Rész, Fejezet
1 1 | nálatok tölthettem az éjt - de most... most, tudod, hiszen
2 1, 1| szerint őrjítő fokra hág. ~De már ezt Csutkás tanár úr
3 1, 1| nézetét vallja Csemez úr is, de azon lényeges eltéréssel,
4 1, 1| poezisból is abba estem", de minthogy a tények beszélnek,
5 1, 1| melyről mindenki tud valamit, de egészen nem tudja senki,
6 1, 1| sárgára meszelt líceumban, de a Petőfi-legendából nem
7 1, 1| eleget kérik, faggatják, de mi haszna, mikor megvan
8 1, 1| Senki sem meri mondani. De nem is tanácsolná Csutkás
9 1, 1| következésképpen gyermeke sem. ~De ha tudják is az ellenkezőt,
10 1, 1| jellemző tulajdonaival, de ebben az egyetlen dologban
11 1, 1| Lehet benne valami, de nekünk elvégre is semmi
12 1, 2| elég nagy bolondság biz ez, de megeshetik, mert ha nem
13 1, 2| kollégájára. ~- Elviszik? Hehehe! De nem adom ám! ~Erre az eredeti
14 1, 2| és hamm... megegye. ~- De a vonzalom, a szeretet? ~-
15 1, 2| Igen, igen, ők csüggnek, de... ~Egy kortyot ivott a
16 1, 2| és suttogva folytatá: ~- De ez nem elég. Ki mondja,
17 1, 2| ellenem tör. Nos, jól van. De jegyezze meg... ő csügg
18 1, 2| Csutkás úr körülnézett, de Krisztinának csak a hűlt
19 1, 2| mi fog most történni?... ~De amint vakon fut, maga sem
20 1, 2| eljönni; én bátorítottam föl. De milyen sápadt, izgatott
21 1, 3| elevenségével mondja: ~- De most már, gyerekek, elég
22 1, 3| a szó üres levegő csak! De a levegő méreg lehet, kedves
23 1, 3| lépést tett, hogy távozzék, de csakhamar erőtlenül rogyott
24 1, 3| akit olyan nagyon szeret. ~De Krisztinának mégis fájt
25 1, 3| szólt tompán, kimérten -, de nem fogom elhagyni sem.
26 1, 3| Szeresse ön azt, akit akar, de legyen az én nőm. ~Aztán
27 1, 3| és így szólt nyájasan, de szomorúan: ~- Igen, Miklós;
28 1, 3| én nem szeretlek téged, de mást sem szeretek, legalább
29 1, 3| akkor igazán szeretném... de most... most... ~Miklós
30 1, 3| Aha! Átkozott vén fickó... De csitt! itt jő... Még meg
31 1, 3| aztán halkan folytatá: ~- De mert igen epés ember...
32 1, 3| volt, Krisztina. Finom, de érthető; én megértettem. ~-
33 1, 3| Helyesebbel, mondtam, Krisztina, de mondhattam volna talán azt
34 1, 3| Engedje meg, bátyám, de a jelenet ellen nincs kifogásom;
35 1, 3| mit a hárompróbás arany, de az igazi férfi szava is
36 1, 3| Köszönöm - szólt -, de itt átkozott hőség van.
37 1, 3| kedves, és azért akarjátok, de én is éppen ezért akarom.
38 1, 3| virító, ti nem akarnátok, de nekem akkor is akarnom kellene
39 1, 3| tiszteletet! Az eszme regényes, de nem bolond. Amit mondtam,
40 1, 3| szorítá meg bátyja kezét: de e bátorításra tán nem is
41 1, 3| holnap, Isten tudja, mikor: de meghozom, vagy meghalok. ~
42 1, 4| karikatúrája a mai társadalomnak, de sok tekintetben jellemző
43 1, 4| joga keresni senkinek. ~De mindez igen terjedelmes
44 1, 4| mondá Krisztina mosolyogva, de mosolya erőltetett volt
45 1, 4| hozzátette előbbi szavaihoz: - de mindegy... Egy-két font
46 1, 4| vesztegetnem az aranyat, de elég jó az így is a célnak.
47 1, 4| bólintott igent szép fejével. ~- De meg fog-e várni? Ha tán
48 1, 4| várom! Atyám hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem
49 1, 4| Körülbelül tíz év múlt el, de Krisztina levelére nem jött
50 1, 4| szégyenli is, hogy pártában van. De hiszen mindenki tudja, miért
51 1, 4| szerelemre már egyik sem gondol, de hiába is volna, mert ott
52 1, 4| szól: ~- Nem lehetetlen! De mégis, mégis, Krisztina,
53 1, 4| könnyeket törülgeti. ~- De nem, nem! Nem mehetek, Krisztina,
54 2 | báránykát, és bevitte a szobába, de bizony ott is hideg volt,
55 2 | szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott, mert a brezinai
56 2 | úrnak a többiek fölé. No de nem nagy baj ez. Egy-egy
57 2 | fogyatkozásban; azoknak jó minden. ~De azért megvolt hősünkben
58 2 | mint kedvenc bárányát, de azért ha már egyszer az
59 2 | Olej mindenről gondolkozik, de gondolatait nem cseréli
60 2 | puskája? - kérdé a bacsa. ~- De még milyen! ~Matyi most
61 2 | van hála Istennek elég, de csak itt felejtette az asztal
62 2 | ha vászoncselédet lát. ~- De Záhonynak, apám, már idősebb
63 2 | Éppen arról ösmerek rá. ~- De mikor azt is mondta, hogy
64 2 | magát, visszafelé benéz. De nini, ott is jön már! ~Olej
65 2 | tisztességes háztájékra lépnek. De csak mégis mind el kell
66 2 | pálinkás butykosok díszíték: de a legnagyobb ékessége az
67 2 | herceg nem jár a Brezinára, de még Talárba se. Bécs városában
68 2 | csatangoljon nyúl után a Brezinán. De meg kell is annak az Olejék
69 2 | őt ne tegyék bolonddá. ~De mikor már künn volt, mégis
70 2 | Ó, csak meg ne látná. ~De bizony azért is meglátja,
71 2 | lágy, behízelgő hangon: ~- De ne legyek én előtted soha
72 2 | mindig... ~A hintó elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak.
73 2 | vele... Uram, én teremtőm, de helyes kőmíves lehetett,
74 2 | Egyenesen a pitvarajtónak tart, de midőn az ajtómadzagot megrázva,
75 2 | tündérem, kis báránykám... ~De bizony hiába zörgetett a
76 2 | kivel beszélek: urammal. De kegyelmességed se feledkezzék
77 2 | szégyenére. ~Olej megrázkódott. ~De azt is megtudják, ki adta
78 2 | még valamit a távozó után, de csak a szája mozgott, hanggal
79 2 | kihajtotta a nyájat Matyival, de nem költötte fel Anikát,
80 2 | poéták szoktak megénekelni, de amely mindig mögötte marad
81 2 | Matyi engedelmeskedik, de el nem gondolhatja, hova
82 2 | mi az a bizonyos dolog, de a bacsa kevély természete
83 2 | nem tűri a beavatkozást, de még a kérdezősködést sem.
84 2 | faggatá szorongva. ~- De nem ám - felelte nyugodt
85 2 | küldje a kegyelmes úr után, de ne pecsételje be még ma,
86 2 | magad, majd kihozom. ~- De legálabb egy kis főtt ételt
87 2 | mindennap elfelejti a kinézését. De furcsa is az a szerelem. ~
88 2 | tenni szokta éjszakára, de amit sohasem tett meg azelőtt,
89 3 | egy vérből való azzal. ~De igazi méltóság, hatalom
90 3 | csop! Lophattok most!" ~De bizony nincs igazok: Lapaj
91 3 | egyszerű juhásszá lett, de ő is kint élt a természetben,
92 3 | egyik és melyik a másik; de bezzeg a juhász ösmeri mind,
93 3 | bármely óriási idegen nyájban, de még a nemzetségét is tudja,
94 3 | csalamádét hajhászná (no, de azért ökör, a boldogtalan),
95 3 | azóta el nem felejtett. ~De miről is beszélne, még ha
96 3 | volna az első bűbájos csók.~De e pillanatban a pipám kialudt,~
97 3 | szíve reped meg bánatában: de azért mégsem reped meg,
98 3 | messze világba elkalandozott, de egy fél év múlva megunta
99 3 | ritkán fordul meg e helyen, de farkas gyakran. Legföljebb
100 3 | nyolc garas. Nem kevés, de nem is sok, kivált, ha egy
101 3 | híresebb. Ő nem tudja azt, de más mindenki tudja, mert
102 3 | az uralkodó járványnak, de annyi hálaérzet benne is
103 3 | tallért ígért a szerszámért. ~De bizony még így sem kapta
104 3 | sóhajtozás: hallani nem, de érezni lehetett. ~Vagy pedig
105 3 | kietlen világról beszél, de azt ő sem tudja megmondani,
106 3 | vagdos a Lapaj arcához, de azért nem siet a kunyhója
107 3 | észrevehetően a harasztot. De mégis valami olyast hall
108 3 | lepedő csücske a földig ér, de újra fölmagasodik, és reszkető,
109 3 | kalapja széles karimája alól, de semmi gyanús jel, amiben
110 3 | feleletül, hogy nem ismeri. De hát minek is ismerné, ha
111 3 | Roskadozva tett néhány lépést. ~- De mondja meg neki, hogy én
112 3 | egy percig. Felelni akart, de hirtelen mást gondolva,
113 3 | Egyszerű halotti szertartás, de Lapajtól elég ennyi is.
114 3 | valami nehéz megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania,
115 3 | tudja, honnan támadhatott, de bizonyára szintén családi
116 3 | elméletét a mulandóságról. ~De mi volt ez a szerencsétlenség,
117 3 | futni, mint az eszeveszett, de fölemelvén a halinát, s
118 3 | előrészébe kissé pihenni: de bizony ő unta meg hamarabb
119 3 | Lapaj bátyó, ha nem sírsz. ~De a hízelgő szónak sem lett
120 3 | lopott el senki semmit, de bezzeg belopott valaki egy
121 3 | galibával járó foglalatosság; de neki most mindez hatalmas
122 3 | melegíti most valami. ~- De furcsa, bolondos kis jószág
123 3 | míg fölébred? Ejha, fiam, de nagyra vagy vele! Princ-e
124 3 | Nini, nézze meg az ember! De jó pesztonka vált volna
125 3 | helyezvén, a megindulástól lágy, de határozott hangon mondá: ~-
126 3 | már a lazokban? ~- Az ám! De most ne kérdezősködjél,
127 3 | nyomát. Öt garas nem sok, de az is kidobott pénz volna
128 4 | pipázik, örökké káromkodik, de minthogy mindig pipázik,
129 4 | hasonlatos az ő ábrázata. ~De az igénytelen külső dacára
130 4 | emlegesse meg Bécset holtig. ~De bizony, mikor enemű rendeleteit
131 4 | mozgásba hoz szigorú parancsa - de hasztalan! A katonaélelmező
132 4 | Pitaval" beszél felőlük, de még a költészet is visszatér
133 4 | küldött Szatmár a császárnak.~De a császár ezért csak egyet
134 4 | mintha nemcsak néma lenne, de siket is. ~- Hát ti ketten
135 4 | terveket, velök lopott, de azért mindent elmondott
136 4 | nyulakra vadásztak valaha, de melytől a hajdani nyulaknak,
137 4 | ugyan előle igen könnyen, de a rablónak tetszett az,
138 4 | mint egy gyermeket. ~- De csak furfangos, nagyeszű
139 4 | elvenni, csak a fuvardíjba. De még erre is, hogy ráálljon,
|