Rész, Fejezet
1 1 | Klopácskára", melytől már aztán tűrhető út visz a Mirkovszki
2 1, 1| voltak ők három testben, aztán soha a világ eleje óta nem
3 1, 1| Csüggnek rajtam..." ~Aztán behunyja szemeit, barátait
4 1, 2| egészen a sarkáig." ~És aztán eszébe jutottak azok a különféle
5 1, 2| Csutkás úr fejet csóvált, aztán tarka zsebkendőjét húzta
6 1, 2| az epret szokás a réten, aztán leszakítsa, és hamm... megegye. ~-
7 1, 2| elemeltette Luppán lovaggal, s aztán hirtelen mozdulattal a kabátja
8 1, 2| intett igent szép fejével. Aztán egy hirtelen fordulattal
9 1, 3| elég tehetsége van hozzá, aztán az élethez is tudja magát
10 1, 3| megvakuljak a fényétől, és hogy aztán bezárja azt előttem. Hogy
11 1, 3| Azt mondani "szeretlek", aztán azt mondani, "nem szeretlek",
12 1, 3| No, szeresd hát már! - Aztán türelmetlenül tette hozzá: -
13 1, 3| akar, de legyen az én nőm. ~Aztán egész magasságban fölegyenesedett,
14 1, 3| messze van-e még Csutkás, aztán halkan folytatá: ~- De mert
15 1, 3| mintha nyomtatva lenne. Aztán lássa, én egészen arra való
16 1, 3| dolgozószobájába lehetett nyitni. ~Ez aztán igazán olyan szoba volt,
17 1, 3| katona... kutyapecér..." Aztán nagyot csuklott kétszer-háromszor,
18 1, 4| veterán"-jának, amiért aztán annak pártfogásában részesül,
19 1, 4| írná fel, hogy "tempus", és aztán eldobná az utcán, talán
20 1, 4| elment, elment! - kiáltá aztán hangosan. ~Zokogva rogyott
21 1, 4| szenvedélye? él-e, hal-e? ~Végre aztán egy levél érkezett a San
22 2 | árnyékába húzódott. Ami aztán a többi embert illeti, az
23 2 | kifizette a papot és a kántort, aztán keservesen szemébe nyomta
24 2 | lesz itt soha többé. ~Hát aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál
25 2 | költészet ruhájában. Így aztán szívesen látott vendég.
26 2 | inkább az ólmos botomat, aztán megyünk. Oda dobtam a nyáj
27 2 | kanyarítja nyakába a szűrt, aztán lassan leereszkednek a völgybe. ~
28 2 | gazduram, merre a tűzhely, aztán nem is értek a szakácsmesterséghez. ~-
29 2 | kell vágni még egy bárányt. Aztán szaporán borért! Mondom
30 2 | Ötezer sem veszi ki. Hanem aztán csitt, gyerekek, még a falnak
31 2 | lenne az a deli ifjú. ~- Aztán meg azt is, hogy én tündér
32 2 | kedvteléssel az öreg. ~- Midőn aztán meg akart csókolni, úgy
33 2 | áll a juhászhivatalnak, aztán meg azért vagyon kalap az
34 2 | poharába, s azt mondta neki: ~- Aztán csínján bánjék a borral:
35 2 | magjából sütött kenyérrel. Aztán olyan is a herceg, mint
36 2 | cifra tüszőjét derekán, aztán végigsimítá nagy barna kezeivel
37 2 | biztató inogást. ~- Így aztán igazán te lennél a Brezinák
38 2 | egy beteg vadállat, később aztán kísértetiessé vált arcát
39 2 | szemekkel nézve a saját énjét - aztán egyszerre fölordított, fölemelte
40 2 | felé röpíti a vasút! ~Midőn aztán jól kikiabálta magát, egyszerre
41 2 | én még ma neked valamit! ~Aztán megint leült, s mintha egyéb
42 2 | míg csak beláthatta, csak aztán fordult be az akolba. ~Sorba
43 3 | szolgáló hátgerinc. Most aztán berakja a kezdetleges alkotmányt
44 3 | magyar kir. dohánynak". Aztán jól ízlik így is. Füst,
45 3 | tündérérzelmek nyomódnak beléje... aztán még jobban szétfoly, most
46 3 | meg valahol Nyitrában. ~Aztán Istók sohasem távozott el
47 3 | no, az Istók vagyok: hát aztán? - s azzal zavartalanul
48 3 | tiszteletes úr adja, amiért aztán tartozik tavaszig az üres
49 3 | legfeljebb a kezdetét súgja bele, aztán billeget hozzá, szorongatja
50 3 | csak. Magamat, magamat. ~És aztán mohón hozzáteszi: ~- Ha
51 3 | az ilyesmi iránt. ~- Hát aztán? - kérdé mogorván, ismét
52 3 | mennydörgős mennykő! - mondá aztán fönnhangon, és még jobban
53 3 | bolondos kis jószág ez! ~És aztán egyszer, mikor a furcsa
54 3 | mintha értené a kérdést, és aztán egy édeset hunyorít velök.
55 3 | itt vesztegesse az időt. Aztán a falu messze van; éjfél
56 3 | lett és nem fázott, hanem aztán?... Lapaj kétségbe volt
57 4 | innál rá szomjúságodban. Aztán mikor lefeküdnél aludni,
58 4 | arasznyi széles szíjat. ~- Aztán nem lehetne ezen segíteni
59 4 | garázdálkodtok, s te azt aztán szombat esténkint, amikor
60 4 | szögrül-végrül elbeszéled. ~- Hát aztán? - sürgeti Szlimák, nagy
61 4 | minden üldözéstől. ~- Hát aztán? ~- Vagy magam viszlek ekkor
62 4 | a Madzag Istók késével, aztán ott sütöttétek meg őket
63 4 | nem fognak, akkor is jó. Aztán egy ilyen legény nem is
64 4 | vetett a folyton közeledőre, aztán nagy elkeseredve földhöz
65 4 | dohányzacskójából, kicsiholt neki, aztán mintha örök idők óta kenyeres
|