Rész, Fejezet

 1  1,  1|           másképp kelle történnie. Egyszerre sütött ki szíveikben a "
 2  1,  2|        maga sem tudva miért, hova, egyszerre útját állja valaki. ~- Hahó!
 3  1,  3|         bátyja dúlt arcába nézett, egyszerre sírásra pityeredtek csókra
 4  1,  3|         helyzet magaslatán állott, egyszerre odalépett Csutkás úr, és
 5  1,  4|       kevesebb a szava, véletlenül egyszerre ejtenek ki valami azonos
 6  2    |            hitben, hogy őt neveti, egyszerre duzzogó, haragos arcot vágott (
 7  2    |             hogy miért lett a duda egyszerre puskává a Szent András napján
 8  2    |        nézve a saját énjét - aztán egyszerre fölordított, fölemelte öklét,
 9  2    |        aztán jól kikiabálta magát, egyszerre elcsendesült, sápadt arcáról
10  2    |          lesz-e vajon eső holnap? ~Egyszerre azonban hirtelen felállott,
11  3    |         mosoly, hogy Lapaj láttára egyszerre elfelejtett nótát, dudát,
12  4    | rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre csak betoppan Gerge uram
13  4    |            ami még a világon van - egyszerre kiszakítá magát a két sétáló
14  4    |       Matyej vállára ütött, mintha egyszerre határozta volna el: ~- Te
15  4    |   idéztetett magához valakit, s az egyszerre csak kezdte kivallogatni,