Rész, Fejezet

1  1    |      Juj, Krisztina!... Így már csakugyan hozzánk kell szöknöd. ~-
2  1,  2|      népesíté meg agyvelejét. ~"Csakugyan arany... színarany ez a
3  1,  3| könnyeit törülgette -, már most csakugyan nincs egyéb hátra... ~Krisztina
4  1,  4|   lészen akkor, "Istenem, hátha csakugyan itt terem..." ~Csutkás úr
5  2    |         Szíve nagyot nyilallik. Csakugyan a herceg. A talári várkastélyon,
6  3    |  hallgatná. ~A parányi teremtés csakugyan elnémult rövid időre, s
7  3    |  falujokban. Ez elmélet szerint csakugyan örökkévaló a világ. ~- Ne
8  4    |         a nyájasságtól. ~Azután csakugyan odaállította foglyait, karon
9  4    |      eléje tologat. ~Jasztrabot csakugyan ott látta messziről a kimagasló