50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
1 4 | egyik-másik állat nem volt több 50 fontosnál, s hogy nyolcszáztíz
2 1 | Csengő kacagása hallatára abbahagyták dalukat a fülemilék a "fekete
3 3 | kopogott az Éliás zsidó ablakán, ki ijedten riadt föl a
4 2 | enged, kedvetlenül kerül az ablaknak, s bezörget. ~- Nyisd föl
5 1, 2| zörejt támaszt egy széttört ablaküveg, mint egy széttört szív...
6 2 | év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve viszi fülébe
7 2 | termete meghajolva, szemei ábrándosan kémlelik a távolt, a természettől
8 1, 3| gyűlölni, haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni. Egy időben
9 3 | ágya. ~Egész éjfélig arról ábrándozott álomkerülte fekhelyén, majd
10 2 | kos mereven, semmitmondó ábrázattal néz rá, a bojtár jóízűen
11 2 | egy szék meg egy csinos abrosszal megterített asztal képezték
12 1, 4| gyakornokok" azt mondják, hogy "abzug", az meg van halva örökre.
13 4 | lobbant uralkodó, Reviczky Ádám uram őnagysága tanácsára,
14 3 | eladásából. ~Egyszóval, az adásvételből nem lett semmi, Éliás nagy
15 1, 4| ez a gyűrű! Aranyat nem adhatok, nem szabad vesztegetnem
16 3 | gyújts tüzet a kályhában, és adj tejet: szaporán járjon a
17 2 | Mondtam, hogy nem pénzért adjuk a tejet, van hála Istennek
18 2 | brezinai bacsáról, ha pénzért adná a hozzá betérőnek a tejet
19 1, 2| jobban tennéd, ha nekem adnád a Krisztina kezét. Ó, mennyire
20 2 | hallgatag bércek hangot adnak, a föld párázata azt sóhajtja
21 1, 2| az enyém leend, ha nekem adod. Az én feleségem leend.
22 1, 4| szabályoz valamennyire. Az adófizető jobbágyok, a "fuchsok",
23 1, 1| suvikszos palackból, az adomabeli cigány logikája szerint,
24 4 | kevély ember vagy, sokat adsz a becsületedre, azért jöttem
25 3 | locspocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó kád
26 2 | aki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott.
27 2 | fizonómiáját. Ma nyolcvan éves aggastyán, hosszú, ősz szakállal,
28 1, 1| derék és becsületes ember az agglegénység összes jellemző tulajdonaival,
29 1, 1| megsemmisüléssel viaskodva; milyen aggodalommal virrasztott ő éjjel-nappal
30 2 | az őrült. Átellenben az ággyal a tükör függött, mely dúlt
31 3 | tőle. ~Nyugodtan lépett Agnisához, s kezét annak vállára helyezvén,
32 3 | csak a kezével integetett Agnisának, hogy ne nyúljon a gyermekhez.
33 3 | lenne friss teje és meleg ágya. ~Egész éjfélig arról ábrándozott
34 2 | kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg párnák közé. Úgy
35 3 | az anyóka, egyetlen kiülő agyarát Istókra vicsorítva. - Tán
36 2 | Anika a kamrában vet majd ágyat. Hova menne most már, mindjárt
37 4 | míg én nem szólok, lőjön agyon. Jó lesz-e, édes fiam? ~
38 3 | Minthogy a gyerek eleven, s agyonütni nem lehet, rendeljen őkelme
39 4 | egyet, ha nem teszed, hogy agyonverted a nagyatyádat... ~- Kinek
40 1, 2| gondolatokkal népesíté meg agyvelejét. ~"Csakugyan arany... színarany
41 1, 3| Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Átkozott vén fickó... De
42 4 | gépiesen megfordult. ~- Ahá! Most már ösmerjük egymást.
43 1, 1| mindannyiszor megvédelmezni, ahányszor szükséges. ~E részletesen
44 1, 3| a mindenség megdöbbentő áhítattal hallgat, a szerelmes ifjú
45 2 | nem nagy baj ez. Egy-egy ajándékbárány még mindig telik Olejtől
46 2 | tartó oroszlánnal. Ez az ajándéklevél az akolról és a nyájról. ~
47 2 | minden birkájával, ha neked ajándékoznám? ~A bacsának nem lehetett
48 4 | ez, melyet Szatmár megye ajándékozott természetben a francia hadjárat
49 3 | ki azt az Istók gyereknek ajándékozta, ama kenetes atyai hitben,
50 3 | zsidó által közvetített ajánlatainak folytonos visszautasítása
51 2 | ha visszautasítana ilyen ajánlatot! Anikát szeretem, magammal
52 4 | pedig te viszel tőlem olyan ajánló írást a tüsződben, hogy
53 4 | Gerge uram megvakarta az ajka alatt deresedő fiókszakállt,
54 1, 3| csókra termett, pici piros ajkai. Természetes ijedtséggel
55 1, 4| eldobta volna, odaemelte ajkaihoz, és megcsókolta. ~- Köszönöm
56 3 | szemében a kétségbeesés, remegő ajkán egy láthatatlanul ott lebegő
57 1, 4| megcsókolta korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón,
58 1, 2| válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi
59 2 | semmit, úgy ment ki az akol ajtaján. Midőn kiért, kétszer fordítá
60 2 | dacossá vált, kiment az ajtóba, leült küszöbre, s megtömvén
61 2 | pitvarajtónak tart, de midőn az ajtómadzagot megrázva, a závár még nem
62 2 | fordítá meg a kulcsot az ajtózárban, mint mindig tenni szokta
63 1, 3| előszele rezegtette meg az akácfaleveleket, a hőség egész a tűrhetetlenségig
64 1, 1| nyelvét, ami nem lehetne ugyan akadály a legenda elmondására, mert
65 1, 4| nem fogja, emberi erő nem akadályozza, az isteni törvénnyel nem
66 1, 2| szolgáló lécezetre, s a nap akadálytalanul sütött be a három kopaszodó
67 3 | csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. ~A szél is megfordul
68 2 | iszalagok közé. A Merkuj akadt rá. Becsülettel kiszabadítá
69 3 | egy pillanatra, s hősünk akaratlanul is úgy rajta felejtette
70 1, 2| kérdé Bohuska szelíden. ~- Akárhova! A világba - mondá Krisztina
71 1 | keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak. ~Ha felhője nincs,
72 3 | hiszen Istók nem bánja, akármilyen hosszú is. Miatta az egész
73 1, 1| az itt a baj, mintha nem akarná elmondani, szívesen tölti
74 2 | megdobogtatják azt, mintha vesztét akarnák. Félrevert harang a szív
75 1, 3| kedves, sem virító, ti nem akarnátok, de nekem akkor is akarnom
76 4 | kézre kerítésére, ha szót akarnék szaporítani, így azonban
77 1, 3| akarnátok, de nekem akkor is akarnom kellene őt. Ebből világos,
78 2 | szokásokkal. Nem sírt, nem akaródzott neki. Mit tudta ő, hogy
79 1, 1| valaha, akit szülei nem akartak hozzáadni. A leány emiatt
80 2 | szívét marták, és a máját akarták kivájni. Hajnalra jobban
81 3 | Maholnap megérjük, mécset akasztanak éjszakának idején is a nyakukba,
82 2 | hazaérnek. ~A bojtár hátára akasztja a dudát, amint az akol közelébe
83 3 | jól járó óra fölfedezését akasztotta nyakába. ~Az első kakas,
84 2 | akinek számadással tartozik, akié az egész Brezina aklostól,
85 3 | táján híven megérkeztek, akiket már nem is várt: a kecskéért
86 2 | herceg ül vele szemben, akinél a király is már csak egy
87 1, 4| Tempus a menyasszonyomra!" ~Akire ki van mondva, hogy "tempus",
88 1, 2| Az a csúf Miklós gyerek, akivel mindennap fecsegni szokott
89 2 | bosszantotta, hogy a titulusa akként csorbíttassék. Ha nem nála
90 2 | címeres eledelét, hogy éppen akkorra forrjon fel, mikor hazaérnek. ~
91 2 | kocsi. ~- Dehogy. Az Olej aklánál volt mondva. Téged hívnak,
92 2 | tartozik, akié az egész Brezina aklostól, mindenestül és még azontúl
93 2 | harmadéve a hátulsó bal lába. Az akolajtóba szorult volt bele. Olej
94 2 | Gépileg sietett bezárni az akolajtót a betódult nyáj után. ~Olej
95 3 | számadó "bacsa" volt a hlinai akolban, ami a juhászvilágban legalábbis
96 4 | uram malacait? A hlinai akolból is te vitted el tavaly húsvét
97 2 | rendeltem a kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről való
98 2 | velök. ~És ezalatt lenn az akolnál új meg új dal kél szárnyra
99 3 | melyek olyan fehérek, mint az alabástrom. - Ó, nézzen meg engem,
100 3 | senki sem veszi zokon. ~Az alább előadandó körülmények következtében
101 2 | eltűnődik ezen - míg lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenője
102 2 | természettől puha kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson, s
103 2 | szemeit, miknek fehéres része aláfordítja a kékeset. ~Senkit sem lát,
104 1, 1| míg a fölösleges burnót aláhull, a nyelvét nyújtja ki, s
105 1, 2| keresztbe fektetett kalapács, ez aláírással: "Glück auf!" ~Csutkás úr
106 3 | meg a csősz. ~Sugár női alak suhan el a bokor mellett:
107 1, 1| kiknek időjártával még alakjuk, arcuk is majdnem egyforma
108 1, 2| ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket,
109 2 | udvaron annak a sugár, délceg alaknak körrajzát, aki úgyis mindig
110 1, 3| Mirkovszki Miklós egyike azon alakoknak, kikről a nők azt mondják,
111 1, 4| két legnagyobb borivóból alakult államtanács szabályoz valamennyire.
112 1, 1| Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt jó? Senki. A tények
113 1, 1| oly messze távozik el az alapgondolattól, melyből kiindult, hogy
114 1, 1| Csutkás tanár úr) adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja, hogy
115 1, 1| eltéréssel, hogy a szelence alátartása tiszta ostobaság; egy a
116 1, 1| pontnál, ti. a szelence alátartásánál, több gráciát fejthet ki
117 2 | lábával a harasztot, hogy alatta jóízűt torkoskodjék a titkon
118 3 | hozzá vagdosott. A hóna alatti zöld folt a édesanyja ünneplő
119 3 | meg imitt-amott a túlságos áldás alatt, mely az égből csurog,
120 3 | megyek már. A jó Isten áldja! ~Roskadozva tett néhány
121 3 | érdemes bőbeszédűséggel áldotta meg amaz idő óta, ahogy
122 4 | vagy hogy Szellő Miska, az Alföld banditája, hahogy nem maga
123 3 | mint az elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen
124 3 | dobogott: pedig bizony elég alkalma lett volna rá, mert ő dudál
125 3 | híres körmöci verekedés alkalmával, hol hat juhászt vert meg
126 3 | rossznéven, hanem szépen hozzájuk alkalmazkodik. ~Gyümölcsüket, a diót,
127 1, 3| az élethez is tudja magát alkalmazni. Mint mondtuk, még csak
128 1, 1| gyakran iszik bort, s ily alkalomkor évek óta mindig szőnyegre
129 1, 2| mindennemű idegen és oda nem illő alkatrészektől, izzadó arcát és homlokát
130 1, 3| szebb is..." ~A közelgő alkony sürgős hírt küld hátra az
131 3 | aztán berakja a kezdetleges alkotmányt gallyakkal, gazzal, nyirkos
132 3 | kend a tenyerét, kész az alku. ~A kívánt dolgok hamar
133 2 | Kincsért, gazdagságért a vérére alkudott. Soha! Soha! ~És az a hang,
134 3 | Hősünk semmit sem tudott az alkuról, mert Éliásban volt annyi
135 1, 3| simogatta meg Krisztina állacskáját, lecsüggő fejét mind a két
136 1, 4| törődnek velök. ~Egy kis, külön állam az akadémiai ifjúság, a
137 1, 4| legnagyobb borivóból alakult államtanács szabályoz valamennyire.
138 4 | fénysugaraitól övezve, büszkén állani, mint egy gladiátort, ki
139 3 | találgatás. Végre is abban állapodott meg a közvélemény, hogy
140 2 | hát a becsületes neve és állapota? Mert azok szerint szoktuk
141 4 | három megátalkodott csavargó állapotának elmés kifürkészése. ~A főbíró
142 3 | unokára fényt vet az előd ez állása. Apja vödörből csöbörbe
143 1, 2| öreg aranycsináló megmaradt álláspontja mellett. ~- Én a Krisztinát
144 2 | mosolygott a felelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta.
145 3 | annak jámbor lakóival: az állatokkal, s inkább tartozott közéjük,
146 3 | saját vesztére. ~S míg az állatokról előre tudhatni, mi van a
147 3 | szerette a bolyhos, gyapjas állatot, órákig eljátszott vele,
148 4 | álló orrával a hegyesedő állával madárhoz vala hasonlatos
149 2 | madár helyett medvével állhat szemben. ~És e szavainál
150 3 | kérezkedett. ~Az ellen nem állhatott, hogy még egyszer karjára
151 2 | hordta szét, s az akol körül állítá föl, tömötten, vastagon. ~
152 1, 2| sőt tüzetesebben elemezve, állítani merem, hogy közel járok
153 3 | zsíros fazék is, melyet állításához nyomatékul hozzá vagdosott.
154 1, 2| csüggnek... Ami azonban előbbi állításodat illeti, Csemez Stevo barátom,
155 3 | fiatalkori csíny emléke, egy állítólag jelenlétében végbement nagyszerű
156 1, 1| Luppán lovag ugyanis azt állította, hogy a burnótot olyanformán
157 4 | üres kézzel tértek meg, azt állítva, hogy maga az eleven ördög
158 3 | halina lelógó ujjába. ~- Álljon meg egy szóra, csak egy
159 1, 3| leányka, még mindig ott állnak némán, ügyetlenül, és félénken
160 4 | nyulaknak, akik csak előtte álltak, sokkal kevésbé kellett
161 2 | holnap meg már pelyhedző állú siheder. Éppen arról ösmerek
162 3 | voltából kivetkőztesse; körte, alma elvadul, s ízétől Szibériára
163 1, 3| nemcsak hogy padlón, széken, almáriomtetőn szanaszét hevertek a vastag,
164 3 | távollétét, fölhasználva álmát, a sötétséget, az őszi ködöt,
165 1, 2| nyárfa. ~- Mertem volna-e álmodni? - folytatá szaggatottan.
166 1, 3| megnevezhetnék; én olyan férfiról álmodom, aki szép legyen, mint Don
167 2 | gondolata támad! ~Hátha csak úgy álmodta ő azt, hogy Boris meghalt...
168 3 | legveszedelmesebb ember alattomban, álnok ravaszsággal közelít, kilesve
169 2 | kalapját szemére, ne lásson alóla semmit, úgy ment ki az akol
170 1, 2| s elereszté őt, mintha álomból ébredt volna, s arca sajátságos
171 3 | éjfélig arról ábrándozott álomkerülte fekhelyén, majd édelegve,
172 3 | van öntve színezüsttel, az alsó fogása pedig, ha nem arany,
173 3 | volt esve. Hiába kínálta az általa használt ételneművel, hiába
174 3 | melynél szebbet, kéjesebbet, altatóbbat, elbájolóbbat szív nem érezhet,
175 4 | Aztán mikor lefeküdnél aludni, kilenc közönséges baka
176 2 | emlékszik-e vissza, hogy együtt aludtak valaha régen, vagy arra,
177 1, 3| aki szép legyen, mint Don Alvira a "Fekete nő" című regényben,
178 3 | mindig a vállán hordja, éjjel alvó párnául használja; emberi
179 3 | gyöngéd tekintetet vetvén az alvóra, mellé ült, s csendes pipaszó
180 1, 3| összerázkódott, mint mikor alvót érint idegen kéz. ~- Istenem,
181 4 | PUSZTULÁSA~Éppen ott kint ült az ambituson nemzetes Gerge István uram,
182 1, 1| meleg fürdőbe vágyakozának, amelyből mikor benne van, nyomban
183 4 | viseléséhez I. Ferencnek, amelyekkel nagyon furcsa história történt -
184 1, 2| szemeit zsebkendőjével, amelyen a Luppánok címere díszlett,
185 2 | kapnak egymással hajba, amelyet úgy szokott szaporítani
186 2 | alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény. És ez a
187 1, 1| fejthet ki egy férfi, mint amennyi elég, hogy minden asszony
188 1, 2| a katedrán feledi), azt, amennyire lehetséges, lerázza onnan,
189 3 | egész világ utazhat akár Amerikába, csak a határ maradjon a
190 2 | Tudhatta úgyis, mi történik. Amerre futott, mindenütt világos
191 3 | alól, de semmi gyanús jel, amiben megfogódzhatnék a hivatalos
192 3 | kaparászott a Lapaj arcán, amiből észrevette, hogy a csecsemő
193 2 | ereszt egyenesen a szívnek, amik úgy égetik, úgy megdobogtatják
194 4 | megtisztítlak a bűnöktől, s amiként én veled kezet fogtam, azonképp
195 1, 1| sohasem történtek meg vele, amikről csak ő képzeli, hogy átélte,
196 1, 4| csempészi vissza másnap. Amin nincs rajta a "tempus",
197 3 | mondta volna neki Éliás, hogy aminél ezentúl burgonyáját süti,
198 3 | olvasztott vaj az itala (aminő életmódot pedig a tót fantázia
199 1, 1| olyan dolgokat is elmond, aminők sohasem történtek meg vele,
200 1, 1| fényes és szomorú emlék, mint aminőkkel Luppán lovag dicsekedhetik,
201 3 | fájdalom! - nem iszákos ember, aminővel, torka lévén a tanácsadója,
202 3 | veszedelem elé siető tolvajt, aminthogy nem is lehet más ebben a
203 2 | szívesen hallgatja azt, amiről minden beszél. ~Egész nap
204 2 | körbe futó szarvú ürünek meg amott, a fekete jerke mellett,
205 1, 1| Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán, hézagosan is -
206 3 | enyém. ~S azzal elfordult az ámuló asszonytól, és csendes,
207 2 | kezébe vette a pénzt, és ámulva kiáltott föl: ~- Ne legyen
208 3 | világon forró, mint a tűz, andalító, mint a virágillat, őnáluk
209 3 | élvezettel szívja, s szemei andalogva követik, míg csak láthatják
210 1, 1| a kis Laci és a szőke, angyalarcú Eszterke... ~Lehet benne
211 1, 3| utána iramodik, s a futó angyalt, ki egy, az udvaron heverő
212 2 | Takarodjatok innen!" ~Mi lesz Anikából? Ő el akarta adni gyermekét,
213 2 | volt már édesanyja. ~Az Anikáé is akkor halt meg, mikor
214 2 | mindig betér egy pohár tejre Anikához. Nagyon szeretheti a vadat
215 2 | kis főtt ételt hadd kérjek Anikától. ~- Ne bánts. Itt ez a pénz,
216 1, 1| felkiáltást, hogy csakis annyiba veszik, mint a "hümm" vagy "
217 3 | némely vendéglő étlapjain. Annyival is inkább megengedhető ez
218 4 | megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében sem volt olyan jó
219 3 | mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek
220 3 | felügyelni; az erdő pedig anyagot ad a foglalkozáshoz: a kosár-
221 1 | mosolyra fordítá felém, a anyai büszkeséggel mondá: ~- El,
222 2 | parancsolat. ~Az a fogatlan, vén anyajuh, mely most olyan vígan kaparja
223 3 | is sokallná - egy eleven anyakecskét. ~Éliás az emberbaráti jóakarat
224 3 | odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes
225 1 | felé, s ott a katolikus anyaszentegyház melletti kőlépcsőzeten fölkapaszkodni
226 3 | főmozzanatait, s miután az anyatermészet jobb sorsra érdemes bőbeszédűséggel
227 1, 2| gyönyörű, mintha nem is anyától lett volna, mintha maga
228 3 | a nemzetségét is tudja, anyjára s nagyanyjára is emlékszik.
229 2 | anyjának volt. ~Hát hiszen az anyját is sajnálta Tamás, mikor
230 3 | őkelme valami vénasszonyt anyjául, aki azt tőle mai napon
231 3 | elhatározó szó ki volt mondva. Apa lett. Apai gondok komoly
232 2 | kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. ~Nincs semmi baj. Nyugodtan
233 1, 3| léptél! Miért ne? Ösmerem az apádat. Derék, becsületes ember
234 3 | ki volt mondva. Apa lett. Apai gondok komoly felhője ült
235 2 | vászoncselédet lát. ~- De Záhonynak, apám, már idősebb embernek kell
236 1, 3| feleségül kértek meg az apámtól a lugasban. ~Ijedt tekintettel
237 3 | közönséges életben a főispánság: apáról fiúra, unokára fényt vet
238 2 | beszélek hát veled, mint egy apával illik. Nekem a leányod kell
239 2 | Becsületes szolgája voltam apjának, ne csúfolja meg ősz fejemet! ~-
240 2 | Annak a leánynak az apjával. ~Taláry könnyedén bólintott.
241 3 | bölcsességet, mit most vasárnapokon apródonként hullatgat szét jámbor hívei
242 3 | Lapaj művészetének szabott ára van, melyből nem enged semmit.
243 3 | egy darabot, ha tavaszi áradáskor nekirugaszkodik. ~Nos, a
244 1, 2| is aranyban fejezte ki: "arannyá váljék minden haja szála!"
245 1 | AZ ARANY-KISASSZONY~Bevezetés~Uraim, ha a pokolban
246 1, 4| már akkor egy fél mázsa aranya volt. ~Istenem, ha meg lehetne
247 1, 4| Krisztinám! Élek. Tizenhét font aranyam van, már csak hatvannégy
248 1, 4| intézze San Franciscóba, az "Aranyásók szállodájába". Ott fogom
249 1, 2| valakinek jót kívánt, azt is aranyban fejezte ki: "arannyá váljék
250 1, 2| szórakozottak! Önök ma valóságos aranybánya. Már az ötödik forintot
251 1, 2| tartja Krisztinát, bizonyára aranyból is van ő a kis körme hegyétől
252 1, 3| tudós férfiak, világhírű aranycsinálók arcképei függtek. Pedig
253 1, 2| majd a másiknál. Ma az "aranycsinálón" volt a sor. Csemez urat
254 1, 2| több ízben kiáltott fel: "aranykártyám jár!" ~Luppán lovag és Csutkás
255 1, 2| tulajdonságaiért, hogy örökké aranykészítésen törte a fejét, s minden
256 1, 2| finomíttatik). Ez a te aranyod mindig nagyobb, nagyobb.
257 1, 1| közbül esik, és a kettőnek arányos vegyüléke; minden okos ember
258 1, 4| lehet tovább maradása az aranytermő város ódon falai közt: üzletét
259 1, 2| Mi fog történni? Minden arc kérdőleg fordult feléje. ~
260 1, 3| Amint Bohuska bátyja dúlt arcába nézett, egyszerre sírásra
261 1 | semmi sem látszott szép arcából, csak az álla hegye; egy
262 3 | esőcsöppeket vagdos a Lapaj arcához, de azért nem siet a kunyhója
263 3 | karok birtokosára, s annak arcától nyomban ríva fakadt. Kezét
264 1, 1| mai napig is az iskolai archivumban, abból kiviláglik, hogy
265 1, 2| tündérvirágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól
266 2 | közbenjárójának: Szent Vendelnek arcképe és földi közbenjáróik: a
267 1, 3| világhírű aranycsinálók arcképei függtek. Pedig bizony valamennyinek
268 3 | hajamat, szememet, halovány arcomat, s mondja el majd neki,
269 3 | nem különböztet meg elütő arcszín, különféle homlok, saját
270 1, 1| mert annak ővele, az ő argumentumaival gyűlnék meg a baja. Mert
271 1, 1| gyűlnék meg a baja. Mert az argumentumok nagy fegyver, kimondhatatlanul
272 3 | tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhász-pályáról, hasznát
273 4 | lehetett elfogni: csel, ármány nem bírta megejteni, mert
274 2 | volna? ~A meghalt feleség árnya jár a fák közt, az szólította
275 3 | Lapaj fölvette a bokor árnyékából, s odanyújtotta a vénasszonynak.
276 1, 3| hajszáladnak a falra vetett tűnő árnyékát... Meg fogsz halni! - kiáltá,
277 3 | szívében, amiért a leány ártatlansága ily hamar kiderült. A csúfolódás
278 3 | nyílása támad? ~A szomorú árvalányhaj, mely minden szeretet nélkül
279 1, 2| Könnyen megtörik! ~Csemez úr ásított, és azt mondta kategorice,
280 1, 4| Olyan helyre, ahol aranyat ásnak az emberek... ~- Ne bolondozzon! ~-
281 3 | harmadikul a tiszteletesné asszonnyal csodálatosan keletkezett
282 1 | rákiáltottam a szegény tót asszonyra: ~- Anyó, ég a kosara! ~
283 3 | azzal elfordult az ámuló asszonytól, és csendes, nyugodt léptekkel
284 3 | s megtapogatván benne az aszalt gyíkot, visszanyeré bátorságát,
285 3 | talált kétfarkú gyík van oda aszaltan bevarrva, mely a halina
286 1, 3| száz megújuló változatban, aszerint, amint Krisztina szemeiben,
287 2 | Matyiban, ki ott ült az asztalnál a herceg mellett, jéggé
288 3 | mikor künn lenni csak az eb átall meg a csősz. ~Sugár női
289 3 | ábrázata van! És még nem átallja rám kiáltani, hogy meglopott.
290 3 | vissza tőle akárki... ~Bőrig átázva ért kunyhójához, s még egyszer
291 2 | fölugrott, mint az őrült. Átellenben az ággyal a tükör függött,
292 1, 1| amikről csak ő képzeli, hogy átélte, átszenvedte. ~Szomorú emlékek,
293 3 | Ijedten nézett föl az őt átfogó aszott karok birtokosára,
294 3 | mely az égből csurog, vagy átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően
295 1, 3| könnyelmű természetű, mint Athos a "Három testőr"-ben, úgy
296 1 | otthon! Jobban tennéd, ha átjönnél most délután hozzánk. ~-
297 2 | egyszer, egyetlenegyszer csak átkarolni a derekamat, mert megőrül,
298 3 | melegség sugárzik ki. Kezével átkarolta nyakát oly erősen, hogy
299 1 | és üde, csengő hangján átkiált: ~- Megebédeltetek Bohuska? ~
300 3 | egy könnycsepp. ~Mialatt átölelve tartá könnyű terhét, szeme
301 3 | hozzálátott az elébb vázolt átöltözéshez, mely nemcsak tükröt nem
302 2 | zeng végig a lég miriád atomjain: ~"Tamás!..." ~Az erdő fái
303 1, 2| csapongó képzelete, mely átrepül a mindenség fölött, tündérvirágoktól
304 2 | harasztosban, befonva magát átszakíthatatlan töviságak és iszalagok közé.
305 1, 1| kegyeletes bánat. ~Arca átszellemül, hangja szelíd, hajlékonnyá
306 1, 1| ő képzeli, hogy átélte, átszenvedte. ~Szomorú emlékek, mik fájó
307 3 | aki azt tőle mai napon átvegye. Siess! Öreg ozsonnáig megfordulj! ~
308 1, 4| a tegnapi események után átvirrasztott éj nyomai meglátszottak
309 3 | ajándékozta, ama kenetes atyai hitben, hogy úgyis gazdája
310 1, 4| Megálljon! Beszélni fogok atyámmal, neki le kell térnie e különös
311 3 | DUDÁS~Tűzhelyalapító tót atyánkfia nyes magának nyolc darab
312 1, 2| kalapács, ez aláírással: "Glück auf!" ~Csutkás úr e szavakra
313 1, 3| Eltemetni, úgy van, eltemetni... Azazhogy mégsem úgy van!... Hová
314 1 | csúf emberek? Vajon igazán azok-e? ~A szép Krisztina fölnevetett.
315 1, 2| pszichológus felfedezhetett volna azokban különféle vegyüléket: szerelmi
316 4 | tartózkodási helyére, hogy azokból is faraghassak valamit.
317 4 | esztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül
318 1, 3| Bohuska kedélyesen. - Csak te azokra a fellengős poétákra hallgass! ~-
319 1, 4| valami mulattató dolog, azonfelül nem is tartoznék beszélyünkhöz,
320 4 | amiként én veled kezet fogtam, azonképp fog veled kezet a tekintetes
321 1, 1| lovag személyleiratával is azonnal készen vagyunk, ha megemlítjük,
322 1, 4| egyszerre ejtenek ki valami azonos szót, két szerelmes találkozása
323 2 | aklostól, mindenestül és még azontúl is, merre a szem lát. A
324 3 | szentjánosbogár, karcsú termetére ázott fehér lepedő simul, két
325 3 | soha nem változó divatja, ázottan tapadt a kecses idomokhoz. ~
326 3 | ügetett velök a "lazok"-ba. ~Szép őszi reggel volt.
327 3 | töpörödött anyóka, a falu bábája, már messziről elkezdett
328 4 | rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram
329 2 | kavard föl a tűzön, mert én babonás vagyok az ilyenekben, s
330 1, 3| kezével arany óraláncát babrálta - a dolog, melyet ti feszegettek,
331 2 | Záhony. Ide jött a brezinai bacsához. ~Anika mosolyogva rázta
332 2 | Olej Tamás, a Brezina bacsája, és hozzátehetném: ura. ~
333 2 | főznek, mint a brezinai bacsánál. ~A vendég mosolygott. ~-
334 2 | gondolna a világ brezinai bacsáról, ha pénzért adná a hozzá
335 2 | először meri megszólítani a bacsát. ~- Nem hallja, gazduram,
336 2 | minden jel. ~Este, mikor a bacsával hazatért, megint az az újság,
337 2 | várkastélyon, melynek csillogó bádogfödele ide látszik, ott lobog a
338 1, 1| gyermekeit, így szólt hozzájuk bágyadt mosollyal: "ne sírjatok,
339 2 | Innen a közelből. ~- Bajjal talál ide a kocsi. ~- Dehogy.
340 4 | A főszolgabíró elunta a bajlódást három napon keresztül, elküldte
341 4 | hajú öreg ember, szakállát, bajszát is borotválja, s lefelé
342 4 | aludni, kilenc közönséges baka kergetné rólad a legyeket. ~-
343 3 | Hikszum, a kékkői dudás! Egy Balassa báró Olaszországból hozott
344 1, 2| tanár úr ellenben valóságos "balekok" ma, még a "tercbéla" sem
345 3 | hazai földről álmodozva ballag Berlinnek utcáin, egy szurtos,
346 3 | csendes, nyugodt léptekkel ballagott be kunyhójába. ~Az elhatározó
347 3 | egy düledező malom, attól balra nyílik a "Rocska" nevű völgykatlan;
348 2 | Mezei virágnak, szíve bálványának nevezett. ~- Éppen ilyen
349 2 | aki megalkotta! ~Amint így bámészkodik, mozgó árnyékot vett észre
350 4 | süvítettek el, nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte egy másodpercig
351 1, 1| addig-addig dicsérgetik, bámulják közösen egy harmadik hasonló
352 1, 1| Ha valamin, csak azon bámulok, hogy maga Csemez István
353 4 | kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény a tekintetes
354 3 | állatok! Még a sötétben is bámultatni szeretnék magukat. Maholnap
355 1, 4| virágait öntözgette, és bámulva vetette Miklósra nagy fekete
356 3 | majd a szíve reped meg bánatában: de azért mégsem reped meg,
357 3 | érezni is kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság
358 3 | vers ám, hanem szomorú, bánatos melódiájú dal. A legény
359 1, 3| közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy szerelmet véli látni
360 4 | minélfogva a szegény Jasztrab bandája nagyon megfogyatkozott egy
361 4 | Visszamégy újra a Jasztrab bandájához, olyan jó cimborájuk leszel,
362 4 | Szellő Miska, az Alföld banditája, hahogy nem maga a dánus
363 3 | az. ~Hát hiszen Istók nem bánja, akármilyen hosszú is. Miatta
364 2 | mondta neki: ~- Aztán csínján bánjék a borral: könnyen megzavarhatja
365 1, 4| bányászgyakornok egy százas bankóra azt írná fel, hogy "tempus",
366 2 | talpán áll őkelme. Meg nem bánt senkit, őt se bántsa meg
367 3 | csúfolódás is, mely annyira bántotta, most már elveszté élét,
368 2 | hadd kérjek Anikától. ~- Ne bánts. Itt ez a pénz, ihatsz és
369 2 | Meg nem bánt senkit, őt se bántsa meg senki. Az a kis gyengeség,
370 1, 3| milyen hevesen megsértheti a bányagrófot. ~- Luppán bácsi tréfál -
371 1 | város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől "
372 1, 3| tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián, s ha a jó szerencse kedvez,
373 1, 4| tempus". ~Ha a selmeci bányászgyakornok egy százas bankóra azt írná
374 1, 4| ereje~A selmeci erdész- és bányásztanulók nagyon eredeti fiúk. Nagy
375 1, 3| reménnyel, hogy valaha még bányatanácsos is lehet belőle. Elérheti;
376 3 | dézsmáld a fiatal uraság barackfáját a "Tövises"-ben, mert meg
377 2 | szerette jobban, mint kedvenc bárányát, de azért ha már egyszer
378 2 | elaludtál, szép tündérem, kis báránykám... ~De bizony hiába zörgetett
379 2 | Olej megfogta az idétlen báránykát, és bevitte a szobába, de
380 2 | az ismerős öreg birka, ki báránykorában mellette aludt. Hálából,
381 3 | porhüvelye. Vannak, kik még báránykorából ismerik. Luca éjszakáján,
382 2 | fölenged meg befagy, új báránynemzedék vígan ugrándozza körül az
383 2 | vezérkos legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve, a jerkék mélán,
384 2 | inkább le kell vágni még egy bárányt. Aztán szaporán borért!
385 1, 3| beszél, uraim, nem a jó barát! A komoly, az érett atya.
386 1, 1| nézve szét maga körül. ~Barátai, kik már tudják, hogy ez
387 1, 1| Aztán behunyja szemeit, barátait látszik hallgatni, hümmög
388 1, 1| elmondani, szívesen tölti kedvét barátjainak és ismerőseinek, Csutkás
389 1, 1| harmadik hasonló testi-lelki barátjuk, Csemez István chemiae-professor
390 1, 2| s álmélkodva tekintett barátnéjára, ki gyengéden simult Miklóshoz. ~
391 1, 1| óta a lehető legnagyobb barátok. ~Nem is csoda ez, kérem,
392 3 | azt hinné, no ezt most a barátság hajtotta ide, mikor rövid
393 3 | soha. Mert hát olyan jó barátságban volt a természettel! Különösen
394 3 | embert nem lehet kiismerni. Barátságos arccal jő, szíves jó estét
395 2 | A vendég mosolygott. ~- Bárcsak mindennap ehetném. ~A bacsának
396 4 | s megvédelmezte előlük; barlangok nyílása, sziklák repedése
397 3 | birkáját, legyen elszórva bármely óriási idegen nyájban, de
398 3 | kékkői dudás! Egy Balassa báró Olaszországból hozott piktorral
399 2 | a jerkék mélán, a száz bársonygyapjas ürü méltóságos komolysággal,
400 2 | kilenc vezérkost, sem a száz bársonyürüt, miknek nincsen másuk széles
401 2 | juhaival. ~Csak hadd beszélje bártan annak a kéménynek a kavargó
402 1, 3| szorítá meg bátyja kezét: de e bátorításra tán nem is volt szükség;
403 1, 3| reményt nem hagytak fönn, bátorítólag szorítá meg bátyja kezét:
404 1, 2| nem mert volna eljönni; én bátorítottam föl. De milyen sápadt, izgatott
405 3 | aszalt gyíkot, visszanyeré bátorságát, s derékszíjából egy faggyúgyertyadarabot
406 1, 3| hangon mondá: ~- Engedje meg, bátyám, de a jelenet ellen nincs
407 2 | kevély természete nem tűri a beavatkozást, de még a kérdezősködést
408 3 | kutya, mint a filozófus, bebarangolja ősszel a kertet, s nagy
409 2 | hát a jó tót nép, ámbár bebizonyult, hogy orv kezek által haltak
410 1, 3| Igen, azt mondom... ~Azzal becsapta maga után az ajtót, és lecsatolt
411 2 | mégis a herceg. Hátha eljött Bécsből. Azt Anika is hallotta a
412 2 | reményeit? A levegő hozta. Becsempészte a költészet ruhájában. Így
413 4 | zsebéből. Hadd emlegesse meg Bécset holtig. ~De bizony, mikor
414 1 | érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés,
415 4 | ember vagy, sokat adsz a becsületedre, azért jöttem magam. Gyere
416 3 | lehet a gyermeknek, s azt - becsületére váljék a tudományának -
417 2 | megy ki: "Aklot cserélt... becsületért." ~- Hej, bojtár, szedd
418 1, 3| azt is igazán mondom... Becsületszavamat adom rá. A dolog azonban
419 2 | közé. A Merkuj akadt rá. Becsülettel kiszabadítá onnan, s úgy
420 2 | adta. Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék
421 1, 4| ódon falai közt: üzletét becsukhatja menten, s kulcsát dobhatja
422 1, 3| egymás után nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett körömagancsait,
423 3 | éjfél lesz, mire Hlinára beérek. Vagy talán be sem érek
424 2 | lélegzetét is elfojtá. ~- Beeresztenek. Oda fogsz állni a herceg
425 2 | kinek szabad a keze, és beéri az egész világot, úgy üt
426 2 | patak vize fölenged meg befagy, új báránynemzedék vígan
427 1, 4| mint a regények hősei... ~~Befejezés ~Mirkovszki Miklóst azon
428 1, 3| bírta megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai indoklást. ~-
429 1, 4| kinövései vannak. Ha egy tanulót befognak valami bűntényért, a többi
430 1, 3| ki az égető sugarak bűvös befolyása alatt lesüté lelkes arcát. -
431 1, 4| ingatlannal s következésképp befolyással nem bír Selmecbányán. Ha
432 2 | eltévedt a harasztosban, befonva magát átszakíthatatlan töviságak
433 2 | vártuk - szólt Anika, s befutott a szobába. ~A bacsa közel
434 3 | előre tudhatni, mi van a begyükben, s jönnek nyíltan, ösztönük
435 4 | ugyan ember legyen, aki behasson. ~Gerge az az ember volt;
436 2 | vérben forgó szemeit, s nézés behatása alatt elkezdtek a lábai
437 3 | ösmeri mind, az ő szemei behatolnak a rejtett vonásokig, melyeket
438 2 | Anikának pedig azt súgja lágy, behízelgő hangon: ~- De ne legyek
439 1, 1| Csüggnek rajtam..." ~Aztán behunyja szemeit, barátait látszik
440 4 | kapitány úrnak elfelejtették bejelenteni. ~A főbíró úr nagyon csodálkozott,
441 2 | karikáikkal, mire Anika bejött, a Lapajtól hozott üzenettel,
442 3 | birodalmán, a határon, miután a béke ünnepélyes némaságát látta
443 2 | nem lehet az ember soha békén! ~- Nem megyei úr az, nagyon
444 3 | is teszi emberül. Hagyd békességben! Eredj utadra. ~- Megyek
445 4 | emberi testen keresztül belát a szívekbe, s ott elolvassa
446 3 | mert a taplónak volt ám belátása; amint észrevette, hogy
447 2 | kezekkel nézett utána, míg csak beláthatta, csak aztán fordult be az
448 4 | kérges tenyerét gyorsan belecsapta másodszor is a Gerge markába. ~-
449 3 | fölszállnak a nagy semmibe, s belefogódzkodnak a felhőkbe. Reggelre harmat
450 3 | ízétől Szibériára gondol, aki beleharap. ~Még a szerelem költészete
451 3 | istenadta. ~Sőt, annyira belejött a leleményességbe, hogy
452 2 | az Isten, kibe nem lehet belekötni, kinek szabad a keze, és
453 2 | szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott, mert a brezinai bacsa olyan
454 3 | elrondítja a káposztát, ha beleszabadul; a kutya, mint a filozófus,
455 1, 1| Krisztinkáját, míg halálosan beleszeretnek. ~Én legalább nagyon természetesnek
456 3 | Tudja, mi történt: a leány beleugrott a vízbe. Kiveszi szájából
457 1, 4| hitelez, az mindjárt "cassus belli", s annak a szerencsétlennek
458 3 | jó pesztonka vált volna belőled! A gyermeket nem szabad
459 3 | keresztvízre. Ne űzz hát belőlem csúfot, ne tartóztass föl,
460 3 | senki semmit, de bezzeg belopott valaki egy csecsemőt a kunyhóba.
461 3 | száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. ~A
462 3 | s kopáran hirdeti, hogy belsejéből nem fakad éltető meleg erő,
463 2 | lesz hozzá. ~- Mindjárt bemegyek érte, gazduram. ~- Ne fáraszd
464 2 | mint a brezinai akol... Bemeszelt fala van, veres födele van,
465 1, 1| úr és Luppán Demeter úr bemutattatik a nyájas olvasónak~Bizonyára
466 1, 1| is semmi közünk hozzá, s bemutatván ígéretünk szerint a két
467 4 | keresztül ugyancsak derekasan benépesíté Gerge uram. Hivataloskodása
468 1, 3| sajátszerű képekkel van benépesítve száz meg száz megújuló változatban,
469 2 | kijárta magát, visszafelé benéz. De nini, ott is jön már! ~
470 2 | Mikor a bacsa éjfél táján benézett az akolba, félig meg volt
471 2 | ijedtség, undor tükröződött bennök. ~A falhoz lapulva s támaszkodva
472 4 | burjánmódra fölszaporodott bennszülött rablók és betyárok garázdálkodtak,
473 2 | nem lehetett, hanem azt beösmeri, hogy szép világ volt; mert
474 3 | szolgáló hátgerinc. Most aztán berakja a kezdetleges alkotmányt
475 3 | ünnepélyes csend, mely a völgy és bérc fölött ült hallgatagon,
476 3 | mely minden népnél minden bércen, minden völgyben üdén csendül,
477 1, 3| aki annyit tudjon, mint Berend Iván a "Fekete gyémántok"-
478 3 | földről álmodozva ballag Berlinnek utcáin, egy szurtos, falujabeli
479 2 | Matyi kormányzata mellett besétált az udvarra. ~- Jó, hogy
480 3 | emberi léptekhez, melyek besüppednek a locspocsban, oly hangot
481 1, 3| percre megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtől mintegy
482 1, 4| mindig ott jönnek össze beszélgetni és burnótozni. Házasságra,
483 2 | alatt a juhaival. ~Csak hadd beszélje bártan annak a kéménynek
484 1, 3| mondtam, megmondtam. Ne beszéljünk többet e tárgyról. Add ide
485 3 | felejtett. ~De miről is beszélne, még ha volna is kivel?
486 2 | kevesebbet. ~- Tán bizony nem is beszéltél vele? - faggatá szorongva. ~-
487 4 | év múlva, ha élünk, majd beszélünk erről, csakhogy mi leszesz
488 3 | életmódját, néha napokig sem beszélve emberi lénnyel, s mégsem
489 1, 4| azonfelül nem is tartoznék beszélyünkhöz, ha nem kellene megmagyaráznom,
490 3 | meghegyezi mind a két végét, s beszúrja a földbe sorjába mintegy
491 1, 1| lehetetlenné tett számára a betanultakon kívül bárminemű előadást. ~
492 1, 1| asszony napokig feküdt ott betegágyán a megsemmisüléssel viaskodva;
493 1, 1| kigyógyulni. ~E két hónapig tartó betegség alatt folyt le alkalmasint
494 2 | nézegette, és sohasem tudott betelni vele... Uram, én teremtőm,
495 2 | fiatal uraság, és mindig betér egy pohár tejre Anikához.
496 4 | mindazonáltal az írnokom már beterjesztette a jelentést a vármegyéhez,
497 2 | ha pénzért adná a hozzá betérőnek a tejet is. ~Azzal a kezébe
498 2 | sietett bezárni az akolajtót a betódult nyáj után. ~Olej gondolatai
499 3 | melyet sokszor úgy kell betölteni, hogy önmagát megsokszorozza. ~
500 1, 1| útlevelében az illető rovatok betöltésénél csak két helyen történik
501 2 | természet fönséges arcán honol, betölti még azt a vad lelket is,
|