Rész, Fejezet

 1  1    |       anyai büszkeséggel mondá: ~- El, dehogy. A Náckó pipázik
 2  1    |          kedvükre fecseghetnek. ~- El is felejtettük már. Hol
 3  1    |         gyönyörű arcát pír öntötte el. Szemvesztő tündérszín,
 4  1    |           Bohuska kedvetlenül - én el is felejtettem, hogy a világon
 5  1    |         mozogni, ingadozni, mintha el akarnának indulni valahova
 6  1,  1|         Petőfi-legendából nem vesz el morzsányi sem. Híven adják
 7  1,  1|          mindig oly messze távozik el az alapgondolattól, melyből
 8  1,  1|           mosollyal: "ne sírjatok, el fogok jönni értetek; magammal
 9  1,  1|            Eszterkéről, ha szavait el nem nyomná fuldokló zokogása... ~...
10  1,  2|      tulajdonságai mellett bízvást el lehetett neki nézni. ~Tehát
11  1,  2|             meg nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában: ~"
12  1,  2|       Bohuska a legyezőjét ejtette el e váratlan szavakra, s álmélkodva
13  1,  2|            mintha ő követett volna el valami nagy bűnt. ~- Nem,
14  1,  3|           azon események mondatnak el, melyek az előbbi fejezetből
15  1,  3|       miért sírt, miért eresztette el kezét oly hirtelen, midőn
16  1,  3|           hátra az éjhez: "Ne jöjj el, maradj el... itt olyan
17  1,  3|         éjhez: "Ne jöjj el, maradj el... itt olyan sor esett,
18  1,  3|      Miklós keserűen, s pír borítá el arcát. - Azt mondani "szeretlek",
19  1,  3|       könnycseppek homályosítottak el, óva fordította el Krisztinától:
20  1,  3| homályosítottak el, óva fordította el Krisztinától: ne fájjon
21  1,  3|       szemben? Istenem, ne hagyjon el, maradjon jó hozzám, fogadjon
22  1,  3|       maradjon jó hozzám, fogadjon el a maga... ó, Istenem, hogyan
23  1,  3|   halhatatlan! A szerelem nem vész el, mint a letiport hernyó,
24  1,  3|             Omló könnyzápor borítá el szép arcát. ~Ó, ezt nem
25  1,  3|                 Miklós nem ereszté el, hanem míg hevesen eltaszította
26  1,  3|                Hol is hagytam csak el?... Izé, izé... - hebegé
27  1,  3|         mintegy kimerülten ereszté el Krisztina karcsú derekát,
28  1,  3|        ösmerem e betűt, Luppán, és el bírom olvasni. Ő csügg rajtam... ~-
29  1,  3|           a sör, Krisztina? Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába.
30  1,  4|          Azt még tegnap határoztam el. Ez már nem kérdés többé;
31  1,  4|            szívem megszakad, dobja el azt a gyűrűt. ~Krisztina
32  1,  4|             Ennek a percnek emléke el fog kísérni, velem lesz
33  1,  4|      Miklós karját, és nem ereszté el sokáig, mígnem észrevette,
34  1,  4|             Körülbelül tíz év múlt el, de Krisztina levelére nem
35  2    |    tartanak neki árnyékot, s fedik el kényesen: ne lássa minden
36  2    |            a fekete jerke mellett, el volt törve harmadéve a hátulsó
37  2    |           most olyan vígan kaparja el lábával a harasztot, hogy
38  2    |           tizenhat év előtt kapott el a visszhang azokról a szép
39  2    |           kantározza. ~Hogy jutott el a politika is a brezinai
40  2    |    pörkölthöz, vagy hogy talán még el sem távoztak tőle. ~- Pörkölt
41  2    |            adta. ~- Minek fogadtad el? - méltatlankodék Olej. ~-
42  2    |      letörölje. Nyájasan búcsúzott el, kérve, jó vacsorát készítsek,
43  2    |         lépnek. De csak mégis mind el kell ezt nyelni a vendégtől. ~-
44  2    |               Nemhogy eljön, hanem el sem megy ma. Jó helyen van
45  2    |  gondolkozóba eshetik, hova maradt el mellőlük földi gondviselőjük,
46  2    |         elé. Fényes képek vonultak el lelki szemei előtt a jövőből.
47  2    |         nem, kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem. Hagyjon el,
48  2    |           el engem, kérem. Hagyjon el, hagyjon el. Becsületes
49  2    |         kérem. Hagyjon el, hagyjon el. Becsületes szolgája voltam
50  2    |              Vigyázz, ne hamarkodd el! Nem mindig találsz tékozló
51  2    |         fejét. ~- Minek mondta hát el akkor - hörgé tompán -,
52  2    |            hevert a földön. ~Anika el nem bírta gondolni, mi baja,
53  2    |         reggeli végett: úgy mentek el éhgyomorral. ~Szép nyári
54  2    |       innen!" ~Mi lesz Anikából? Ő el akarta adni gyermekét, ő,
55  2    |          Matyi engedelmeskedik, de el nem gondolhatja, hova lett
56  2    |         van a nap a fele útján. ~- El fogsz menni Talárba. ~-
57  2    |       dülledtek ki, és arca sápadt el még jobban. Nyakába kanyarította
58  2    |            asztalon, melyet rögtön el kell vinned a tiszttartó
59  2    |             Matyi jókedvvel indult el a herceg által otthagyott
60  3    |            és megdöbbenéssel halad el mellette minden jó és rossz
61  3    |           hatalom csak akkor ömlik el a csőszkunyhón, ha egy nagy
62  3    |     akadémiai tag, kinek tudománya el bírjon igazodni: melyik
63  3    |          már éppen nem, hogy azóta el nem felejtett. ~De miről
64  3    |       Aztán Istók sohasem távozott el vidékéről, kivévén régen,
65  3    |          levő kerülőséget foglalta el. ~Ő maga nemigen emlegeti
66  3    |     karimájú kalappal több fogyjon el a tizenkilencedik században. ~
67  3    |      dudást meg a nyitrai gróf lát el mindennel, s olyan dolga
68  3    |             s még ma is szalad, ha el nem fáradt; Petrus pedig
69  3    |      emberi lénnyel, s mégsem unva el magát soha. Mert hát olyan
70  3    |            Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet hallgassa.
71  3    |       csősz. ~Sugár női alak suhan el a bokor mellett: szemei
72  3    |         halovány arcomat, s mondja el majd neki, őneki szegénynek,
73  3    |     megbocsátania, s kinek mondani el, minő volt, milyen szeme,
74  3    |     meglepetéshez képest? ~Eleinte el akart futni, mint az eszeveszett,
75  3    |        gyermek gyávaságával indítá el tekintetét a végzetes hely
76  3    |          végét. ~- Az ördög vigyen el engem, ha nem bírok evvel
77  3    |     határban semmi baj, nem lopott el senki semmit, de bezzeg
78  3    |        megy, ünnepélyesen búcsúzik el családjától, ha a kukoricásföldjét
79  3    |         van a prücsök? Hadd vigyem el a nyakadról, édes fiam;
80  3    |    fölkelteni. Csak az imént aludt el, szegényke! ~És a vad ember
81  3    |          dudán - eladom. ~- Mit ad el kend? ~Lapaj a világért
82  3    |              Micsoda? A dudát adja el kend? Most, mikor a kutyának
83  3    |        könnyezett, mikor a dudától el kellett válnia örökre. Az
84  4    |      lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram klepszidra-óráját
85  4    |       katonakenyeret, s úgy mentek el az ezredtől, hogy a kapitány
86  4    |            legénynek ott kint égni el a napon, ahol senki se látja,
87  4    |      jelentést a vármegyéhez, hogy el vagy fogva. ~- Ez már hiba,
88  4    |          egyszerre határozta volna el: ~- Te nem vagy aljas ember,
89  4    |         talpadon. Azért határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy
90  4    |          mondá Szlimák sötéten. ~- El fogod beszélni minden esetedet,
91  4    |            alatt. Egyenkint fogták el főembereit, kiket Gerge
92  4    |        tartozom hozzájuk. ~- Engem el nem bolondítasz, kedves
93  4    |       titkolnod! Hát nem te loptad el gyertyaszentelőkor a tiszteletes
94  4    |        hlinai akolból is te vitted el tavaly húsvét vasárnapján
95  4    |  gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente
96  4    |             aki ha elfognak jó, ha el nem fognak, akkor is jó.
97  4    |        alig húsz lépés választotta el őket egymástól. ~Jasztrab
98  4    |            füle mellett süvítettek el, nem hagyta el bámulatos
99  4    |          süvítettek el, nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte