1-500 | 501-625
Rész, Fejezet
1 1 | AZ ARANY-KISASSZONY~Bevezetés~
2 1 | Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az
3 1 | az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost
4 1 | hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne,
5 1 | Selmecbánya. ~Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus
6 1 | sértés, sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik
7 1 | nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre
8 1 | A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha. ~A zimankós "
9 1 | Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik;
10 1 | közvetlen szomszédjának, az alant lakó Kutlik Stevónak,
11 1 | Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf lesz itt
12 1 | van is, Tinikém, mit tesz az? ~- Nem, nem Bohuska...
13 1 | esteledett, nálatok tölthettem az éjt - de most... most, tudod,
14 1 | megirigyelhetné. ~- Igaz, igaz... Az a haszontalan fiunk! Ugyan,
15 1 | kelt rögei, megelevenedtek az idő feketített házfödelek,
16 1 | látszott szép arcából, csak az álla hegye; egy kis darabka
17 1, 1| hogy ezt eldisputáljam az utánam következő nemzedéktől;
18 1, 1| ittunk a suvikszos palackból, az adomabeli cigány logikája
19 1, 1| van, nyomban kikívánkozik az ember. ~Nagyobb baj, hogy
20 1, 1| burnót élvezetében. ~Ezen az egyetlen téren önálló kapacitás
21 1, 1| burnótot egészen odavinni az orrlyukakhoz, s ezáltal
22 1, 1| principiumot, miszerint az orrlyukak egyenesen arra
23 1, 1| a veszendő részeket. Ez az egyedüli helyes rendszer
24 1, 1| melyet kötelességének tart az emberi nem fölvilágosítása
25 1, 1| néhány szót elvesztegetni az érdemes férfiak bővebb megismertetésére,
26 1, 1| vagyunk, ha megemlítjük, hogy az ő útlevelében az illető
27 1, 1| megemlítjük, hogy az ő útlevelében az illető rovatok betöltésénél
28 1, 1| mennyivel tágabb mezőt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú
29 1, 1| s ezzel dicsekszik egész az unalomig. Keveset beszél,
30 1, 1| Csutkás tanár úr) adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja,
31 1, 1| Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt jó? Senki.
32 1, 1| classificatió még mai napig is az iskolai archivumban, abból
33 1, 1| morzsányi sem. Híven adják át az elődök az utódok emlékezetének,
34 1, 1| Híven adják át az elődök az utódok emlékezetének, s
35 1, 1| utódok emlékezetének, s az emlékezet gonddal virraszt
36 1, 1| Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán, hézagosan
37 1, 1| száját ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarná
38 1, 1| mi haszna, mikor megvan az a tulajdonsága, hogy a "
39 1, 1| homályos része, bele is kezd az érdemes férfiú, mindannyiszor
40 1, 1| a líceum fölötti hegyen az öreg Muszurnál, a kamarai
41 1, 1| Garibaldinál nagyobb hős akár az ó-, akár az újvilág történetében?
42 1, 1| nagyobb hős akár az ó-, akár az újvilág történetében? Nincs,
43 1, 1| Csutkás úr, mert annak ővele, az ő argumentumaival gyűlnék
44 1, 1| gyűlnék meg a baja. Mert az argumentumok nagy fegyver,
45 1, 1| mindig oly messze távozik el az alapgondolattól, melyből
46 1, 1| feje bágyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja
47 1, 1| zokogása... ~...Pedig hát az egész dologból egyetlen
48 1, 1| gyermeke sem. ~De ha tudják is az ellenkezőt, nem mondanak
49 1, 1| bányagróf"-nak (Selmecen az atya titulusát a fiú is
50 1, 1| derék és becsületes ember az agglegénység összes jellemző
51 1, 1| tulajdonaival, de ebben az egyetlen dologban nagyon
52 1, 1| selmeciek) nagyon hatott ez az esemény, s maga is forrólázba
53 1, 1| lesz olyan unalmas, mint az - első. ~~
54 1, 2| folyni e nemes mulatság majd az egyiknél, majd a másiknál.
55 1, 2| egyiknél, majd a másiknál. Ma az "aranycsinálón" volt a sor.
56 1, 2| mondá rá, hogy aranyat ér az esze és szorgalma, ha valakinek
57 1, 2| valóságos aranybánya. Már az ötödik forintot nyerem.
58 1, 2| tündérvirágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól
59 1, 2| szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától
60 1, 2| Csemez úr is, kit pedig az arany szépségén kívül semmi
61 1, 2| egy-egy oldalpillantást vetett az immár felserdült hajadonra (
62 1, 2| színarany ez a leány! Hehehe! Az emberek bolondok, s aranynak
63 1, 2| nézik a sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az
64 1, 2| az embert. S denique, ha az egész világ téved, az egész
65 1, 2| ha az egész világ téved, az egész világnak mégis igaza
66 1, 2| világnak mégis igaza van; ha az egész világ aranynak tartja
67 1, 2| lovag (ki kapni szokott az ilyeneken) sokszor beszél.
68 1, 2| cseréljünk: legyen a kezed az enyém, legyen a koronám
69 1, 2| Csutkás úr: ~- Te, Stevo! (Az "István" név Selmecen "Stevó-nak"
70 1, 2| Hehehe! De nem adom ám! ~Erre az eredeti nyilatkozatra Csutkás
71 1, 2| miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment mindennemű
72 1, 2| illeti, Csemez Stevo barátom, az szerény véleményem szerint,
73 1, 2| mert a nő rendeltetése az... ~- Ugyan mi? ~Csutkás
74 1, 2| Csutkás úr mélyen elpirult. Az előhúzott zsebkendőn hirtelen
75 1, 2| mennyire csüggnek rajtam... ~Az öreg aranycsináló megmaradt
76 1, 2| találja készre, mint ahogy az epret szokás a réten, aztán
77 1, 2| Szeressen engem! ~- Az nem elég. ~- Hát szeressen
78 1, 2| és mosolygott. ~- Vagy ha az sem elég, szeresse Luppán
79 1, 2| egy széttört szív... Kár az időt vesztegetni ilyen haszontalan
80 1, 2| pillantva pecsétgyűrűjére az ujján, melyhez még bizonyára
81 1, 2| burnótszelencéjét, maga elé tevé az asztalra, és a jobb keze
82 1, 2| elég, törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát,
83 1, 2| osszatok már! - vágott közbe az aranycsináló. ~Csutkás úr
84 1, 2| találtam meg, a Krisztina az; ő csüggni fog rajtam, ő
85 1, 2| ő csüggni fog rajtam, ő az enyém leend, ha nekem adod.
86 1, 2| enyém leend, ha nekem adod. Az én feleségem leend. S te
87 1, 2| igen, mit is beszélek? Ön az én kártyámat önmagának akarja
88 1, 2| bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel
89 1, 2| csendesen, szomorúan. ~- Egészen az én bűnöm - folytatá az. -
90 1, 2| Egészen az én bűnöm - folytatá az. - Verj meg érte, kedvesem.
91 1, 2| ugrott, s parányi kezét az övébe tette. ~- Nemde, Miklós,
92 1, 2| gyengéden simult Miklóshoz. ~Az ifjú lángvörös lett. Hiszen
93 1, 2| együtt néhányszor, ennyi az egész! És íme, most... ~-
94 1, 2| boldogság! Ki hitte volna? Az első pillanattól kezdve,
95 1, 2| tehát ön... ön is óhajtja az én szerelmemet? ~- Igen -
96 1, 3| események mondatnak el, melyek az előbbi fejezetből kiszorultak~
97 1, 3| kedvez, nekiindulhasson az életnek azon reménnyel,
98 1, 3| tehetsége van hozzá, aztán az élethez is tudja magát alkalmazni.
99 1, 3| máris ő a "tóngéber" nemcsak az ifjúsági gyűlhelyeken, az "
100 1, 3| az ifjúsági gyűlhelyeken, az "Arany Mécses"-ben és az "
101 1, 3| az "Arany Mécses"-ben és az "Eleven kalapács"-nál, hanem
102 1, 3| önkéntelenül feje fölé kapkodva az akácfa levelei után, melyektől,
103 1, 3| féltett valóságnak. ~Ó, az első vallomás nagy költői
104 1, 3| leszek..." ~A napsugár leszól az ifjúhoz: "Neked is egy világod
105 1, 3| egy világod van, nagyobb az enyimnél: nagyobb is meg
106 1, 3| alkony sürgős hírt küld hátra az éjhez: "Ne jöjj el, maradj
107 1, 3| Krisztinának nyújtotta. ~Az megrezzent, és összerázkódott,
108 1, 3| őrültté. Ne nyissa meg előttem az eget csak azért, hogy megvakuljak
109 1, 3| szeretlek", ez mind tréfa? Az szó csak, s a szó üres levegő
110 1, 3| hiszen egy szívet megölni, az is csak tréfa. ~Amint Bohuska
111 1, 3| ökölnagyságúra tágultak. - Az lehetetlen! Gondolja meg
112 1, 3| előszele rezegtette meg az akácfaleveleket, a hőség
113 1, 3| tűrhetetlenségig nevekedett. Az ifjú néhány lépést tett,
114 1, 3| Krisztinától: ne fájjon az annak, akit olyan nagyon
115 1, 3| Krisztinának mégis fájt az. Miklóshoz lépett tántorogva,
116 1, 3| azt, akit akar, de legyen az én nőm. ~Aztán egész magasságban
117 1, 3| hogy segítsen elviselni az életet, hogy... ~Omló könnyzápor
118 1, 3| vett rajta, végignyargalt az erein, és kivillogott a
119 1, 3| ha meg nem mondod azt az embert, akit szeretsz! ~
120 1, 3| a szegényke fölszisszent az éles fájdalomtól. Nem ember
121 1, 3| aki nem gondolkozik, hanem az indulatai ragadják. ~- Nem
122 1, 3| Luppán feleségül kértek meg az apámtól a lugasban. ~Ijedt
123 1, 3| Luppán lovag úr ért elsőként az ifjakhoz. Mézesmázos nyájasságtól
124 1, 3| Mézesmázos nyájasságtól ragyogott az ábrázata. ~- Nini, nini -
125 1, 3| igen, ki merem mondani az egész világ előtt... ~Hősi
126 1, 3| jutna, egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony,
127 1, 3| sem tüntethetett ki jobban az "öreg"-gel szemben. Ez vallomás
128 1, 3| kecskebéka, leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm,
129 1, 3| emelte fölfelé úgy, hogy az egész elfödje Luppán úr
130 1, 3| úgy hűbelebalázs megy neki az Élet Szahara pusztájának. ~
131 1, 3| úr nagy lélegzetet vett az ékes kifejezésnél, szerette
132 1, 3| a futó angyalt, ki egy, az udvaron heverő vályúban
133 1, 3| tudni fogok egy másikat is. ~Az elérzékenyülés, mint ilyenkor
134 1, 3| Miklós, kiknek még korán van az ilyen úgynevezett "jeleneteket"
135 1, 3| lovag ajkaiba harapott, és az égre emelte kezeit, mintha
136 1, 3| léptél! Miért ne? Ösmerem az apádat. Derék, becsületes
137 1, 3| majd mindjárt kettévágom én az egész gordiuszi csomót valamivel.
138 1, 3| szavaid következtében. Szilárd az, mint Sion. Az igazi szerelem
139 1, 3| Szilárd az, mint Sion. Az igazi szerelem olyan, mit
140 1, 3| a hárompróbás arany, de az igazi férfi szava is olyan,
141 1, 3| Csutkás úr és Luppán lovag az erőteljes szavakra helyén
142 1, 3| helyén látták oda járulni az "igazi férfiúhoz", és melegen
143 1, 3| titkolódzik, amit mond, az meg van mondva. Ha különöset
144 1, 3| után a következőleg kezdé az elaborátumot: ~- Igen meg
145 1, 3| Viruljon ő nekem! Mert vegyük az ellenkezőt, ha nem volna
146 1, 3| hogy előnyöm is legyen. Az öreg Csemez makacs fejű
147 1, 3| lassú hangon felelé: ~- Itt az atya beszél, uraim, nem
148 1, 3| nem a jó barát! A komoly, az érett atya. Adják meg önök
149 1, 3| meg önök a tiszteletet! Az eszme regényes, de nem bolond.
150 1, 3| a kalapját, és így szólt az ajtóból: ~- Isten veled,
151 1, 3| Sohasem hittem volna ezt! Ez az eljárás annyi, mint a szegénység
152 1, 3| Azzal becsapta maga után az ajtót, és lecsatolt esernyőjével
153 1, 3| lángnyelveket látszott ereszteni az ifjú felé, ki az égető sugarak
154 1, 3| ereszteni az ifjú felé, ki az égető sugarak bűvös befolyása
155 1, 4| FEJEZET~Megmagyaráztatik az olvasónak a "Tempus" szó
156 1, 4| velök. ~Egy kis, külön állam az akadémiai ifjúság, a német "
157 1, 4| büntetőbíróság épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló
158 1, 4| nyilvánuló közakarat előtt az igazság rovására, mert az
159 1, 4| az igazság rovására, mert az igazságnak elvégre is sem
160 1, 4| vagy kávés nem hitelez, az mindjárt "cassus belli",
161 1, 4| nem lehet tovább maradása az aranytermő város ódon falai
162 1, 4| azt mondják, hogy "abzug", az meg van halva örökre. Feje
163 1, 4| meg van halva örökre. Feje az eredeti societásnak az,
164 1, 4| Feje az eredeti societásnak az, aki a legtöbb sört bírja
165 1, 4| szabályoz valamennyire. Az adófizető jobbágyok, a "
166 1, 4| jobbágyok, a "fuchsok", az elsőévesek, kik az öregebbekhez
167 1, 4| fuchsok", az elsőévesek, kik az öregebbekhez szolgákul osztatnak
168 1, 4| emberi erő nem akadályozza, az isteni törvénnyel nem törődik,
169 1, 4| minden földi hatalomtól. ~Ez az egyetlen szó a "tempus". ~
170 1, 4| tempus", és aztán eldobná az utcán, talán napokig se
171 1, 4| se venné fel senki, mert az a szó annyit tesz: "Ne nyúlj
172 1, 4| nincs rajta a "tempus", az "res nullius": ha ellopja
173 1, 4| helyre, ahol aranyat ásnak az emberek... ~- Ne bolondozzon! ~-
174 1, 4| kimondhatatlanul szeretem, most csak az a kérdés már, hány... ~-
175 1, 4| melybe maga gravírozta be az éjjel a "tempus" szót, és
176 1, 4| nem szabad vesztegetnem az aranyat, de elég jó az így
177 1, 4| vesztegetnem az aranyat, de elég jó az így is a célnak. Ön az én
178 1, 4| jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctől. Igaz,
179 1, 4| volna már csodákat művelni az igazi szerelem? Érzem, hogy
180 1, 4| különös gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen
181 1, 4| ön elmenjen, lehetetlen az. ~Miklós a fejét rázta. ~-
182 1, 4| gondoskodtam... önt megőrzi nekem az a kis karikagyűrű... ~A
183 1, 4| korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett. ~
184 1, 4| rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett. ~Krisztina
185 1, 4| intézze San Franciscóba, az "Aranyásók szállodájába".
186 1, 4| levelére nem jött válasz. Azóta az öreg Csemez is meghalt,
187 1, 4| ássa a homokból jegyese az aranyat, és minden kapavágásnál
188 1, 4| így örökítette meg: ~Ássa az aranyat~Hej, minek is ássa!...~
189 1, 4| hullása. ~Mindössze egy, az óperenciáról hazakerült
190 1, 4| megszokták a házat, hogy az öreg halála után is mindig
191 1, 4| tempus", azt nem meri többé az életben nőül kérni senki. ~
192 1, 4| valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre,
193 1, 4| ha a kis kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti,
194 1, 4| jövetelét jelentheti, ha az olló kiesik kezéből, s hegyével
195 1, 4| ide. Hallod-e Luppán, én az az ember vagyok, hogy felkeresném.
196 1, 4| Hallod-e Luppán, én az az ember vagyok, hogy felkeresném.
197 2 | AZ A FEKETE FOLT~Nincsen olyan
198 2 | amint ott pipázik egykedvűen az akol végén, hol a "bacsa"
199 2 | egészen a "Kopanyica" völgyig az egyedüli úr. - Méla furulyaszó
200 2 | amikor végiglépdel mind az ezer darab a harmattól csillogó
201 2 | komolysággal, ha így együtt van az egész nyáj, és a Merkuj
202 2 | hogy karikában tartsa, az Olej Tamás szíve olyan nagyra
203 2 | tudja valamennyinek. ~...Ott az a suta toklyó egyszer eltévedt
204 2 | vonszolá a nyájhoz. Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett
205 2 | harmadéve a hátulsó bal lába. Az akolajtóba szorult volt
206 2 | lába, mint a parancsolat. ~Az a fogatlan, vén anyajuh,
207 2 | bacsa éjfél táján benézett az akolba, félig meg volt fagyva.
208 2 | félig meg volt fagyva. Az anyja maga is beteg volt,
209 2 | párájával: költözőben volt már az akkor... Olej megfogta az
210 2 | az akkor... Olej megfogta az idétlen báránykát, és bevitte
211 2 | felelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta.
212 2 | nem volt már édesanyja. ~Az Anikáé is akkor halt meg,
213 2 | mikor Anika született. Az Isten úgy intézkedett Olej
214 2 | aki ösmeri a "mórest". ~Az Úr akarta így. Három ura
215 2 | ura közül a legnagyobbik, az Isten, kibe nem lehet belekötni,
216 2 | szabad a keze, és beéri az egész világot, úgy üt vele,
217 2 | amint akarja, ha fájó is az ütés nyoma, türelem annak
218 2 | ütés nyoma, türelem annak az orvossága. ~Urának tiszteli
219 2 | számadással tartozik, akié az egész Brezina aklostól,
220 2 | szolgálja, mert nem okos ember az, aki olyan fának nyesegeti
221 2 | aztán a többi embert illeti, az mind nem parancsol a brezinai
222 2 | őt se bántsa meg senki. Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan
223 2 | tartozik a világ elejétől az ő nyájához, nem megy hiba
224 2 | megy hiba számba, benne van az már a vérében a született
225 2 | mekegésétől nyomban elnémul az igazságszolgáltatás. ~Olej
226 2 | igazságszolgáltatás. ~Olej nem tartozik az érzékeny emberek közé, kitől
227 2 | érzékenykedni? Nem érintkezett az emberekkel, csak a juhokkal.
228 2 | ösztön, amaz őserő, amit az Isten talán azért oltott
229 2 | legyen valami benne, ami azt az ő arca felé fordítsa néha-néha. ~
230 2 | de azért ha már egyszer az Isten a nyakában felejtette
231 2 | tudománya van már, mint az anyjának volt. ~Hát hiszen
232 2 | anyjának volt. ~Hát hiszen az anyját is sajnálta Tamás,
233 2 | tartó búcsúztató versekkel. Az emberek, azok, akik odaát
234 2 | temetésen, szemére vetik, hogy az "erdők vadállatja" még csak
235 2 | ő, hogy azt így kívánja az illedelem. A Brezina hallgatag
236 2 | Ugyan miről gondolkozhatott az úton? ~A régi, ismerős,
237 2 | patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú
238 2 | udvaron, s a nagy vályú az akol mögött. Minden, minden
239 2 | hiányzik, üres, néptelen az egész ház tájéka. ~A tündér
240 2 | tizenhat év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve
241 2 | atomjain: ~"Tamás!..." ~Az erdő fái közül jön, és az
242 2 | Az erdő fái közül jön, és az erdő fái közt elsuhan. A
243 2 | Hangzani fog-e még egyszer az a "Tamás" szó amaz ismerős,
244 2 | adta azt a hangot, erdő az erdőnek, patak a pataknak
245 2 | körútján visszajutott ismét az Olej fülébe, szíve közepébe... ~
246 2 | feleség árnya jár a fák közt, az szólította meg édes, szelíd
247 2 | rajzolódott le valaha régen az a hang s mostan szárnya
248 2 | ki negyven éve társalog az erdővel, a sziklával, a
249 2 | Boris meghalt... Hiszen az ő hangja volt ez! Szakasztott
250 2 | hangja volt ez! Szakasztott az ő hangja. A bacsa fölemeli
251 2 | különös gondolatok azok! ~Aki az erdő fáitól, a sziklától,
252 2 | kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük. ~
253 2 | is fogy ki soha belőlük. ~Az a nagy, mélységes talány,
254 2 | lelket is, és beszél hozzá, az meg felelget neki. ~Ne higgyétek,
255 2 | ólom. ~Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy
256 2 | alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.
257 2 | sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet. ~Olej mindenről
258 2 | csak ő is majd kifeslik az életből, csendes, mozdulatlan
259 2 | fog sütni, mint most, s az erdő akkor is oly rejtelmesen
260 2 | báránynemzedék vígan ugrándozza körül az ismerős bokrokat - csak
261 2 | a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami
262 2 | botját a nyáj közé, melytől az szaggatott csoportokká riad. ~
263 2 | velök. ~És ezalatt lenn az akolnál új meg új dal kél
264 2 | honvéd volt... vagy most is az még, mert hát a jó tót nép,
265 2 | szép világ volt; mert már az is valami, mikor két jóravaló
266 2 | jóravaló legény összeméri az erejét, hát még két ország... ~...
267 2 | míg lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenője megjött.
268 2 | annyit! Keresd meg inkább az ólmos botomat, aztán megyünk.
269 2 | kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. ~Nincs semmi baj.
270 2 | akasztja a dudát, amint az akol közelébe érnek, és
271 2 | és kémlelő szemekkel néz az otthonra, nem látja-e meg
272 2 | otthonra, nem látja-e meg az udvaron annak a sugár, délceg
273 2 | odaszaladhasson, s elérhesse az ismerős öreg birka, ki báránykorában
274 2 | jobban, mint tegnap - felel az mosolyogva. - Hát kendtek
275 2 | mert én babonás vagyok az ilyenekben, s azt tartom,
276 2 | tűzhelyen öntöttétek együtt az ólmot Anikával Szent András
277 2 | csak egy ólomfigura volt az dudával a vállán... ~- Nem
278 2 | Gépileg sietett bezárni az akolajtót a betódult nyáj
279 2 | dolog, Anika. Azt hinné az ember, vendég van a háznál. ~-
280 2 | Kicsoda? ~- Hát bizony az egy nagyon különös ember -
281 2 | láttam. ~- Nem vadász lesz az, leány, hanem a vármegyén
282 2 | könyöklő. Hogy csak nem lehet az ember soha békén! ~- Nem
283 2 | békén! ~- Nem megyei úr az, nagyon fiatal még ő ahhoz.
284 2 | fiatal még ő ahhoz. Olyan az arca, mint a patyolat, tán
285 2 | inni. Hoztam neki, erre ezt az aranyos pénzt adta. ~- Minek
286 2 | de csak itt felejtette az asztal csücskén. ~- Visszaadjuk -
287 2 | kendnek, édesapám, hogy az egy fiatalember, aki annyi
288 2 | kell lennie. ~- Tesz is az valamit! Záhony olyan nagy "
289 2 | hogy a vén Záhony lenne az a deli ifjú. ~- Aztán meg
290 2 | Matyi önkéntelenül fölemelte az öklét. ~- Igazán? - hörgé
291 2 | rikkantott föl kedvteléssel az öreg. ~- Midőn aztán meg
292 2 | kalapját sem érintve meg, amint az udvarba lépett. - Nos, kész-e
293 2 | következése, mert azért bacsa az ő neve, hogy fölötte áll
294 2 | aztán meg azért vagyon kalap az emberek fején, hogy legyen
295 2 | de a legnagyobb ékessége az egésznek a párologó tál
296 2 | egésznek a párologó tál volt az asztalon, melyből finom
297 2 | A vadász mohón nekiesett az ételnek, s váltig dicsérgette: ~-
298 2 | Ide rendeltem a kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről
299 2 | Tán a környékről való az úrfi? Ha meg nem sérteném
300 2 | ide a kocsi. ~- Dehogy. Az Olej aklánál volt mondva.
301 2 | Olej Tamás a nevem, az egész nevem pedig - mondá
302 2 | Ha te vagy a Brezinának az ura, öreg, mi marad akkor
303 2 | elsápadt. Nagy szó volt az neki. A fiatal herceg ül
304 2 | Anika. ~Matyiban, ki ott ült az asztalnál a herceg mellett,
305 2 | be Anika, bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal
306 2 | Elfogulatlan pajkossággal töltött az ifjúnak poharába, s azt
307 2 | boldogtalan! - förmedt rá az apja. - Miként merészelsz?
308 2 | Brezinán. De meg kell is annak az Olejék pörköltje, tejfelt
309 2 | pörköltje, tejfelt vacsorál az, rozmaringvirág magjából
310 2 | mire durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit motyogott:
311 2 | azelőtt egy öreg herceg volt az urok, s most halála után
312 2 | elszomorodva futott föl a létrán, az akol padlására, hogy onnan
313 2 | ház előtt, és mire Anika az utolsó fölhágó pálcáig lekászmálódék,
314 2 | azalatt maga Pál herceg is az udvaron állt. Ó, csak meg
315 2 | pattan, búcsút int kezével, az öreg Olejnek, Anikának pedig
316 2 | herceg, mikor olyan szép az, hogy a gerlicemadár nem
317 2 | szerethetlek. Olyan nagyon szép az, hogy a gerlicemadár mind
318 2 | bacsával hazatért, megint az az újság, hogy ott volt
319 2 | bacsával hazatért, megint az az újság, hogy ott volt a herceg. ~
320 2 | szeretheti a vadat és a tejet. ~Az öreg Olej harmadnap már
321 2 | magad nézel a nyáj után. Az uraság sokat vadászik itt.
322 2 | szavát nem lehetett venni az este. ~Olej otthon maradt
323 2 | történt tán ilyen eset. Az ezer darab birka ugyancsak
324 2 | hatalom derék jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott "
325 2 | hanyatt feküdt a hímes gyepen az udvaron, és az aklot nézte,
326 2 | hímes gyepen az udvaron, és az aklot nézte, szép veres
327 2 | pitvarajtónak tart, de midőn az ajtómadzagot megrázva, a
328 2 | enged, kedvetlenül kerül az ablaknak, s bezörget. ~-
329 2 | s bezörget. ~- Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál,
330 2 | felelt: ~- Be van csukva az ajtó, kegyelmes uram. Én
331 2 | homlokát. ~- A leány nem áll az uradalom szolgálatában -
332 2 | akarom mondani, hogyha ott az akol környékén vadászgat
333 2 | mintha mondaná: "Én leszek az a medve." ~A hatalmas úr,
334 2 | hős. ~- Annak a leánynak az apjával. ~Taláry könnyedén
335 2 | Mit szólnál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden
336 2 | volna nagyobbat mondani. Az ezeregy éj szemkápráztató
337 2 | selyemürü és a többi birka mind az övé lenne. Mennyi kevés
338 2 | tüszőjén; selyemből lesz az inge; mikor a nyájjal kimegy,
339 2 | Egy nagy fekete árnyék - az önvád. ~- Nos, Olej, határozz! ~-
340 2 | Olej? Ide a tenyeredet! ~Az öreg arcáról nagy verejtékcsöppek
341 2 | világot. Ezért adom oda az aklot s juhait. Semmi szenny
342 2 | tudta jól, hogy ez nem igaz. Az ember hazudik önmagának. ~
343 2 | kölcsönkért gondolatok elkergetik az ő fekete gondolatait? ~Sokáig
344 2 | figyelve, meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit. ~-
345 2 | Megjött, látni fog! - kiáltá az öreg ember, és fölugrott,
346 2 | ember, és fölugrott, mint az őrült. Átellenben az ággyal
347 2 | mint az őrült. Átellenben az ággyal a tükör függött,
348 2 | valóságnak: a természet az egyedüli melyet a fantázia
349 2 | alkudott. Soha! Soha! ~És az a hang, mely tizenhét éve
350 2 | mely tizenhét éve bolyong az erdő fái közt, ma már harmadszor
351 2 | még jobban megérteni, mi az a bizonyos dolog, de a bacsa
352 2 | Ösztönszerűleg sejté, hogy az üzenet nem lesz a hercegnek
353 2 | hétköznapi ruhája hevert az asztalon: a fehér pettyes
354 2 | a fehér pettyes kendő, az olajos pruszli, a zöld rása
355 2 | viseltes sárga ködmön. Az ünneplőjét vitte magával.
356 2 | kardot tartó oroszlánnal. Ez az ajándéklevél az akolról
357 2 | oroszlánnal. Ez az ajándéklevél az akolról és a nyájról. ~A
358 2 | kitalált, mindent megértett. Az önvád találékony útmutató!
359 2 | éspedig villámgyorsan. ~Az öregember megsimította a
360 2 | sötétté, dacossá vált, kiment az ajtóba, leült küszöbre,
361 2 | megfenyegette mutatóujjával az eget. ~- Hallod-e, Isten!
362 2 | kormányzata mellett besétált az udvarra. ~- Jó, hogy jössz,
363 2 | sürgős írás van odabenn az asztalon, melyet rögtön
364 2 | történhetett odabenn, hogy az öreg be nem ereszti? Bizonyára
365 2 | kinézését. De furcsa is az a szerelem. ~Mindegy no,
366 2 | őhozzá. Megint duda lesz az öntött ólomfigura vállain... ~
367 2 | beláthatta, csak aztán fordult be az akolba. ~Sorba járta kedvenc
368 2 | alóla semmit, úgy ment ki az akol ajtaján. Midőn kiért,
369 2 | kétszer fordítá meg a kulcsot az ajtózárban, mint mindig
370 2 | bár már sötétedni kezdett. Az udvaron egy boglya száraz
371 2 | gyorsasággal hordta szét, s az akol körül állítá föl, tömötten,
372 2 | futott, mindenütt világos az erdő, mintha fényes nappal
373 2 | Emberé volt-e valaha az a csont vagy birkáé? ~Az
374 2 | az a csont vagy birkáé? ~Az a nagy, megdöbbentő talány,
375 2 | útbaigazításul: ~Ott künn a Brezinán az a fekete folt...~Fekete
376 3 | mely egészen olyan, mint az oldalbordák foglalatául
377 3 | Lapaj Istók, a híres dudás, az itt föllobogó rőzsetűznél
378 3 | is, mely iránti vonzalmát az ősöktől, juhász-elődeitől
379 3 | kétségtelen, hogy a csősz, az élesszemű Istók, bent pihen,
380 3 | kilát a határra, keletre az egyik szemével, nyugatra
381 3 | Nem lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog
382 3 | lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog csak gyalázatos
383 3 | bizony széles, terjedelmes az ő hivatalos köre, s tudomány
384 3 | megsokszorozza. ~Nem tréfadolog ám az ő kenyere; meg van szolgálva
385 3 | szolgálva emberül, s ha az izzadó munkás irigykedve
386 3 | nyugalomnak szentel, neki az éjszaka a megháborítója. ~
387 3 | éjszaka a megháborítója. ~Az ő hivatalos órái este kezdődnek.
388 3 | hivatalos órái este kezdődnek. Az egész természet alszik,
389 3 | Méla csönd ül a tájon. Az öreg Fátra mogorván néz
390 3 | csillogó pásztortüzekkel az éjbe, a felhők ereszkednek
391 3 | legjobban. ~Kint guggol az ajtó előtt. Tüzét kioltotta
392 3 | helyén van, hogy megbírkózzék az átkozott nyirkos dohánnyal,
393 3 | keverni, mert hát szép dolog az, ha okos ember megtesz egy
394 3 | fölfedezését akasztotta nyakába. ~Az első kakas, rendesen a rektor
395 3 | faluban, siet elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje,
396 3 | elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje, s azt hiszi a bolond,
397 3 | hamarabb jő meg a reggel. Utána az özvegy tekintetes asszony,
398 3 | toronyóra, leolvashatja. Az eklézsia után a közönséges
399 3 | közönséges hívekéi szólnak bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon,
400 3 | fiúra, unokára fényt vet az előd ez állása. Apja vödörből
401 3 | összeszokott annak jámbor lakóival: az állatokkal, s inkább tartozott
402 3 | tartozott közéjük, mint az emberekhez. Tömérdek birka
403 3 | bírjon igazodni: melyik az egyik és melyik a másik;
404 3 | bezzeg a juhász ösmeri mind, az ő szemei behatolnak a rejtett
405 3 | győződtem volna róla. ~Lapaj az ősöktől örökölte éles megfigyelő
406 3 | tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhász-pályáról,
407 3 | s legközelebbi rokonai az állatok. Amaz nem mostoha
408 3 | anyja, ezek jobbak, mint az emberek. Legalább olyanok,
409 3 | s könnyen boldogul, mert az élhetetlen krumpli csimbókos
410 3 | ki saját vesztére. ~S míg az állatokról előre tudhatni,
411 3 | fölhasználva álmát, a sötétséget, az őszi ködöt, s amit két szeme
412 3 | a két keze utána nyúl. ~Az embert nem lehet kiismerni.
413 3 | káposztafőnek lába támadt, s hogy az óriási úritök is, a határ
414 3 | Csoda-e, ha nem szereti az embereket? Méltán gyanakodó,
415 3 | kívánna adni. Hiszen már az egész tót faj hidegebb,
416 3 | földjüket telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson igazán,
417 3 | nyakukra a telet, amikor az még senkinek sem kell. Nekik
418 3 | csak feleannyira, mint az elkényeztetett alföldi rónán,
419 3 | szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely haraszt
420 3 | már-már elcsattant volna az első bűbájos csók.~De e
421 3 | végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot semmivé
422 3 | talpa viszketett már meg az ő híres nótáitól. ~Hol tanulta
423 3 | fiának, aki nem társalog az emberekkel? Tán a saját
424 3 | saját szíve tanította? Nem. Az közömbös, idegen. Bércek,
425 3 | megmutogatta neki a fogásokat az eredeti hangszeren, maga
426 3 | kiterjeszti, s haza kerülvén, az éppen üresedésben levő kerülőséget
427 3 | kétévi távollét után éppen az édes hazai földről álmodozva
428 3 | ki karjaiból. ~- Úgy no, az Istók vagyok: hát aztán? -
429 3 | Valahányszor a tiszteletes úr az epizód elbeszélésébe bocsátkozik,
430 3 | főmozzanatait, s miután az anyatermészet jobb sorsra
431 3 | meg amaz idő óta, ahogy az iskolai leckefölmondás alól
432 3 | nem lehet csodálkozni, ha az annyiszor fordult elő társaságában,
433 3 | természet magára csukja az ajtót, úgyhogy Lapaj is
434 3 | Lapaj is kiszorul öléből, az eklézsiának messze a "lazok"-
435 3 | aztán tartozik tavaszig az üres malomra felügyelni;
436 3 | üres malomra felügyelni; az erdő pedig anyagot ad a
437 3 | hogy borban fürdik, zsír az étele, olvasztott vaj az
438 3 | az étele, olvasztott vaj az itala (aminő életmódot pedig
439 3 | csak a jövő életben ígér az igazaknak). ~S Lapaj mindkettőjöknél
440 3 | hold is megállt hallgatni az égen, a gyönyörtől megittasodva,
441 3 | faluba, hol dudáját hagyta, az volt az első dolga, hogy
442 3 | dudáját hagyta, az volt az első dolga, hogy fogott
443 3 | már csak hitvány doromb az ő szemében, mióta Lapajt
444 3 | Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta,
445 3 | kedvezett neki, úgyhogy az tökéletes kezes lett, egyéb
446 3 | híja sem volt talán, mint az, hogy beszélni nem tudott.
447 3 | sora, Pokolka is engedett az uralkodó járványnak, de
448 3 | van öntve színezüsttel, az alsó fogása pedig, ha nem
449 3 | tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta, most
450 3 | után a billegetésére, hogy az öreg Fátra hava februárban
451 3 | csak ötvenet vallott be az imposztor) három dudát is
452 3 | fejében sohasem fordult meg az a vágy: pénzt kamatoztatni,
453 3 | eladásából. ~Egyszóval, az adásvételből nem lett semmi,
454 3 | lehessen neki, hagyja hátra az adresszét. ~Petrus fölcsapott,
455 3 | fölcsapott, hátrahagyván az adresszét a következőkben:
456 3 | Hősünk semmit sem tudott az alkuról, mert Éliásban volt
457 3 | egymást! Vagy ő dudált, s az ünnepélyes csend, mely a
458 3 | hallgatagon, rezgésbe jött, mint az ébredező szív; a fűszálak
459 3 | Petrusnak, mindenütt jelenvaló az. Csak beszélni kell tudni
460 3 | Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket?
461 3 | belsejében; a szíve dobogása az. ~A föld gondolkozik is.
462 3 | virágok. Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben,
463 3 | Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová
464 3 | magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai! ~És ha
465 3 | neki könnyű a föld"... És az bizonyosan könnyű is annak. ~
466 3 | ne szeretne? Hát lehetne az? Kitudja megmondani? Azért,
467 3 | minden valamirevaló tolvaj az ilyen kutyaidőt választja
468 3 | Koromsötétség festi feketére az egész világot. Az embert
469 3 | feketére az egész világot. Az embert inkognitó ütheti
470 3 | a csősz: a füle veszi át az egész hivatalt. ~Hallgat,
471 3 | túlságos áldás alatt, mely az égből csurog, vagy átfutó
472 3 | hall messze, ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek
473 3 | siet. Nagy gyakorlata van az irány kiismerésében: a kunyhó
474 3 | időben, mikor künn lenni csak az eb átall meg a csősz. ~Sugár
475 3 | bokor mellett: szemei még az éjben is villognak, mint
476 3 | dugva, olyat sivít utána, az öreg Fátra azt hihetné hirtelenében,
477 3 | és megrázva -, messze út az, hosszú út az. ~Hát hiszen
478 3 | messze út az, hosszú út az. ~Hát hiszen Istók nem bánja,
479 3 | akármilyen hosszú is. Miatta az egész világ utazhat akár
480 3 | melyek olyan fehérek, mint az alabástrom. - Ó, nézzen
481 3 | hogy én milyen voltam... ~Az öreg Istóknak sohasem volt
482 3 | határozatot hozni, anélkül, hogy az ember rá ne gyújtson. ~Lapaj
483 3 | szólt semmit, hanem hogy az eső ne tiszteletlenkedjék
484 3 | felejtette szemeit, hogy az égő taplót tévedésből a
485 3 | sapka minőségében. ~És az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott
486 3 | nem bírt fogékonysággal az ilyesmi iránt. ~- Hát aztán? -
487 3 | görcsösen. - Verje meg őt az isten, mikor ébren van,
488 3 | amikor alszik. ~- Ne kísértsd az Istent, leány! - mondta
489 3 | Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az is
490 3 | mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az is csak
491 3 | hogy az is az urakkal tart. Az is csak olyan csősz, mint
492 3 | érdes medvehangján: ~- Ki az ördögnek mondjam meg? ~A
493 3 | magában: "Hát mégis lopott az istentelen? Pedig milyen
494 3 | talán először életében, az asszonyi nem hiúsága és
495 3 | örökösen meg legyen világítva az arcuk, mint némely toronyórán
496 3 | szemem elé. ~Hanem hát bizony az sohasem történik meg. ~Egy
497 3 | panaszos nyögéssel viszi az ima szavait a hullámkoporsó
498 3 | másvilágra a szegény leány, kit az imént még lopással gyanúsított.
499 3 | Annak untig elég útravaló az imádság is, amit utána küldött. ~
500 3 | úgy van jól, ahogy van. Az ember, a halina, a kunyhó,
1-500 | 501-625 |