? A levegő hozta. Becsempészte
706 2 | levegő hozta. Becsempészte a költészet ruhájában. Így
707 2 | madarai hallgatják. Holnap már a rigó is utánafütyüli. ~Olej
708 2 | Olej előtt felélednek a régi emlékek, a nagy "háború"
709 2 | felélednek a régi emlékek, a nagy "háború" zaja, amikor
710 2 | most is az még, mert hát a jó tót nép, ámbár bebizonyult,
711 2 | valahonnan. ~Olej nem vett részt a háborúban; neki nem lehetett,
712 2 | Ne lett volna csak a keze alatt akkor is ez a
713 2 | a keze alatt akkor is ez a nyáj, melynek a kolompja
714 2 | akkor is ez a nyáj, melynek a kolompja olyan édesen hívó,
715 2 | édesen hívó, marasztaló, mint a mesebeli tündérnek! ~Órákig
716 2 | lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenője megjött. Sűrű
717 2 | már csak kérődzni akar. ~A bojtár reggel óta először
718 2 | először meri megszólítani a bacsát. ~- Nem hallja, gazduram,
719 2 | aztán megyünk. Oda dobtam a nyáj közé. ~Még egyszer
720 2 | szeme, mely ezerhez szokott, a kilencszázkilencvenkilencben
721 2 | Nyugodtan kanyarítja nyakába a szűrt, aztán lassan leereszkednek
722 2 | aztán lassan leereszkednek a völgybe. ~A kilenc vezérkos
723 2 | leereszkednek a völgybe. ~A kilenc vezérkos csengettyűje
724 2 | szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája is megszólal,
725 2 | messziről hallhatja, hogy a nyáj hazatért, s a tűzre
726 2 | hogy a nyáj hazatért, s a tűzre teheti a finom "demikát"-
727 2 | hazatért, s a tűzre teheti a finom "demikát"-ot, a juhászok
728 2 | teheti a finom "demikát"-ot, a juhászok címeres eledelét,
729 2 | forrjon fel, mikor hazaérnek. ~A bojtár hátára akasztja a
730 2 | A bojtár hátára akasztja a dudát, amint az akol közelébe
731 2 | látja-e meg az udvaron annak a sugár, délceg alaknak körrajzát,
732 2 | körrajzát, aki úgyis mindig a szemei előtt van - még ha
733 2 | adja, hogy így meglophatja a lehetetlenséget. ~Anika
734 2 | talán unalomból, talán, hogy a nyájat lássa. ~Gyönyörű
735 2 | szemei ábrándosan kémlelik a távolt, a természettől puha
736 2 | ábrándosan kémlelik a távolt, a természettől puha kis keze
737 2 | régen, vagy arra, hogy ez a sós bödönbe vájkáló gazdasszonyi
738 2 | milyen jóízű. ~Ki ismerhetné a birkafilozófiát egészen? ~-
739 2 | Anika - szólítja meg Matyi a leányt szelíden. - Hogy
740 2 | kendtek hogyan dicsérik meg a napjukat? ~- Megvolnánk,
741 2 | Megvolnánk, kis fecském - mondá a bacsa, halináját levetve -,
742 2 | kérdés, ha te megvagy-e a vacsorával? ~- Már párolog
743 2 | vacsorával? ~- Már párolog a pörkölt, édesapám. ~A bacsa
744 2 | párolog a pörkölt, édesapám. ~A bacsa arca kiderült a pörkölt
745 2 | A bacsa arca kiderült a pörkölt szóra, ünnepi eledele
746 2 | Matyi fiam, kavard föl a tűzön, mert én babonás vagyok
747 2 | tartom, úgy lehet csak jóízű a pörkölt, ha juhászkéz is
748 2 | sem tudom, gazduram, merre a tűzhely, aztán nem is értek
749 2 | tűzhely, aztán nem is értek a szakácsmesterséghez. ~-
750 2 | kópé, ha mondom... hát nem a tűzhelyen öntöttétek együtt
751 2 | András éjszakáján, amikor a te fizonómiád öntődött ki
752 2 | te fizonómiád öntődött ki a lányom jövendőbelijének? ~-
753 2 | ólomfigura volt az dudával a vállán... ~- Nem is duda
754 2 | Mintha kést szúrtak volna a Matyi szívébe. ~Miért hogy
755 2 | sejtelem kezdte összeszorítani a szívét!... ~Gépileg sietett
756 2 | sietett bezárni az akolajtót a betódult nyáj után. ~Olej
757 2 | gondolatai rögtön visszatértek a pörkölthöz, vagy hogy talán
758 2 | hinné az ember, vendég van a háznál. ~- Amint van is.
759 2 | vadász lesz az, leány, hanem a vármegyén könyöklő. Hogy
760 2 | ahhoz. Olyan az arca, mint a patyolat, tán még szél sem
761 2 | Van-e puskája? - kérdé a bacsa. ~- De még milyen! ~
762 2 | most már egészen lehúzta a kalapot szemére, s a nagy
763 2 | lehúzta a kalapot szemére, s a nagy jegenyefának támaszkodék,
764 2 | keserű gondolata támadt, mint a mélységes pokol: jaj, mindjárt
765 2 | hogy mer jönni vadászni a herceg erdeibe. Ha nem volna
766 2 | ígérkezve, leakasztanám a puskáját. ~- Úgy uzsonna
767 2 | hogy nem pénzért adjuk a tejet, van hála Istennek
768 2 | Isten ments! Mit gondolna a világ brezinai bacsáról,
769 2 | bacsáról, ha pénzért adná a hozzá betérőnek a tejet
770 2 | pénzért adná a hozzá betérőnek a tejet is. ~Azzal a kezébe
771 2 | betérőnek a tejet is. ~Azzal a kezébe vette a pénzt, és
772 2 | is. ~Azzal a kezébe vette a pénzt, és ámulva kiáltott
773 2 | kiáltott föl: ~- Ne legyen Olej a nevem, ha ez nem koronás
774 2 | Gracza, vagy Záhony. Ide jött a brezinai bacsához. ~Anika
775 2 | Anika mosolyogva rázta a fejét. Olej pedig oda volt
776 2 | fejét. Olej pedig oda volt a lelkesüléstől. ~- És jó
777 2 | lesz. Úgy megőrzöm, mintha a saját édesanyja kötényében
778 2 | aztán csitt, gyerekek, még a falnak is füle lehet. ~Anika
779 2 | nehéz volt elhinni, hogy a vén Záhony lenne az a deli
780 2 | hogy a vén Záhony lenne az a deli ifjú. ~- Aztán meg
781 2 | hörgé tompán. ~- Mellém ült a pitvarküszöbre, s olyan
782 2 | egyetlenegyszer csak átkarolni a derekamat, mert megőrül,
783 2 | csókolni, úgy odavágtam a gyomlálástól piszkos kezemet
784 2 | gyomlálástól piszkos kezemet a képéhez, hogy finom arcán,
785 2 | arcán, tudom, ott maradt a nyoma. ~- Ó, ó! - nevetett
786 2 | nyoma. ~- Ó, ó! - nevetett a bacsa. - Nem haragudott
787 2 | Nem haragudott meg? ~- A másik arcát nyújtotta ide,
788 2 | jön már! ~Olej és Matyi a mutatott irányba vetették
789 2 | mutatott irányba vetették a szemeiket, karcsú vadász
790 2 | karcsú vadász lépegetett le a domboldalon, zöld hajtókás
791 2 | udvarba lépett. - Nos, kész-e a vacsora, galambom? ~- Fogadj
792 2 | egyrészt, mert nem Záhony a vendég, másrészt bosszantotta,
793 2 | másrészt bosszantotta, hogy a titulusa akként csorbíttassék.
794 2 | csorbíttassék. Ha nem nála történnék a formalitások ilyetén megsértése,
795 2 | bizony furcsa dolog lehetne a következése, mert azért
796 2 | ő neve, hogy fölötte áll a juhászhivatalnak, aztán
797 2 | mind el kell ezt nyelni a vendégtől. ~- Készen a vacsora,
798 2 | nyelni a vendégtől. ~- Készen a vacsora, csak magát vártuk -
799 2 | szólt Anika, s befutott a szobába. ~A bacsa közel
800 2 | s befutott a szobába. ~A bacsa közel lépett a vendéghez,
801 2 | szobába. ~A bacsa közel lépett a vendéghez, s odanyújtotta
802 2 | Kerüljünk beljebb. ~A szoba csinos volt és tiszta:
803 2 | tiszta: három tulipántos láda a szögletekben, néhány pad,
804 2 | képezték bútorzatát. Falát a juhászok mennyei közbenjárójának:
805 2 | arcképe és földi közbenjáróik: a szépen egymás mellé felaggatott
806 2 | pálinkás butykosok díszíték: de a legnagyobb ékessége az egésznek
807 2 | legnagyobb ékessége az egésznek a párologó tál volt az asztalon,
808 2 | mintha otthon lenne - biztatá a bacsa vendégét, a legöblösebb
809 2 | biztatá a bacsa vendégét, a legöblösebb fakanalat markába
810 2 | Négyen vagyunk hozzá. ~- A lány nem számít, úrfi, annak
811 2 | jut valami, úgy is jó. ~A vadász mohón nekiesett az
812 2 | Meghiszem. Olyan pörköltet a talári hercegnél sem főznek,
813 2 | hercegnél sem főznek, mint a brezinai bacsánál. ~A vendég
814 2 | mint a brezinai bacsánál. ~A vendég mosolygott. ~- Bárcsak
815 2 | Bárcsak mindennap ehetném. ~A bacsának erre azt illett
816 2 | meghívásodat, eljövök. ~A bacsa ajkaiba harapott.
817 2 | gyerek volt, mikor őt már a nótárius is megkendezte. ~
818 2 | Jó helyen van itt. Anika a kamrában vet majd ágyat.
819 2 | koromsetét lesz. ~- Ide rendeltem a kocsimat az akolhoz. ~-
820 2 | kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről való az úrfi?
821 2 | úrfi? Ha meg nem sérteném a kérdezősködéssel. ~- Innen
822 2 | kérdezősködéssel. ~- Innen a közelből. ~- Bajjal talál
823 2 | közelből. ~- Bajjal talál ide a kocsi. ~- Dehogy. Az Olej
824 2 | Olejnek? ~- Olej Tamás a nevem, az egész nevem pedig -
825 2 | egész nevem pedig - mondá a türelemből kijött gazda
826 2 | gazda hetykén - Olej Tamás, a Brezina bacsája, és hozzátehetném:
827 2 | és hozzátehetném: ura. ~A vendég nevetett. ~- Ha te
828 2 | nevetett. ~- Ha te vagy a Brezinának az ura, öreg,
829 2 | mi marad akkor nekem? ~A bacsa sértődve nagy szemeket
830 2 | nagy szemeket meresztett a nevetőre, s önkéntelenül
831 2 | önkéntelenül is kifakadt belőle a kevély kérdés: ~- Mi is
832 2 | kérdés: ~- Mi is légyen hát a becsületes neve és állapota?
833 2 | vagyok. ~Olej kezéből kiesett a villa, ijedten ugrott fel,
834 2 | Nagy szó volt az neki. A fiatal herceg ül vele szemben,
835 2 | ül vele szemben, akinél a király is már csak egy paraszthajszállal
836 2 | semmi baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem
837 2 | herceg vidáman -, ha nem is a tied a Brezina, van neked
838 2 | vidáman -, ha nem is a tied a Brezina, van neked annál
839 2 | annál többet érő kincsed is, a szép Anika. ~Matyiban, ki
840 2 | ki ott ült az asztalnál a herceg mellett, jéggé fagyott
841 2 | veszik sem. ~- Nem érték a leány, kegyelmes uram, inkább
842 2 | Aztán csínján bánjék a borral: könnyen megzavarhatja
843 2 | borral: könnyen megzavarhatja a fejét. ~- Eléggé megzavartad
844 2 | is zavaros volt - felelt a leány naiv pillantással,
845 2 | naiv pillantással, amitől a selymes szobák hősének melegen
846 2 | hősének melegen kezdett a szíve dobogni. ~- Ó, te
847 2 | megharagszik, majd kibékül a maga kenyerén. ~A herceg
848 2 | kibékül a maga kenyerén. ~A herceg még sohasem érzett
849 2 | mint most, amint azokról a duzzadt, piros ajkakról
850 2 | Szívébe rajzolódott le a bűbájos ékesszólás. Elhallgatná
851 2 | beszélsz. Őkegyelmessége a fiatal herceg, a mi urunk. ~
852 2 | Őkegyelmessége a fiatal herceg, a mi urunk. ~Anika felkacagott.
853 2 | bolonddá tesznek. Hiszi a piszi. A fiatal herceg nem
854 2 | tesznek. Hiszi a piszi. A fiatal herceg nem jár a
855 2 | A fiatal herceg nem jár a Brezinára, de még Talárba
856 2 | se. Bécs városában lakik a színarany palotában, száz
857 2 | palotában, száz vadász lövöldözi a vacsorára valóját, nemhogy
858 2 | maga csatangoljon nyúl után a Brezinán. De meg kell is
859 2 | kenyérrel. Aztán olyan is a herceg, mint a többi ember!
860 2 | olyan is a herceg, mint a többi ember! Mintha nem
861 2 | Bocsásson meg ennek a bűnös gyermeknek, kegyelmes
862 2 | gyermeknek, kegyelmes uram. ~A kegyelmes úr pedig annyira
863 2 | mégis szöget ütött fejébe a dolog. Hátha mégis a herceg.
864 2 | fejébe a dolog. Hátha mégis a herceg. Hátha eljött Bécsből.
865 2 | Bécsből. Azt Anika is hallotta a csősztől, Lapaj Istóktól,
866 2 | urok, s most halála után a fiatalra szállott a rengeteg
867 2 | után a fiatalra szállott a rengeteg sok uradalom. Bizony
868 2 | elszomorodva futott föl a létrán, az akol padlására,
869 2 | padlására, hogy onnan lenézzen a szürkülő tájra. ~Szíve nagyot
870 2 | nagyot nyilallik. Csakugyan a herceg. A talári várkastélyon,
871 2 | nyilallik. Csakugyan a herceg. A talári várkastélyon, melynek
872 2 | bádogfödele ide látszik, ott lobog a zászló. Lapajtól hallotta,
873 2 | Lapajtól hallotta, hogy a herceg jelenlétét ez tudatja
874 2 | herceg jelenlétét ez tudatja a környékkel. ~...Könyörülő
875 2 | Könyörülő Isten; ő arcul ütötte a kegyelmes urat. Ellenkezett
876 2 | szorongó szívvel lépett le a létrán, éppen azon gondolkozva,
877 2 | valljuk meg, félelmében is a herceg előtt - midőn fényes
878 2 | fényes hintó állott meg a ház előtt, és mire Anika
879 2 | vagy káprázat, ő maga ugrik a lajtorjához, hogy a hágcsóról
880 2 | ugrik a lajtorjához, hogy a hágcsóról csintalanul felkapva,
881 2 | felkapva, mint valami pelyhet a földre emelje, amitől Anika
882 2 | elhiszed, ugye, hogy én vagyok a herceg? ~Azzal a délceg
883 2 | vagyok a herceg? ~Azzal a délceg ifjú nevetve a hintóba
884 2 | Azzal a délceg ifjú nevetve a hintóba pattan, búcsút int
885 2 | előttem mindig... mindig... ~A hintó elrobog, de a búcsúszavak
886 2 | A hintó elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak.
887 2 | lángnyelveket ereszt egyenesen a szívnek, amik úgy égetik,
888 2 | akarnák. Félrevert harang a szív most: a csodálatos
889 2 | Félrevert harang a szív most: a csodálatos szavakat kongatja
890 2 | és utána egyik estétől a másikig ismétli minden,
891 2 | minden, minden... Éjjel a sötétség kiáltja, reggel
892 2 | sötétség kiáltja, reggel a fák levelei suttogják, a
893 2 | a fák levelei suttogják, a hallgatag bércek hangot
894 2 | hallgatag bércek hangot adnak, a föld párázata azt sóhajtja
895 2 | föld párázata azt sóhajtja a füveknek, még a felforrt
896 2 | sóhajtja a füveknek, még a felforrt demikát is erről
897 2 | felforrt demikát is erről zúg a pattogó tűzhelyen: ~"Te
898 2 | szórakozott, hallgatag. A Brezinák dalai pihennek.
899 2 | Olej, sem Matyi; valamint a Matyi dudája is néma. Igazibb
900 2 | uralkodik itt ma! Félre a bokorral, erdő jött helyette... ~
901 2 | erdő jött helyette... ~A leány arra gondol, hogy
902 2 | gondol, hogy minek is van a világon herceg, mikor olyan
903 2 | mikor olyan szép az, hogy a gerlicemadár nem mondhatja
904 2 | Olyan nagyon szép az, hogy a gerlicemadár mind egyforma
905 2 | gerlicemadár mind egyforma madár. ~A bojtár pedig arra gondol,
906 2 | gondol, hogy miért lett a duda egyszerre puskává a
907 2 | a duda egyszerre puskává a Szent András napján ólomöntelékben
908 2 | minden jel. ~Este, mikor a bacsával hazatért, megint
909 2 | az újság, hogy ott volt a herceg. ~És ezután másnap,
910 2 | harmadnap is mindig ott vadászik a fiatal uraság, és mindig
911 2 | Anikához. Nagyon szeretheti a vadat és a tejet. ~Az öreg
912 2 | Nagyon szeretheti a vadat és a tejet. ~Az öreg Olej harmadnap
913 2 | homlokát e hírre, s így szólt a bojtárhoz: ~- Holnap magad
914 2 | bojtárhoz: ~- Holnap magad nézel a nyáj után. Az uraság sokat
915 2 | mellőlük földi gondviselőjük, a hatalom derék jelvényével,
916 2 | jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott "nete ne" és
917 2 | megszokott "nete ne" és a "brcs ki" vezényszavakkal.
918 2 | lesz nekik ma jóízű még a só sem, és rosszabb lesz
919 2 | sem, és rosszabb lesz még a fű is! Legalább Olej hiszi
920 2 | meg, maga pedig megtömte a "vászonpipát", abból a boldogtalan
921 2 | megtömte a "vászonpipát", abból a boldogtalan növényből, melyért
922 2 | úgy szokott szaporítani a juhász, mint a tavaszi gyapjút:
923 2 | szaporítani a juhász, mint a tavaszi gyapjút: nedves
924 2 | rágyújtott, hanyatt feküdt a hímes gyepen az udvaron,
925 2 | födelét, ékes fehér falait, a kikandikáló izmos gerendákat...
926 2 | mozgó árnyékot vett észre a falon, s amint hátratekint,
927 2 | őt várja Olej. ~Egyenesen a pitvarajtónak tart, de midőn
928 2 | az ajtómadzagot megrázva, a závár még nem enged, kedvetlenül
929 2 | De bizony hiába zörgetett a herceg, a bárányka nem eresztette
930 2 | hiába zörgetett a herceg, a bárányka nem eresztette
931 2 | barna kezeivel homlokát. ~- A leány nem áll az uradalom
932 2 | kegyelmességed rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem. ~
933 2 | Mit akarsz ezzel mondani? ~A bacsa egészen közel lépett
934 2 | bacsa egészen közel lépett a főúrhoz, és megrázta ökleit
935 2 | főúrhoz, és megrázta ökleit a levegőben. A bornyúszájú
936 2 | megrázta ökleit a levegőben. A bornyúszájú ing szétvált,
937 2 | környékén vadászgat ezentúl, bár a puskáját csak madárseréttel
938 2 | mintha mondaná: "Én leszek az a medve." ~A hatalmas úr,
939 2 | Én leszek az a medve." ~A hatalmas úr, kinek hetven
940 2 | él, oly piros lett, mint a pipacs, s amint ott állt,
941 2 | legyen, mit feleljen, amint a brezinai bacsa reá szegezte
942 2 | behatása alatt elkezdtek a lábai reszketni. A puska,
943 2 | elkezdtek a lábai reszketni. A puska, melyet a válláról
944 2 | reszketni. A puska, melyet a válláról leemelt, hogy tán
945 2 | mint egy hős. ~- Annak a leánynak az apjával. ~Taláry
946 2 | egy apával illik. Nekem a leányod kell minden áron. ~-
947 2 | szólnál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden birkájával,
948 2 | ha neked ajándékoznám? ~A bacsának nem lehetett volna
949 2 | vakító valósághoz képest! A brezinai veres födelű akol,
950 2 | brezinai veres födelű akol, a kilenc vezérkos, a száz
951 2 | akol, a kilenc vezérkos, a száz selyemürü és a többi
952 2 | vezérkos, a száz selyemürü és a többi birka mind az övé
953 2 | kevés maradna ezenkívül a többi embereknek, kik még
954 2 | többi embereknek, kik még a világon vannak! ~Ingadozva
955 2 | Ingadozva állt ott, mint a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe
956 2 | nyomná is tán alá később. ~A herceg gyönyörrel nézte
957 2 | Így aztán igazán te lennél a Brezinák ura. ~A bacsa mereven
958 2 | lennél a Brezinák ura. ~A bacsa mereven nézett maga
959 2 | vonultak el lelki szemei előtt a jövőből. Aranyos csat lesz
960 2 | jövőből. Aranyos csat lesz a tüszőjén; selyemből lesz
961 2 | selyemből lesz az inge; mikor a nyájjal kimegy, mézes-pálinkás
962 2 | hogy valahányszor egyet húz a butykosából, kedves egészségére
963 2 | megirigyli: ni, ott megy a brezinai bacsa, kinek annyi
964 2 | brezinai bacsa, kinek annyi a gazdagsága, kincse, hogy
965 2 | gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának
966 2 | megtudják, ki adta neki a rengeteg kincsét, és azt
967 2 | nagy fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete
968 2 | gondolkozol hát, öreg Olej? Ide a tenyeredet! ~Az öreg arcáról
969 2 | szemet hunyj, ne vicsorgasd a fogadat és ne ordítozd tele
970 2 | fogadat és ne ordítozd tele a világot. Ezért adom oda
971 2 | nem tehetsz róla. Ez csak a sors kereke lesz, melynek
972 2 | kapaszkodnod. ~Olej elfordította a fejét. ~- Minek mondta hát
973 2 | fogom cselekedni - szólt a herceg hirtelen megfordulva -,
974 2 | fütyörészve távozott. ~Olej a falnak tántorodék. Elhagyta
975 2 | Kiáltani akart még valamit a távozó után, de csak a szája
976 2 | valamit a távozó után, de csak a szája mozgott, hanggal nem
977 2 | pillantással szegeződtek a herceg után; ijedtség, undor
978 2 | undor tükröződött bennök. ~A falhoz lapulva s támaszkodva
979 2 | támaszkodva tántorgott be a szobába. Feje szédült, gyötrelmes
980 2 | hegyről guruló szikla, lassan a szívére ereszkedtek, és
981 2 | és összeszoríták. ~- Jaj, a kólika! - kiáltá hörögve. ~
982 2 | kólika! - kiáltá hörögve. ~A bércek visszamondták: jaj,
983 2 | bércek visszamondták: jaj, a kólika. ~És Olej tudta jól,
984 2 | ember hazudik önmagának. ~A szobába érve ágyba feküdt,
985 2 | kísértetiessé vált arcát a párnák alá rejtve, azon
986 2 | elkezdett énekelni. ~Hátha a daltól kölcsönkért gondolatok
987 2 | őrült. Átellenben az ággyal a tükör függött, mely dúlt
988 2 | üvegesedő szemekkel nézve a saját énjét - aztán egyszerre
989 2 | pergett szét üvegje. ~Kezeiből a vér folyt, szemei fölfelé
990 2 | karikáikkal, mire Anika bejött, a Lapajtól hozott üzenettel,
991 2 | üzenettel, eszméletlenül hevert a földön. ~Anika el nem bírta
992 2 | kígyókkal, sárkányokkal, mik a szívét marták, és a máját
993 2 | mik a szívét marták, és a máját akarták kivájni. Hajnalra
994 2 | jobban lett, kihajtotta a nyájat Matyival, de nem
995 2 | Szép nyári reggel volt. A természet derült mosolyából
996 2 | minden tárgynak jutott. A harmatos fű buján kínálta
997 2 | harmatos fű buján kínálta magát a birkáknak, s azok szót fogadva,
998 2 | fogadva, vígan ropogtatták, a madarak szintén vidáman
999 2 | kellemes reggel volt, minőt a poéták szoktak megénekelni,
1000 2 | amely mindig mögötte marad a valóságnak: a természet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1907 |