Rész, Fejezet

 1  1,  2|          úr fölemelkedett, s a két kezét színészies pátosszal nyújtá
 2  1,  2| megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta szemeit, s sötétben
 3  1,  2|            kísérletekkel iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér
 4  1,  2|            nekem adnád a Krisztina kezét. Ó, mennyire hasonlít szegény
 5  1,  2|            mellé ugrott, s parányi kezét az övébe tette. ~- Nemde,
 6  1,  3|          sírt, miért eresztette el kezét oly hirtelen, midőn viszontszerelemről
 7  1,  3|          Miklós fojtott hangon, és kezét, melyet a leányka elfogadni
 8  1,  3|       lépett tántorogva, s két kis kezét fejére bocsátá. ~- Miklós,
 9  1,  3|      Csutkás úr, és vaskos, szőrös kezét, mely most ónsúllyal bírt -
10  1,  3|         Ember! - mondá, és a másik kezét is odanyomta. - Ne ízetlenkedj!
11  1,  3|          szeretem Krisztinát én is kezét kérem öntől... ~Ünnepélyes
12  1,  3|              szólt Krisztina, apja kezét megragadva - meg kell mondanom
13  1,  3|              és melegen megrázni a kezét. ~- Köszönöm - szólt -,
14  1,  3|     bátorítólag szorítá meg bátyja kezét: de e bátorításra tán nem
15  1,  4|         Krisztinához, megfogta kis kezét, és hozzátette előbbi szavaihoz: -
16  1,  4|             majd a szívére szorítá kezét, s úgy érzé, hogy hangja
17  1,  4|            Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre, ha a kis kutya
18  3    |  fájdalommal siratja a végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot
19  3    |       arcától nyomban ríva fakadt. Kezét kiterjeszté Lapaj felé.
20  3    |      Nyugodtan lépett Agnisához, s kezét annak vállára helyezvén,
21  4    |          engem megcsalni! ~A rabló kezét nyújtotta Gergének, azt