Rész, Fejezet

  1  1    |        kosár átkozottul füstölgött. Azt hittem, valami portékája
  2  1    |          igazán csúfok-e? Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf
  3  1,  1|           úr. ~Luppán lovag ugyanis azt állította, hogy a burnótot
  4  1,  1|               A rossz nyelvek ugyan azt suttogják, mintha Petrovics
  5  1,  1|       mindig és mindenütt, a tények azt beszélik, hogy ez nem igaz,
  6  1,  1|             hézagosan is - aminőnek azt a költő ottléte után egy
  7  1,  1|             lekonyul az asztalra, s azt makogja féléberen, félálomban: "
  8  1,  2|       megdicsért tanítványai közül, azt mondá rá, hogy aranyat ér
  9  1,  2|            ha valakinek jót kívánt, azt is aranyban fejezte ki: "
 10  1,  2|           oda térdel a lábaihoz, és azt suttogja: "Leányzó, cseréljünk:
 11  1,  2|               Később azután egyszer azt is mondta Csutkás úr: ~-
 12  1,  2|            ki zsebéből, s megrázván azt óvatosságból, hogy ha véletlenül
 13  1,  2|              ha a katedrán feledi), azt, amennyire lehetséges, lerázza
 14  1,  2|           bogot kötött, és elkezdte azt rágcsálni. ~- Azt hiszem...
 15  1,  2|          elkezdte azt rágcsálni. ~- Azt hiszem... azt gondolom -
 16  1,  2|         rágcsálni. ~- Azt hiszem... azt gondolom - sőt tüzetesebben
 17  1,  2|               Csemez úr ásított, és azt mondta kategorice, hogy
 18  1,  2|        Uraim és kisasszonyaim! Önök azt fogják mondani, hogy ők
 19  1,  2|     törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív
 20  1,  2|          lovag felé fordulva. ~- Én azt mondom, hogy jobban tennéd,
 21  1,  2|      megboldogult feleségemhez. Még azt a helyet is csókolnám... ~
 22  1,  2|            arról gondolkozott, ha ő azt most lecsókolhatná arról
 23  1,  3|             alakoknak, kikről a nők azt mondják, hogy "érdekesek".
 24  1,  3|     fényétől, és hogy aztán bezárja azt előttem. Hogy lehet olyan
 25  1,  3|            s pír borítá el arcát. - Azt mondani "szeretlek", aztán
 26  1,  3|          mondani "szeretlek", aztán azt mondani, "nem szeretlek",
 27  1,  3|        tehetem, én mást szeretek... Azt hiszem... úgy gondolom. ~-
 28  1,  3|             alakot ölt. Szeresse ön azt, akit akar, de legyen az
 29  1,  3|            lett - ha meg nem mondod azt az embert, akit szeretsz! ~
 30  1,  3|       milyennek kell lennie... Csak azt érzem, hogy nem egészen
 31  1,  3|        megtréfál. Hüm, Krisztina... Azt hiszem, ön nem köti magát
 32  1,  3|          bácsi" szóhoz, s kész lesz azt egy helyesebbel felcserélni.
 33  1,  3|           de mondhattam volna talán azt is, hogy édesebbel?... ~
 34  1,  3|     odakapott a kötényke felé, hogy azt szeretetreméltó pajkossággal
 35  1,  3|             Bohuska. ~- Igen, igen. Azt mondtam, hogy én már tapasztalt
 36  1,  3|        másrészt vegyétek tekintetbe azt is, hogy leányomnak fiatal
 37  1,  3|     Krisztina is meg van tisztelve, azt is igazán mondom... Becsületszavamat
 38  1,  3|         leányt, nekem a leány kell. Azt mondjátok, hogy ő szép,
 39  1,  3|            s nincs rá hatalom, hogy azt a fejéből kiverje valaki,
 40  1,  3|          többet e tárgyról. Add ide azt a kancsót, fiam, Krisztina! ~
 41  1,  3|        kigúnyolása. Jól van, Stevo! Azt mondom, hogy jól van, Stevo!
 42  1,  3|          hogy jól van, Stevo! Igen, azt mondom... ~Azzal becsapta
 43  1,  3|            fogom, én meghozom önnek azt a darab aranyat. ~- Ah,
 44  1,  4|          mert amire a "gyakornokok" azt mondják, hogy "abzug", az
 45  1,  4| bányászgyakornok egy százas bankóra azt írná fel, hogy "tempus",
 46  1,  4|              Ha a veterán a fuchsra azt mondja: "tempus a fuchsomnak",
 47  1,  4|      ellopja valaki, jól járt vele, azt nincs joga keresni senkinek. ~
 48  1,  4|                  Ne bolondozzon! ~- Azt még tegnap határoztam el.
 49  1,  4|          szívem megszakad, dobja el azt a gyűrűt. ~Krisztina ahelyett,
 50  1,  4|             rebegé: ~- Ó, tegye hát azt, amit jónak lát; én szeretni
 51  1,  4|            róla annyi idő alatt; ez azt beszéli, hogy Brazíliában
 52  1,  4|          van mondva, hogy "tempus", azt nem meri többé az életben
 53  2    |          született juhásznak, amint azt minden okos ember tudhatja,
 54  2    |            legyen valami benne, ami azt az ő arca felé fordítsa
 55  2    |             neki. Mit tudta ő, hogy azt így kívánja az illedelem.
 56  2    |             volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen helyen bolyong.
 57  2    |           éven át mindig odább adta azt a hangot, erdő az erdőnek,
 58  2    |            Hátha csak úgy álmodta ő azt, hogy Boris meghalt... Hiszen
 59  2    |            arcán honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél
 60  2    |            neki nem lehetett, hanem azt beösmeri, hogy szép világ
 61  2    |             vagyok az ilyenekben, s azt tartom, úgy lehet csak jóízű
 62  2    |            csinál benne valamit. ~- Azt sem tudom, gazduram, merre
 63  2    |            Miért hogy puskának nézi azt Anika most, amit dudának
 64  2    |              ez derék dolog, Anika. Azt hinné az ember, vendég van
 65  2    |  összefecsegett... ~- Mit bírnád te azt megítélni, tacskó! ~- Mezei
 66  2    |             ösmerek rá. ~- De mikor azt is mondta, hogy kendet nem
 67  2    |             deli ifjú. ~- Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok,
 68  2    |       nyújtotta ide, hogy üssem meg azt is. Azt mondta, nagyon jólesett
 69  2    |              hogy üssem meg azt is. Azt mondta, nagyon jólesett
 70  2    |           ehetném. ~A bacsának erre azt illett mondani: ~- Jól van,
 71  2    |         illett mondani: ~- Jól van, azt eszünk hát holnap is. ~-
 72  2    |      dadogta félénken - ki tudhatta azt! ~- Nincs semmi baj, öreg -
 73  2    |      töltött az ifjúnak poharába, s azt mondta neki: ~- Aztán csínján
 74  2    |       herceg. Hátha eljött Bécsből. Azt Anika is hallotta a csősztől,
 75  2    |             Olejnek, Anikának pedig azt súgja lágy, behízelgő hangon: ~-
 76  2    |          égetik, úgy megdobogtatják azt, mintha vesztét akarnák.
 77  2    |       hangot adnak, a föld párázata azt sóhajtja a füveknek, még
 78  2    |            olyan szívesen hallgatja azt, amiről minden beszél. ~
 79  2    |         dörgővé, viharossá vált: ~- Azt akarom mondani, hogyha ott
 80  2    |           mely még akkor meglógázza azt egy pár percre, ha nem nyomná
 81  2    |              Olej megrázkódott. ~De azt is megtudják, ki adta neki
 82  2    |         neki a rengeteg kincsét, és azt is megtudják, miért adta.
 83  2    |             Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj, ne vicsorgasd
 84  2    |             és nem engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok innen!" ~
 85  2    |           hercegi kastélyba mégy, s azt mondod, hogy a brezinai
 86  2    |             szóra: "Kegyelmes uram, azt üzeni a brezinai bacsa,
 87  2    |             boglya száraz nád volt, azt emberfölötti gyorsasággal
 88  3    |          éjfélt, hosszú az ideje, s azt hiszi a bolond, hogy így
 89  3    |             neki egyet, s Istók már azt hinné, no ezt most a barátság
 90  3    |            kitől tanult beszélni, s azt meg már éppen nem, hogy
 91  3    |    kénytelen voltam eltávozni, hogy azt megtömjem ~És ez nem valami
 92  3    |      nagyobb, híresebb. Ő nem tudja azt, de más mindenki tudja,
 93  3    |          néhai Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta,
 94  3    |             tőlük; mert nem kell ám azt bolond ésszel hinni, hogy
 95  3    |           túltenni; ha már legalább azt mondta volna neki Éliás,
 96  3    |           használja; emberi hatalom azt kézhez nem veheti tőle,
 97  3    |         volt annyi előrelátás, hogy azt nem kötötte a falusi mendemondák
 98  3    |       mendemondák orrára; Lapaj még azt sem tudta meg, hogy Petrus
 99  3    |         kietlen világról beszél, de azt ő sem tudja megmondani,
100  3    |          sivít utána, az öreg Fátra azt hihetné hirtelenében, hogy
101  3    |          félig vállára roskadva, és azt mondja neki: ~- Ó, nézzen
102  3    |           csinálván föléje, megtömé azt, s lassú tempóban kicsiholt.
103  3    |  megnyomkodta a tüzet pipájában, és azt gondolá magában: "Hát mégis
104  3    |       kalapot a fejéről, odahelyezi azt a lucskos földre, s rátérdelvén,
105  3    |           milyen szeme, szája volt, azt nem bírta megmagyarázni. ~
106  3    |           bírta megmagyarázni. ~Ami azt illeti, nem is sokat törte
107  3    |  emlékezteté Lapajt, mert ő viselte azt ezelőtt száz évvel, a híres
108  3    |          baja lehet a gyermeknek, s azt - becsületére váljék a tudományának -
109  3    |           vén Lapaj tisztelteti, és azt izeni: a határban semmi
110  3    |            vénasszonyt anyjául, aki azt tőle mai napon átvegye.
111  3    |          egy öregasszony. Azok, kik azt hiszik, hogy ez későn történt,
112  3    |    öregekkel, Lapaj, mert megbánod. Azt mondod, hogy hatvanéves
113  3    |     Visszamehet kend. ~- Hogy érted azt, Lapaj fiam? ~- Úgy, hogy
114  3    |        kaparja is ki. ~Hanem könnyű azt elgondolni, amit kikaparni
115  3    |             volna kiejteni a száján azt a fájdalmas szót most, csak
116  3    |             mélyen szemébe nyomva - azt hittem, Éliás, azt gondoltam,
117  3    |         nyomva - azt hittem, Éliás, azt gondoltam, hogy megveszed.
118  4    |       fölsülése, megengedte magának azt a juxot is, felöltöztetett
119  4    |           kezét nyújtotta Gergének, azt a kezet, mellyel éppen tegnap
120  4    |        loptok, garázdálkodtok, s te azt aztán szombat esténkint,
121  4    |         kísérlet nem sikerült, mert azt tartotta, míg a híres rabló
122  4    |             üres kézzel tértek meg, azt állítva, hogy maga az eleven
123  4    |           volna feküdnie, ott látta azt a leáldozó nap fénysugaraitól
124  4    |           volna az, édes fiam; csak azt az egyet, ha nem teszed,