Rész, Fejezet

 1  1,  2|          panaszkodik Bohuska. - Talán haragszol, hogy a Miklóst
 2  1,  3|  Krisztina, de mondhattam volna talán azt is, hogy édesebbel?... ~
 3  1,  4|         aztán eldobná az utcán, talán napokig se venné fel senki,
 4  1,  4|      mígnem észrevette, hogy ez talán illetlen is, és elpirulva
 5  1,  4|    csikorog vagy valami zörren, talán a Miklós az, most teszi
 6  2    |       amaz őserő, amit az Isten talán azért oltott bele a legvadabb,
 7  2    |    ismerős, régi hangon, melyet talán tizenhat év előtt kapott
 8  2    |         szíve közepébe... ~Vagy talán nem úgy volna? ~A meghalt
 9  2    |      meg hát Olejt? ~Ki tudja? ~Talán maga a némaság, melyet csak
10  2    |       ki tudja, miért van künn, talán unalomból, talán, hogy a
11  2    |      van künn, talán unalomból, talán, hogy a nyájat lássa. ~Gyönyörű
12  2    |         a pörkölthöz, vagy hogy talán még el sem távoztak tőle. ~-
13  2    |      Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál, szép tündérem,
14  2    |         uram. Én vagyok itt, ha talán valamit parancsolna hercegséged? ~-
15  3    |        van, mint a gazdájának), talán mert ez a legéhesebb a faluban,
16  3    |         irántok; nem is volt, s talán sohasem is lesz velök közelebbi
17  3    |     Lapaj! Lapaj! Állj meg hát! Talán nem ismertél rám? ~Erre (
18  3    |       lett, egyéb híja sem volt talán, mint az, hogy beszélni
19  3    | gondolatokat fejtett ki, melyek talán először életében, az asszonyi
20  3    |      Lapajra, míg könnyei, vagy talán a halina ráfreccsent esőcseppje
21  3    |       mire Hlinára beérek. Vagy talán be sem érek ma. ~- Legalább