Rész, Fejezet
1 1, 2| megakadt lovagra. ~- Uram! ön a kártyámba nézett... Vagy
2 1, 2| igen, mit is beszélek? Ön az én kártyámat önmagának
3 1, 2| akarja osztani... azaz... ön ellenem támad, ellenem tör.
4 1, 2| tette. ~- Nemde, Miklós, ön szeret, nagyon szeret engem? ~
5 1, 2| szaggatottan. Ó, Krisztina, tehát ön... ön is óhajtja az én szerelmemet? ~-
6 1, 2| Krisztina, tehát ön... ön is óhajtja az én szerelmemet? ~-
7 1, 2| fáradtan, lezárt szemekkel. ~- Ön kérdezi, ön kéri tőlem? ~-
8 1, 2| szemekkel. ~- Ön kérdezi, ön kéri tőlem? ~- Igen - ismétlé
9 1, 2| arcát kezei közé rejtve. - Ön jobb, mint a többiek, ön
10 1, 2| Ön jobb, mint a többiek, ön szebb, mint a többiek, ön
11 1, 2| ön szebb, mint a többiek, ön jobban illik hozzám, mint
12 1, 2| szeressen, és én... ~- S ön, Krisztina? ~- Én? - s elereszté
13 1, 2| majdnem szerényen. - Nem érzi ön, milyen rettenetes hőség
14 1, 3| forró homlokára tapasztá. ~- Ön? engem? Mondtam valamit? ~
15 1, 3| hiszem... úgy gondolom. ~- Ön mást szeret! - kiáltá Miklós,
16 1, 3| eltakarta sápadt arcát. ~- Ön nagy fájdalmat okozott szívemnek -
17 1, 3| csak alakot ölt. Szeresse ön azt, akit akar, de legyen
18 1, 3| epe. Valóban, kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott.
19 1, 3| Helyeslem, szép Krisztinám! Ön semmivel sem tüntethetett
20 1, 3| Krisztina... Azt hiszem, ön nem köti magát erősen a "
21 1, 3| Krisztina, boldogítani! Ön méltó arra, hogy a feleségem
22 1, 4| fekete szemeit. ~- Hova megy ön? - kérdé lassan. ~- Kaliforniába.
23 1, 4| elég jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctől.
24 1, 4| gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen az. ~
25 1, 4| még egyszer! Őrizze meg ön szerelmét számomra, önről
26 1, 4| hiányzik. Azon tudat, hogy ön végre is enyém lesz, éltet
27 1, 4| segítettem valamit. Azóta, amint ön elment, csak annyit eszem,
|