Rész, Fejezet
1 1 | építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban,
2 1, 1| történnie. Egyszerre sütött ki szíveikben a "vének nyara",
3 1, 1| alátartásánál, több gráciát fejthet ki egy férfi, mint amennyi
4 1, 1| aláhull, a nyelvét nyújtja ki, s azzal fogja föl a veszendő
5 1, 1| egy valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekből
6 1, 1| legmodernebb elvekből indulva ki, jutalmát ebben leli, s
7 1, 1| adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap
8 1, 1| újvilág történetében? Nincs, ki mondja, hogy van? Senki
9 1, 1| a haldokló anya fölött, ki midőn utószor keblére zárta
10 1, 2| fogalmat arannyal fejezett ki. A májusi eső fölért neki
11 1, 2| azt is aranyban fejezte ki: "arannyá váljék minden
12 1, 2| bizony vékony testnek ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre,
13 1, 2| izzadságcsöppeket sajtolva ki a derék úriszemélyekből.
14 1, 2| vakmerőséggel öt betűvel fejezi ki "ideál"-nak. ~Ilyen ideál
15 1, 2| melyekről Luppán lovag (ki kapni szokott az ilyeneken)
16 1, 2| Maholnap menyecskévé növi ki magát. Elviszik tőled! ~
17 1, 2| tarka zsebkendőjét húzta ki zsebéből, s megrázván azt
18 1, 2| elhamarkodott szavakat ejtettél ki... mert a nő rendeltetése
19 1, 2| folytatá: ~- De ez nem elég. Ki mondja, hogy elég? Te nem
20 1, 2| a választ Csemez úrtól, ki zavartan nézett maga körül,
21 1, 2| a megriadt őzike futott ki a kertből a ház felé. Arca
22 1, 2| álmélkodva tekintett barátnéjára, ki gyengéden simult Miklóshoz. ~
23 1, 2| Istenem, mily boldogság! Ki hitte volna? Az első pillanattól
24 1, 2| semmitmondóvá vált. - Én? Ki beszél rólam? - mondá majdnem
25 1, 3| egyéb. ~- Tréfa? - fakadt ki Miklós keserűen, s pír borítá
26 1, 3| Istenem, hogyan mondjam ki... a maga feleségének. ~
27 1, 3| maga bizony sír, Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Átkozott
28 1, 3| nevetséges is. Igen, igen, ki merem mondani az egész világ
29 1, 3| semmivel sem tüntethetett ki jobban az "öreg"-gel szemben.
30 1, 3| grimaszt, mely Bohuskát, ki oldalvást látta, csintalan
31 1, 3| hangon. - Hát úgy nézek én ki, mint aki tréfál? Nem úgy,
32 1, 3| be nem nőtt a feje lágya, ki csak úgy hűbelebalázs megy
33 1, 3| iramodik, s a futó angyalt, ki egy, az udvaron heverő vályúban
34 1, 3| összeszorítva, a karját kinyújtá. ~- Ki egy akkora darab aranyat
35 1, 3| egy percig nővére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek
36 1, 3| csodálatos tűz gyulladt ki, mely mint égő gyertya hosszú,
37 1, 3| ereszteni az ifjú felé, ki az égető sugarak bűvös befolyása
38 1, 3| egymás után nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett
39 1, 4| szabad e gyarló világon, ki ront, bont, zúz, keresztül-kasul
40 1, 4| törvénnyel nem törődik, ki csak egyetlen egy szót respektál
41 1, 4| korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett. ~
42 1, 4| menyasszonyomra!" ~Akire ki van mondva, hogy "tempus",
43 1, 4| véletlenül egyszerre ejtenek ki valami azonos szót, két
44 2 | a karcsú kémény magaslik ki, amint ott pipázik egykedvűen
45 2 | kis porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre,
46 2 | fedetlen fővel kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés
47 2 | tájéka. ~A tündér Brezina ki van cserélve - egy sokkal
48 2 | a tájon. ~Ó, mert annak, ki negyven éve társalog az
49 2 | bacsa fölemeli ökleit. ~Ki merte ezt a hangot utánozni? ~
50 2 | madarak is hallgatagok. ~Ki szólította meg hát Olejt? ~
51 2 | szólította meg hát Olejt? ~Ki tudja? ~Talán maga a némaság,
52 2 | gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük. ~Az a nagy,
53 2 | azok is a bacsa haragját, ki bosszús gondolatait így
54 2 | völgybe, hol csak a madár jár? Ki hozta ide a lezajlott harcok
55 2 | csengettyűje szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája is megszólal,
56 2 | jólesik Matyinak. Pedig hát ki tudja, miért van künn, talán
57 2 | elérhesse az ismerős öreg birka, ki báránykorában mellette aludt.
58 2 | kezecske igazán milyen jóízű. ~Ki ismerhetné a birkafilozófiát
59 2 | a te fizonómiád öntődött ki a lányom jövendőbelijének? ~-
60 2 | ülne. Olej Tamás kezéből ki nem veszi ezer zsandár sem.
61 2 | mondtam! Ötezer sem veszi ki. Hanem aztán csitt, gyerekek,
62 2 | Záhony olyan nagy "gaukler", ki tetszés szerint változtatja
63 2 | paraszthajszállal nagyobb úr; ki gondolta volna. ~- Ó, kegyelmes
64 2 | herceg - dadogta félénken - ki tudhatta azt! ~- Nincs semmi
65 2 | a szép Anika. ~Matyiban, ki ott ült az asztalnál a herceg
66 2 | megszokott "nete ne" és a "brcs ki" vezényszavakkal. Nem lesz
67 2 | Legalább Olej hiszi úgy, ki szintén unja magát nyája
68 2 | vizenyősséggel, még egyszer annyit ad ki. Olej rágyújtott, hanyatt
69 2 | hordozni utána egy szolga, ki csak arra való lesz, hogy
70 2 | megrázkódott. ~De azt is megtudják, ki adta neki a rengeteg kincsét,
71 2 | összevág ebbe a rímbe megy ki: "Aklot cserélt... becsületért." ~-
72 2 | csak a szemei dülledtek ki, és arca sápadt el még jobban.
73 2 | legalább fél percre, hogyan néz ki. Mindennap látja, mindig
74 2 | lásson alóla semmit, úgy ment ki az akol ajtaján. Midőn kiért,
75 2 | négyszögletű folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem?
76 2 | folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem? Még a
77 3 | tökéletességre vigye, mint ő, ki minden csínját-bínját érti
78 3 | hívekéi szólnak bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon, ki
79 3 | bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon, ki egészen köszörületlen
80 3 | ki vékonyan, ki vastagon, ki egészen köszörületlen hangon,
81 3 | krumpli csimbókos szárat tol ki saját vesztére. ~S míg az
82 3 | káposztájuk emeleteket épít ki magából, ahelyett, hogy
83 3 | méregmorzsa hull beléje? ~Ki volt mestere a természet
84 3 | hatalmát? A juhászbojtár, ki gyermekkorában megmutogatta
85 3 | hanem a tiszteletes úr, ki igaz lutheránus létére külső
86 3 | Lapaj közönyösen fejtőzött ki karjaiból. ~- Úgy no, az
87 3 | egy korcs, egy darab fa, ki nem érez, ki csak azért
88 3 | egy darab fa, ki nem érez, ki csak azért látszik teremtve
89 3 | vetődik be egy-egy vidékbeli, ki megalkudni jő a dudáshoz,
90 3 | néhai Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta,
91 3 | Éliás nagy bosszúságára, ki azon vékony reménnyel bocsátá
92 3 | tolmácsolhat. ~A mestert, ki Lapajt a tökély fokára vitte
93 3 | tápot adjon fűnek, virágnak, ki tudja, mélyen eltemetve
94 3 | a tűz, mely bömbölve tör ki, ha nyílása támad? ~A szomorú
95 3 | szaladgál. ~- Hohó! Állj meg! Ki vagy? Mit viszesz? ~A nő
96 3 | hozzá, s fürkészőleg néz ki kalapja széles karimája
97 3 | Ismer-e kend engem? Tudja-e ki vagyok? ~A csősz fejét rázza
98 3 | dörmögé érdes medvehangján: ~- Ki az ördögnek mondjam meg? ~
99 3 | Lapajból gondolatokat fejtett ki, melyek talán először életében,
100 3 | pipa, sőt még a duda is ki van téve a mulandóságnak,
101 3 | zsírpecsét a bal oldalon, ki tudja, honnan támadhatott,
102 3 | művelete igen sérelmesen ütött ki, s e sérelem a kunyhó hátsó
103 3 | gyermeksírásban. ~Lapaj ijedten ejté ki kezéből a halinát és szájából
104 3 | váljék a tudományának - ki is találta. Éhes az istenadta. ~
105 3 | madárfészkeket fosztogatott ki a mulattatására. Jól mulattak
106 3 | a déllel cserélte volna ki magát. ~Ozsonna táján híven
107 3 | rejtett melegség sugárzik ki. Kezével átkarolta nyakát
108 3 | attól akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul,
109 3 | kunyhójába. ~Az elhatározó szó ki volt mondva. Apa lett. Apai
110 3 | gondok komoly felhője ült ki homlokára. Édes gondok,
111 3 | ha a föld alól kaparja is ki. ~Hanem könnyű azt elgondolni,
112 3 | kínos elhatározást facsart ki. ~Fölkapta a kisleányt a
113 3 | az Éliás zsidó ablakán, ki ijedten riadt föl a dörömbölésre. ~-
114 4 | ott ész bőven, ha nem néz ki is belőle; apró, szürke
115 4 | nemsokára új főispánt nevezett ki Szatmár megyébe, a tekintetes
116 4 | dánus királyfi kíséretével, ki álruhában jött ide a Majornoky
117 4 | kérdé az egyiktől. - Ki vagy? ~Semmi felelet. Érzéketlen,
118 4 | velök járt, velök főzte ki a terveket, velök lopott,
119 4 | izzadságcseppek verődtek ki a homlokán. ~Gerge úgy tett
120 4 | összes pandúrjait küldé ki a "laz"-okba Jasztrab elfogatására,
121 4 | pillanatában két ólomgolyót vett ki zsebéből hirtelen, s midőn
122 4 | állani, mint egy gladiátort, ki fölemelt kezében a két,
|