Rész, Fejezet

 1  1    |          nagyon csúf emberek? Vajon igazán azok-e? ~A szép Krisztina
 2  1    |       hangra figyeltek ők is. ~- Ha igazán csúfok-e? Meghiszem azt,
 3  1,  3|              elég volt ebből ennyi, igazán menjünk valamerre. A séta
 4  1,  3|            Istenem, magam sem tudom igazán, hogy milyennek kell lennie...
 5  1,  3|            csak más a Miklós, akkor igazán szeretném... de most...
 6  1,  3|          lehetett nyitni. ~Ez aztán igazán olyan szoba volt, mely rögtön
 7  1,  3|             meg vagyok tisztelve... Igazán mondom. S hogy Krisztina
 8  1,  3|           meg van tisztelve, azt is igazán mondom... Becsületszavamat
 9  1,  4|          szükséges súlyt. Jaj, csak igazán összehozná. Krisztina." ~
10  2    |       vájkáló gazdasszonyi kezecske igazán milyen jóízű. ~Ki ismerhetné
11  2    | önkéntelenül fölemelte az öklét. ~- Igazán? - hörgé tompán. ~- Mellém
12  2    |           föl Matyi. ~- Mikor olyan igazán mondta, hogy ő akkor megbolondul. ~-
13  2    |       biztató inogást. ~- Így aztán igazán te lennél a Brezinák ura. ~
14  3    |            az sohase mosolyoghasson igazán, s ne öltözhessék föl egészen
15  3    |      szíjjal a derekán. ~- Te vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá
16  3    |        nyolc garast egy nótáért, ha igazán olyan legény-e, mint a híre? ~