Rész, Fejezet

 1  1,  1|        tanár úr ilyenkor mindig oly messze távozik el az alapgondolattól,
 2  1,  2| nyakra-főre buknak mindenre, és oly türelemmel, mosolyogva fogadják
 3  1,  3|       miért eresztette el kezét oly hirtelen, midőn viszontszerelemről
 4  1,  3|     eltaszította egyik kezével, oly erősen szorítá karját a
 5  1,  3|       ben, úgy tudjon szeretni, oly különösen, mint Gaston a "
 6  1,  3|      gyanánt a szelencéjéből, s oly nyomatékos csattanással
 7  2    |        most, s az erdő akkor is oly rejtelmesen fog susogni,
 8  2    |  vármegyében süvegelnek, ha él, oly piros lett, mint a pipacs,
 9  2    |   fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest ütött rá, hogy
10  2    |  küszöbre, s megtömvén pipáját, oly egykedvűen eregette ott
11  2    |       fiam - szólt a bojtárhoz, oly nyájasan, mint még soha
12  3    |      tudomány kell, hogy valaki oly tökéletességre vigye, mint
13  3    | elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen szemeket
14  3    |     megesik, mert Istenem! hisz oly kevés történik egy emberrel,
15  3    |      besüppednek a locspocsban, oly hangot adva nagyban, mint
16  3    |         a nemes helység gyakran oly messze esik a "laz"-nak
17  3    |        Kezével átkarolta nyakát oly erősen, hogy az szinte érezte
18  3    |       hagyván a határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel
19  3    |    határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel indult meg
20  3    | legkedvesebb nótáját utoljára. ~Oly szépen hangzott, mint még
21  3    |       játszi mosolyt ültetett. ~Oly szép, ragyogó, oly üde volt
22  3    |   ültetett. ~Oly szép, ragyogó, oly üde volt ez a mosoly, hogy
23  4    |   történeti nevezetességű tulok oly nagy mértékű testi fogyatékozását.