Rész, Fejezet

 1  1,  2|    emlékezik már arra Csutkás úr, tán Csemez sem. ~Krisztina pedig
 2  1,  2|            izgatott vagy! Történt tán valami? ~Krisztina bágyadtan
 3  1,  3|           kezét: de e bátorításra tán nem is volt szükség; a pillanatnyi
 4  1,  3|           mely homlokán látszott, tán csak egy vajúdó, merész
 5  1,  4|            De meg fog-e várni? Ha tán évekig nem jönnék vissza,
 6  2    | valamennyi, vajon nincs-e híjuk? ~Tán ha egy hiányoznék is, gyakorlott
 7  2    |         az arca, mint a patyolat, tán még szél sem érte. ~- Van-e
 8  2    |           kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről való az úrfi?
 9  2    |  megzavartad már te. ~- Mikor már tán azelőtt is zavaros volt -
10  2    |   kinevette. Jaj, uram, teremtőm, tán fejét is veszik. ~Anika
11  2    |           óta kétszer sem történt tán ilyen eset. Az ezer darab
12  2    |          a válláról leemelt, hogy tán Olejra szegezze, szintén
13  2    |          percre, ha nem nyomná is tán alá később. ~A herceg gyönyörrel
14  2    |           annál is kevesebbet. ~- Tán bizony nem is beszéltél
15  2    |           Bizonyára Anika végett. Tán alszik? Tán sír? Pedig olyan
16  2    |         Anika végett. Tán alszik? Tán sír? Pedig olyan jólesnék
17  3    |        guliba" oldalához, vagy ha tán mindenki elrettentésére
18  3    |           társalog az emberekkel? Tán a saját szíve tanította?
19  3    |        drótosnak, kinek bocskorán tán még otthoni por is van. ~
20  3    |     tiszteletes út "student" fia. Tán van valami drótozni valója? ~
21  3    |        jár, a brezinai bacsa: úgy tán mégis megértette volna,
22  3    |         jobban csóválta a fejét. ~Tán még a mai napig is csóválná,
23  3    |     agyarát Istókra vicsorítva. - Tán bizony én várjam, míg fölébred?
24  3    |   odasimult a vad ember kebléhez. Tán tudta, érezte, hogy onnan