Rész, Fejezet

 1  1,  1|         szelíd, hajlékonnyá lesz, midőn a meghatottság legőszintébb
 2  1,  1|          haldokló anya fölött, ki midőn utószor keblére zárta kicsi
 3  1,  2|         Ecce! mulier formosa..." ~Midőn pedig egy ízben Csutkás
 4  1,  3|          levelei után, melyektől, midőn szórakozottan morzsolgatja
 5  1,  3| eresztette el kezét oly hirtelen, midőn viszontszerelemről kérdezősködött,
 6  1,  3|            E pillanatban azonban, midőn Luppán úr már egészen a
 7  2    |       által haltak meg Vadkerten, midőn menekültek, még mindig visszavárja
 8  2    |          kedvteléssel az öreg. ~- Midőn aztán meg akart csókolni,
 9  2    |    félelmében is a herceg előtt - midőn fényes hintó állott meg
10  2    |          a pitvarajtónak tart, de midőn az ajtómadzagot megrázva,
11  2    |      városa felé röpíti a vasút! ~Midőn aztán jól kikiabálta magát,
12  2    |        akkor emelkedék föl ismét, midőn a nyáj Matyi kormányzata
13  2    |          ment ki az akol ajtaján. Midőn kiért, kétszer fordítá meg
14  2    |      tudja, hol fog megállni?... ~Midőn Matyi hazakerült hajnalban,
15  3    |           érző szívet tulajdonít, midőn azon kéréssel adja át kedves
16  3    |       egymásnak találkozót adni. ~Midőn mégis világosság lőn, a
17  3    |   fogyófélben volt már a türelme, midőn eszébe jutott, hogy a duda
18  3    |        mulatságnak tetszett, sőt, midőn a jóllakott gyermeket kihozta
19  3    |         végét arra a napra teszi, midőn az országban örökösen elszéledt
20  4    |    költészet is visszatér rájuk. ~Midőn az uralkodó ezen kázus után
21  4    |           úr nagyon csodálkozott, midőn alig fél óra múlva, íme,
22  4    |           közbiztonság. ~Egyszer, midőn összes pandúrjait küldé
23  4    |           ki zsebéből hirtelen, s midőn a füst eloszlott, s a rabló