Rész, Fejezet

 1  1    |  hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevű kisasszonya a kertben
 2  1    |         átkiált: ~- Megebédeltetek Bohuska? ~Bohuska megfordul a kedves,
 3  1    |           Megebédeltetek Bohuska? ~Bohuska megfordul a kedves, nyájas
 4  1    |                Magam is szeretném, Bohuska, mert kiállhatatlan vendégeim
 5  1    |           csúfok-e? Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf lesz
 6  1    |           mit tesz az? ~- Nem, nem Bohuska... ha azelőtt meglátogattalak,
 7  1    |         juthat eszedbe? - viszonzá Bohuska kedvetlenül - én el is felejtettem,
 8  1,  2|              Hahó! hahó! ~- Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska meg
 9  1,  2|         Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki
10  1,  2|        Hidegen nézel - panaszkodik Bohuska. - Talán haragszol, hogy
11  1,  2|      szeret, nagyon szeret engem? ~Bohuska a legyezőjét ejtette el
12  1,  2|             egyedül önért élek. Ó, Bohuska, mondd meg, te mondd, mint
13  1,  2|           a lugasba - indítványozá Bohuska zavartan, kit még mindig
14  1,  2|          nem! ~- Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden. ~- Akárhova! A
15  1,  3|         látni kifejezve. ~Végre is Bohuska jut legelőbb lélekjelenlétéhez
16  1,  3|          No, bizony! - pajkoskodék Bohuska - egy kis tréfa volt, semmi
17  1,  3|           az is csak tréfa. ~Amint Bohuska bátyja dúlt arcába nézett,
18  1,  3|        bolond vagy! - kacagott fel Bohuska kedélyesen. - Csak te azokra
19  1,  3| nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska kérlelő tekintete nem csillapítja,
20  1,  3|          pusztában - figyelmezteté Bohuska. ~- Igen, igen. Azt mondtam,
21  1,  3|       vendégei vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán
22  1,  3|       Krisztina. ~Néma csend, csak Bohuska mosolyog. ~- Akkora darab