Rész, Fejezet
1 1, 4| Érzem, hogy nem, isten veled édes... édes Krisztina! ~- Nem,
2 1, 4| nem, isten veled édes... édes Krisztina! ~- Nem, nem,
3 1, 4| bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van. ~Ha a kapuajtó
4 2 | közt, az szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy, hogy
5 2 | udvarra. ~- Jó, hogy jössz, édes Matyi fiam - szólt a bojtárhoz,
6 3 | végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot semmivé tette,
7 3 | olyan szomorúan, olyan édes fájón, olyan selyemlágyan,
8 3 | hanem folyó méz, amely édes a duda szavától, s mely
9 3 | kétévi távollét után éppen az édes hazai földről álmodozva
10 3 | Te vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába
11 3 | még távolabb, összefoly édes, olvadó harmóniában, melynél
12 3 | szóra, csak egy rövid szóra, édes Lapaj bátyó. Ismer-e kend
13 3 | No, no, no... ne sírj, édes morzsácskám! ~A mogorva
14 3 | színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz. ~Istók maga
15 3 | Hadd vigyem el a nyakadról, édes fiam; remélem, csak megemberelsz
16 3 | felhője ült ki homlokára. Édes gondok, nehéz gondok! Édes
17 3 | Édes gondok, nehéz gondok! Édes a gazdagoknak, nehéz a szegényeknek. ~
18 4 | mondá: ~- Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
19 4 | mind a három. ~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok
20 4 | lőjön agyon. Jó lesz-e, édes fiam? ~És hangja olvadó
21 4 | fiam? ~És hangja olvadó édes volt a nyájasságtól. ~Azután
22 4 | helyed. Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matykó, hogy míg
23 4 | olyan könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó. Látod,
24 4 | sem tudom, miért, mintha édes testvérem lennél, mindazonáltal
25 4 | komisz pandúrnak. Ismerlek, édes fiam, kevély ember vagy,
26 4 | Nem fog engem a golyó, édes Gyurkám! Most is megfogtam
27 4 | előbb. ~- Mind jó volna az, édes fiam; csak azt az egyet,
|