Rész, Fejezet
1 1 | alján összekuporodva, aki már pipázott, s akit anyjának
2 1 | fecseghetnek. ~- El is felejtettük már. Hol leszesz ma? ~- Itthon -
3 1 | Juj, Krisztina!... Így már csakugyan hozzánk kell szöknöd. ~-
4 1 | a "Klopácskára", melytől már aztán tűrhető út visz a
5 1, 1| következő nemzedéktől; mert ha már mi ittunk a suvikszos palackból,
6 1, 1| szerint őrjítő fokra hág. ~De már ezt Csutkás tanár úr nem
7 1, 1| tömessenek be. - A lyuk fogalma már magától valamely hiány fogalmát
8 1, 1| maga körül. ~Barátai, kik már tudják, hogy ez alatt a
9 1, 1| rajtam"... és elalszik. ~Már Luppán lovag egészen más
10 1, 2| úr, mint a kis Krisztina már a bevezetésben említé, ma
11 1, 2| minden haja szála!" stb. Ez már gyengéje volt, és sok jó
12 1, 2| mely igen jó lehetett, mert már több ízben kiáltott fel: "
13 1, 2| ma valóságos aranybánya. Már az ötödik forintot nyerem.
14 1, 2| Krisztinára vonatkozólag már korábban ejtetett meg Csutkás
15 1, 2| Csemez úr közt. Ennek is már körülbelül fél éve, azóta
16 1, 2| azóta vissza sem emlékezik már arra Csutkás úr, tán Csemez
17 1, 2| nőm... ~- Ugyan, osszatok már! - vágott közbe az aranycsináló. ~
18 1, 2| kertből a ház felé. Arca már nem sápadt, hanem lángba
19 1, 2| keresztül, aki miatt most már Bohuskáékhoz sem járhat,
20 1, 3| elevenségével mondja: ~- De most már, gyerekek, elég volt ebből
21 1, 3| és könnyeit törülgette -, már most csakugyan nincs egyéb
22 1, 3| mondá: ~- No, szeresd hát már! - Aztán türelmetlenül tette
23 1, 3| változott. ~- Legyen nyugodt. Már én sem epedek önért - szólt
24 1, 3| fájdalomtól. Nem ember volt már, hanem féltékeny vadállat.
25 1, 3| csintalan kacajra fakasztá. ~- Már megint? - szólt Luppán panaszos
26 1, 3| igen. Azt mondtam, hogy én már tapasztalt ember vagyok,
27 1, 3| voltam e szent kötelékben, én már eltemettem egy asszonyt.
28 1, 3| eltemettem egy asszonyt. Ó én már eltemettem, és tudni fogok
29 1, 3| azonban, midőn Luppán úr már egészen a helyzet magaslatán
30 1, 4| tekintélyű negyedéves, kinek már minden szabad e gyarló világon,
31 1, 4| tegnap határoztam el. Ez már nem kérdés többé; én megyek,
32 1, 4| szeretem, most csak az a kérdés már, hány... ~- Hogy hány fontot
33 1, 4| suttogá. - Köszönöm. Most már erős leszek, most már célt
34 1, 4| Most már erős leszek, most már célt érek. Ennek a percnek
35 1, 4| fog. Avagy megszűnt volna már csodákat művelni az igazi
36 1, 4| Tizenhét font aranyam van, már csak hatvannégy hiányzik.
37 1, 4| kifejlett hajadonná lett, aki már egy kicsit szégyenli is,
38 1, 4| mintegy három év előtt, és már akkor egy fél mázsa aranya
39 1, 4| lehetne üzenni neki, hogy már nem kell semmi, csak ő maga
40 1, 4| Házasságra, szerelemre már egyik sem gondol, de hiába
41 2 | párájával: költözőben volt már az akkor... Olej megfogta
42 2 | a víg báránynak nem volt már édesanyja. ~Az Anikáé is
43 2 | hiba számba, benne van az már a vérében a született juhásznak,
44 2 | kedvenc bárányát, de azért ha már egyszer az Isten a nyakában
45 2 | mellé, és fölnevelte. Ma már nagy lány, maga főzi a köménymagos
46 2 | Annyi tudománya van már, mint az anyjának volt. ~
47 2 | szép piros ajkakról, amiket már azóta hamuszínű porrá őröltek
48 2 | itt fenn bolyongnak, mikor már porrá lettek? ~A bacsa újra
49 2 | mélabúsan, fájón... ~Jön már Garibaldi a szomszéd faluba,~
50 2 | madarai hallgatják. Holnap már a rigó is utánafütyüli. ~
51 2 | hogy szép világ volt; mert már az is valami, mikor két
52 2 | hogy jóllakott, s most már csak kérődzni akar. ~A bojtár
53 2 | lehetetlenséget. ~Anika már künn várja őket, ami jólesik
54 2 | megvagy-e a vacsorával? ~- Már párolog a pörkölt, édesapám. ~
55 2 | még milyen! ~Matyi most már egészen lehúzta a kalapot
56 2 | De Záhonynak, apám, már idősebb embernek kell lennie. ~-
57 2 | tar fejjel, holnap meg már pelyhedző állú siheder.
58 2 | benéz. De nini, ott is jön már! ~Olej és Matyi a mutatott
59 2 | bacsa ajkaiba harapott. Ez már mégiscsak sok. Ilyen siheder
60 2 | szopós gyerek volt, mikor őt már a nótárius is megkendezte. ~
61 2 | majd ágyat. Hova menne most már, mindjárt koromsetét lesz. ~-
62 2 | szemben, akinél a király is már csak egy paraszthajszállal
63 2 | fejét. ~- Eléggé megzavartad már te. ~- Mikor már tán azelőtt
64 2 | megzavartad már te. ~- Mikor már tán azelőtt is zavaros volt -
65 2 | nem vicispán. Ismerjük mi már egymást délutánról. Ha megharagszik,
66 2 | tegyék bolonddá. ~De mikor már künn volt, mégis szöget
67 2 | kellemetes félébrenlét. ~- Már most elhiszed, ugye, hogy
68 2 | Az öreg Olej harmadnap már összeráncolta homlokát e
69 2 | bolyong az erdő fái közt, ma már harmadszor szólította meg
70 2 | felelet sehonnan. Hol van már Anika azóta! Bécs városa
71 2 | miatt, holnap-holnapután már megint visszatér a szeretete
72 2 | sóhajjal a kútba dobta. ~Most már a dologhoz látott, bár már
73 2 | már a dologhoz látott, bár már sötétedni kezdett. Az udvaron
74 3 | rendesen a rektor uramé, már tizenegy órakor kezdvén
75 3 | enged neki egyet, s Istók már azt hinné, no ezt most a
76 3 | tanult beszélni, s azt meg már éppen nem, hogy azóta el
77 3 | kifejezést kívánna adni. Hiszen már az egész tót faj hidegebb,
78 3 | szívesen. A természet ismeri már őket, s nem veszi nekik
79 3 | szép lány talpa viszketett már meg az ő híres nótáitól. ~
80 3 | még jobban szétfoly, most már nem is viasz többé, hanem
81 3 | kénytelen ahhoz ragaszkodni, ami már rég megtörtént; mivel pedig
82 3 | szerzett szerszámát, mely most már csak hitvány doromb az ő
83 3 | Rothschildon túltenni; ha már legalább azt mondta volna
84 3 | úgymond Éliás) a fickó már öreg, maholnap lerázza magáról
85 3 | Ó, nézzen meg engem! ~Ez már olyan dolog, amire nem lehet
86 3 | Eredj utadra. ~- Megyek már, megyek már. A jó Isten
87 3 | utadra. ~- Megyek már, megyek már. A jó Isten áldja! ~Roskadozva
88 3 | mely annyira bántotta, most már elveszté élét, megszűnt
89 3 | megátkozta a fiatal uraságot (már hiszen ezt sem valami nehéz
90 3 | majdnem fogyófélben volt már a türelme, midőn eszébe
91 3 | híven megérkeztek, akiket már nem is várt: a kecskéért
92 3 | töpörödött anyóka, a falu bábája, már messziről elkezdett kiabálni: ~-
93 3 | mindjárt a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon Isten
94 3 | másikra hágtak. ~Hajnalban már ott kopogott az Éliás zsidó
95 3 | vagyok, a Lapaj. ~- Nyitom már - hangzott belülről -, dehogynem
96 3 | gyermek? Ilyen növény is terem már a lazokban? ~- Az ám! De
97 3 | mikor a kutyának sem kell már? Akkor kellett volna verni
98 3 | volt, mikor vevő volt; most már ütheti bottal a nyomát.
99 3 | hozzá nagy félénken, mintha már maga is sokallná - egy eleven
100 4 | miután Gerge István uram már huszonöt esztendő óta a
101 4 | katonaélelmező konzorciumoknak már akkor is majd annyi eszük
102 4 | van a három néma, kiknek már akkor híre járt a városban,
103 4 | Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok megmondani,
104 4 | megfordult. ~- Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek
105 4 | regementből valók kendtek? ~Most már nem volt mit tagadni. A
106 4 | új pandúr-hadnagy, mely már kezdett teljesen hasznavehetetlennek
107 4 | csakhogy mi leszesz te már akkor? Saját magadnak árnyéka. ~
108 4 | mindazonáltal az írnokom már beterjesztette a jelentést
109 4 | hogy el vagy fogva. ~- Ez már hiba, nagy hiba - dünnyögé
110 4 | kivallogatni, hogy hát, ha már egyszer ide került a tekintetes
111 4 | leginkább Jasztrab György, mert már a hivatala is úgy kívánja,
112 4 | meg magad! - kiáltja Gerge már messziről. - Érted jöttem,
113 4 | azért is közelebb ment. Már alig húsz lépés választotta
|