Rész, Fejezet
1 1 | gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan
2 1 | bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos
3 1 | a szomszéd hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevű
4 1 | haszontalan fiunk! Ugyan, hogy juthat eszedbe? - viszonzá
5 1 | én el is felejtettem, hogy a világon van. ~Tini szótlanul
6 1 | mélyen lehúzta a szemére, hogy semmi sem látszott szép
7 1, 1| a házasság. Isten ments, hogy ezt eldisputáljam az utánam
8 1, 1| az ember. ~Nagyobb baj, hogy ugyanazon egy fürdőkád felé
9 1, 1| nagyon természetesnek tartom, hogy ennek így és nem másképp
10 1, 1| valamin, csak azon bámulok, hogy maga Csemez István úr nem
11 1, 1| lovag ugyanis azt állította, hogy a burnótot olyanformán kell
12 1, 1| szemeten szedte tudományát, hogy holmi felületes és ferde...
13 1, 1| orrlyukak egyenesen arra valók, hogy azok tubákkal tömessenek
14 1, 1| mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének
15 1, 1| férfi, mint amennyi elég, hogy minden asszony fejét elbolondítsa. ~
16 1, 1| azon lényeges eltéréssel, hogy a szelence alátartása tiszta
17 1, 1| egyforma lett, sőt azóta, hogy Luppán lovag parókát visel,
18 1, 1| vagyunk, ha megemlítjük, hogy az ő útlevelében az illető
19 1, 1| Barátai, kik már tudják, hogy ez alatt a tanítványai szeretetét
20 1, 1| koronkinti felkiáltást, hogy csakis annyiba veszik, mint
21 1, 1| mindamellett meg kell említenem, hogy igenis történt vele egy
22 1, 1| alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt jó? Senki.
23 1, 1| a tények azt beszélik, hogy ez nem igaz, ott van a hiteles
24 1, 1| archivumban, abból kiviláglik, hogy Petőfi tőle jó "kalkulust"
25 1, 1| megvan az a tulajdonsága, hogy a "praelectión" kívül, a
26 1, 1| mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics ott
27 1, 1| történetében? Nincs, ki mondja, hogy van? Senki sem meri mondani.
28 1, 1| alapgondolattól, melyből kiindult, hogy mire oda visszatérne addig
29 1, 1| amikről csak ő képzeli, hogy átélte, átszenvedte. ~Szomorú
30 1, 1| bizonyára nagyon jól tudja, hogy sohasem volt felesége, következésképpen
31 1, 1| hiszi, és hiszi anélkül hogy elmeháborodott lenne. Nem,
32 1, 1| vezetik vissza e dolgot, hogy Luppán lovag egy fiatal,
33 1, 1| emiatt annyira elbúsult, hogy mérget vett be, s szörnyű
34 1, 2| nevezték azon tulajdonságaiért, hogy örökké aranykészítésen törte
35 1, 2| tanítványai közül, azt mondá rá, hogy aranyat ér az esze és szorgalma,
36 1, 2| úriszemélyekből. Jó szerencse, hogy a szép Krisztina felsőbb
37 1, 2| nyakukba szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának
38 1, 2| immár felserdült hajadonra (Hogy megnőnek a gyerekek!), meg
39 1, 2| gyerekek!), meg nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában: ~"
40 1, 2| megrázván azt óvatosságból, hogy ha véletlenül paprikát hintettek
41 1, 2| onnan, miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment mindennemű
42 1, 2| kor színvonalán. Hiszem, hogy nem áll... meg vagyok győződve,
43 1, 2| győződve, Csemez Stevo barátom, hogy elhamarkodott szavakat ejtettél
44 1, 2| elemezve, állítani merem, hogy közel járok a helyes definícióhoz,
45 1, 2| senkinek. Nem azért neveltem, hogy valami gézengúz elkaparja;
46 1, 2| és azt mondta kategorice, hogy nagyobb zörejt támaszt egy
47 1, 2| bizonyára sok hiányzott, hogy Krisztinát ellensúlyozza. ~
48 1, 2| a burnót olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsőülve,
49 1, 2| hüvelykujját reá nyugosztá, hogy annál ünnepélyesebb színben
50 1, 2| Önök azt fogják mondani, hogy ők csüggnek rajtam. Igen,
51 1, 2| ez nem elég. Ki mondja, hogy elég? Te nem mondod, lovag,
52 1, 2| nem elég, törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát,
53 1, 2| legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív kell... Szívet
54 1, 2| fordulva. ~- Én azt mondom, hogy jobban tennéd, ha nekem
55 1, 2| Bohuska. - Talán haragszol, hogy a Miklóst elhoztam? ~Krisztina
56 1, 3| kikről a nők azt mondják, hogy "érdekesek". Nagy, beszélő
57 1, 3| fél év óta került haza, hogy itthon jogi tanulmányait
58 1, 3| életnek azon reménnyel, hogy valaha még bányatanácsos
59 1, 3| itt olyan sor esett, hogy láttára te sem maradhatnál
60 1, 3| rebegi Krisztina, s úgy érzi, hogy a világ kezd egy nagy, gömbölyű
61 1, 3| adott e váratlan esemény, hogy mint a túlhajtott órainga,
62 1, 3| Miklósnak még maradt annyi esze, hogy a karját legalább nem Bohuskának,
63 1, 3| előttem az eget csak azért, hogy megvakuljak a fényétől,
64 1, 3| megvakuljak a fényétől, és hogy aztán bezárja azt előttem.
65 1, 3| aztán bezárja azt előttem. Hogy lehet olyan nagyon kegyetlen! ~-
66 1, 3| jelleget öltött. ~- ...Mint hogy szeresd ezt a bolondos Miklós
67 1, 3| Gondolja meg jobban, mondja, hogy csak tréfál! ~A nap elsötétült,
68 1, 3| ifjú néhány lépést tett, hogy távozzék, de csakhamar erőtlenül
69 1, 3| Miklós; én neje akarok lenni, hogy megvigasztaljon odaadó szerelmével,
70 1, 3| megvigasztaljon odaadó szerelmével, hogy segítsen elviselni az életet,
71 1, 3| segítsen elviselni az életet, hogy... ~Omló könnyzápor borítá
72 1, 3| fogaival ajkaiba harapott, hogy elfojthassa könnyeit. ~-
73 1, 3| elfojthassa könnyeit. ~- Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós!
74 1, 3| szorítá karját a másikkal, hogy a szegényke fölszisszent
75 1, 3| magam sem tudom igazán, hogy milyennek kell lennie...
76 1, 3| lennie... Csak azt érzem, hogy nem egészen olyannak, mint
77 1, 3| kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott. Helyeslem, szép
78 1, 3| leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm, Krisztina...
79 1, 3| mondhattam volna talán azt is, hogy édesebbel?... ~Miklós nyugtalanul
80 1, 3| dévajsággal emelte fölfelé úgy, hogy az egész elfödje Luppán
81 1, 3| egészen arra való vagyok, hogy szeressenek. Minden ízem
82 1, 3| odakapott a kötényke felé, hogy azt szeretetreméltó pajkossággal
83 1, 3| megfogta a derekánál. Ó, hogy dobogott a szíve!... ~-
84 1, 3| Igen, igen. Azt mondtam, hogy én már tapasztalt ember
85 1, 3| boldogítani! Ön méltó arra, hogy a feleségem legyen. ~E pillanatban
86 1, 3| ízetlenkedj! Nem látod, hogy ő idegen rád nézve, mint
87 1, 3| vegyétek tekintetbe azt is, hogy leányomnak fiatal vendégei
88 1, 3| ereszté le annak fedelét, hogy előre látható volt ama rendkívüli
89 1, 3| meg kell mondanom önnek, hogy... ~- Csitt! Semmit sem
90 1, 3| rávallott a tudósra. Nemcsak hogy tavaly söpörtek benne utoljára,
91 1, 3| benne utoljára, nemcsak hogy padlón, széken, almáriomtetőn
92 1, 3| azon figyelmeztetéssel, hogy semmihez hozzá ne nyúljanak,
93 1, 3| tisztelve... Igazán mondom. S hogy Krisztina is meg van tisztelve,
94 1, 3| A dolog azonban úgy áll, hogy nekem elveim vannak; én
95 1, 3| leány kell. Azt mondjátok, hogy ő szép, virító és kedves,
96 1, 3| kellene őt. Ebből világos, hogy ez hátrány volna rám, minél
97 1, 3| minél fogva megérdemlem, hogy előnyöm is legyen. Az öreg
98 1, 3| ember, s nincs rá hatalom, hogy azt a fejéből kiverje valaki,
99 1, 3| van, Stevo! Azt mondom, hogy jól van, Stevo! Igen, azt
100 1, 4| Nagy kedvök telik abban, hogy ujjat húznak a világgal,
101 1, 4| gyakornokok" azt mondják, hogy "abzug", az meg van halva
102 1, 4| valamint azon kegyben, hogy a havi pénzéből nagy kegyelmesen
103 1, 4| százas bankóra azt írná fel, hogy "tempus", és aztán eldobná
104 1, 4| a kérdés már, hány... ~- Hogy hány fontot nyomok, ugye? -
105 1, 4| gyűrűt. ~Krisztina ahelyett, hogy eldobta volna, odaemelte
106 1, 4| az igazi szerelem? Érzem, hogy nem, isten veled édes...
107 1, 4| gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen
108 1, 4| sokáig, mígnem észrevette, hogy ez talán illetlen is, és
109 1, 4| szorítá kezét, s úgy érzé, hogy hangja eláll, s életereje
110 1, 4| hatvannégy hiányzik. Azon tudat, hogy ön végre is enyém lesz,
111 1, 4| elment, csak annyit eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem,
112 1, 4| egy kicsit szégyenli is, hogy pártában van. De hiszen
113 1, 4| idő alatt; ez azt beszéli, hogy Brazíliában találkozott
114 1, 4| meg lehetne üzenni neki, hogy már nem kell semmi, csak
115 1, 4| annyira megszokták a házat, hogy az öreg halála után is mindig
116 1, 4| gyűrű a Krisztina ujján, hogy "Tempus a menyasszonyomra!" ~
117 1, 4| Akire ki van mondva, hogy "tempus", azt nem meri többé
118 1, 4| én az az ember vagyok, hogy felkeresném. Hallod, felkeresném!
119 1, 4| Hallod, felkeresném! Lehet, hogy meg is teszem, Luppán. ~
120 2 | kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó
121 2 | vígan körülszaladgálja, hogy karikában tartsa, az Olej
122 2 | Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett belőle - ember. ~
123 2 | addig-addig orvoskodék mellette, hogy most olyan tökéletes és
124 2 | el lábával a harasztot, hogy alatta jóízűt torkoskodjék
125 2 | intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte cserébe
126 2 | senki. Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan egy-egy birka
127 2 | legmíveletlenebb szívbe is, hogy legyen valami benne, ami
128 2 | temetésen, szemére vetik, hogy az "erdők vadállatja" még
129 2 | akaródzott neki. Mit tudta ő, hogy azt így kívánja az illedelem.
130 2 | édes, szelíd hangján? Vagy, hogy egyenesen a szívébe rajzolódott
131 2 | csak úgy álmodta ő azt, hogy Boris meghalt... Hiszen
132 2 | Tudnak-e ők arról valamit, hogy a halottak olyan sokáig
133 2 | felelget neki. ~Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik. ~Gondolkozik,
134 2 | szomorú néha. ~Ritka nap, hogy most is ne jusson eszébe
135 2 | jólesik a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami
136 2 | valami folytatása. ~- Kár, hogy nem fiú lett - sóhajt fel,
137 2 | Gyurija lovat kantározza. ~Hogy jutott el a politika is
138 2 | nép, ámbár bebizonyult, hogy orv kezek által haltak meg
139 2 | lehetett, hanem azt beösmeri, hogy szép világ volt; mert már
140 2 | torlódik össze, annak jeléül, hogy jóllakott, s most már csak
141 2 | Anika messziről hallhatja, hogy a nyáj hazatért, s a tűzre
142 2 | juhászok címeres eledelét, hogy éppen akkorra forrjon fel,
143 2 | hunyja. Be sokért nem adja, hogy így meglophatja a lehetetlenséget. ~
144 2 | talán unalomból, talán, hogy a nyájat lássa. ~Gyönyörű
145 2 | puha kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson, s elérhesse
146 2 | Arra emlékszik-e vissza, hogy együtt aludtak valaha régen,
147 2 | valaha régen, vagy arra, hogy ez a sós bödönbe vájkáló
148 2 | Matyi a leányt szelíden. - Hogy mulattál azóta? ~- Ma jobban,
149 2 | a Matyi szívébe. ~Miért hogy puskának nézi azt Anika
150 2 | visszatértek a pörkölthöz, vagy hogy talán még el sem távoztak
151 2 | hanem a vármegyén könyöklő. Hogy csak nem lehet az ember
152 2 | dünnyögi Olej Tamás -, hogy mer jönni vadászni a herceg
153 2 | méltatlankodék Olej. ~- Mondtam, hogy nem pénzért adjuk a tejet,
154 2 | koronás arany! Tudjátok-e, hogy mit gondolok? - tette hozzá
155 2 | szaporán borért! Mondom nektek, hogy vagy Gracza, vagy Záhony.
156 2 | mondom kendnek, édesapám, hogy az egy fiatalember, aki
157 2 | De mikor azt is mondta, hogy kendet nem ösmeri. ~- No,
158 2 | olyan nehéz volt elhinni, hogy a vén Záhony lenne az a
159 2 | ifjú. ~- Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok, és erőnek
160 2 | olyan édesen rimánkodott, hogy engedjem egyszer, egyetlenegyszer
161 2 | Mikor olyan igazán mondta, hogy ő akkor megbolondul. ~-
162 2 | piszkos kezemet a képéhez, hogy finom arcán, tudom, ott
163 2 | másik arcát nyújtotta ide, hogy üssem meg azt is. Azt mondta,
164 2 | másrészt bosszantotta, hogy a titulusa akként csorbíttassék.
165 2 | mert azért bacsa az ő neve, hogy fölötte áll a juhászhivatalnak,
166 2 | kalap az emberek fején, hogy legyen mit megemelni, mikor
167 2 | tudnám! Nem azért herceg, hogy olyan legyen. ~- Bocsásson
168 2 | pedig annyira megbocsátott, hogy elkezdett Anikával versenyt
169 2 | amire Anika azon hitben, hogy őt neveti, egyszerre duzzogó,
170 2 | csősztől, Lapaj Istóktól, hogy azelőtt egy öreg herceg
171 2 | Istenem, milyen kár érte, hogy herceg: mikor olyan módos
172 2 | létrán, az akol padlására, hogy onnan lenézzen a szürkülő
173 2 | zászló. Lapajtól hallotta, hogy a herceg jelenlétét ez tudatja
174 2 | maga ugrik a lajtorjához, hogy a hágcsóról csintalanul
175 2 | Már most elhiszed, ugye, hogy én vagyok a herceg? ~Azzal
176 2 | A leány arra gondol, hogy minek is van a világon herceg,
177 2 | herceg, mikor olyan szép az, hogy a gerlicemadár nem mondhatja
178 2 | szerethetlek. Olyan nagyon szép az, hogy a gerlicemadár mind egyforma
179 2 | bojtár pedig arra gondol, hogy miért lett a duda egyszerre
180 2 | hazatért, megint az az újság, hogy ott volt a herceg. ~És ezután
181 2 | melyet a válláról leemelt, hogy tán Olejra szegezze, szintén
182 2 | ki csak arra való lesz, hogy valahányszor egyet húz a
183 2 | annyi a gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának
184 2 | Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj, ne vicsorgasd
185 2 | kólika. ~És Olej tudta jól, hogy ez nem igaz. Az ember hazudik
186 2 | feküdt, elhitette magával, hogy kólikában szenved. Eleinte
187 2 | fel kínjai elviselésében, hogy elkezdett énekelni. ~Hátha
188 2 | oly rettenetest ütött rá, hogy millió darabra zúzódva pergett
189 2 | kastélyba mégy, s azt mondod, hogy a brezinai bacsa küld, magával
190 2 | beszélni. ~Matyi úgy figyelt, hogy a lélegzetét is elfojtá. ~-
191 2 | üzeni a brezinai bacsa, hogy abból a bizonyos dologból
192 2 | sem. Ösztönszerűleg sejté, hogy az üzenet nem lesz a hercegnek
193 2 | kötődéssel, azon biztos tudatban, hogy jó hír hozója. ~A bacsa
194 2 | Anika! Anika! ~Tudta pedig, hogy nem jő felelet sehonnan.
195 2 | besétált az udvarra. ~- Jó, hogy jössz, édes Matyi fiam -
196 2 | Mi történhetett odabenn, hogy az öreg be nem ereszti?
197 2 | futtában, markába vette, hogy megvizsgálja, mi! Nem hernyó
198 3 | külseje nyomban elárulja, hogy ha kisebb is valamivel,
199 3 | esetben majdnem kétségtelen, hogy a csősz, az élesszemű Istók,
200 3 | lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog csak gyalázatos
201 3 | hivatalos köre, s tudomány kell, hogy valaki oly tökéletességre
202 3 | sokszor úgy kell betölteni, hogy önmagát megsokszorozza. ~
203 3 | napot, bizony nem gondol rá, hogy őkegyelmének meg van fordítva
204 3 | Ott a maga helyén van, hogy megbírkózzék az átkozott
205 3 | lehetne tenni egy ellen, hogy majdnem érti őket. Hangjukat
206 3 | ideje, s azt hiszi a bolond, hogy így hamarabb jő meg a reggel.
207 3 | csősz is. Nagy örökség neki, hogy édesanyja a természet, s
208 3 | mikor rövid idő múlva rájő, hogy a legszebb káposztafőnek
209 3 | káposztafőnek lába támadt, s hogy az óriási úritök is, a határ
210 3 | s azt meg már éppen nem, hogy azóta el nem felejtett. ~
211 3 | földjüket telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson
212 3 | épít ki magából, ahelyett, hogy szépen összeborulna, s nincs
213 3 | kénytelen voltam eltávozni, hogy azt megtömjem ~És ez nem
214 3 | életben. Nem emlékezett, hogy szíve (ha van) valaha megmozdult,
215 3 | selyemlágyan, viharos vígan, hogy aki meghallja, majd a szíve
216 3 | hivatás láza, mely abban áll, hogy a törékeny fizikai testeknek
217 3 | hívei közt, gyakran beszéli, hogy amint egyszer kétévi távollét
218 3 | tót eklézsiába temette), hogy kénytelen ahhoz ragaszkodni,
219 3 | hívek épülésére, kifejtvén, hogy a tót népben nincs gyöngédebb
220 3 | fogékonyság a szülőföld iránt, s hogy Lapaj egy korcs, egy darab
221 3 | teremtve lenni a világon, hogy egy széles karimájú kalappal
222 3 | mindennel, s olyan dolga van, hogy borban fürdik, zsír az étele,
223 3 | hegyek legszomorúbb nótáját, hogy még a hold is megállt hallgatni
224 3 | az volt az első dolga, hogy fogott egy bicskát, s kettéhasította
225 3 | jobban a duda fortélyát, hogy Lapajt elérje. ~Hanem erre
226 3 | állapodott meg a közvélemény, hogy a dudában van a csodatevő
227 3 | ama kenetes atyai hitben, hogy úgyis gazdája kerül. Istók
228 3 | sem volt talán, mint az, hogy beszélni nem tudott. Istók
229 3 | vált tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta,
230 3 | holta után a billegetésére, hogy az öreg Fátra hava februárban
231 3 | azt bolond ésszel hinni, hogy Istók fújja a nótákat, ő
232 3 | bírt szabadulni a vágytól, hogy a Lapaj dudáját megszerezze.
233 3 | volt eladó, dacára annak, hogy Petrus - fölizgatva Éliás
234 3 | Hiába magyarázta Éliás, hogy ötven talléron (mert csak
235 3 | tetejébe annyi pénze marad, hogy ha kiadja kamatra, nagyobb
236 3 | mondta volna neki Éliás, hogy aminél ezentúl burgonyáját
237 3 | reménnyel bocsátá útnak Petrust, hogy ez idő szerint teljes lehetetlenség
238 3 | állja, adjon előpénzt, s hogy üzenni lehessen neki, hagyja
239 3 | Éliásban volt annyi előrelátás, hogy azt nem kötötte a falusi
240 3 | Lapaj még azt sem tudta meg, hogy Petrus és Hikszum voltak
241 3 | Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet hallgassa.
242 3 | virágok. Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben,
243 3 | Fátrát, s kopáran hirdeti, hogy belsejéből nem fakad éltető
244 3 | azt hihetné hirtelenében, hogy ott a gőzmozdony szaladgál. ~-
245 3 | csősz fejét rázza feleletül, hogy nem ismeri. De hát minek
246 3 | neki, őneki szegénynek, hogy én milyen voltam... ~Az
247 3 | határozatot hozni, anélkül, hogy az ember rá ne gyújtson. ~
248 3 | nem szólt semmit, hanem hogy az eső ne tiszteletlenkedjék
249 3 | rajta felejtette szemeit, hogy az égő taplót tévedésből
250 3 | belátása; amint észrevette, hogy rossz helyre került, kialudt
251 3 | csodálni, ha meggondoljuk, hogy a tiszteletes úr tudós fején
252 3 | minőségében. ~És az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott kissé.
253 3 | Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az
254 3 | De mondja meg neki, hogy én milyen voltam. ~Lapaj
255 3 | nem átallja rám kiáltani, hogy meglopott. No megállj! Kerülj
256 3 | gonoszsága körül forogtak. ~Hogy megnézette magát! Ó, hiú
257 3 | éjszakának idején is a nyakukba, hogy örökösen meg legyen világítva
258 3 | habok tompán, vadul hörgik, hogy egy szomorú történet lett
259 3 | miatyánkot csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. ~A
260 3 | azon vette magát észre, hogy gondolkozik, s hogy visszaidézi
261 3 | észre, hogy gondolkozik, s hogy visszaidézi a leány szavait.
262 3 | a leány szavait. Mondta, hogy hosszú útra megy (igaz a!),
263 3 | valami nehéz megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania,
264 3 | folyóvíz olyan nagy potentát, hogy még abból is elvisz egy
265 3 | ami nála abból állott, hogy a nagy kalapról és a halináról
266 3 | uralkodék, nagyon világos dolog, hogy a kunyhóban még sötétebb
267 3 | esemény emléke, s valószínű, hogy a néhai Lapaj oldalbordájának
268 3 | egy mélységes titok; azaz, hogy egy Szent György-nap éjszakáján
269 3 | hatalmasan megrázta, úgy, hogy a rajta levő mocsok szétfreccsent
270 3 | nem tehetett egyebet, mint hogy karjára vette, elkezdte
271 3 | s dúdolt neki valamit, hogy elaltassa. A szél kacagva
272 3 | türelme, midőn eszébe jutott, hogy a duda hangja betömné a
273 3 | arcán, amiből észrevette, hogy a csecsemő kezei jéghidegek,
274 3 | Lapajjal az a csuda történt, hogy komolyan elkezdte törni
275 3 | belejött a leleményességbe, hogy amint a távolban kecskéket
276 3 | és elmondod a bírónak, hogy a vén Lapaj tisztelteti,
277 3 | megtisztelve érezvén magát, hogy a falu dolgában járhat.
278 3 | a vad csősz úgy érezte, hogy őt nem a nap, hanem belülről
279 3 | szárnyakkal: kiterjeszté, hogy velök a Lapaj nyakába repüljön,
280 3 | repüljön, meg nem állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (akár
281 3 | állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (akár hiszik, akár nem hiszik)
282 3 | Lapaj nem adta a világért, hogy nem sír. ~- Így, így kis
283 3 | öregasszony. Azok, kik azt hiszik, hogy ez későn történt, feledik,
284 3 | későn történt, feledik, hogy a felföld falvainak határai
285 3 | nak nevezett tanyától, hogy a gazda, mint aki messze
286 3 | Agnisa nem olyan ostoba, hogy itt vesztegesse az időt.
287 3 | mert megbánod. Azt mondod, hogy hatvanéves vagy! Mi az,
288 3 | nem teszi a vitát azzal, hogy fölébredt. ~Lapaj fölvette
289 3 | Az ellen nem állhatott, hogy még egyszer karjára ne vegye.
290 3 | kebléhez. Tán tudta, érezte, hogy onnan mélyen rejtett melegség
291 3 | átkarolta nyakát oly erősen, hogy az szinte érezte a szorítást.
292 3 | kezével integetett Agnisának, hogy ne nyúljon a gyermekhez.
293 3 | anyó. Visszamehet kend. ~- Hogy érted azt, Lapaj fiam? ~-
294 3 | azt, Lapaj fiam? ~- Úgy, hogy a gyermeket nem adom. Nekem
295 3 | hittem, Éliás, azt gondoltam, hogy megveszed. Nincs semmi egyebem,
296 3 | öreg Éliást is kevés híja, hogy táncra nem gyullasztotta,
297 3 | oly üde volt ez a mosoly, hogy Lapaj láttára egyszerre
298 4 | semmit? ~A rendőrfőnök, hogy tökéletes legyen a magyar
299 4 | csirkefogónak, s lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram
300 4 | Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá? ~- Az az én titkom. ~
301 4 | darab bőre. ~Kitűnt tehát, hogy egyik-másik állat nem volt
302 4 | volt több 50 fontosnál, s hogy nyolcszáztíz jámbor ökör
303 4 | sötétséggel vették körül magukat, hogy abba ugyan ember legyen,
304 4 | testi fogyatékozását. Kár, hogy nem tartozik ide ennek a
305 4 | ökörről még csak annyit hogy, nemcsak a történelem örökítette
306 4 | némán, megrögzötten, készek, hogy inkább szíjat hasítsanak
307 4 | mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a három néma, kiknek
308 4 | Zöld Marci-e az egyik, vagy hogy Szellő Miska, az Alföld
309 4 | pandúr, azon utasítással, hogy ha moccanni mertek addig,
310 4 | úgy mentek el az ezredtől, hogy a kapitány úrnak elfelejtették
311 4 | harmadikat pedig azért, hogy a szentencia kimondásáig
312 4 | holló hirdeti károgva, hogy ebben a nemes vármegyében
313 4 | hasznavehetetlennek bizonyulni: érezte, hogy valami újat kell kigondolnia. ~
314 4 | praxis ugyanis az volt, hogy a csendbiztos embere úgy
315 4 | te, édes szolgám, Matykó, hogy míg így a nemes vármegye
316 4 | s paraszthajszál híja, hogy nem mint király végezte. ~
317 4 | bajos lenne, mert igaz, hogy úgy szeretlek, Matyej fiam,
318 4 | jelentést a vármegyéhez, hogy el vagy fogva. ~- Ez már
319 4 | nagy, idomtalan fejével, hogy ő nem aljas. ~- Te nem fogsz
320 4 | becsületes parulám! ~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon. Azért
321 4 | talpadon. Azért határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy megtisztítlak
322 4 | határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy megtisztítlak a bűnöktől,
323 4 | társaid tartózkodási helyére, hogy azokból is faraghassak valamit.
324 4 | ajánló írást a tüsződben, hogy nyomban megtesznek káplárnak. ~
325 4 | kérdezlek, azért teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod
326 4 | Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit
327 4 | felírva. ~Nemegyszer történt, hogy puszta gyanúból holmi lúdlopási
328 4 | csak kezdte kivallogatni, hogy hát, ha már egyszer ide
329 4 | csupán arra szorítkozom, hogy Gerge lázas dühbe jött mindannyiszor,
330 4 | tértek meg, azt állítva, hogy maga az eleven ördög sem
331 4 | tudta Matyej elbeszéléséből, hogy itt tartózkodik leginkább
332 4 | hivatala is úgy kívánja, hogy ilyen pontrul nézegesse
333 4 | kőszobor. ~Ő is észrevette, hogy a vármegye kopóinak ura
334 4 | kopóinak ura jön, tudta, hogy ez nem hiába jön ide. ~Eltűnhetett
335 4 | a rablónak tetszett az, hogy Gerge egyedül jön, mikor
336 4 | úgy megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében sem volt olyan
337 4 | hangon hörgé: ~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere hát, egyél
338 4 | fuvardíjba. De még erre is, hogy ráálljon, meg kellett vernem
339 4 | az egyet, ha nem teszed, hogy agyonverted a nagyatyádat... ~-
|