Rész, Fejezet
1 1, 1| árnyékvilágon a házasság. Isten ments, hogy ezt eldisputáljam
2 1, 3| tekintete nem csillapítja, Isten a megmondhatója, milyen
3 1, 3| így szólt az ajtóból: ~- Isten veled, Stevo! Sohasem hittem
4 1, 3| Nem ma, sem holnap, Isten tudja, mikor: de meghozom,
5 1, 4| szerelem? Érzem, hogy nem, isten veled édes... édes Krisztina! ~-
6 1, 4| legmakacsabb ember a világon. Isten önnel még egyszer! Őrizze
7 1, 4| és várni fogom örökké... Isten a tanúm rá... ~Miklós szemébe
8 2 | mikor Anika született. Az Isten úgy intézkedett Olej Tamással,
9 2 | cserébe a feleségét, mert a jó Isten is csak ritkán ad ingyen
10 2 | közül a legnagyobbik, az Isten, kibe nem lehet belekötni,
11 2 | ösztön, amaz őserő, amit az Isten talán azért oltott bele
12 2 | azért ha már egyszer az Isten a nyakában felejtette a
13 2 | meghalt. Jó asszony volt. Isten nyugosztalja. Meg is érdemelte
14 2 | Visszaadjuk - szólt Olej. - Isten ments! Mit gondolna a világ
15 2 | vacsora, galambom? ~- Fogadj Isten - felelt Olej lehangoltan,
16 2 | környékkel. ~...Könyörülő Isten; ő arcul ütötte a kegyelmes
17 2 | hirtelen megfordulva -, Isten megáldjon! ~Ezzel siető
18 2 | mutatóujjával az eget. ~- Hallod-e, Isten! Mutatok én még ma neked
19 2 | bacsa egyre futott. A jó Isten tudja, hol fog megállni?... ~
20 3 | Mit nézzek rajtad? Menj Isten hírével, és semmihez ne
21 3 | görcsösen. - Verje meg őt az isten, mikor ébren van, és amikor
22 3 | Megyek már, megyek már. A jó Isten áldja! ~Roskadozva tett
23 3 | már az én dolgom. Adjon Isten jó napot és munkát! Hát
24 3 | nem adom. Nekem adta az Isten; legyen az enyém. ~S azzal
25 3 | kecske és párnák! Boldog Isten! Milyen vagyon volna az!
26 4 | ember vagy, fiam, Matykó, az Isten is katonának teremtett.
27 4 | Motosicky pincét? ~- Bizony Isten, nem volt bezárva. ~- Tudom,
|