Rész, Fejezet

501  3    |                      van téve a mulandóságnak, az enyészetnek, hanem a határ -
502  3    |                   enyészetnek, hanem a határ - az örökkévaló. Itt volt mindig,
503  3    |                      elömölve, tekintetbe véve az idő előhaladottságát és
504  3    |                 lerázta a csurgó folyadékot, s az utóbbi öltönyt megfordítva
505  3    |                 szögletbe dobta, s hozzálátott az elébb vázolt átöltözéshez,
506  3    |                  bővebben kell szólanunk, mert az egyszersmind családi genealógia
507  3    |                       a háta közepéig terjed). Az egyik lyuk, a zseb tájékán,
508  3    |                  gonosztól és kísértéstől ezen az árnyékvilágon. ~E nevezetes
509  3    |                        senki sem veszi zokon. ~Az alább előadandó körülmények
510  3    |                 halinát és szájából a pipáját. Az elébbinek nem lett természetesen
511  3    |                természetesen semmi baja, hanem az utóbbi fényesen megpecsételé
512  3    |                   Eleinte el akart futni, mint az eszeveszett, de fölemelvén
513  3    |                 halinát, s megtapogatván benne az aszalt gyíkot, visszanyeré
514  3    |                        sírása olyan volt, mint az őszi eső, nem lehetett kivárni
515  3    |                   lehetett kivárni a végét. ~- Az ördög vigyen el engem, ha
516  3    |                   napocskát, amint kel? Látod, az jó, nem sír. Te se sírj
517  3    |                     lett foganatja, s Lapajjal az a csuda történt, hogy komolyan
518  3    |             tudományának - ki is találta. Éhes az istenadta. ~Sőt, annyira
519  3    |                        a melegítő napfényre, s az ott elkezdett mosolyogni,
520  3    |                      piros kis orcáját, amitől az még egyszer pirosabb lesz,
521  3    |                      színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz. ~Istók
522  3    |               odaülteté a legmagasabb csúcsra, az erdőn virágot szedett neki,
523  3    |                       egymással mind a ketten. Az ozsonna ideje úgy megjött,
524  3    |                        mindjárt a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon
525  3    |                 mindjárt a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon Isten jó
526  3    |                   lehet fölkelteni? - sipított az anyóka, egyetlen kiülő agyarát
527  3    |                       engedem fölkelteni. Csak az imént aludt el, szegényke! ~
528  3    |                         És a vad ember ellökte az asszonyt, s gyöngéd tekintetet
529  3    |                      gyöngéd tekintetet vetvén az alvóra, mellé ült, s csendes
530  3    |                Megbolondultál! Nini, nézze meg az ember! De jó pesztonka vált
531  3    |                felkölteni, meg kell várni, míg az maga nyitja föl a szemét.
532  3    |                   ostoba, hogy itt vesztegesse az időt. Aztán a falu messze
533  3    |                     nevetve Lapaj, támaszkodva az ezredéves közmondásra, mely
534  3    |                      arra a napra teszi, midőn az országban örökösen elszéledt
535  3    |              örökkévaló a világ. ~- Ne tréfálj az öregekkel, Lapaj, mert megbánod.
536  3    |                       hogy hatvanéves vagy! Mi az, te tacskó! Én tartottalak
537  3    |             vénasszonynak. Szinte szomorú volt az arca, mikor ezt tette, keblében
538  3    |                     helyén. Ijedten nézett föl az őt átfogó aszott karok birtokosára,
539  3    |                      felé. Hozzá kérezkedett. ~Az ellen nem állhatott, hogy
540  3    |                        nyakát oly erősen, hogy az szinte érezte a szorítást.
541  3    |                   érezte a szorítást. És mikor az asszony erőszakosan akarta
542  3    |                gyermekhez. Homlokán kidagadtak az erek, szíve hangosan dobogott,
543  3    |                      akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul,
544  3    |                        ráborul, fölneveli. ~És az bizonyosan meg is mondta
545  3    |                 gyermeket nem adom. Nekem adta az Isten; legyen az enyém. ~
546  3    |                    Nekem adta az Isten; legyen az enyém. ~S azzal elfordult
547  3    |                      enyém. ~S azzal elfordult az ámuló asszonytól, és csendes,
548  3    |                      ballagott be kunyhójába. ~Az elhatározó szó ki volt mondva.
549  3    |                        Addig csak hagyján, míg az éj be nem állt, míg a gyermek
550  3    |                       volt esve. Hiába kínálta az általa használt ételneművel,
551  3    |                     takargatta be a halinával; az nem kellett neki, ez nem
552  3    |                     Isten! Milyen vagyon volna az! A gyermeknek mindig lenne
553  3    |                       mesék siető óriásai, kik az egyik hegyről a másikra
554  3    |                     Hajnalban már ott kopogott az Éliás zsidó ablakán, ki
555  3    |                       terem már a lazokban? ~- Az ám! De most ne kérdezősködjél,
556  3    |                  komoran, ujjával nagyot bökve az asztalon fekvő dudán - eladom. ~-
557  3    |                   nyomát. Öt garas nem sok, de az is kidobott pénz volna a
558  3    |                     eleven anyakecskét. ~Éliás az emberbaráti jóakarat gúnyájában (
559  3    |                      ide kend a tenyerét, kész az alku. ~A kívánt dolgok hamar
560  3    |                      el kellett válnia örökre. Az ajtóból még egyszer visszatért,
561  3    |                        igazi tündér lett, mely az öreg Éliást is kevés híja,
562  3    |                  mindent, fölkapta a gyermeket az egyik karjára, a párnákat
563  3    |                    őszi reggel volt. A gyermek az egész úton gagyogott a karján
564  4    |                  PUSZTULÁSA~Éppen ott kint ült az ambituson nemzetes Gerge
565  4    |                       madárhoz vala hasonlatos az ő ábrázata. ~De az igénytelen
566  4    |                  hasonlatos az ő ábrázata. ~De az igénytelen külső dacára
567  4    |                        tekervényes bűnügy volt az, mely iránt maga a császár
568  4    |                       bírt kinyomozni, úgyhogy az e miatt haragra lobbant
569  4    |                        ez fogja majd kikutatni az ökör-affaire-t, aki mozdulni
570  4    |                     utcákban! Jó szerencse, ha az utcáról haza tud találni,
571  4    |                    szállására. Milyen gondolat az őfelségétől, egy ügyetlen
572  4    |                        szavakkal: ~- Megvannak az ökrök, kolléga! ~- Ne bolondozzon
573  4    |                     kolléga! ~- Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá? ~- Az
574  4    |                        az úr! Hogy jött rá? ~- Az az én titkom. ~Ugyanazon
575  4    |                        úr! Hogy jött rá? ~- Az az én titkom. ~Ugyanazon ezer
576  4    |                    haláluk után. ~Ugyanis mind az ezernek csak ötszáz mázsa
577  4    |                    csak ötszáz mázsa húsa lett az élelmezési konzorcium kezei
578  4    |                   legyen, aki behasson. ~Gerge az az ember volt; megérkezése
579  4    |                        aki behasson. ~Gerge az az ember volt; megérkezése
580  4    |                      alatt kisütötte, mi okozá az ezer történeti nevezetességű
581  4    |                        ide ennek a története. ~Az ezer ökörről még csak annyit
582  4    |                        visszatér rájuk. ~Midőn az uralkodó ezen kázus után
583  4    |                    megyei karok és rendek közt az az elmés karmen kezdett
584  4    |                        karok és rendek közt az az elmés karmen kezdett cirkulálni: ~
585  4    |                 Szatmár megyei főispánról vagy az ottani tekintetes karok
586  4    |                  tanácsteremben diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú
587  4    |                       Nem a híres Zöld Marci-e az egyik, vagy hogy Szellő
588  4    |                        vagy hogy Szellő Miska, az Alföld banditája, hahogy
589  4    |              kisasszonyok kiismerésére - amint az a népmesékben szokás. ~-
590  4    |                            Mi a neved? - kérdé az egyiktől. - Ki vagy? ~Semmi
591  4    |                          Gerge uram megvakarta az ajka alatt deresedő fiókszakállt,
592  4    |                  bizony nem erőltetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
593  4    |                       közepén: ~- Halbrechts! ~Az ismeretes vezényszóra a
594  4    |                    tagadni. A fiúk bevallották az egész esetet: megunták a
595  4    |                katonakenyeret, s úgy mentek el az ezredtől, hogy a kapitány
596  4    |            legszükségesebb épület. ~Tömve volt az gazemberekkel. Két évtizeden
597  4    |                     nem a régi praxishoz nyúlt az új pandúr-hadnagy, mely
598  4    |                          A régi praxis ugyanis az volt, hogy a csendbiztos
599  4    |                          Gerge egyet fordított az ősi szokáson: nem saját
600  4    |                  emberét küldte közéjük, hanem az ő emberüket fogadta magához.
601  4    |                      Szlimák Matyejhoz: ~- Kár az ilyen derék legénynek ott
602  4    |                    napon, ahol senki se látja, az erdőben, ahol senki sem
603  4    |                      ember vagy, fiam, Matykó, az Isten is katonának teremtett.
604  4    |                        mélyen felsóhajtott: ~- Az volna nekem jó, komiszárus
605  4    |                        a szőrmentes beszéd. ~- Az csak a gyönyörű élet, fiam,
606  4    |                      Nem olyan könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó.
607  4    |                testvérem lennél, mindazonáltal az írnokom már beterjesztette
608  4    |                vármegyét. Egy év múlva letelik az utolsó szombat, s akkor
609  4    |                szolgálataidat a vicispánnak, s az fölment minden üldözéstől. ~-
610  4    |                 tekintetes uram. Görbüljön meg az ujjam, ha nem kénytelenségből
611  4    |                      rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy
612  4    |                esztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül
613  4    |                  idéztetett magához valakit, s az egyszerre csak kezdte kivallogatni,
614  4    |                    rövid idő alatt megtisztítá az egész felvidéket a rablóktól,
615  4    |                  vármegye. ~Ott garázdálkodott az erdőkben, a hegyek közt,
616  4    |                        módon. Ott pedig ő volt az úr, száz üldöző pandúr láttára
617  4    |                         azt állítva, hogy maga az eleven ördög sem bír vele,
618  4    |                       ezzel nyakába kanyarítva az ócska ősi flintát, mellyel
619  4    |                        a "Lopata" rengetegbe. ~Az erdőnek volt egy "messzelátó"
620  4    |                        ilyen pontrul nézegesse az utasokat, keletre lelátva
621  4    |                         de a rablónak tetszett az, hogy Gerge egyedül jön,
622  4    |                        tisztelet kifejezése ez az ő személye iránt. A híres
623  4    |                        előbb. ~- Mind jó volna az, édes fiam; csak azt az
624  4    |                        az, édes fiam; csak azt az egyet, ha nem teszed, hogy
625  4    |                       méltatlankodva. - Hiszen az én tulajdon öregapám volt! ~-