50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
502 3 | jutott, hogy a duda hangja betömné a száját. Fújta hát neki
503 4 | derék úr, egyszerre csak betoppan Gerge uram e szavakkal: ~-
504 4 | elolvassa a láthatatlan betűket, melyekkel a cselekedetek
505 1, 3| mégis beszél; én ösmerem e betűt, Luppán, és el bírom olvasni.
506 1, 2| vétkes vakmerőséggel öt betűvel fejezi ki "ideál"-nak. ~
507 4 | fölszaporodott bennszülött rablók és betyárok garázdálkodtak, hanem még
508 1, 3| kiverje valaki, amit ő oda beültet: én a leányomat csak olyan
509 4 | volt mit tagadni. A fiúk bevallották az egész esetet: megunták
510 4 | egyenlő tusa elől, hanem bevárja nyugodtan, ami következni
511 3 | kétfarkú gyík van oda aszaltan bevarrva, mely a halina gazdáját
512 1 | AZ ARANY-KISASSZONY~Bevezetés~Uraim, ha a pokolban egyszer
513 1, 2| mint a kis Krisztina már a bevezetésben említé, ma délutánra Csemez
514 2 | az idétlen báránykát, és bevitte a szobába, de bizony ott
515 1, 3| fényétől, és hogy aztán bezárja azt előttem. Hogy lehet
516 2 | szívét!... ~Gépileg sietett bezárni az akolajtót a betódult
517 4 | Bizony Isten, nem volt bezárva. ~- Tudom, fiam! Hanem a
518 2 | kedvetlenül kerül az ablaknak, s bezörget. ~- Nyisd föl az ajtót,
519 3 | első dolga, hogy fogott egy bicskát, s kettéhasította nagy dicsőséget
520 3 | kezdetét súgja bele, aztán billeget hozzá, szorongatja a hóna
521 3 | nótákat lehel holta után a billegetésére, hogy az öreg Fátra hava
522 1, 4| societásnak az, aki a legtöbb sört bírja meginni egy ültő helyében,
523 3 | tag, kinek tudománya el bírjon igazodni: melyik az egyik
524 2 | volt-e valaha az a csont vagy birkáé? ~Az a nagy, megdöbbentő
525 2 | jóízű. ~Ki ismerhetné a birkafilozófiát egészen? ~- Jó estét, Anika -
526 2 | közé. ~Még egyszer végignéz birkáin, ha vajon jól van-e lakva
527 2 | akolba. ~Sorba járta kedvenc birkáit, itt-ott megállt, egyik
528 3 | megismerni külön-külön a maga birkáját, legyen elszórva bármely
529 2 | akol a tied lenne minden birkájával, ha neked ajándékoznám? ~
530 2 | lát, semmit sem hall. ~A birkák némán legelésznek, a kolompos
531 2 | fű buján kínálta magát a birkáknak, s azok szót fogadva, vígan
532 3 | után változatosságból a birkanemzetségre került a tömeges halál sora,
533 3 | nevet is adott neki, ami egy birkára nézve szokatlan kitüntetés:
534 3 | nyájába, mivel ő elátkozott, birkává vált tündér-királyleány,
535 4 | senki más, mint a híres birkózó Szlimák Matyej, a félelmetes
536 2 | összefecsegett... ~- Mit bírnád te azt megítélni, tacskó! ~-
537 4 | egyes-egyedül Jasztrab borzalmas birodalmába, a "Lopata" rengetegbe. ~
538 3 | még egyszer végignézve tág birodalmán, a határon, miután a béke
539 4 | őkegyelmét hozatta föl a fényes birodalmi székvárosba. ~A bécsi rendőrfőnök
540 2 | Graczát, Záhonyt hozza,~Bíróék Gyurija lovat kantározza. ~
541 3 | vigyen el engem, ha nem bírok evvel a kislánykával. No,
542 3 | faluba vissza, és elmondod a bírónak, hogy a vén Lapaj tisztelteti,
543 3 | az őt átfogó aszott karok birtokosára, s annak arcától nyomban
544 1, 2| hiszen elég nagy bolondság biz ez, de megeshetik, mert
545 3 | embereket? Méltán gyanakodó, bizalmatlan irántok; nem is volt, s
546 1, 1| nem hiszi, annak ezt be is bizonyítja. Nézzük pl. Katalin cárné
547 1, 1| közbe, és addig bólingat, bizonyoz nekik fejével, míg minden
548 1, 4| egyik napról a másikra. ~A bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes
549 4 | teljesen hasznavehetetlennek bizonyulni: érezte, hogy valami újat
550 2 | hozzálátni, mintha otthon lenne - biztatá a bacsa vendégét, a legöblösebb
551 2 | herceg gyönyörrel nézte e biztató inogást. ~- Így aztán igazán
552 2 | bojtár némi kötődéssel, azon biztos tudatban, hogy jó hír hozója. ~
553 3 | anyatermészet jobb sorsra érdemes bőbeszédűséggel áldotta meg amaz idő óta,
554 2 | herceg, hogy olyan legyen. ~- Bocsásson meg ennek a bűnös gyermeknek,
555 3 | az epizód elbeszélésébe bocsátkozik, ami igen gyakran megesik,
556 3 | hazájából jött drótosnak, kinek bocskorán tán még otthoni por is van. ~
557 3 | piktorral festette le dudástól, bocskorostól, képét odaakasztották a
558 3 | szüksége neki a pénzre? Ő még a bocskorszíját sem adja oda egy királyságért,
559 4 | Tudom, fiam! Hanem a bodonyi granáriumba is a te kezed
560 3 | követik, míg csak láthatják a bodor karikákat, amint fölszállnak
561 2 | vagy arra, hogy ez a sós bödönbe vájkáló gazdasszonyi kezecske
562 3 | komoran, ujjával nagyot bökve az asztalon fekvő dudán -
563 3 | szedte föl a tömérdek igét s bölcsességet, mit most vasárnapokon apródonként
564 3 | szintén nem fekszik aranyos bölcsőben. ~Ezt gondolá hősünk, s
565 3 | forr-e gyomrában a tűz, mely bömbölve tör ki, ha nyílása támad? ~
566 2 | szellő, ha a domboldalon bogárzó nyáj mellett a hétköznapi
567 2 | kezdett. Az udvaron egy boglya száraz nád volt, azt emberfölötti
568 1, 1| mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics ott lakott a líceum
569 1, 2| előhúzott zsebkendőn hirtelen bogot kötött, és elkezdte azt
570 4 | meg őket a Vrecjar bacsa bográcsában, a bőrüket elraktátok a
571 2 | innen-onnan egy-egy birka kerül a bográcsba, mely nem tartozik a világ
572 2 | méretlen húst" főz otthon a bográcsban, neki ugyan nem árt vele.
573 1, 2| keresztül, aki miatt most már Bohuskáékhoz sem járhat, mióta hazakerült
574 1, 3| haldokló madár a szárnyakat, s Bohuskához támolyogva, odatámaszkodik
575 1, 3| hogy a karját legalább nem Bohuskának, hanem Krisztinának nyújtotta. ~
576 1, 3| egy negédes grimaszt, mely Bohuskát, ki oldalvást látta, csintalan
577 2 | varrja Olej fehérneműit meg a bojtárét. ~...Annyi tudománya van
578 2 | uralkodik itt ma! Félre a bokorral, erdő jött helyette... ~
579 2 | erdő fái közt elsuhan. A bokrok megrezzennek tőle, a füveken
580 2 | ugrándozza körül az ismerős bokrokat - csak ő nem lesz itt soha
581 2 | bacsa pedig futott tüskön, bokron keresztül irány, cél nélkül;
582 3 | nehéz. Egy kecske és párnák! Boldog Isten! Milyen vagyon volna
583 1, 3| Miklós - suttogá a leány boldogan -, ez szép, regényes szó
584 3 | titkaiban turkál, s könnyen boldogul, mert az élhetetlen krumpli
585 1, 3| kezeit, mintha panaszkodnék a boldogultaknak itt fönn: "Látod, kedvesem,
586 1, 1| hümmög közbe, és addig bólingat, bizonyoz nekik fejével,
587 4 | hozzájuk. ~- Engem el nem bolondítasz, kedves fiam, mert én mindent
588 1, 2| leány! Hehehe! Az emberek bolondok, s aranynak nézik a sarat.
589 4 | jöttem magam. Gyere no, ne bolondozz, Gyurka: úgy megbecsüllek
590 1, 2| tied." Hát hiszen elég nagy bolondság biz ez, de megeshetik, mert
591 4 | tudod, a vármegye szörnyen bolondul veszi a dolgot. ~~VÉGE ~
592 3 | fejéről levett kalappal boltozatot csinálván föléje, megtömé
593 3 | Istók nagyon szerette a bolyhos, gyapjas állatot, órákig
594 2 | halottak olyan sokáig itt fenn bolyongnak, mikor már porrá lettek? ~
595 1, 4| gyarló világon, ki ront, bont, zúz, keresztül-kasul megy
596 1, 3| volt. ~- Hehehe! A helyzet bonyolódik. Igazi gordiuszi csomó!...
597 3 | s olyan dolga van, hogy borban fürdik, zsír az étele, olvasztott
598 1, 2| vékony testnek ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre, s a
599 2 | bárányt. Aztán szaporán borért! Mondom nektek, hogy vagy
600 3 | volt, mint a többiben, s bőrét itt hagyta emlékül Istóknak;
601 3 | kérné vissza tőle akárki... ~Bőrig átázva ért kunyhójához,
602 3 | megmondani? Azért, mert hó borítja a vén Fátrát, s kopáran
603 3 | elzárják előlük komor, hó borította bércek. ~A szelet, vihart
604 1, 4| melyet csak a két legnagyobb borivóból alakult államtanács szabályoz
605 3 | féltett gyümölcsösben; ökör, borjú egyenesen szalad a lucernásnak,
606 2 | megrázta ökleit a levegőben. A bornyúszájú ing szétvált, s látni hagyta
607 1, 1| megsebesült Garibaldi véres lábát borogatták. Micsoda? Hát lehet ennél
608 4 | ember, szakállát, bajszát is borotválja, s lefelé álló orrával a
609 2 | Aztán csínján bánjék a borral: könnyen megzavarhatja a
610 4 | hiba - dünnyögé Matyej, s borsónyi izzadságcseppek verődtek
611 4 | Vrecjar bacsa bográcsában, a bőrüket elraktátok a szurdoki molnár
612 1, 3| volt szükség; a pillanatnyi borulat, mely homlokán látszott,
613 1, 1| kék. ~Haja: szőke, őszbe boruló. ~Különös ismertetőjelei:
614 1, 3| ijedtséggel s bájos naivsággal borult Krisztina nyakába. ~- Látod,
615 4 | elindult egyes-egyedül Jasztrab borzalmas birodalmába, a "Lopata"
616 2 | Záhony a vendég, másrészt bosszantotta, hogy a titulusa akként
617 3 | nem lett semmi, Éliás nagy bosszúságára, ki azon vékony reménnyel
618 2 | sóhajt fel, s szilajan vágja botját a nyáj közé, melytől az
619 2 | Keresd meg inkább az ólmos botomat, aztán megyünk. Oda dobtam
620 1, 1| elvesztegetni az érdemes férfiak bővebb megismertetésére, legalább
621 3 | világosságot sem. ~A halináról is bővebben kell szólanunk, mert az
622 4 | virtus-cselekedetének elsorolásáról. ~Számos bravúr-vallatása forog közszájon otthonról
623 1, 4| alatt; ez azt beszéli, hogy Brazíliában találkozott Mirkovszki Miklóssal
624 2 | megszokott "nete ne" és a "brcs ki" vezényszavakkal. Nem
625 2 | nevetett. ~- Ha te vagy a Brezinának az ura, öreg, mi marad akkor
626 2 | zaja, amikor Gracza, Záhony Brezináról tettek kirohanásokat. Vitéz
627 2 | sohasem fogja többé látni a Brezinát, sem a veres aklot, sem
628 2 | A hintó elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak. Csodálatos
629 2 | nevetve a hintóba pattan, búcsút int kezével, az öreg Olejnek,
630 3 | útra megy, ünnepélyesen búcsúzik el családjától, ha a kukoricásföldjét
631 1, 4| szóval érdekesebbé tették. ~- Búcsúzni jöttem, Krisztina. ~Krisztina
632 2 | nehogy letörölje. Nyájasan búcsúzott el, kérve, jó vacsorát készítsek,
633 2 | harangszóval, két óráig tartó búcsúztató versekkel. Az emberek, azok,
634 1, 4| zúz, keresztül-kasul megy büntetlenül mindenkin, világi törvény
635 3 | feketedik előtte, jeléül a büntető igazság jelenvalóságának,
636 1, 4| tömegesen ostromolják a büntetőbíróság épületét, míg az meghajlik
637 3 | óriási úritök is, a határ büszkesége, melyre a tiszteletes asszony
638 1 | mosolyra fordítá felém, a anyai büszkeséggel mondá: ~- El, dehogy. A
639 1, 3| könnyek, s arca szokatlan büszkévé változott. ~- Legyen nyugodt.
640 2 | tárgynak jutott. A harmatos fű buján kínálta magát a birkáknak,
641 2 | éppen azon gondolkozva, hová bújjék szégyenletében, és valljuk
642 1, 2| szuperál nekik, nyakra-főre buknak mindenre, és oly türelemmel,
643 1, 2| mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat,
644 4 | teszlek, hogy megtisztítlak a bűnöktől, s amiként én veled kezet
645 1, 2| szomorúan. ~- Egészen az én bűnöm - folytatá az. - Verj meg
646 2 | Bocsásson meg ennek a bűnös gyermeknek, kegyelmes uram. ~
647 1, 2| követett volna el valami nagy bűnt. ~- Nem, nem! - kiáltá Krisztina
648 1, 4| tanulót befognak valami bűntényért, a többi kész életét feláldozni
649 4 | nagyon fontos és tekervényes bűnügy volt az, mely iránt maga
650 3 | Éliás, hogy aminél ezentúl burgonyáját süti, politúros lesz a tüzelőfája,
651 3 | dohánnyal, melyet fonnyadt burgonyaszárral szokott keverni, mert hát
652 3 | föllobogó rőzsetűznél süti a burgonyát s néha egy kis "méretlen"
653 4 | közbiztonság. Nemcsak a burjánmódra fölszaporodott bennszülött
654 1, 1| a "praelectión" kívül, a burnótozás elméletét kivéve, nem képes
655 1, 4| jönnek össze beszélgetni és burnótozni. Házasságra, szerelemre
656 1, 1| ismert metódusa szerint a burnótszelencéjéből, és halkan dörmögi: ~"Csüggnek
657 1, 2| feléje. ~Csutkás úr kivette burnótszelencéjét, maga elé tevé az asztalra,
658 1, 1| pótlandó egyébbel, mint burnóttal? ~Csakhogy ezt némi csínnal
659 1, 4| akadémiai ifjúság, a német "Burschenschaft"-ok mintájára, mely sorban
660 3 | keserűvé válik, ha Lapaj búsat fúj, éppen mint a méz, ha
661 2 | tudja, miért nem? Még a búsongó nóta is csak annyit mond
662 2 | ma nagy ünnep lesz. Ne búsulj fickó, hanem inkább le kell
663 2 | megterített asztal képezték bútorzatát. Falát a juhászok mennyei
664 2 | felaggatott kancsók és pálinkás butykosok díszíték: de a legnagyobb
665 2 | nyájjal kimegy, mézes-pálinkás butykost fog hordozni utána egy szolga,
666 1, 3| felé, ki az égető sugarak bűvös befolyása alatt lesüté lelkes
667 4 | sem láttam, zsizsikes a búza, a zsidó nem akarta elvenni,
668 3 | packázását majmolja minden. A búzakalász nem nő meg, csak feleannyira,
669 3 | tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul, fölneveli. ~És
670 3 | és a kukoricaszárak nem buzdították tapsaikkal. Hol, kitől nyerte
671 1, 1| bizonyítja. Nézzük pl. Katalin cárné egy esetét... ~Egyszóval
672 1, 4| nem hitelez, az mindjárt "cassus belli", s annak a szerencsétlennek
673 4 | rablóbandájából mely, mint a legrégibb cég, nagy renoméval bírt úgy
674 2 | bokron keresztül irány, cél nélkül; vissza sem nézett
675 1, 1| emberi nem fölvilágosítása céljából mindannyiszor megvédelmezni,
676 4 | ezredéhez leendő kísértetés céljára való tekintettel (a fölvett
677 1, 4| de elég jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctől.
678 1, 4| már erős leszek, most már célt érek. Ennek a percnek emléke
679 3 | szabadon hagyott kezecskéi céltalanul mozogtak ide-oda a vörös
680 4 | azután fölemelte puskáját, célzott, s mind a két csövet elsütötte. ~
681 1, 1| barátjuk, Csemez István chemiae-professor Krisztinkáját, míg halálosan
682 1, 1| palackból, az adomabeli cigány logikája szerint, hadd igyanak
683 4 | mozdulni sem bír majd ezekben a cikcakkos utcákban! Jó szerencse,
684 4 | Jasztrab bandájához, olyan jó cimborájuk leszel, mint eddig, loptok,
685 4 | rablókkal és tolvajokkal cimborálna, velök járt, velök főzte
686 1, 2| zsebkendőjével, amelyen a Luppánok címere díszlett, két, keresztbe
687 1, 4| egy ültő helyében, és ezen címet viseli: sörkirály. A sörkirály
688 1, 3| Don Alvira a "Fekete nő" című regényben, és olyan vitéz
689 1 | még mindig a hátán kellett cipelni. ~Sehol a világon nem olyan
690 4 | az elmés karmen kezdett cirkulálni: ~Ezer ökröt küldött Szatmár
691 2 | odaát a faluban élnek, és civakodnak egymással, és akik részt
692 1, 1| igaz, ott van a hiteles classificatió még mai napig is az iskolai
693 4 | mind a három, mint egy-egy cövek, némán, megrögzötten, készek,
694 1, 1| koronkinti felkiáltást, hogy csakis annyiba veszik, mint a "
695 3 | ünnepélyesen búcsúzik el családjától, ha a kukoricásföldjét megnézni
696 3 | fújódik föl, nemhogy a jóízű csalamádét hajhászná (no, de azért
697 3 | fűvel, oldalait kibéleli csalamádéval, lekonyuló hátára odaköt "
698 1 | dalukat a fülemilék a "fekete csalitosban". A szebb hangra figyeltek
699 3 | nap aranyos sugaraiból, a csalogány legszebb dalából veszi a
700 3 | parányi szája összecsucsorítva csámcsogott, s szabadon hagyott kezecskéi
701 3 | Egy velőt hasító sikoltást csap füléhez a szél: a haragos
702 1, 2| a sors nyakukba szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja
703 3 | hajtó fiút pillantott meg a "csapáson", egy talpraesett gondolata
704 1, 3| túlhajtott órainga, a végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerű
705 1, 2| szülte volna a költők szilaj, csapongó képzelete, mely átrepül
706 4 | ökröt küldött Szatmár a császárnak.~De a császár ezért csak
707 2 | előtt a jövőből. Aranyos csat lesz a tüszőjén; selyemből
708 2 | valóját, nemhogy ő maga csatangoljon nyúl után a Brezinán. De
709 4 | köszönhette diadalát. A lövés csattanásának pillanatában két ólomgolyót
710 1, 3| szelencéjéből, s oly nyomatékos csattanással ereszté le annak fedelét,
711 4 | erőltetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -, hanem oda fogtok állni
712 3 | bezzeg belopott valaki egy csecsemőt a kunyhóba. Minthogy a gyerek
713 1, 4| koreszmékkel, mely elsorolt csekély dolgokat ők mindezen gyűjtőnév
714 4 | Jasztrabot nem lehetett elfogni: csel, ármány nem bírta megejteni,
715 2 | Jó, tehát anélkül fogom cselekedni - szólt a herceg hirtelen
716 1, 4| vagy ha elviszi, remegve csempészi vissza másnap. Amin nincs
717 4 | esztendő óta a vármegye csendbiztosa. ~Mégpedig olyan csendbiztos,
718 4 | tót nép közt a mindentudó csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta
719 3 | bércen, minden völgyben üdén csendül, mely széles e világon forró,
720 2 | völgybe. ~A kilenc vezérkos csengettyűje szép összhangba vág ki,
721 2 | mellett, jéggé fagyott minden csepp vér, nem bírt volna megmozdulni,
722 2 | valamit. Bizony, szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott,
723 2 | hogy e gyermekért elvitte cserébe a feleségét, mert a jó Isten
724 2 | gondolkozik, de gondolatait nem cseréli meg senkivel. Mulatságból
725 1, 2| azt suttogja: "Leányzó, cseréljünk: legyen a kezed az enyém,
726 2 | a rímbe megy ki: "Aklot cserélt... becsületért." ~- Hej,
727 3 | hirtelenkedésből a déllel cserélte volna ki magát. ~Ozsonna
728 2 | A tündér Brezina ki van cserélve - egy sokkal szomorúbbal! ~
729 3 | nagy eszméjét a lelketlen cseréptárgyakra is kiterjeszti, s haza kerülvén,
730 1, 2| nyelvét is, s jellemzően csettentett vele. ~- Milyen gondolat! -
731 1, 2| sem történt köztük erre. Csevegtek együtt néhányszor, ennyi
732 2 | madarak szintén vidáman csicseregtek... egyszóval, olyan kellemes
733 4 | a kéjtől, lelkét édesen csiklandozta ez a szőrmentes beszéd. ~-
734 1, 4| költészete van. ~Ha a kapuajtó csikorog vagy valami zörren, talán
735 3 | mozogtak ide-oda a vörös csíkos párnán, melybe erősen be
736 1, 3| Bohuska kérlelő tekintete nem csillapítja, Isten a megmondhatója,
737 3 | mert az élhetetlen krumpli csimbókos szárat tol ki saját vesztére. ~
738 3 | se sírj hát. Csingilingi csín! Szeret téged a Lapaj bátyó,
739 2 | pörkölt, ha juhászkéz is csinál benne valamit. ~- Azt sem
740 3 | hagyta emlékül Istóknak; csináljon vele, amit akar. ~Istók
741 3 | izeg-mozog mellette, mintha ő csinálná. ~Petrus képzeletét gúzsba
742 3 | amit akar. ~Istók dudát csinált belőle. Gyönyörű, művészi
743 1, 3| Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva azon figyelmeztetéssel,
744 3 | levett kalappal boltozatot csinálván föléje, megtömé azt, s lassú
745 3 | nem sír. Te se sírj hát. Csingilingi csín! Szeret téged a Lapaj
746 2 | azt mondta neki: ~- Aztán csínján bánjék a borral: könnyen
747 3 | vigye, mint ő, ki minden csínját-bínját érti szakmájának, melyet
748 1, 1| burnóttal? ~Csakhogy ezt némi csínnal és ízléssel kell tenni.
749 2 | lajtorjához, hogy a hágcsóról csintalanul felkapva, mint valami pelyhet
750 3 | ezen kívül egy fiatalkori csíny emléke, egy állítólag jelenlétében
751 3 | beljebb? ~Komor őszi éj van. A csípős szél hideg esőcsöppeket
752 2 | a levegőből arcára, mik csípték és viszketegséget okoztak...
753 1, 3| fásultság vesz erőt rajta, s csírájában legyűri benne a születendő
754 1, 1| elszunnyad, meg fölébred, mint a csirke, ha hintázzák. ~- Igen,
755 4 | felöltöztetett két közönséges rendőrt csirkefogónak, s lelkükre kötötte, hogy
756 2 | szürke zubbonyban, térdig érő csizmában, úrias vadászszerelvénnyel. ~-
757 3 | kötőtűvel, utánuk kérezkedett. ~Csoda-e, ha nem szereti az embereket?
758 1, 4| Avagy megszűnt volna már csodákat művelni az igazi szerelem?
759 3 | tiszteletesné asszonnyal csodálatosan keletkezett viszonya képezik
760 1, 2| hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának adni kifejezést. ~- Horribile
761 3 | alól kikerült, nem lehet csodálkozni, ha az annyiszor fordult
762 2 | rendelkezhetem. ~Taláry Pál csodálkozó szemeket meresztett Olejra. ~-
763 4 | bejelenteni. ~A főbíró úr nagyon csodálkozott, midőn alig fél óra múlva,
764 3 | tapintatát éppen nem lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy a
765 3 | megolvad, viasszá válik, s csodás tündérérzelmek nyomódnak
766 3 | közvélemény, hogy a dudában van a csodatevő varázserő. A duda egy fekete
767 3 | ez állása. Apja vödörből csöbörbe csöppent, egyszerű juhásszá
768 3 | neki ébren kell lenni. Méla csönd ül a tájon. Az öreg Fátra
769 3 | Apja vödörből csöbörbe csöppent, egyszerű juhásszá lett,
770 3 | mint a lúgzó kád potyogó csöppjei. ~A léptek elé siet. Nagy
771 4 | puskáját, célzott, s mind a két csövet elsütötte. ~A kis emberke,
772 3 | elcsattant volna az első bűbájos csók.~De e pillanatban a pipám
773 3 | akár nem hiszik) meg ne csókolja piros kis orcáját, amitől
774 1, 2| feleségemhez. Még azt a helyet is csókolnám... ~Elérzékenyülten törülgeté
775 1, 2| Micsoda? Te meg sem csókolsz? Hidegen nézel - panaszkodik
776 1, 3| egyszerre sírásra pityeredtek csókra termett, pici piros ajkai.
777 1, 3| kettévágom én az egész gordiuszi csomót valamivel. Hehehe! ~- Atyám! -
778 1, 1| Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán, hézagosan is - aminőnek
779 2 | Emberé volt-e valaha az a csont vagy birkáé? ~Az a nagy,
780 2 | leomlott falak, megfeketedett csontok... ~Emberé volt-e valaha
781 2 | közé, melytől az szaggatott csoportokká riad. ~Érezzék azok is a
782 1, 3| úr bambán nézett szét a csoportozaton, majd szomorúan lehajtá
783 2 | hogy a titulusa akként csorbíttassék. Ha nem nála történnék a
784 1 | kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel,
785 3 | hatalom csak akkor ömlik el a csőszkunyhón, ha egy nagy kerek folt
786 3 | egyszer a szemem elé!" ~A csősztekintély ily csúfos megcsorbítása
787 2 | Azt Anika is hallotta a csősztől, Lapaj Istóktól, hogy azelőtt
788 3 | Tán még a mai napig is csóválná, ha kis vendége újra ríva
789 1, 2| nyilatkozatra Csutkás úr fejet csóvált, aztán tarka zsebkendőjét
790 3 | menjen föl a legmagasabb csúcsára, s onnan szétnézve, hol
791 3 | odaülteté a legmagasabb csúcsra, az erdőn virágot szedett
792 3 | foganatja, s Lapajjal az a csuda történt, hogy komolyan elkezdte
793 3 | roskadoznék, a fehér lepedő csücske a földig ér, de újra fölmagasodik,
794 2 | itt felejtette az asztal csücskén. ~- Visszaadjuk - szólt
795 1, 3| vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy szerelmet
796 1 | figyeltek ők is. ~- Ha igazán csúfok-e? Meghiszem azt, Bohuska.
797 2 | szolgája voltam apjának, ne csúfolja meg ősz fejemet! ~- Vigyázz,
798 3 | ártatlansága ily hamar kiderült. A csúfolódás is, mely annyira bántotta,
799 3 | A csősztekintély ily csúfos megcsorbítása kivételes
800 3 | tulajdonságaikat. ~A ló megrágja, csúfosan elrondítja a káposztát,
801 3 | keresztvízre. Ne űzz hát belőlem csúfot, ne tartóztass föl, add
802 3 | mikor a természet magára csukja az ajtót, úgyhogy Lapaj
803 1, 3| kutyapecér..." Aztán nagyot csuklott kétszer-háromszor, és halkan
804 3 | és a halináról lerázta a csurgó folyadékot, s az utóbbi
805 3 | áldás alatt, mely az égből csurog, vagy átfutó nyúl zörgeti
806 1, 2| a kabátja hátsó zsebébe csúsztatta. ~Vakmerőségét megdöbbentő
807 3 | nem is lehet más ebben a cudar időben, mikor künn lenni
808 2 | gyorsan. - Hiszen nincs cukorból, se nem vicispán. Ismerjük
809 3 | feleségemmel, úgyhogy most dacból erőnek erejével tönkre akarok
810 3 | a drótozás által segíti dacolni a végzettel (egyéb rebellis
811 1, 3| önfejű volt... ~Krisztina dacosan vetette hátra fejét. ~-
812 2 | és kétségbeesés, sötétté, dacossá vált, kiment az ajtóba,
813 2 | ó, kegyelmes herceg - dadogta félénken - ki tudhatta azt! ~-
814 2 | a farkasoknak a gyepre, dajkát fogadott mellé, és fölnevelte.
815 3 | méhdöngicsélés, munkások dala a távolban s elhaló kürtszó
816 3 | sugaraiból, a csalogány legszebb dalából veszi a színeket és zamatot
817 2 | szórakozott, hallgatag. A Brezinák dalai pihennek. Anika nótáit nem
818 2 | is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve viszi fülébe a
819 2 | látott vendég. Ma Anika dalolja. Erdő madarai hallgatják.
820 3 | szívhez szólón tudja ezt a dalt eldudálni! Pedig hát ő még
821 2 | elkezdett énekelni. ~Hátha a daltól kölcsönkért gondolatok elkergetik
822 1 | kacagása hallatára abbahagyták dalukat a fülemilék a "fekete csalitosban".
823 4 | banditája, hahogy nem maga a dánus királyfi kíséretével, ki
824 4 | homlokán. ~Gerge úgy tett egy darabig, mint aki gondolkozik, majd
825 1 | csak az álla hegye; egy kis darabka a mennyországból. ~~
826 2 | rettenetest ütött rá, hogy millió darabra zúzódva pergett szét üvegje. ~
827 1 | ereszkedik; tertium non datur. ~A kosár átkozottul füstölgött.
828 3 | olyan szerszáma még Szent Dávidnak sem! Abban, ha Istók fújja,
829 1, 2| hogy közel járok a helyes definícióhoz, ha a nő rendeltetésének
830 3 | már - hangzott belülről -, dehogynem nyitom. Ejnye no, mi járatban
831 1, 2| a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól szemek ragyogását,
832 3 | mintha hirtelenkedésből a déllel cserélte volna ki magát. ~
833 1, 2| bevezetésben említé, ma délutánra Csemez úr vendégei voltak
834 2 | Ismerjük mi már egymást délutánról. Ha megharagszik, majd kibékül
835 2 | köménymagos levest meg a "demikatot", maga szabja, varrja Olej
836 1, 3| nézhette Miklós tovább. A düh démona erőt vett rajta, végignyargalt
837 4 | sétálni, s mikor egész tűzzel demonstrálgatá a napóleoni hadjáratok szükségét
838 1, 2| sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az egész világ téved,
839 3 | érte? ~- Két párnát, egy derékaljat és - tette hozzá nagy félénken,
840 2 | egyetlenegyszer csak átkarolni a derekamat, mert megőrül, ha nem hagyom. ~-
841 1, 3| megbotlott, gyöngéden megfogta a derekánál. Ó, hogy dobogott a szíve!... ~-
842 4 | évtizeden keresztül ugyancsak derekasan benépesíté Gerge uram. Hivataloskodása
843 1, 3| ereszté el Krisztina karcsú derekát, melynek érintésétől csodálatos,
844 3 | visszanyeré bátorságát, s derékszíjából egy faggyúgyertyadarabot
845 3 | inge, karbunkuluscsat a derékszíján, s kilenc lépésről veszi
846 4 | megvakarta az ajka alatt deresedő fiókszakállt, s nyájasan
847 3 | eltemetve. ~Lapaj lábai dermedten gyökereztek a földbe. Tudja,
848 1, 3| kartonköténykéjét kecses dévajsággal emelte fölfelé úgy, hogy
849 1, 1| orrlyukakhoz, s ezáltal devalválni a mennyei kéjt, mely ezen
850 3 | ne nyúlj útközben! Meg ne dézsmáld a fiatal uraság barackfáját
851 4 | másodpercig sem. Ennek köszönhette diadalát. A lövés csattanásának pillanatában
852 1, 1| mint aminőkkel Luppán lovag dicsekedhetik, mindamellett meg kell említenem,
853 1, 1| jutalmát ebben leli, s ezzel dicsekszik egész az unalomig. Keveset
854 3 | egy fél év múlva megunta dicséretes foglalkozását, mely a halhatatlanság
855 1, 1| egyöntetűséget nyer, s addig-addig dicsérgetik, bámulják közösen egy harmadik
856 2 | nekiesett az ételnek, s váltig dicsérgette: ~- Még ilyet nem ettem. ~-
857 2 | mosolyogva. - Hát kendtek hogyan dicsérik meg a napjukat? ~- Megvolnánk,
858 1, 2| kifejezést. ~- Horribile dictu... Önök ma nagyon szórakozottak!
859 1, 3| hasára, megtapogatni sorban a diónyi ezüst gombokat a mellényen,
860 3 | alkalmazkodik. ~Gyümölcsüket, a diót, mogyorót, kemény héjba
861 1, 3| együgyűek és rafinírozott diplomaták. ~Luppán lovag megütődött
862 2 | Feküdni rossz volt, a nyájat dirigálni, kast kötni is unalmas volt,
863 4 | éppen a nagy tanácsteremben diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú
864 2 | kancsók és pálinkás butykosok díszíték: de a legnagyobb ékessége
865 1, 2| amelyen a Luppánok címere díszlett, két, keresztbe fektetett
866 3 | ezredéves, soha nem változó divatja, ázottan tapadt a kecses
867 1, 4| ujjat húznak a világgal, a divattal, a társadalommal, a tanáraikkal
868 2 | Brezinára. ~A bacsa szíve nagyot dobban, hirtelen felüti lekonyított
869 4 | emelne előtted. ~Nagyot dobbant a Matyej szíve ettől a néhány
870 1, 4| becsukhatja menten, s kulcsát dobhatja akár a kút mélységes fenekére,
871 1, 4| ha a szívem megszakad, dobja el azt a gyűrűt. ~Krisztina
872 2 | olyan nagy súlyú darabot dobnak, mely még akkor meglógázza
873 1, 2| borulva, szíve hangosan dobog, melle gyorsan zihál. Istenem,
874 3 | mélyen belsejében; a szíve dobogása az. ~A föld gondolkozik
875 3 | barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási
876 1, 3| ügyetlenül, és félénken dobogó szívvel várják, mikor fog
877 2 | takarmánnyal telerakott padlásra dobott. ~A szél mohón kapott a
878 2 | botomat, aztán megyünk. Oda dobtam a nyáj közé. ~Még egyszer
879 2 | szívébe mintha éles kést döftek volna, mikor ezeket megpillantotta.
880 2 | tudná mondani valaki, miről döngnek a méhek a brezinai völgyben! ~
881 2 | hatalmas izmait, füstös hangja dörgővé, viharossá vált: ~- Azt
882 1, 1| burnótszelencéjéből, és halkan dörmögi: ~"Csüggnek rajtam..." ~
883 3 | ki ijedten riadt föl a dörömbölésre. ~- Kicsoda kend odakünn?
884 3 | enged semmit. Egy verdung dohány, estefelé egy kancsó törkölypálinka,
885 3 | mihaszna növényt "magyar kir. dohánynak". Aztán jól ízlik így is.
886 4 | Útközben megkínálta a dohányzacskójából, kicsiholt neki, aztán mintha
887 3 | érezvén magát, hogy a falu dolgában járhat. Istók megfejte a
888 4 | ölében sem volt olyan jó dolgod, mint a kezem alatt lesz. ~
889 3 | kész az alku. ~A kívánt dolgok hamar elő voltak teremtve.
890 1, 1| Bizonyára egyike a legszebb dolgoknak ez árnyékvilágon a házasság.
891 3 | nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon Isten jó napot és
892 1, 4| Atyám hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem valamit.
893 1, 3| festett pitvarba, honnan dolgozószobájába lehetett nyitni. ~Ez aztán
894 1, 1| tulajdonaival, de ebben az egyetlen dologban nagyon sajátságos, nagyon
895 2 | kútba dobta. ~Most már a dologhoz látott, bár már sötétedni
896 1, 2| kapcsolatba. Mert minden dolognak szeretet a lelke... ó, mennyire
897 2 | foltot a helyén. Halomra dőlt gerendák, leomlott falak,
898 3 | sebes futásnak eredt, föl a dombnak, mely alatt a víz foly,
899 1, 3| álmodom, aki szép legyen, mint Don Alvira a "Fekete nő" című
900 2 | némaság, melyet csak a méhek dongása rezegtet meg titokzatos,
901 3 | mely most már csak hitvány doromb az ő szemében, mióta Lapajt
902 3 | kezéből etette, üde fűvel, drága sóval kedvezett neki, úgyhogy
903 3 | játszótársát, Lapajt, ezerrétű drótkarikával a karján, széles, rézcsatos
904 3 | borulva a hazájából jött drótosnak, kinek bocskorán tán még
905 3 | gyengébbek pártjára áll, s a drótozás által segíti dacolni a végzettel (
906 3 | student" fia. Tán van valami drótozni valója? ~Valahányszor a
907 3 | éjjel-nappal mindig készen nála a dudáért. ~Hősünk semmit sem tudott
908 3 | teljes lehetetlenség ugyan a dudához jutni, mert pénzért nem
909 3 | kidobott pénz volna a kend dudájáért. ~Istók arcán iszonyú levertség
910 3 | alkalma lett volna rá, mert ő dudál minden valamirevaló lakodalomban
911 3 | Hol, kitől nyerte hát a dudálás hatalmát? A juhászbojtár,
912 3 | mulattatták egymást! Vagy ő dudált, s az ünnepélyes csend,
913 3 | bökve az asztalon fekvő dudán - eladom. ~- Mit ad el kend? ~
914 2 | nézi azt Anika most, amit dudának tartott eddig? Valami szomorú
915 3 | kezével mutatott ismét a dudára: ~- Ezt itt! - szólt tompa,
916 3 | vidékbeli, ki megalkudni jő a dudáshoz, lakodalom lévén esendőben
917 3 | egy másik világraszóló dudást meg a nyitrai gróf lát el
918 3 | hozott piktorral festette le dudástól, bocskorostól, képét odaakasztották
919 3 | Istók könnyezett, mikor a dudától el kellett válnia örökre.
920 2 | csak egy ólomfigura volt az dudával a vállán... ~- Nem is duda
921 3 | lógázni jobbra-balra, s dúdolt neki valamit, hogy elaltassa.
922 3 | zseb fölött alig látszó dudorodás ma is egy mélységes titok;
923 1, 3| nézhette Miklós tovább. A düh démona erőt vett rajta,
924 4 | földi élet sarát. ~A császár dühös lett, rendőrfőnököt, vizsgálóbírót
925 2 | Nem parancsoltam? - ordítá dühösen. ~- Akár parancsolta, akár
926 3 | brezinai nagy erdőn van egy düledező malom, attól balra nyílik
927 2 | szólt semmit, csak a szemei dülledtek ki, és arca sápadt el még
928 4 | Ez már hiba, nagy hiba - dünnyögé Matyej, s borsónyi izzadságcseppek
929 2 | Bátor fickó lehet - dünnyögi Olej Tamás -, hogy mer jönni
930 1, 2| nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában: ~"Ecce! mulier
931 3 | sohasem látott ilyet. ~- Hm! - dünnyögte, és fejét csóválta. - Ezer
932 1, 3| vágásokat intézvén a levegőben, dünnyögve távozott. ~Miklós gondolkozva
933 3 | ébredező szív; a fűszálak dugdosva integettek egymásnak jobbra-balra
934 3 | ilyenkor a halinája zsebébe dughatná a csősz: a füle veszi át
935 3 | hevenyészett sípnak a szájába dugva, olyat sivít utána, az öreg
936 3 | hatással uralkodik egy-egy dűlő fölött, méltó tisztelettel
937 2 | vágott (illett neki), mire durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit
938 2 | eresztette be, helyette Olej durva hangja felelt: ~- Be van
939 1, 3| Öntudatlanul s bizonyos durvasággal ragadá meg a leány karját,
940 1, 3| beszélő kék szemei voltak, dús szőke haja, délceg termete
941 1 | mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja magát. Ha tehát
942 2 | hogy őt neveti, egyszerre duzzogó, haragos arcot vágott (illett
943 2 | csengője mikor összevág ebbe a rímbe megy ki: "Aklot
944 1 | leánykája például kiáll ebéd után a zöldre festett kapuajtóba,
945 3 | rezgésbe jött, mint az ébredező szív; a fűszálak dugdosva
946 1, 2| elereszté őt, mintha álomból ébredt volna, s arca sajátságos
947 1, 2| ne dünnyögje magában: ~"Ecce! mulier formosa..." ~Midőn
948 3 | álomkerülte fekhelyén, majd édelegve, majd kínosan, amint kis
949 3 | Istók elfújta mélabúsan, édes-fájón a hegyek legszomorúbb nótáját,
950 1, 4| fejét rázta. ~- Ösmerem édesapját, Krisztina, őhozzá hiába
951 1, 3| volna talán azt is, hogy édesebbel?... ~Miklós nyugtalanul
952 3 | a kérdést, és aztán egy édeset hunyorít velök. A tavasz
953 3 | is megállt hallgatni az égen, a gyönyörtől megittasodva,
954 3 | apja idejében keletkezett: egérrágás. A zsírpecsét a bal oldalon,
955 2 | a legnagyobb ékessége az egésznek a párologó tál volt az asztalon,
956 1, 3| szeretném, ha a fülébe jutna, egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony,
957 2 | húz a butykosából, kedves egészségére kívánja, minden élő ember
958 2 | egyenesen a szívnek, amik úgy égetik, úgy megdobogtatják azt,
959 1, 3| ereszteni az ifjú felé, ki az égető sugarak bűvös befolyása
960 4 | derék legénynek ott kint égni el a napon, ahol senki se
961 1, 3| ajkaiba harapott, és az égre emelte kezeit, mintha panaszkodnék
962 1, 1| vajon mivel lehetne pótlandó egyébbel, mint burnóttal? ~Csakhogy
963 3 | hogy megveszed. Nincs semmi egyebem, nagyon olcsón odaadnám. ~-
964 3 | minélfogva nem tehetett egyebet, mint hogy karjára vette,
965 2 | költötte fel Anikát, mint egyébkor szokta, reggeli végett:
966 4 | Európában, úgyhogy minden egyébről elfeledkezni látszék, ami
967 4 | hogy ördög vagy! Gyere hát, egyél meg. Megadom magam. ~S Gerge
968 1, 3| való. Próbált, tapasztalt egyéniségnek mondhatom magam, s nem valami
969 3 | egymástól különböztetni, mintha egyenként lenne ismerős mindenikkel. ~
970 4 | egy fél esztendő alatt. Egyenkint fogták el főembereit, kiket
971 4 | fog kitérni a becsületes egyenlő tusa elől, hanem bevárja
972 4 | és elsütötték, elindult egyes-egyedül Jasztrab borzalmas birodalmába,
973 3 | ment, mintha felelgetne rá, egyet-egyet mekegett közbe, míg ő maga
974 1, 1| vannak, kölcsönös tisztelet, egyetértés uralkodik köztük, természetük,
975 2 | hogy engedjem egyszer, egyetlenegyszer csak átkarolni a derekamat,
976 1, 1| Harmincéves tanári pályájának egyhangúsága és sajátságos természete
977 2 | kedvencein, miket egytől egyig színről színre ismer. Még
978 4 | bőre. ~Kitűnt tehát, hogy egyik-másik állat nem volt több 50 fontosnál,
979 1, 2| jégkebelébe temetett kancsók egyikéből sört öntött előbb a papának,
980 1, 2| e nemes mulatság majd az egyiknél, majd a másiknál. Ma az "
981 4 | Mi a neved? - kérdé az egyiktől. - Ki vagy? ~Semmi felelet.
982 3 | hősünk, s visszaesve szokott egykedvűségébe, ledőlt a kunyhó előrészébe
983 4 | híres rabló szabadon van, ha egymaga is, addig nincs helyreállítva
984 2 | gyermek és a bárány, nem tudva egymásról semmit. Reggel, mikor felébredtek,
985 1, 1| gondolkozásmódjuk bizonyos egyöntetűséget nyer, s addig-addig dicsérgetik,
986 3 | kell szólanunk, mert az egyszersmind családi genealógia volt.
987 2 | végig kedvencein, miket egytől egyig színről színre ismer.
988 1, 3| mosolyogni. Egy időben naiv együgyűek és rafinírozott diplomaták. ~
989 1, 1| szíveikben a "vének nyara", s egyugyanazon virág fogamzott meg a száraz
990 1, 4| csak annyit eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem, olyan
991 2 | mosolygott. ~- Bárcsak mindennap ehetném. ~A bacsának erre azt illett
992 2 | Itt ez a pénz, ihatsz és ehetsz útközben. ~Matyi fejét csóválta.
993 2 | reggeli végett: úgy mentek el éhgyomorral. ~Szép nyári reggel volt.
994 3 | bokor mellett: szemei még az éjben is villognak, mint két szentjánosbogár,
995 3 | teje és meleg ágya. ~Egész éjfélig arról ábrándozott álomkerülte
996 3 | úrék kakasa a legpontosabb, éjfélkor kukorékol, mint a parancsolat;
997 3 | faluban, siet elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje, s azt
998 3 | én várjam, míg fölébred? Ejha, fiam, de nagyra vagy vele!
999 1, 3| sürgős hírt küld hátra az éjhez: "Ne jöjj el, maradj el...
1000 3 | belülről -, dehogynem nyitom. Ejnye no, mi járatban van kend
1001 3 | volt ilyen esete: sötét éjszakában deli, sugár leány hozzásimul,
1002 3 | megérjük, mécset akasztanak éjszakának idején is a nyakukba, hogy
1003 2 | mint mindig tenni szokta éjszakára, de amit sohasem tett meg
1004 1, 2| mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket, és ami szépet
|