Rész, Fejezet
1 1, 1| emlegeti) őróla írta volna: "mégis szekundába pónált sok szamár
2 1, 1| facsarnak szemeiből, és mégis mindig beszéli, mert jólesik
3 1, 2| téved, az egész világnak mégis igaza van; ha az egész világ
4 1, 3| szeret. ~De Krisztinának mégis fájt az. Miklóshoz lépett
5 1, 3| Csemez? Betű, mely néma, mégis beszél; én ösmerem e betűt,
6 1, 4| annak a halandónak, aki mégis hozzányúl. Ha a veterán
7 1, 4| írhatnék, várni fog-e rám mégis? Mert, ha nem, akkor...
8 1, 4| hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem valamit. Azóta,
9 1, 4| bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van. ~Ha
10 1, 4| szól: ~- Nem lehetetlen! De mégis, mégis, Krisztina, ha nem
11 1, 4| Nem lehetetlen! De mégis, mégis, Krisztina, ha nem volnék
12 2 | rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami folytatása. ~-
13 2 | annak szentírás. ~Anikának mégis olyan nehéz volt elhinni,
14 2 | háztájékra lépnek. De csak mégis mind el kell ezt nyelni
15 2 | De mikor már künn volt, mégis szöget ütött fejébe a dolog.
16 2 | ütött fejébe a dolog. Hátha mégis a herceg. Hátha eljött Bécsből.
17 2 | igézetes félálom, gyötrelmes és mégis kellemetes félébrenlét. ~-
18 2 | gondolkozni gyötrelmes volt. ~És mégis lehetetlenné vált menekülni
19 2 | Talárt. Lihegve, fáradtan, és mégis fütyörészve került vissza.
20 2 | mindig előtte lebeg, s mégis mindennap elfelejti a kinézését.
21 3 | előadása szerint) hősünk mégis megfordult, s bosszús hangon
22 3 | brezinai bacsa: úgy tán mégis megértette volna, mekkora
23 3 | észrevehetően a harasztot. De mégis valami olyast hall messze,
24 3 | azt gondolá magában: "Hát mégis lopott az istentelen? Pedig
25 3 | találkozót adni. ~Midőn mégis világosság lőn, a hórihorgas,
26 4 | Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen. ~Matyej behunyta
27 4 | milyen megfeszített és mégis hiú erőlködések történtek
|