Rész, Fejezet

 1  1    |        ég a kosara! ~Ónszürke arcát mosolyra fordítá felém,
 2  1    |      kifejezéstelen, gyönyörű arcát pír öntötte el. Szemvesztő
 3  1,  2|   illő alkatrészektől, izzadó arcát és homlokát vele két ízben
 4  1,  2|  ismétlé panaszosan, gyönyörű arcát kezei közé rejtve. - Ön
 5  1,  3|     keserűen, s pír borítá el arcát. - Azt mondani "szeretlek",
 6  1,  3|    mellé, és eltakarta sápadt arcát. ~- Ön nagy fájdalmat okozott
 7  1,  3|     könnyzápor borítá el szép arcát. ~Ó, ezt nem nézhette Miklós
 8  1,  3|  egész elfödje Luppán úr elől arcát s azon egy negédes grimaszt,
 9  1,  3| befolyása alatt lesüté lelkes arcát. - Ó, Miklós - suttogá a
10  1,  4|   gyűltek, hirtelen elfordítá arcát, és egy merész, ügyes és
11  2    |    haragudott meg? ~- A másik arcát nyújtotta ide, hogy üssem
12  2    |      aztán kísértetiessé vált arcát a párnák alá rejtve, azon
13  2    |      tükör függött, mely dúlt arcát mutatá: megállt előtte,
14  3    |   adta a szikrát, melyek a nő arcát is megvilágíták egy pillanatra,
15  3    |        öltöztette ravasz, rőt arcát. ~- Tudja mit, kend? Mondok