Rész, Fejezet

 1  1    |         utcákon, a sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg
 2  1,  1| múltjában nincs annyi fényes és szomorú emlék, mint aminőkkel Luppán
 3  1,  1|      hogy átélte, átszenvedte. ~Szomorú emlékek, mik fájó rezgésbe
 4  1,  3|        s miért lett elmélázó és szomorú... ~Isteni homály a női
 5  1,  3|      Miklós fiút. Látod, milyen szomorú... ~Macskahízelgéssel simogatta
 6  2    |         ingyen valamit. Bizony, szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott,
 7  2    |    sohasem rossz mulatság. Csak szomorú néha. ~Ritka nap, hogy most
 8  2    |     többé. ~Hát aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál felhangzanak
 9  2    |   dudának tartott eddig? Valami szomorú sejtelem kezdte összeszorítani
10  2    |         jövendőbeli vállain... ~Szomorú kérdésre szomorú felelet
11  2    |    vállain... ~Szomorú kérdésre szomorú felelet minden jel. ~Este,
12  2    |      csak Olej mogorva és Matyi szomorú. ~Olej nem találta helyét
13  3    |          humoros vers ám, hanem szomorú, bánatos melódiájú dal.
14  3    |          nehogy zavarják: ~Hej, szomorú akol~Ott künn a havasban:~
15  3    |        ki, ha nyílása támad? ~A szomorú árvalányhaj, mely minden
16  3    |          vadul hörgik, hogy egy szomorú történet lett most eltemetve. ~
17  3    |         a vénasszonynak. Szinte szomorú volt az arca, mikor ezt
18  3    |         tükröződött e szavakra, szomorú pillantást vetett a kicsikére,