Rész, Fejezet

 1  1,  3|              szólt Miklós fojtott hangon, és kezét, melyet a leányka
 2  1,  3|    felemelte, s nyájas, rábeszélő hangon mondá: ~- No, szeresd hát
 3  1,  3|             szólt Luppán panaszos hangon. - Hát úgy nézek én ki,
 4  1,  3|         fejét, határozott, csengő hangon mondá: ~- Engedje meg, bátyám,
 5  1,  3| közbeszólóra, s méltóságos, lassú hangon felelé: ~- Itt az atya beszél,
 6  2    |            szó amaz ismerős, régi hangon, melyet talán tizenhat év
 7  2    |         azt súgja lágy, behízelgő hangon: ~- De ne legyek én előtted
 8  2    |       gyöngyöztek, halk, reszkető hangon mondá: - Soha!... Soha!... ~-
 9  2    |             kérdé a bacsa fojtott hangon. ~- Hát csak semmit, gazduram:
10  3    |          ki egészen köszörületlen hangon, amiket Lapaj mind meg tud
11  3    |       mégis megfordult, s bosszús hangon visszafelelt: ~- Hopp no!
12  3    |        hát engem - rebegi fojtott hangon, egész testében remegve,
13  3    |    kiáltott le szívszaggató, éles hangon, melyet nyögve adtak odább
14  3    | megindulástól lágy, de határozott hangon mondá: ~- Mást gondoltam,
15  3    |              szólt tompa, fojtott hangon. ~- Micsoda? A dudát adja
16  4    |          úr karjaiból, s hatalmas hangon kiáltá a terem közepén: ~-
17  4    |      hörgé Szlimák Matyej fojtott hangon. ~- Nem olyan könnyen megy
18  4    |          kiáltja rá bátor, csengő hangon. - Kár fogyasztani a puskaport!
19  4    |          kalapját, fojtott, tompa hangon hörgé: ~- Látom, hogy ördög