Rész, Fejezet
1 1 | mint Selmecbánya. ~Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus
2 1 | öreg bányagróf lesz itt meg a Csutkás professzor. ~-
3 1 | hozzánk kell szöknöd. ~- Meg is tenném, ha olyan messze
4 1, 1| egyugyanazon virág fogamzott meg a száraz talajban. ~Ha valamin,
5 1, 1| kárbavesztének tudata ne háborítsa meg a gyönyört. E pontnál, ti.
6 1, 1| minden percben elszunnyad, meg fölébred, mint a csirke,
7 1, 1| dicsekedhetik, mindamellett meg kell említenem, hogy igenis
8 1, 1| hajdúnál, akinek nemrég jött meg a fia Olaszországból, a
9 1, 1| argumentumaival gyűlnék meg a baja. Mert az argumentumok
10 1, 1| aminők sohasem történtek meg vele, amikről csak ő képzeli,
11 1, 1| gyermek volt! Luppán úr ezer meg ezer dolgot tudna a kis
12 1, 1| egyetlen szó sem történt meg, Luppán lovag múltját, gyermekségétől
13 1, 1| született, nőtt fel s halt meg szeme fénye, a kis Laci
14 1, 2| Hogy megnőnek a gyerekek!), meg nem állhatta, hogy el ne
15 1, 2| Csutkás kollégája jegyezte meg neki négyszemközt: "No,
16 1, 2| teljes életedben, s íme, meg is van a nagy darab igazi
17 1, 2| csodálatos gondolatokkal népesíté meg agyvelejét. ~"Csakugyan
18 1, 2| megeshetik, mert ha nem eshetnék meg, nem lenne nyomtatásban
19 1, 2| Hiszem, hogy nem áll... meg vagyok győződve, Csemez
20 1, 2| vonatkozólag már korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt.
21 1, 2| lelkesedve -, itt találtam meg, a Krisztina az; ő csüggni
22 1, 2| én feleségem leend. S te meg nem tagadhatod őt tőlem,
23 1, 2| Elérzékenyülten törülgeté meg szemeit zsebkendőjével,
24 1, 2| Nos, jól van. De jegyezze meg... ő csügg rajtam, uram!
25 1, 2| hahó! ~- Nini a Bohuska meg a... ~A Bohuska meg a bátyja,
26 1, 2| Bohuska meg a... ~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki Miklós.
27 1, 2| márványszobor. ~- Micsoda? Te meg sem csókolsz? Hidegen nézel -
28 1, 2| bűnöm - folytatá az. - Verj meg érte, kedvesem. Ő nem mert
29 1, 2| élek. Ó, Bohuska, mondd meg, te mondd, mint szeretem!
30 1, 3| szeret-e?" ~Sehogy sem foghatja meg, ha szereti Krisztina, miért
31 1, 3| leánynak: "Ide lépj, taposs meg: üdébb, zöldebb leszek..." ~
32 1, 3| az enyimnél: nagyobb is meg szebb is..." ~A közelgő
33 1, 3| képekkel van benépesítve száz meg száz megújuló változatban,
34 1, 3| tegyen őrültté. Ne nyissa meg előttem az eget csak azért,
35 1, 3| Macskahízelgéssel simogatta meg Krisztina állacskáját, lecsüggő
36 1, 3| Az lehetetlen! Gondolja meg jobban, mondja, hogy csak
37 1, 3| vihar előszele rezegtette meg az akácfaleveleket, a hőség
38 1, 3| bizonyos durvasággal ragadá meg a leány karját, s fenyegető,
39 1, 3| Soha nem... Soha semmit... Meg fogunk halni! Te is, én
40 1, 3| vetett tűnő árnyékát... Meg fogsz halni! - kiáltá, s
41 1, 3| hangja mennydörgés lett - ha meg nem mondod azt az embert,
42 1, 3| fiú, és a Csutkás bácsi meg a Luppán feleségül kértek
43 1, 3| Luppán feleségül kértek meg az apámtól a lugasban. ~
44 1, 3| sír, Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Átkozott vén fickó...
45 1, 3| De csitt! itt jő... Még meg találja hallani. ~Luppán
46 1, 3| Hősi mozdulattal fordult meg körültekinteni, ha vajon
47 1, 3| kecskebéka, leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál.
48 1, 3| hangon mondá: ~- Engedje meg, bátyám, de a jelenet ellen
49 1, 3| Csupán Csemez úr tartá meg hidegségét, s miután tetőtől
50 1, 3| apja kezét megragadva - meg kell mondanom önnek, hogy... ~-
51 1, 3| titkolódzik, amit mond, az meg van mondva. Ha különöset
52 1, 3| az elaborátumot: ~- Igen meg vagyok tisztelve... Igazán
53 1, 3| mondom. S hogy Krisztina is meg van tisztelve, azt is igazán
54 1, 3| komoly, az érett atya. Adják meg önök a tiszteletet! Az eszme
55 1, 3| fönn, bátorítólag szorítá meg bátyja kezét: de e bátorításra
56 1, 4| mondják, hogy "abzug", az meg van halva örökre. Feje az
57 1, 4| igent szép fejével. ~- De meg fog-e várni? Ha tán évekig
58 1, 4| önnel még egyszer! Őrizze meg ön szerelmét számomra, önről
59 1, 4| népdal is így örökítette meg: ~Ássa az aranyat~Hej, minek
60 1, 4| aranya volt. ~Istenem, ha meg lehetne üzenni neki, hogy
61 1, 4| várható a házhoz; ma jön meg Miklós. Ha Csutkás úrral,
62 1, 4| felkeresném! Lehet, hogy meg is teszem, Luppán. ~Lehajtja
63 2 | körbe futó szarvú ürünek meg amott, a fekete jerke mellett,
64 2 | benézett az akolba, félig meg volt fagyva. Az anyja maga
65 2 | felelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta. Mind
66 2 | Az Anikáé is akkor halt meg, mikor Anika született.
67 2 | saját talpán áll őkelme. Meg nem bánt senkit, őt se bántsa
68 2 | bánt senkit, őt se bántsa meg senki. Az a kis gyengeség,
69 2 | aki csak úgy maga teszi meg magát úrnak a többiek fölé.
70 2 | közé, kitől tanult volna meg ő érzékenykedni? Nem érintkezett
71 2 | főzi a köménymagos levest meg a "demikatot", maga szabja,
72 2 | varrja Olej fehérneműit meg a bojtárét. ~...Annyi tudománya
73 2 | volt. Isten nyugosztalja. Meg is érdemelte a tisztességes
74 2 | hallgatag fái nem tanították meg őt hazudni. ~Boris meghalt,
75 2 | fák közt, az szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy,
76 2 | hallgatagok. ~Ki szólította meg hát Olejt? ~Ki tudja? ~Talán
77 2 | a méhek dongása rezegtet meg titokzatos, méla harmóniában. ~
78 2 | titokzatos, méla harmóniában. ~Ha meg tudná mondani valaki, miről
79 2 | is, és beszél hozzá, az meg felelget neki. ~Ne higgyétek,
80 2 | gondolatait nem cseréli meg senkivel. Mulatságból gondolkozik.
81 2 | jusson eszébe felesége, s meg ne emlékezzék a mulandóságról,
82 2 | tavasszal, a patak vize fölenged meg befagy, új báránynemzedék
83 2 | ezalatt lenn az akolnál új meg új dal kél szárnyra a tót
84 2 | hogy orv kezek által haltak meg Vadkerten, midőn menekültek,
85 2 | Ne fecsegj annyit! Keresd meg inkább az ólmos botomat,
86 2 | az otthonra, nem látja-e meg az udvaron annak a sugár,
87 2 | Hálából, szeretetből nyalja-e meg vagy megszokásból? Arra
88 2 | estét, Anika - szólítja meg Matyi a leányt szelíden. -
89 2 | kendtek hogyan dicsérik meg a napjukat? ~- Megvolnánk,
90 2 | szakállal, tar fejjel, holnap meg már pelyhedző állú siheder.
91 2 | az a deli ifjú. ~- Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok,
92 2 | vagyok, és erőnek erejével meg akart csókolni. ~Matyi önkéntelenül
93 2 | az öreg. ~- Midőn aztán meg akart csókolni, úgy odavágtam
94 2 | bacsa. - Nem haragudott meg? ~- A másik arcát nyújtotta
95 2 | nyújtotta ide, hogy üssem meg azt is. Azt mondta, nagyon
96 2 | szólt, kalapját sem érintve meg, amint az udvarba lépett. -
97 2 | juhászhivatalnak, aztán meg azért vagyon kalap az emberek
98 2 | szögletekben, néhány pad, egy szék meg egy csinos abrosszal megterített
99 2 | környékről való az úrfi? Ha meg nem sérteném a kérdezősködéssel. ~-
100 2 | Csitt, leány! Tanuld meg, vakmerő, kivel beszélsz.
101 2 | nyúl után a Brezinán. De meg kell is annak az Olejék
102 2 | olyan legyen. ~- Bocsásson meg ennek a bűnös gyermeknek,
103 2 | szégyenletében, és valljuk meg, félelmében is a herceg
104 2 | midőn fényes hintó állott meg a ház előtt, és mire Anika
105 2 | az udvaron állt. Ó, csak meg ne látná. ~De bizony azért
106 2 | honnan csak késő este jöhet meg, maga pedig megtömte a "
107 2 | Pál herceget pillantja meg. Éppen őt várja Olej. ~Egyenesen
108 2 | öklével saját mellét ütötte meg, mintha mondaná: "Én leszek
109 2 | kegyelmességed se feledkezzék meg, kivel beszél. ~- Vajon
110 2 | semmi áron. ~- Hallgass meg, bacsa. Mit szólnál hozzá,
111 2 | voltam apjának, ne csúfolja meg ősz fejemet! ~- Vigyázz,
112 2 | vagy, esztelen vagy. Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy
113 2 | már harmadszor szólította meg szemrehányólag: Tamás! Tamás! ~
114 2 | úgy tett, amint ő hagyta meg neki: magától cselekedett,
115 2 | Midőn kiért, kétszer fordítá meg a kulcsot az ajtózárban,
116 2 | éjszakára, de amit sohasem tett meg azelőtt, most egyenesen
117 2 | vadkörtefa meghozza gyümölcsét meg elhullatja, a fű megnő,
118 3 | tréfadolog ám az ő kenyere; meg van szolgálva emberül, s
119 3 | gondol rá, hogy őkegyelmének meg van fordítva a világ rendje,
120 3 | látják, ha tűz világítja meg alakját, s ő közelre sem
121 3 | némaságot csak néha szakítja meg kollégáinak szellőszárnyon
122 3 | bolond, hogy így hamarabb jő meg a reggel. Utána az özvegy
123 3 | hangon, amiket Lapaj mind meg tud egymástól különböztetni,
124 3 | melyeket nem különböztet meg elütő arcszín, különféle
125 3 | Mesének tartanám, ha annyiszor meg nem győződtem volna róla. ~
126 3 | olyanok, aminőnek mutatkoznak, meg lehet őket ismerni, tenyerükön
127 3 | kitől tanult beszélni, s azt meg már éppen nem, hogy azóta
128 3 | a tavaszt nyáron hozza meg nekik, a nyarat semmikor,
129 3 | Nekik minden jó, mindennel meg vannak elégedve. Csendes,
130 3 | minden. A búzakalász nem nő meg, csak feleannyira, mint
131 3 | lány talpa viszketett már meg az ő híres nótáitól. ~Hol
132 3 | meghallja, majd a szíve reped meg bánatában: de azért mégsem
133 3 | bánatában: de azért mégsem reped meg, hanem megolvad, viasszá
134 3 | a hegyek lábánál, Petrus meg valahol Nyitrában. ~Aztán
135 3 | falujabeli alakot pillant meg örömben úszó szeme: gyermekkori
136 3 | fölött. ~- Lapaj! Lapaj! Állj meg hát! Talán nem ismertél
137 3 | bőbeszédűséggel áldotta meg amaz idő óta, ahogy az iskolai
138 3 | munka! Ember ritkán fordul meg e helyen, de farkas gyakran.
139 3 | másik világraszóló dudást meg a nyitrai gróf lát el mindennel,
140 3 | Végre is abban állapodott meg a közvélemény, hogy a dudában
141 3 | bizony még így sem kapta meg. Lapaj csak nevetett. Hát
142 3 | fejében sohasem fordult meg az a vágy: pénzt kamatoztatni,
143 3 | vagy ha nincs ott, mondják meg, hol van. A száz tallér
144 3 | Lapaj még azt sem tudta meg, hogy Petrus és Hikszum
145 3 | viszi a magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű
146 3 | ültetménye kiszárad, nem fogamzik meg, jól mondja: "Nem szerette
147 3 | egy-egy káposztafő reped meg imitt-amott a túlságos áldás
148 3 | vagy átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően a harasztot.
149 3 | künn lenni csak az eb átall meg a csősz. ~Sugár női alak
150 3 | habozva, majd futva indul meg; a szél nagyot kacag a háta
151 3 | szaladgál. ~- Hohó! Állj meg! Ki vagy? Mit viszesz? ~
152 3 | és reszkető, lágy hang jő meg feleletnek: ~- Magamat viszem
153 3 | Ha nem hiszi, nézze meg a kötényemet, lepedőmet.
154 3 | helyén. Szó nélkül fordul meg, s visszafelé baktat. ~A
155 3 | lelógó ujjába. ~- Álljon meg egy szóra, csak egy rövid
156 3 | semmit sem lopott? ~- Nézzen meg hát engem - rebegi fojtott
157 3 | alabástrom. - Ó, nézzen meg engem, hajamat, szememet,
158 3 | mondja neki: ~- Ó, nézzen meg engem! ~Ez már olyan dolog,
159 3 | tiszteletes úr tudós fején ért meg - sapka minőségében. ~És
160 3 | semmihez ne nyúlj útközben! Meg ne dézsmáld a fiatal uraság
161 3 | barackfáját a "Tövises"-ben, mert meg van olvasva! ~- A fiatal
162 3 | fájdalmasan, görcsösen. - Verje meg őt az isten, mikor ébren
163 3 | terültre kell vigyáznia. Meg is teszi emberül. Hagyd
164 3 | néhány lépést. ~- De mondja meg neki, hogy én milyen voltam. ~
165 3 | Ki az ördögnek mondjam meg? ~A nő meghallotta. Megállt
166 3 | egymásnak a bércek: ~- Bocsássa meg, amit tettem! Amit kendnek
167 3 | nyakukba, hogy örökösen meg legyen világítva az arcuk,
168 3 | bizony az sohasem történik meg. ~Egy velőt hasító sikoltást
169 3 | csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. ~A szél
170 3 | alkalmával, hol hat juhászt vert meg ötven közönséges paraszt (
171 3 | pihenni: de bizony ő unta meg hamarabb hallgatni, mint
172 3 | szeretném, ha itt fagyna meg a nyakamon! ~Eközben virradni
173 3 | kecskéket hajtó fiút pillantott meg a "csapáson", egy talpraesett
174 3 | Lapaj nyakába repüljön, meg nem állhatta, hogy oda ne
175 3 | hiszik, akár nem hiszik) meg ne csókolja piros kis orcáját,
176 3 | Megbolondultál! Nini, nézze meg az ember! De jó pesztonka
177 3 | gyermeket nem szabad felkölteni, meg kell várni, míg az maga
178 3 | kikaparom a szemedet. ~S könnyen meg is tette volna, amit ígért,
179 3 | még szorosabbra. ~Lapaj meg volt indulva, és nem bírt
180 3 | szemében egy könnycsepp jelent meg - egy könnycsepp. ~Mialatt
181 3 | fölneveli. ~És az bizonyosan meg is mondta neki, amit kérdezni
182 3 | oly nagy léptekkel indult meg a falu felé, mint a tót
183 4 | ahol a mi orrunk sem érzett meg semmit? ~A rendőrfőnök,
184 4 | zsebéből. Hadd emlegesse meg Bécset holtig. ~De bizony,
185 4 | a történelem örökítette meg őket, nemcsak a "Pitaval"
186 4 | regényesség színeivel foltozta meg rongyaikat. Széltében találgatták:
187 4 | Hivataloskodása első évében egészen meg volt ingatva a közbiztonság.
188 4 | ahol senki sem bámulja meg. Te bátor ember vagy, fiam,
189 4 | mellyel éppen tegnap nyúzta meg a lesti zsidótól lopott
190 4 | lett. Matyej nem szegte meg, amit ígért, hűségesen referált
191 4 | tekintetes uram. Görbüljön meg az ujjam, ha nem kénytelenségből
192 4 | nyolc jerkét. Ott nyúztad meg őket a Fekete majorban,
193 4 | késével, aztán ott sütöttétek meg őket a Vrecjar bacsa bográcsában,
194 4 | iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat, rablókat és
195 4 | tekintetes úr úgyis tudja, ő ölte meg a zeherei postást is. ~Gerge
196 4 | a szemöldöke sem rándult meg. ~A regényes felföld volt
197 4 | azok üres kézzel tértek meg, azt állítva, hogy maga
198 4 | ami következni fog. ~- Add meg magad! - kiáltja Gerge már
199 4 | ilyen legény nem is adja meg magát a közönséges komisz
200 4 | ördög vagy! Gyere hát, egyél meg. Megadom magam. ~S Gerge
201 4 | erre is, hogy ráálljon, meg kellett vernem előbb. ~-
|