Rész, Fejezet
1 3 | melynek személyesítője, Lapaj Istók, a híres dudás, az itt föllobogó
2 3 | hogy a csősz, az élesszemű Istók, bent pihen, s a hasadékokon
3 3 | irigykedve nézi, mikor Lapaj Istók hason fekve bámulja a napot,
4 3 | húzni enged neki egyet, s Istók már azt hinné, no ezt most
5 3 | tökéletes e világon. ~Lapaj Istók be szépen, be szívhez szólón
6 3 | valahol Nyitrában. ~Aztán Istók sohasem távozott el vidékéről,
7 3 | nincs is a tót népben). Istók e pályán messze világba
8 3 | vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába borulva
9 3 | karjaiból. ~- Úgy no, az Istók vagyok: hát aztán? - s azzal
10 3 | legény-e, mint a híre? ~Istók elfújta mélabúsan, édes-fájón
11 3 | Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta, ama
12 3 | hogy úgyis gazdája kerül. Istók nagyon szerette a bolyhos,
13 3 | hogy beszélni nem tudott. Istók nevet is adott neki, ami
14 3 | csináljon vele, amit akar. ~Istók dudát csinált belőle. Gyönyörű,
15 3 | Dávidnak sem! Abban, ha Istók fújja, nyomban megjelenik
16 3 | tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta, most olyan
17 3 | bolond ésszel hinni, hogy Istók fújja a nótákat, ő csak
18 3 | Rothschildnál. ~Hanem hát Lapaj Istók őszülő fejében sohasem fordult
19 3 | valaki a folyóvíz felé. Istók tanácsosnak látja megállni
20 3 | hosszú út az. ~Hát hiszen Istók nem bánja, akármilyen hosszú
21 3 | megmaradt rejtélyesnek. ~Istók azon vette magát észre,
22 3 | a falu dolgában járhat. Istók megfejte a kecskéket, s
23 3 | az édes hunyorításhoz. ~Istók maga is valóságos gyermek
24 3 | nyitja föl a szemét. Nono, Istók! Miféle bolond beszéd ez?
25 3 | volna a kend dudájáért. ~Istók arcán iszonyú levertség
26 3 | hamar elő voltak teremtve. Istók könnyezett, mikor a dudától
27 4 | nagy akácfa alatt, a Madzag Istók késével, aztán ott sütöttétek
|