Rész, Fejezet

 1  1,  1|     zárta kicsi gyermekeit, így szólt hozzájuk bágyadt mosollyal: "
 2  1,  3|     Istenem, nem értem önt... - szólt Miklós fojtott hangon, és
 3  1,  3|      nyakába. ~- Látod, látod - szólt, és könnyeit törülgette -,
 4  1,  3|       Már én sem epedek önért - szólt tompán, kimérten -, de nem
 5  1,  3|        előle egy lépést, és így szólt nyájasan, de szomorúan: ~-
 6  1,  3|            Ó, ó, Luppán bácsi - szólt közbe Krisztina ravaszkás
 7  1,  3|           Luppán bácsi tréfál - szólt Krisztina, s kartonköténykéjét
 8  1,  3|      fakasztá. ~- Már megint? - szólt Luppán panaszos hangon. -
 9  1,  3|        rajtam... ~- Barátaim! - szólt közbe Csemez úr, komoly
10  1,  3|  valamivel. Hehehe! ~- Atyám! - szólt Krisztina, apja kezét megragadva -
11  1,  3| megrázni a kezét. ~- Köszönöm - szólt -, de itt átkozott hőség
12  1,  3|        vette a kalapját, és így szólt az ajtóból: ~- Isten veled,
13  2    |      csücskén. ~- Visszaadjuk - szólt Olej. - Isten ments! Mit
14  2    |             Jó estét, juhász! - szólt, kalapját sem érintve meg,
15  2    |    vacsora, csak magát vártuk - szólt Anika, s befutott a szobába. ~
16  2    |         Nincs semmi baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem
17  2    |         homlokát e hírre, s így szólt a bojtárhoz: ~- Holnap magad
18  2    |        uradalom szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár vagyunk
19  2    |      anélkül fogom cselekedni - szólt a herceg hirtelen megfordulva -,
20  2    |       csak nem mehettem utána - szólt a bojtár némi kötődéssel,
21  2    |        hír hozója. ~A bacsa nem szólt semmit, csak a szemei dülledtek
22  2    |        jössz, édes Matyi fiam - szólt a bojtárhoz, oly nyájasan,
23  3    |        gyújtson. ~Lapaj hát nem szólt semmit, hanem hogy az eső
24  3    |         a dudára: ~- Ezt itt! - szólt tompa, fojtott hangon. ~-
25  4    |         bizony nem erőltetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
26  4    |      vármegye előtt. ~Gerge így szólt a kézre kerített Szlimák