Rész, Fejezet

 1  1,  1|         ők három testben, aztán soha a világ eleje óta nem merült
 2  1,  3|            Nem, nem, Krisztina! Soha nem... Soha semmit... Meg
 3  1,  3|          Krisztina! Soha nem... Soha semmit... Meg fogunk halni!
 4  2    | gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük. ~Az a nagy, mélységes
 5  2    |  bokrokat - csak ő nem lesz itt soha többé. ~Hát aztán ezeknél
 6  2    |         csak nem lehet az ember soha békén! ~- Nem megyei úr
 7  2    |        nagyon jólesett neki, és soha sem fog többé mosakodni,
 8  2    |         De ne legyek én előtted soha herceg, Anika. Te pedig
 9  2    |        reszkető hangon mondá: - Soha!... Soha!... ~- Bolond vagy,
10  2    |        hangon mondá: - Soha!... Soha!... ~- Bolond vagy, esztelen
11  2    | gazdagságért a vérére alkudott. Soha! Soha! ~És az a hang, mely
12  2    |        a vérére alkudott. Soha! Soha! ~És az a hang, mely tizenhét
13  2    |       abból a bizonyos dologból soha nem lehet semmi: tegyen
14  2    |          oly nyájasan, mint még soha azelőtt. - Egy sürgős írás
15  2    | négyszögletű folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem? Még
16  3    |      sem érzi át. Nem szeretett soha senkit. Leányarcnak nem
17  3    |          s mégsem unva el magát soha. Mert hát olyan jó barátságban
18  3    |   magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú
19  3    |    Ilyen szép fehércselédet még soha nem látott. Hollófekete
20  3    | rojtokkal, a tót nép ezredéves, soha nem változó divatja, ázottan
21  3    |       szépen hangzott, mint még soha. A Pokolka bőre igazi tündér