Rész, Fejezet
1 1 | nő a halvány arcú leányok és idétlen férfinép nyakán.
2 1 | Kamara utcán", amint lihegve és a fáradtságtól kimerülten
3 1 | egy órával korábban kel és későbben nyugszik a nap,
4 1 | gyönyörű fejecskéjével, és üde, csengő hangján átkiált: ~-
5 1 | megfordul a kedves, nyájas és ismerős hangra, s ugrándozva
6 1 | azelőtt meglátogattalak, és esteledett, nálatok tölthettem
7 1 | völgytorokba, melynek alján és oldalain, mint a tündérmese
8 1 | idő feketített házfödelek, és elkezdtek mozogni, ingadozni,
9 1 | indítványozá Tini, és a fejére kötött fehér tüllkendőt
10 1, 1| FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter úr bemutattatik
11 1, 1| természetesnek tartom, hogy ennek így és nem másképp kelle történnie.
12 1, 1| tudományát, hogy holmi felületes és ferde... ferde és egyéni...
13 1, 1| felületes és ferde... ferde és egyéni... egyéni és rossz
14 1, 1| ferde és egyéni... egyéni és rossz szokás által megdönteni
15 1, 1| Csakhogy ezt némi csínnal és ízléssel kell tenni. A szelencét
16 1, 1| kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé szorítva,
17 1, 1| megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva be. ~
18 1, 1| professzor úr közbül esik, és a kettőnek arányos vegyüléke;
19 1, 1| szerint a burnótszelencéjéből, és halkan dörmögi: ~"Csüggnek
20 1, 1| hallgatni, hümmög közbe, és addig bólingat, bizonyoz
21 1, 1| gondolatpótló szavakat, és egészen természetesnek találják. ~
22 1, 1| múltjában nincs annyi fényes és szomorú emlék, mint aminőkkel
23 1, 1| tények beszélnek, mindig és mindenütt, a tények azt
24 1, 1| tölti kedvét barátjainak és ismerőseinek, Csutkás úr
25 1, 1| pályájának egyhangúsága és sajátságos természete lehetetlenné
26 1, 1| múltjának ezen kalandos és homályos része, bele is
27 1, 1| félálomban: "Csüggnek rajtam"... és elalszik. ~Már Luppán lovag
28 1, 1| könnyeket facsarnak szemeiből, és mégis mindig beszéli, mert
29 1, 1| dolgot tudna a kis Laciról és a később elhalt gyermekről,
30 1, 1| minden selmeci ember ismeri, és bizonyára nagyon jól tudja,
31 1, 1| mert ő maga szentül hiszi, és hiszi anélkül hogy elmeháborodott
32 1, 1| kereke sem. ~Okos, derék és becsületes ember az agglegénység
33 1, 1| szeme fénye, a kis Laci és a szőke, angyalarcú Eszterke... ~
34 1, 2| három kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina
35 1, 2| hogy aranyat ér az esze és szorgalma, ha valakinek
36 1, 2| stb. Ez már gyengéje volt, és sok jó tulajdonságai mellett
37 1, 2| mely folytonosan ébren és élénkségben tartá őket a
38 1, 2| aranykártyám jár!" ~Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben
39 1, 2| nyakra-főre buknak mindenre, és oly türelemmel, mosolyogva
40 1, 2| kedves gyermek felkelt, és a rózsabokor árnyékába felállított
41 1, 2| epedést, vágyat, reményt és elégültséget, hát hiszen
42 1, 2| válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi
43 1, 2| sötét éjszakától a színüket, és ami szépet kölcsön kér a
44 1, 2| kezdve egészen a sarkáig." ~És aztán eszébe jutottak azok
45 1, 2| beszél. Gazdag hercegek és királyfiak lejönnek váraikból
46 1, 2| királyfi oda térdel a lábaihoz, és azt suttogja: "Leányzó,
47 1, 2| egyszer ment mindennemű idegen és oda nem illő alkatrészektől,
48 1, 2| alkatrészektől, izzadó arcát és homlokát vele két ízben
49 1, 2| zsebkendőn hirtelen bogot kötött, és elkezdte azt rágcsálni. ~-
50 1, 2| eszméjével hozom szoros és rendszeres, rendszeres és
51 1, 2| és rendszeres, rendszeres és kizárólagos kapcsolatba.
52 1, 2| réten, aztán leszakítsa, és hamm... megegye. ~- De a
53 1, 2| leereszté nagy szempilláit, és mosolygott. ~- Vagy ha az
54 1, 2| hirtelen fölnyitá szemeit, és nem mosolygott. ~- A szívnek
55 1, 2| megtörik! ~Csemez úr ásított, és azt mondta kategorice, hogy
56 1, 2| hunyorított a fél szemével, és míg összes vonásai egyetlen
57 1, 2| korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek is
58 1, 2| maga elé tevé az asztalra, és a jobb keze mutató- és hüvelykujját
59 1, 2| és a jobb keze mutató- és hüvelykujját reá nyugosztá,
60 1, 2| mondani kíván. ~- Uraim és kisasszonyaim! Önök azt
61 1, 2| kortyot ivott a pohárból, és suttogva folytatá: ~- De
62 1, 2| Szívet keresek, uraim és kisasszonyaim! ~Luppán lovag
63 1, 2| pátosszal nyújtá Krisztina és apja felé. ~- Azon szív
64 1, 2| erősen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta
65 1, 2| hirtelen elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit, s egy irtóztató
66 1, 2| Pestről, mert hát nagy fiú, és... ~Krisztina újra elsápad,
67 1, 2| néhányszor, ennyi az egész! És íme, most... ~- Ha szeretem-e,
68 1, 2| engem, igen, szeressen, és én... ~- S ön, Krisztina? ~-
69 1, 2| mondá Krisztina keserűen, és egy könnycsepp gördült végig
70 1, 2| nézett a guruló könnycseppre, és arról gondolkozott, ha ő
71 1, 3| szőke haja, délceg termete és ügyes modora. Mindössze
72 1, 3| gyűlhelyeken, az "Arany Mécses"-ben és az "Eleven kalapács"-nál,
73 1, 3| kérdezősködött, s miért lett elmélázó és szomorú... ~Isteni homály
74 1, 3| sem maradhatnál sötét." ~És akik ezeket a nagy szavakat
75 1, 3| hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerő leányka, még mindig
76 1, 3| állnak némán, ügyetlenül, és félénken dobogó szívvel
77 1, 3| gyurmává összeszorulni, és ádáz sebességgel forog körülötte
78 1, 3| Lankadtan ereszti le a fejét és kezeit, mint a haldokló
79 1, 3| odatámaszkodik a vállaira. ~És Miklósnak nincs egyetlen
80 1, 3| legelőbb lélekjelenlétéhez és szokott elevenségével mondja: ~-
81 1, 3| nyújtotta. ~Az megrezzent, és összerázkódott, mint mikor
82 1, 3| szólt Miklós fojtott hangon, és kezét, melyet a leányka
83 1, 3| megvakuljak a fényétől, és hogy aztán bezárja azt előttem.
84 1, 3| Látod, látod - szólt, és könnyeit törülgette -, már
85 1, 3| rogyott le egy fatörzs mellé, és eltakarta sápadt arcát. ~-
86 1, 3| magasságban fölegyenesedett, és szemei szikráztak. Krisztina
87 1, 3| hátrált előle egy lépést, és így szólt nyájasan, de szomorúan: ~-
88 1, 3| végignyargalt az erein, és kivillogott a szemeiből.
89 1, 3| is, én is. Nem engedem, és ha a mennybolt megszakad,
90 1, 3| Fekete nő" című regényben, és olyan vitéz legyen, olyan
91 1, 3| szép... egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi meg a Luppán
92 1, 3| haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni. Egy időben naiv
93 1, 3| Egy időben naiv együgyűek és rafinírozott diplomaták. ~
94 1, 3| asszonyt. Ó én már eltemettem, és tudni fogok egy másikat
95 1, 3| forróság szökött ereibe, és lüktetve nyargalt keresztül
96 1, 3| egyszerre odalépett Csutkás úr, és vaskos, szőrös kezét, mely
97 1, 3| helyezé: ~- Ember! - mondá, és a másik kezét is odanyomta. -
98 1, 3| ösmerem e betűt, Luppán, és el bírom olvasni. Ő csügg
99 1, 3| megrövidíté, családi dolog, és míg egyrészt nem érdemel
100 1, 3| vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán
101 1, 3| lovag ajkaiba harapott, és az égre emelte kezeit, mintha
102 1, 3| Derék, becsületes ember és jó barátom... Hát csak várakozz
103 1, 3| barátaim nyilatkozatára, és ezen elaborátum semmi változást
104 1, 3| igazi férfi. ~Csutkás úr és Luppán lovag az erőteljes
105 1, 3| járulni az "igazi férfiúhoz", és melegen megrázni a kezét. ~-
106 1, 3| lombikok, üstök, görebek és gépek, hanem a falakon is
107 1, 3| falakon is csupa taláros és meztelen nyakú tudós férfiak,
108 1, 3| mondjátok, hogy ő szép, virító és kedves, és azért akarjátok,
109 1, 3| szép, virító és kedves, és azért akarjátok, de én is
110 1, 3| akarom. Nekem is a szép és kedves kell. Viruljon ő
111 1, 3| vett, behunyta a szemeit, és hátravetette a fejét. ~-
112 1, 3| szóra vette a kalapját, és így szólt az ajtóból: ~-
113 1, 3| becsapta maga után az ajtót, és lecsatolt esernyőjével merész
114 1, 3| Meghallgattam önt - mondá -, és szaván fogom, én meghozom
115 1, 3| csuklott kétszer-háromszor, és halkan motyogta: ~- No nem
116 1, 4| ereje~A selmeci erdész- és bányásztanulók nagyon eredeti
117 1, 4| társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely elsorolt
118 1, 4| gyűjtőnév alá fogják: "Wurst", és nem törődnek velök. ~Egy
119 1, 4| meginni egy ültő helyében, és ezen címet viseli: sörkirály.
120 1, 4| írná fel, hogy "tempus", és aztán eldobná az utcán,
121 1, 4| perctől kezdve valóságos szent és sérthetetlen személlyé válik; -
122 1, 4| mindez igen terjedelmes és nem is valami mulattató
123 1, 4| ujjára. ~Délután jött oda, és egyedül találta Krisztinát.
124 1, 4| melyből virágait öntözgette, és bámulva vetette Miklósra
125 1, 4| mosolya erőltetett volt és színtelen. ~- Igen, ezt
126 1, 4| Krisztinához, megfogta kis kezét, és hozzátette előbbi szavaihoz: -
127 1, 4| az éjjel a "tempus" szót, és a leány ujjára húzta. ~-
128 1, 4| volna, odaemelte ajkaihoz, és megcsókolta. ~- Köszönöm
129 1, 4| kísérni, velem lesz mindig, és segíteni fog. Avagy megszűnt
130 1, 4| megragadta a Miklós karját, és nem ereszté el sokáig, mígnem
131 1, 4| hogy ez talán illetlen is, és elpirulva rebegé: ~- Ó,
132 1, 4| én szeretni fogom mindig, és várni fogom örökké... Isten
133 1, 4| hirtelen elfordítá arcát, és egy merész, ügyes és hirtelen
134 1, 4| arcát, és egy merész, ügyes és hirtelen mozdulattal lehajolt
135 1, 4| megcsókolta korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón, mint
136 1, 4| gondolá inkább, mint mondá, és kis szíve elfacsarodott - ...
137 1, 4| végre is enyém lesz, éltet és boldoggá tesz. Válaszát
138 1, 4| homokból jegyese az aranyat, és minden kapavágásnál egyet
139 1, 4| mintegy három év előtt, és már akkor egy fél mázsa
140 1, 4| sebesen repüljön. ~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos
141 1, 4| jönnek össze beszélgetni és burnótozni. Házasságra,
142 1, 4| bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van. ~
143 1, 4| saját rendszere szerint, és így szól: ~- Nem lehetetlen!
144 1, 4| Luppán. ~Lehajtja fejét, és elgyengült szemeiből a könnyeket
145 2 | nyakszíja,~Arany a csengője. ~És amikor végiglépdel mind
146 2 | együtt van az egész nyáj, és a Merkuj kutya vígan körülszaladgálja,
147 2 | átszakíthatatlan töviságak és iszalagok közé. A Merkuj
148 2 | hogy most olyan tökéletes és egyforma mind a négy lába,
149 2 | kemény hideg éjjel ellett és idő előtt. Mikor a bacsa
150 2 | megfogta az idétlen báránykát, és bevitte a szobába, de bizony
151 2 | Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem tudva egymásról
152 2 | rázogatta. Mind a kettő örült. És sem a mosolygó gyermeknek,
153 2 | belekötni, kinek szabad a keze, és beéri az egész világot,
154 2 | Brezina aklostól, mindenestül és még azontúl is, merre a
155 2 | dajkát fogadott mellé, és fölnevelte. Ma már nagy
156 2 | akik odaát a faluban élnek, és civakodnak egymással, és
157 2 | és civakodnak egymással, és akik részt vettek a temetésen,
158 2 | temetés után kifizette a papot és a kántort, aztán keservesen
159 2 | van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi... Valami
160 2 | Vajon tudta-e, miért? ~És még most, tizenhat év múlva
161 2 | Az erdő fái közül jön, és az erdő fái közt elsuhan.
162 2 | odalenn a fekete földben. ~És a brezinai visszhang tizenhat
163 2 | támadt? ~A bacsa felugrik és a fejéhez kap. A sárga,
164 2 | észre. Feszülten figyel, és fürkészőleg néz szét a tájon. ~
165 2 | ezt a hangot utánozni? ~És elboruló tekintettel hordozza
166 2 | visszadől félkönyökére, és elgondolkozik, különös gondolatok
167 2 | sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri
168 2 | még azt a vad lelket is, és beszél hozzá, az meg felelget
169 2 | gondolkozik. ~Gondolkozik, és még sincs gondolatja, mert
170 2 | amelynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet. ~
171 2 | Mulatságból gondolkozik. És ez sohasem rossz mulatság.
172 2 | elszólítják innen a temetőbe, és sohasem fogja többé látni
173 2 | másuk széles e világon. És a nap azután is csak így
174 2 | gondolatait így közli velök. ~És ezalatt lenn az akolnál
175 2 | lezajlott harcok tépő emlékét és reményeit? A levegő hozta.
176 2 | az akol közelébe érnek, és kémlelő szemekkel néz az
177 2 | a kezébe vette a pénzt, és ámulva kiáltott föl: ~-
178 2 | volt a lelkesüléstől. ~- És jó helyre jött, mert itthon
179 2 | hogy én tündér vagyok, és erőnek erejével meg akart
180 2 | mondta, nagyon jólesett neki, és soha sem fog többé mosakodni,
181 2 | nini, ott is jön már! ~Olej és Matyi a mutatott irányba
182 2 | beljebb. ~A szoba csinos volt és tiszta: három tulipántos
183 2 | Szent Vendelnek arcképe és földi közbenjáróik: a szépen
184 2 | mellé felaggatott kancsók és pálinkás butykosok díszíték:
185 2 | Tamás, a Brezina bacsája, és hozzátehetném: ura. ~A vendég
186 2 | légyen hát a becsületes neve és állapota? Mert azok szerint
187 2 | villa, ijedten ugrott fel, és elsápadt. Nagy szó volt
188 2 | hová bújjék szégyenletében, és valljuk meg, félelmében
189 2 | állott meg a ház előtt, és mire Anika az utolsó fölhágó
190 2 | igézetes félálom, gyötrelmes és mégis kellemetes félébrenlét. ~-
191 2 | szavakat kongatja folytonosan, és utána egyik estétől a másikig
192 2 | mindig... mindig..." ~És Anika olyan szívesen hallgatja
193 2 | hogy ott volt a herceg. ~És ezután másnap, harmadnap
194 2 | vadászik a fiatal uraság, és mindig betér egy pohár tejre
195 2 | Nagyon szeretheti a vadat és a tejet. ~Az öreg Olej harmadnap
196 2 | jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott "nete ne" és
197 2 | és a megszokott "nete ne" és a "brcs ki" vezényszavakkal.
198 2 | nekik ma jóízű még a só sem, és rosszabb lesz még a fű is!
199 2 | növényből, melyért királyok és népek kapnak egymással hajba,
200 2 | hímes gyepen az udvaron, és az aklot nézte, szép veres
201 2 | gerendákat... Sokáig nézegette, és sohasem tudott betelni vele...
202 2 | szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed
203 2 | közel lépett a főúrhoz, és megrázta ökleit a levegőben.
204 2 | medvével állhat szemben. ~És e szavainál jellemzőleg
205 2 | vezérkos, a száz selyemürü és a többi birka mind az övé
206 2 | neki a rengeteg kincsét, és azt is megtudják, miért
207 2 | ne vicsorgasd a fogadat és ne ordítozd tele a világot.
208 2 | lassan a szívére ereszkedtek, és összeszoríták. ~- Jaj, a
209 2 | visszamondták: jaj, a kólika. ~És Olej tudta jól, hogy ez
210 2 | kiáltá az öreg ember, és fölugrott, mint az őrült.
211 2 | fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest ütött rá,
212 2 | sietve föllocsolta vízzel, és ismét ágyba fekteté. Egész
213 2 | sárkányokkal, mik a szívét marták, és a máját akarták kivájni.
214 2 | volt, csak Olej mogorva és Matyi szomorú. ~Olej nem
215 2 | gondolkozni gyötrelmes volt. ~És mégis lehetetlenné vált
216 2 | gondolatok szemtelenek, és nem engedik magoknak azt
217 2 | vérére alkudott. Soha! Soha! ~És az a hang, mely tizenhét
218 2 | fogsz állni a herceg elé, és ezt fogod neki mondani,
219 2 | lesz a hercegnek kedves - és sietett vele. ~Uzsonna ideje
220 2 | Talárt. Lihegve, fáradtan, és mégis fütyörészve került
221 2 | csak a szemei dülledtek ki, és arca sápadt el még jobban.
222 2 | kanyarította a halinát, és elkezdett eszeveszetten
223 2 | pruszli, a zöld rása szoknya, és a skófiummal kivarrt, viseltes
224 2 | ajándéklevél az akolról és a nyájról. ~A bacsa szívébe
225 2 | homlokát, tétován nézett körül, és elkezdett kiáltozni kétségbeesetten: ~-
226 2 | sápadt arcáról eltűnt a bánat és kétségbeesés, sötétté, dacossá
227 2 | azonban hirtelen felállott, és megfenyegette mutatóujjával
228 2 | bánts. Itt ez a pénz, ihatsz és ehetsz útközben. ~Matyi
229 2 | egyik vagy másik előtt, és értelmetlen félszavakat
230 2 | föl, tömötten, vastagon. ~És mikor mindennel készen volt,
231 2 | felölté cifra halináját, és meggyújtá a nádat vagy hat
232 2 | levegőből arcára, mik csípték és viszketegséget okoztak...
233 2 | brezinai égő akolról... ~És a brezinai bacsa egyre futott.
234 2 | a bojtár szívét. ~Anika és a bacsa nevét kiáltozta. ~
235 2 | nem adtak erre feleletet. ~És a brezinai völgy csendes
236 2 | elhullatja, a fű megnő, és újra kiszárad, csak egy
237 3 | fölött, méltó tisztelettel és megdöbbenéssel halad el
238 3 | halad el mellette minden jó és rossz járatban levő jámbor
239 3 | fortély, s míg itt a szűrujjas és bot őrzi a vidéket, addig
240 3 | faluból - a kutyaugatás és a kakaskukorékolás. Azok
241 3 | igazodni: melyik az egyik és melyik a másik; de bezzeg
242 3 | őnáluk fanyar, színtelen és furcsa: ~Kedvesem oldalánál
243 3 | eltávozni, hogy azt megtömjem ~És ez nem valami tréfás, humoros
244 3 | közönsége: a káposztafejek és a kukoricaszárak nem buzdították
245 3 | végbement nagyszerű verekedés és harmadikul a tiszteletesné
246 3 | viszonya képezik élete magvát és főmozzanatait, s miután
247 3 | foglalkozáshoz: a kosár- és méhkaskötéshez, a lapát-
248 3 | méhkaskötéshez, a lapát- és gereblye-faragáshoz. ~Unalmas
249 3 | palatinusok, főispánok közé, és arannyal fizetik. Petrust,
250 3 | hetedvármegyékből kergetve a hiúság és féltékenység által, egy
251 3 | mióta Lapajt hallotta. ~És nagy elkeseredésében fűt,
252 3 | megértette volna, mekkora haszon és uraság háramlik rá a duda
253 3 | lerázza magáról a földi port: és akkor ő megszerzi a híres
254 3 | sem tudta meg, hogy Petrus és Hikszum voltak a hallgató
255 3 | ünnepélyes csend, mely a völgy és bérc fölött ült hallgatagon,
256 3 | beszélni kell tudni vele és tudni hallgatni rá. ~Nem
257 3 | ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától?
258 3 | ez! Az ő új gondolatai! ~És ha gondolkozik, ha szíve
259 3 | egész valója vidám mosoly. ~És növényzete: a virágok, fák,
260 3 | növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt. - A magyar ember,
261 3 | Legyen neki könnyű a föld"... És az bizonyosan könnyű is
262 3 | ér, de újra fölmagasodik, és reszkető, lágy hang jő meg
263 3 | csak. Magamat, magamat. ~És aztán mohón hozzáteszi: ~-
264 3 | keserűen, lepedőjét kiterítve és megrázva -, messze út az,
265 3 | félig vállára roskadva, és azt mondja neki: ~- Ó, nézzen
266 3 | meg - sapka minőségében. ~És az sem csoda, hogy Lapaj
267 3 | rajtad? Menj Isten hírével, és semmihez ne nyúlj útközben!
268 3 | isten, mikor ébren van, és amikor alszik. ~- Ne kísértsd
269 3 | megnyomkodta a tüzet pipájában, és azt gondolá magában: "Hát
270 3 | milyen jó ábrázata van! És még nem átallja rám kiáltani,
271 3 | az asszonyi nem hiúsága és gonoszsága körül forogtak. ~
272 3 | örökkévaló. Itt volt mindig, és itt lesz mindig a maga helyén.
273 3 | az idő előhaladottságát és a szakadó záport is, igazi
274 3 | állott, hogy a nagy kalapról és a halináról lerázta a csurgó
275 3 | megőrzi minden gonosztól és kísértéstől ezen az árnyékvilágon. ~
276 3 | Lapaj legelőbb testéről, és hatalmasan megrázta, úgy,
277 3 | ejté ki kezéből a halinát és szájából a pipáját. Az elébbinek
278 3 | s abban a gyufa égő vége és a gyertya kanóca sehogy
279 3 | ilyet. ~- Hm! - dünnyögte, és fejét csóválta. - Ezer mennydörgős
280 3 | mondá aztán fönnhangon, és még jobban csóválta a fejét. ~
281 3 | itt hagyod a jószágot, és sietsz a faluba vissza,
282 3 | sietsz a faluba vissza, és elmondod a bírónak, hogy
283 3 | a vén Lapaj tisztelteti, és azt izeni: a határban semmi
284 3 | bolondos kis jószág ez! ~És aztán egyszer, mikor a furcsa
285 3 | tövises álla megszurkálta. És lám, még csak nem is sírt
286 3 | mintha értené a kérdést, és aztán egy édeset hunyorít
287 3 | dalából veszi a színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz. ~
288 3 | dolgom. Adjon Isten jó napot és munkát! Hát hol van a prücsök?
289 3 | imént aludt el, szegényke! ~És a vad ember ellökte az asszonyt,
290 3 | szinte érezte a szorítást. És mikor az asszony erőszakosan
291 3 | Lapaj meg volt indulva, és nem bírt szólni semmit,
292 3 | búzaszemre ráborul, fölneveli. ~És az bizonyosan meg is mondta
293 3 | elfordult az ámuló asszonytól, és csendes, nyugodt léptekkel
294 3 | a gyermek éhes nem lett és nem fázott, hanem aztán?...
295 3 | melegítette eléggé. Egy kecskét és néhány párnát kell szereznie
296 3 | kikaparni igen nehéz. Egy kecske és párnák! Boldog Isten! Milyen
297 3 | mindig lenne friss teje és meleg ágya. ~Egész éjfélig
298 3 | határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel indult
299 3 | gyújts tüzet a kályhában, és adj tejet: szaporán járjon
300 3 | kicsikére, fejét lekonyítá, és mélyen sóhajtott. ~- Pedig -
301 3 | Két párnát, egy derékaljat és - tette hozzá nagy félénken,
302 3 | kendnek. Mivel szeretem és tisztelem kendet, s mivel
303 4 | oroszlán ő, győzhetetlen, bátor és szívós. Réme a rablóknak,
304 4 | ízben. ~Valami nagyon fontos és tekervényes bűnügy volt
305 4 | tekintetes megyei karok és rendek közt az az elmés
306 4 | ottani tekintetes karok és rendekről, hanem csupán
307 4 | Jó lesz-e, édes fiam? ~És hangja olvadó édes volt
308 4 | fölszaporodott bennszülött rablók és betyárok garázdálkodtak,
309 4 | tett, mintha a rablókkal és tolvajokkal cimborálna,
310 4 | ember, Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen. ~Matyej
311 4 | meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona
312 4 | erdőkben, a hegyek közt, és nem lehetett onnan lecsalni
313 4 | Elmondhatnám, milyen megfeszített és mégis hiú erőlködések történtek
314 4 | hajdani Gergéknek, akik fogták és elsütötték, elindult egyes-egyedül
315 4 | Ösmerlek, ördöngös csendbiztos, és nem hiszek neked. Ne jöjj
|