50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
1005 1 | esteledett, nálatok tölthettem az éjt - de most... most, tudod,
1006 3 | gyermeksírásban. ~Lapaj ijedten ejté ki kezéből a halinát és
1007 1, 4| szava, véletlenül egyszerre ejtenek ki valami azonos szót, két
1008 1, 2| vonatkozólag már korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr
1009 1, 2| engem? ~Bohuska a legyezőjét ejtette el e váratlan szavakra,
1010 1, 2| hogy elhamarkodott szavakat ejtettél ki... mert a nő rendeltetése
1011 2 | díszíték: de a legnagyobb ékessége az egésznek a párologó tál
1012 2 | rajzolódott le a bűbájos ékesszólás. Elhallgatná ezer esztendeig. ~-
1013 4 | aztán? ~- Vagy magam viszlek ekkor a regementhez, vagy pedig
1014 3 | toronyóra, leolvashatja. Az eklézsia után a közönséges hívekéi
1015 3 | e szegény, félreeső tót eklézsiába temette), hogy kénytelen
1016 3 | Lapaj is kiszorul öléből, az eklézsiának messze a "lazok"-ban fekvő
1017 3 | fagyna meg a nyakamon! ~Eközben virradni kezdett, s a gyermeket
1018 1, 4| részébe hajtotta szenvedélye? él-e, hal-e? ~Végre aztán egy
1019 1, 3| nyilatkozatára, és ezen elaborátum semmi változást sem szenved
1020 3 | uraság háramlik rá a duda eladásából. ~Egyszóval, az adásvételből
1021 3 | megszerezze. Hanem hát ez nem volt eladó, dacára annak, hogy Petrus -
1022 3 | az asztalon fekvő dudán - eladom. ~- Mit ad el kend? ~Lapaj
1023 1, 1| két helyen történik némi elágozás, arca: "tojásdad", különös
1024 1, 4| s úgy érzé, hogy hangja eláll, s életereje rohamosan fogy,
1025 1, 1| mire oda visszatérne addig elálmosodik, feje bágyadtan lekonyul
1026 1, 1| Csüggnek rajtam"... és elalszik. ~Már Luppán lovag egészen
1027 3 | dúdolt neki valamit, hogy elaltassa. A szél kacagva süvített
1028 2 | föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál, szép tündérem, kis báránykám... ~
1029 3 | melynek külseje nyomban elárulja, hogy ha kisebb is valamivel,
1030 3 | Mátyás nyájába, mivel ő elátkozott, birkává vált tündér-királyleány,
1031 3 | kéjesebbet, altatóbbat, elbájolóbbat szív nem érezhet, fül nem
1032 4 | vacsorára, szögrül-végrül elbeszéled. ~- Hát aztán? - sürgeti
1033 3 | tiszteletes úr az epizód elbeszélésébe bocsátkozik, ami igen gyakran
1034 4 | Gerge jól tudta Matyej elbeszéléséből, hogy itt tartózkodik leginkább
1035 1, 1| lelkiismerettel térhetünk át elbeszélésünk második fejezetéhez mely,
1036 1, 1| hogy minden asszony fejét elbolondítsa. ~Érdemes kollegája nézetét
1037 2 | ezt a hangot utánozni? ~És elboruló tekintettel hordozza körül
1038 1, 1| A leány emiatt annyira elbúsult, hogy mérget vett be, s
1039 3 | orcáink kigyúltak,~S már-már elcsattant volna az első bűbájos csók.~
1040 2 | kikiabálta magát, egyszerre elcsendesült, sápadt arcáról eltűnt a
1041 1, 1| házasság. Isten ments, hogy ezt eldisputáljam az utánam következő nemzedéktől;
1042 1, 4| hogy "tempus", és aztán eldobná az utcán, talán napokig
1043 3 | akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul, fölneveli. ~
1044 1, 4| Krisztina ahelyett, hogy eldobta volna, odaemelte ajkaihoz,
1045 3 | szólón tudja ezt a dalt eldudálni! Pedig hát ő még ezt sem
1046 3 | dobta, s hozzálátott az elébb vázolt átöltözéshez, mely
1047 3 | és szájából a pipáját. Az elébbinek nem lett természetesen semmi
1048 2 | a pörkölt szóra, ünnepi eledele ez neki. ~- Eredj, Matyi
1049 2 | ot, a juhászok címeres eledelét, hogy éppen akkorra forrjon
1050 1, 4| Krisztina majd tűnő, majd éledő reménnyel várt egyik napról
1051 3 | jó, mindennel meg vannak elégedve. Csendes, türelmes nép. ~
1052 1, 1| megtagadni tőlük, azok pedig eleget kérik, faggatják, de mi
1053 1, 2| epedést, vágyat, reményt és elégültséget, hát hiszen volt is okuk
1054 1, 1| testben, aztán soha a világ eleje óta nem merült föl köztük
1055 2 | mely nem tartozik a világ elejétől az ő nyájához, nem megy
1056 2 | paprikás pörkölt mosolygott eléjök. ~- Tessék hozzálátni, mintha
1057 4 | ötszáz mázsa húsa lett az élelmezési konzorcium kezei közt, s
1058 1, 2| a kártyákat, megkeverve, elemeltette Luppán lovaggal, s aztán
1059 1, 2| gondolom - sőt tüzetesebben elemezve, állítani merem, hogy közel
1060 1, 3| sem volna... ~Luppán lovag élénken kiáltott közbe: ~- Ábránd!
1061 1, 2| mely folytonosan ébren és élénkségben tartá őket a lankasztó melegben.
1062 2 | hogy odaszaladhasson, s elérhesse az ismerős öreg birka, ki
1063 1, 3| bányatanácsos is lehet belőle. Elérheti; elég tehetsége van hozzá,
1064 3 | duda fortélyát, hogy Lapajt elérje. ~Hanem erre bizony nem
1065 1, 2| négyszemközt: "No, te ugyan elérted, ami után vágyakozol: aranyat
1066 1, 1| hozzák szívét, mikor beszéli, elérzékenyítik, könnyeket facsarnak szemeiből,
1067 1, 3| fogok egy másikat is. ~Az elérzékenyülés, mint ilyenkor mindig, egy
1068 3 | lenne a halottnak földi eleségre? ~Annak untig elég útravaló
1069 3 | kétségtelen, hogy a csősz, az élesszemű Istók, bent pihen, s a hasadékokon
1070 3 | bántotta, most már elveszté élét, megszűnt sértő lenni, bár
1071 2 | csak ő is majd kifeslik az életből, csendes, mozdulatlan halott
1072 1, 2| aranyat kerestél teljes életedben, s íme, meg is van a nagy
1073 1, 4| érzé, hogy hangja eláll, s életereje rohamosan fogy, mint a lehelet
1074 1, 3| hogy segítsen elviselni az életet, hogy... ~Omló könnyzápor
1075 1, 4| bűntényért, a többi kész életét feláldozni kiszabadításáért:
1076 1, 3| tehetsége van hozzá, aztán az élethez is tudja magát alkalmazni.
1077 1, 1| Podzemcsok, Trencsén megye. ~Életkora: negyvennyolc éves. ~Arca:
1078 3 | folytatta tovább is régi életmódját, néha napokig sem beszélve
1079 3 | olvasztott vaj az itala (aminő életmódot pedig a tót fantázia is
1080 1, 3| lélekjelenlétéhez és szokott elevenségével mondja: ~- De most már,
1081 1, 4| mint mondá, és kis szíve elfacsarodott - ...elment, elment! - kiáltá
1082 4 | úgyhogy minden egyébről elfeledkezni látszék, ami még a világon
1083 3 | Lapaj láttára egyszerre elfelejtett nótát, dudát, mindent, fölkapta
1084 4 | ezredtől, hogy a kapitány úrnak elfelejtették bejelenteni. ~A főbíró úr
1085 2 | lebeg, s mégis mindennap elfelejti a kinézését. De furcsa is
1086 1, 3| fölfelé úgy, hogy az egész elfödje Luppán úr elől arcát s azon
1087 4 | nyílása, sziklák repedése elfödte Jasztrabot üldözői elől. ~
1088 1, 3| kezét, melyet a leányka elfogadni vonakodott, forró homlokára
1089 4 | ki a "laz"-okba Jasztrab elfogatására, s azok üres kézzel tértek
1090 4 | mindannyiszor, ha egy-egy elfogatási kísérlet nem sikerült, mert
1091 4 | holmi kapcabetyárnak, aki ha elfognak jó, ha el nem fognak, akkor
1092 4 | Jasztrabot nem lehetett elfogni: csel, ármány nem bírta
1093 2 | bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal töltött az
1094 2 | figyelt, hogy a lélegzetét is elfojtá. ~- Beeresztenek. Oda fogsz
1095 1, 3| fogaival ajkaiba harapott, hogy elfojthassa könnyeit. ~- Hogy kit szeretek?
1096 1, 4| könnycseppek gyűltek, hirtelen elfordítá arcát, és egy merész, ügyes
1097 2 | lehetett kapaszkodnod. ~Olej elfordította a fejét. ~- Minek mondta
1098 3 | legyen az enyém. ~S azzal elfordult az ámuló asszonytól, és
1099 1, 3| kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott. Helyeslem, szép Krisztinám!
1100 2 | visszadől félkönyökére, és elgondolkozik, különös gondolatok azok! ~
1101 3 | is ki. ~Hanem könnyű azt elgondolni, amit kikaparni igen nehéz.
1102 1, 4| Luppán. ~Lehajtja fejét, és elgyengült szemeiből a könnyeket törülgeti. ~-
1103 1, 3| kimérten -, de nem fogom elhagyni sem. A szerelem halhatatlan!
1104 2 | Olej a falnak tántorodék. Elhagyta ereje. Kiáltani akart még
1105 1, 4| Selmecen. Elment nyomtalanul, elhagyva szüleit, nővérét. Egy álló
1106 2 | le a bűbájos ékesszólás. Elhallgatná ezer esztendeig. ~- Csitt,
1107 3 | munkások dala a távolban s elhaló kürtszó még távolabb, összefoly
1108 1, 1| kis Laciról és a később elhalt gyermekről, Eszterkéről,
1109 1, 2| Csemez Stevo barátom, hogy elhamarkodott szavakat ejtettél ki...
1110 3 | nyöszörgés, s Lapajból kínos elhatározást facsart ki. ~Fölkapta a
1111 3 | ballagott be kunyhójába. ~Az elhatározó szó ki volt mondva. Apa
1112 3 | könnyen boldogul, mert az élhetetlen krumpli csimbókos szárat
1113 2 | Anikának mégis olyan nehéz volt elhinni, hogy a vén Záhony lenne
1114 2 | félébrenlét. ~- Már most elhiszed, ugye, hogy én vagyok a
1115 2 | szobába érve ágyba feküdt, elhitette magával, hogy kólikában
1116 1, 2| haragszol, hogy a Miklóst elhoztam? ~Krisztina fejét rázta
1117 2 | meghozza gyümölcsét meg elhullatja, a fű megnő, és újra kiszárad,
1118 3 | tudott az alkuról, mert Éliásban volt annyi előrelátás, hogy
1119 3 | tündér lett, mely az öreg Éliást is kevés híja, hogy táncra
1120 1, 1| vegyüléke; minden okos ember eligazodhatik rajta látatlanban is. ~Csutkás
1121 1, 3| húzódtak, széles tenyerét pedig elindítá a hasára, megtapogatni sorban
1122 4 | akik fogták és elsütötték, elindult egyes-egyedül Jasztrab borzalmas
1123 4 | Látod, most még először elítélnek, azután lecsuknak vagy tíz
1124 3 | gyapjas állatot, órákig eljátszott vele, kezéből etette, üde
1125 2 | csak vendég! ~- Nemhogy eljön, hanem el sem megy ma. Jó
1126 1, 2| kedvesem. Ő nem mert volna eljönni; én bátorítottam föl. De
1127 2 | Hátha mégis a herceg. Hátha eljött Bécsből. Azt Anika is hallotta
1128 2 | Köszönöm meghívásodat, eljövök. ~A bacsa ajkaiba harapott.
1129 3 | e pályán messze világba elkalandozott, de egy fél év múlva megunta
1130 1, 2| neveltem, hogy valami gézengúz elkaparja; itt találja készre, mint
1131 3 | csak feleannyira, mint az elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró,
1132 2 | daltól kölcsönkért gondolatok elkergetik az ő fekete gondolatait? ~
1133 3 | Lapajt hallotta. ~És nagy elkeseredésében fűt, fát kikérdezett: hol
1134 4 | folyton közeledőre, aztán nagy elkeseredve földhöz vágván széles tót
1135 3 | legéhesebb a faluban, siet elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje,
1136 2 | erdőnek, patak a pataknak elkiáltotta azon módon, míg most nagy
1137 3 | Lapajnak semmi panasza ellene, élvezettel szívja, s szemei
1138 2 | ütötte a kegyelmes urat. Ellenkezett vele, megcsúfolta, kinevette.
1139 1, 2| hiányzott, hogy Krisztinát ellensúlyozza. ~Ennyi s nem több volt
1140 1, 1| ellenkezőt, nem mondanak neki ellent, mert ő maga szentül hiszi,
1141 2 | Nem is duda volt - ellenveté Anika -, hanem... ~- Hanem? -
1142 2 | valamikor! - kemény hideg éjjel ellett és idő előtt. Mikor a bacsa
1143 3 | szegényke! ~És a vad ember ellökte az asszonyt, s gyöngéd tekintetet
1144 1, 4| tempus", az "res nullius": ha ellopja valaki, jól járt vele, azt
1145 3 | mert pénzért nem adja, ellopni pedig nem lehet, minthogy
1146 1, 1| hiszi, és hiszi anélkül hogy elmeháborodott lenne. Nem, nem, a "bányagróf"-
1147 1, 3| kérdezősködött, s miért lett elmélázó és szomorú... ~Isteni homály
1148 3 | lesznek a falujokban. Ez elmélet szerint csakugyan örökkévaló
1149 1, 1| mennyivel tágabb mezőt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú szellemi világa. ~
1150 1, 1| Keveset beszél, csendesen, elmélyedve ül esténként két barátja
1151 1, 4| gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen az. ~Miklós
1152 4 | szemem elől. Magamnak kell elmennem. ~S ezzel nyakába kanyarítva
1153 1, 1| alatt. Még olyan dolgokat is elmond, aminők sohasem történtek
1154 1, 1| ugyan akadály a legenda elmondására, mert Csutkás úr igen gyakran
1155 4 | Jasztrabot üldözői elől. ~Elmondhatnám, milyen megfeszített és
1156 1, 1| érdemes férfiú, mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics
1157 2 | azok, akik odaát a faluban élnek, és civakodnak egymással,
1158 2 | báránynak a mekegésétől nyomban elnémul az igazságszolgáltatás. ~
1159 3 | parányi teremtés csakugyan elnémult rövid időre, s ujjacskáival
1160 1, 1| világát. Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán,
1161 3 | emberrel, akit a "hegyek elnyelnek" (ezt a kifejezést használja
1162 2 | egészségére kívánja, minden élő ember megsüvegeli s megirigyli:
1163 3 | sem veszi zokon. ~Az alább előadandó körülmények következtében
1164 3 | Erre (a tiszteletes úr előadása szerint) hősünk mégis megfordult,
1165 1, 1| betanultakon kívül bárminemű előadást. ~Csak a bor képes feloldani
1166 4 | A három marconaképű fiú előállott. ~- Mi a neved? - kérdé
1167 4 | három pandúrt! ~Nyomban előállt mind a három. ~- Ti pedig,
1168 3 | fiúra, unokára fényt vet az előd ez állása. Apja vödörből
1169 1, 1| visszatekintve sem megróni elődeink közt akár Luppán Demeter
1170 1, 1| morzsányi sem. Híven adják át az elődök az utódok emlékezetének,
1171 2 | utánamentek mindenüvé, elöl ügettek minden foglalkozásában. ~
1172 1, 3| ifjút, egyet szippantott elöljáró beszéd gyanánt a szelencéjéből,
1173 3 | ünnepélyes némaságát látta elömölve, tekintetbe véve az idő
1174 3 | tekintetbe véve az idő előhaladottságát és a szakadó záport is,
1175 1, 2| Csutkás úr mélyen elpirult. Az előhúzott zsebkendőn hirtelen bogot
1176 1, 3| amit vele Krisztina arcán előidézett, minélfogva önkénytelenül
1177 1 | sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára
1178 1, 3| bólintott. Miklós azonban előlépett, s büszkén fölemelve szép
1179 4 | belát a szívekbe, s ott elolvassa a láthatatlan betűket, melyekkel
1180 1, 3| fogva megérdemlem, hogy előnyöm is legyen. Az öreg Csemez
1181 3 | Petrus szavát állja, adjon előpénzt, s hogy üzenni lehessen
1182 3 | mert Éliásban volt annyi előrelátás, hogy azt nem kötötte a
1183 1 | alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg
1184 3 | egykedvűségébe, ledőlt a kunyhó előrészébe kissé pihenni: de bizony
1185 1, 3| elsötétült, közelgő vihar előszele rezegtette meg az akácfaleveleket,
1186 4 | hirtelen, s midőn a füst eloszlott, s a rabló odatekintett,
1187 2 | a félszavak is elvesztek előtörő zokogásába. A brezinai bacsa
1188 3 | valamit, a kecske, mely előttük ment, mintha felelgetne
1189 2 | András napján ólomöntelékben elővarázsolt jövendőbeli vállain... ~
1190 1, 2| Ugyan mi? ~Csutkás úr mélyen elpirult. Az előhúzott zsebkendőn
1191 2 | egészen... mondja Matyi elpirultan -... csak egy ólomfigura
1192 1, 4| ez talán illetlen is, és elpirulva rebegé: ~- Ó, tegye hát
1193 4 | bacsa bográcsában, a bőrüket elraktátok a szurdoki molnár padlására,
1194 1, 3| szeretetreméltó pajkossággal elrántsa. ~- Nem, nem, nem - sikított
1195 3 | oldalához, vagy ha tán mindenki elrettentésére a vörös szegélyű "halina"
1196 2 | mindig... mindig... ~A hintó elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak.
1197 3 | A ló megrágja, csúfosan elrondítja a káposztát, ha beleszabadul;
1198 1, 2| fiú, és... ~Krisztina újra elsápad, megrezzen, kezeit bágyadtan
1199 3 | gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon
1200 3 | emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben
1201 1, 3| hogy csak tréfál! ~A nap elsötétült, közelgő vihar előszele
1202 1, 4| jobbágyok, a "fuchsok", az elsőévesek, kik az öregebbekhez szolgákul
1203 1, 3| feléjök. ~Luppán lovag úr ért elsőként az ifjakhoz. Mézesmázos
1204 4 | néhány virtus-cselekedetének elsorolásáról. ~Számos bravúr-vallatása
1205 1, 4| és a koreszmékkel, mely elsorolt csekély dolgokat ők mindezen
1206 4 | célzott, s mind a két csövet elsütötte. ~A kis emberke, a híres
1207 4 | Gergéknek, akik fogták és elsütötték, elindult egyes-egyedül
1208 2 | jön, és az erdő fái közt elsuhan. A bokrok megrezzennek tőle,
1209 2 | mélységes pokol: jaj, mindjárt elszédül. ~- Bátor fickó lehet -
1210 3 | midőn az országban örökösen elszéledt hlinai tótok mind együtt
1211 2 | mozdulatlan halott lesz, szépen elszólítják innen a temetőbe, és sohasem
1212 4 | árnyéka. ~Szlimák nagyon elszomorodott, szórakozottan tologatva
1213 2 | parasztlegénynek is. ~Egészen elszomorodva futott föl a létrán, az
1214 2 | vissza nem tér többé. Szíve elszorult. Némán, fedetlen fővel kísérte
1215 3 | a maga birkáját, legyen elszórva bármely óriási idegen nyájban,
1216 1, 1| fejével, míg minden percben elszunnyad, meg fölébred, mint a csirke,
1217 1, 3| le egy fatörzs mellé, és eltakarta sápadt arcát. ~- Ön nagy
1218 3 | kint élt a természetben, s eltanulta titkát, összeszokott annak
1219 1, 3| ereszté el, hanem míg hevesen eltaszította egyik kezével, oly erősen
1220 3 | kialudt,~S kénytelen voltam eltávozni, hogy azt megtömjem ~És
1221 2 | érdemelte a tisztességes eltemettetést háromszori harangszóval,
1222 3 | mely annak fog jutni, aki eltemetteti), minélfogva, ha Petrus
1223 1, 1| úr is, de azon lényeges eltéréssel, hogy a szelence alátartása
1224 4 | odatekintett, hol Gergének holtan elterülve kellett volna feküdnie,
1225 1, 4| ön végre is enyém lesz, éltet és boldoggá tesz. Válaszát
1226 3 | hogy belsejéből nem fakad éltető meleg erő, mely tápot adjon
1227 4 | hogy ez nem hiába jön ide. ~Eltűnhetett volna ugyan előle igen könnyen,
1228 2 | mesebeli tündérnek! ~Órákig eltűnődik ezen - míg lassan aláereszkedik
1229 2 | elcsendesült, sápadt arcáról eltűnt a bánat és kétségbeesés,
1230 4 | esztendőre. Tíz év múlva, ha élünk, majd beszélünk erről, csakhogy
1231 4 | valamelyik. ~A főszolgabíró elunta a bajlódást három napon
1232 2 | a herceg ma déltájban elutazott Bécsbe; oda csak nem mehettem
1233 3 | kivetkőztesse; körte, alma elvadul, s ízétől Szibériára gondol,
1234 1, 3| azonban úgy áll, hogy nekem elveim vannak; én nem adom a leányt,
1235 1, 1| Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekből indulva ki, jutalmát ebben
1236 4 | búza, a zsidó nem akarta elvenni, csak a fuvardíjba. De még
1237 3 | annyira bántotta, most már elveszté élét, megszűnt sértő lenni,
1238 1, 1| fölöslegesnek néhány szót elvesztegetni az érdemes férfiak bővebb
1239 2 | még ezek a félszavak is elvesztek előtörő zokogásába. A brezinai
1240 1, 1| nézetkülönbség, kivévén a burnót élvezetében. ~Ezen az egyetlen téren
1241 3 | Lapajnak semmi panasza ellene, élvezettel szívja, s szemei andalogva
1242 1, 3| tapasztalt ember vagyok, élveztem a házasélet gyönyöreit,
1243 1, 4| még a tolvaj sem meri elvinni, vagy ha elviszi, remegve
1244 2 | könnyebbséget találta fel kínjai elviselésében, hogy elkezdett énekelni. ~
1245 1, 3| szerelmével, hogy segítsen elviselni az életet, hogy... ~Omló
1246 3 | potentát, hogy még abból is elvisz egy darabot, ha tavaszi
1247 1, 4| sem meri elvinni, vagy ha elviszi, remegve csempészi vissza
1248 3 | darab jutott nekik: a többit elzárják előlük komor, hó borította
1249 2 | mert minden érzékét fogva, elzsibbasztva tartja valamely igézetes
1250 3 | eleven anyakecskét. ~Éliás az emberbaráti jóakarat gúnyájában (rosszul
1251 4 | volt, hogy a csendbiztos embere úgy tett, mintha a rablókkal
1252 2 | megfeketedett csontok... ~Emberé volt-e valaha az a csont
1253 3 | Csoda-e, ha nem szereti az embereket? Méltán gyanakodó, bizalmatlan
1254 3 | tartozott közéjük, mint az emberekhez. Tömérdek birka volt a keze
1255 2 | maradna ezenkívül a többi embereknek, kik még a világon vannak! ~
1256 1, 1| is csoda ez, kérem, olyan embereknél, kik szakadatlanul együtt
1257 4 | ősi szokáson: nem saját emberét küldte közéjük, hanem az
1258 2 | boglya száraz nád volt, azt emberfölötti gyorsasággal hordta szét,
1259 1 | közül négy vált be "császár emberinek". (Szinte szégyenlem megírni.) ~
1260 1, 1| véleménykülönbségen kívül csak a mély emberismerő találhat még némi elütő
1261 4 | csövet elsütötte. ~A kis emberke, a híres csendbiztos, rendületlenül
1262 3 | tizenhárom évvel a nagy emberkolera után változatosságból a
1263 3 | hisz oly kevés történik egy emberrel, akit a "hegyek elnyelnek" (
1264 4 | küldte közéjük, hanem az ő emberüket fogadta magához. Ez pedig
1265 3 | lenni korpánál: káposztájuk emeleteket épít ki magából, ahelyett,
1266 2 | valami pelyhet a földre emelje, amitől Anika nem érez,
1267 2 | szakadatlanul. ~Csak akkor emelkedék föl ismét, midőn a nyáj
1268 1, 3| Egy-egy hörgő sóhajtás emelkedett föl koronkint melléből,
1269 4 | még a király is kalapot emelne előtted. ~Nagyot dobbant
1270 4 | klepszidra-óráját a zsebéből. Hadd emlegesse meg Bécset holtig. ~De bizony,
1271 1, 1| folyt le alkalmasint sokat emlegetett családi élete, ez alatt
1272 1, 1| annyi fényes és szomorú emlék, mint aminőkkel Luppán lovag
1273 1, 1| a megtestesült nyíltság. Emlékeit nem tartja zár alatt. Még
1274 2 | a lezajlott harcok tépő emlékét és reményeit? A levegő hozta.
1275 1, 1| utódok emlékezetének, s az emlékezet gonddal virraszt fölötte,
1276 1, 1| adják át az elődök az utódok emlékezetének, s az emlékezet gonddal
1277 3 | hatása a földi életben. Nem emlékezett, hogy szíve (ha van) valaha
1278 1, 2| fél éve, azóta vissza sem emlékezik már arra Csutkás úr, tán
1279 3 | levő repedés nagyapjára emlékezteté Lapajt, mert ő viselte azt
1280 2 | eszébe felesége, s meg ne emlékezzék a mulandóságról, mikor egyszer
1281 3 | anyjára s nagyanyjára is emlékszik. Mesének tartanám, ha annyiszor
1282 2 | vagy megszokásból? Arra emlékszik-e vissza, hogy együtt aludtak
1283 3 | többiben, s bőrét itt hagyta emlékül Istóknak; csináljon vele,
1284 1, 2| Krisztina már a bevezetésben említé, ma délutánra Csemez úr
1285 1, 1| dicsekedhetik, mindamellett meg kell említenem, hogy igenis történt vele
1286 3 | s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik,
1287 2 | elviselésében, hogy elkezdett énekelni. ~Hátha a daltól kölcsönkért
1288 3 | tizenegy órakor kezdvén éneklését (s jobb torka van, mint
1289 4 | holtig. ~De bizony, mikor enemű rendeleteit osztogatná a
1290 2 | azokat a csengőket! ~Matyi engedelmeskedik, de el nem gondolhatja,
1291 1, 4| szolgákul osztatnak be, s vak engedelmességgel tartoznak ki-ki a maga "
1292 3 | tömeges halál sora, Pokolka is engedett az uralkodó járványnak,
1293 1, 1| ezt Csutkás tanár úr nem engedheti. Ő sem a szemeten szedte
1294 1, 4| kegyelmesen megvendégeltetni engedi magát a nagy tekintélyű
1295 2 | gondolatok szemtelenek, és nem engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok
1296 2 | édesen rimánkodott, hogy engedjem egyszer, egyetlenegyszer
1297 2 | szemekkel nézve a saját énjét - aztán egyszerre fölordított,
1298 3 | messzely szilvapálinka, enni torkig, készpénzben nyolc
1299 3 | néhai Lapaj oldalbordájának enyelgései közben keletkezett, mikor
1300 3 | téve a mulandóságnak, az enyészetnek, hanem a határ - az örökkévaló.
1301 1, 3| világod van, nagyobb az enyimnél: nagyobb is meg szebb is..." ~
1302 1, 3| jutna, egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony, ön
1303 1, 3| Legyen nyugodt. Már én sem epedek önért - szólt tompán, kimérten -,
1304 1, 2| különféle vegyüléket: szerelmi epedést, vágyat, reményt és elégültséget,
1305 1, 3| folytatá: ~- De mert igen epés ember... nem szeretném,
1306 3 | káposztájuk emeleteket épít ki magából, ahelyett, hogy
1307 1 | őseik olyan bolondos helyre építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem
1308 1 | ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne,
1309 1 | sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal,
1310 3 | Valahányszor a tiszteletes úr az epizód elbeszélésébe bocsátkozik,
1311 1, 3| harmadik nyilatkozat folytán épp úgy, mint nem szenvedhetne
1312 1, 2| találja készre, mint ahogy az epret szokás a réten, aztán leszakítsa,
1313 3 | lében eresztetik föl a hívek épülésére, kifejtvén, hogy a tót népben
1314 4 | legtágasabb, ez a legszükségesebb épület. ~Tömve volt az gazemberekkel.
1315 4 | küldje be abba a fényes épületbe, melyről varjú, holló hirdeti
1316 1, 4| ostromolják a büntetőbíróság épületét, míg az meghajlik a viharosan
1317 2 | jönni vadászni a herceg erdeibe. Ha nem volna vendégnek
1318 1, 4| meglátszottak szép arcán, más szóval érdekesebbé tették. ~- Búcsúzni jöttem,
1319 1, 3| a nők azt mondják, hogy "érdekesek". Nagy, beszélő kék szemei
1320 4 | iránt maga a császár is igen érdeklődött vala, s melyet a bécsi rendőrség
1321 1, 3| dolog, és míg egyrészt nem érdemel annyi szót, amennyit ily
1322 2 | Isten nyugosztalja. Meg is érdemelte a tisztességes eltemettetést
1323 1, 1| Hát lehet ennél különb érdemrend? Vagy van-e Garibaldinál
1324 3 | Lapaj önkénytelen dörmögé érdes medvehangján: ~- Ki az ördögnek
1325 1, 4| csodálatos ereje~A selmeci erdész- és bányásztanulók nagyon
1326 4 | ahol senki se látja, az erdőben, ahol senki sem bámulja
1327 4 | Ott garázdálkodott az erdőkben, a hegyek közt, és nem lehetett
1328 2 | negyven éve társalog az erdővel, a sziklával, a felhőkkel,
1329 3 | gondolva, sebes futásnak eredt, föl a dombnak, mely alatt
1330 2 | pipáját, oly egykedvűen eregette ott a füstöket, mintha legföljebb
1331 1, 3| izgató forróság szökött ereibe, és lüktetve nyargalt keresztül
1332 1, 3| rajta, végignyargalt az erein, és kivillogott a szemeiből.
1333 2 | jóravaló legény összeméri az erejét, hát még két ország... ~...
1334 3 | Homlokán kidagadtak az erek, szíve hangosan dobogott,
1335 3 | pásztortüzekkel az éjbe, a felhők ereszkednek alá, mintha láthatatlan
1336 1 | út volt, mert le kellett ereszkedni egész a lutheránus templomig,
1337 2 | szikla, lassan a szívére ereszkedtek, és összeszoríták. ~- Jaj,
1338 2 | mely hosszú lángnyelveket ereszt egyenesen a szívnek, amik
1339 1, 3| vékony lángnyelveket látszott ereszteni az ifjú felé, ki az égető
1340 3 | története lelkipásztori lében eresztetik föl a hívek épülésére, kifejtvén,
1341 1, 3| a jó barát! A komoly, az érett atya. Adják meg önök a tiszteletet!
1342 3 | altatóbbat, elbájolóbbat szív nem érezhet, fül nem hallhat, hideg,
1343 3 | Hát csak egyedül Lapaj ne érezne, ne gondolkoznék, ne szeretne?
1344 3 | virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját
1345 3 | meglepetést, örömet sem érezve a találkozás fölött. ~-
1346 3 | iramodott útnak, megtisztelve érezvén magát, hogy a falu dolgában
1347 2 | szaggatott csoportokká riad. ~Érezzék azok is a bacsa haragját,
1348 3 | kiereszti, annak lehelete őket éri először; a tavaszt nyáron
1349 1, 3| összerázkódott, mint mikor alvót érint idegen kéz. ~- Istenem,
1350 1, 3| karcsú derekát, melynek érintésétől csodálatos, izgató forróság
1351 3 | is lesz velök közelebbi érintkezésben. Alig bírom fölfogni, hogyan
1352 2 | meg ő érzékenykedni? Nem érintkezett az emberekkel, csak a juhokkal.
1353 2 | juhász! - szólt, kalapját sem érintve meg, amint az udvarba lépett. -
1354 1, 4| padlóba fúródik, kedves ember érkezése várható a házhoz; ma jön
1355 1, 4| Végre aztán egy levél érkezett a San Franciscó-i postabélyeggel
1356 1, 2| haszontalan fecsegésekkel: többet érne egy kis kalabriás; ő a Krisztinát
1357 4 | megfeszített és mégis hiú erőlködések történtek kézre kerítésére,
1358 1, 4| Krisztina mosolyogva, de mosolya erőltetett volt és színtelen. ~- Igen,
1359 4 | kik vagytok, én bizony nem erőltetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
1360 1, 2| szőlőlugasban. A selmeci talajba erőszakolt venyige bizony vékony testnek
1361 3 | szorítást. És mikor az asszony erőszakosan akarta lefejteni, egy sikítással
1362 1, 3| Csutkás úr és Luppán lovag az erőteljes szavakra helyén látták oda
1363 1, 3| hogy távozzék, de csakhamar erőtlenül rogyott le egy fatörzs mellé,
1364 1 | Szitnya", a "felhők szeretője" erővel aszott keblére húzza le
1365 2 | fejét veszik sem. ~- Nem érték a leány, kegyelmes uram,
1366 2 | egyik vagy másik előtt, és értelmetlen félszavakat morgott hozzá;
1367 1, 3| ravaszkás mosollyal. ~A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban
1368 1, 4| hazakerült csavargó hozott némi értesítést róla annyi idő alatt; ez
1369 1, 1| sírjatok, el fogok jönni értetek; magammal viszlek". ~...
1370 1, 3| volt, Krisztina. Finom, de érthető; én megértettem. ~- Ó, ó,
1371 2 | Bolond vagy, esztelen vagy. Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy
1372 3 | aki ehhez a művészethez értsen; Hikszum Nógrádban lakik
1373 2 | hazudik önmagának. ~A szobába érve ágyba feküdt, elhitette
1374 1, 4| szívére szorítá kezét, s úgy érzé, hogy hangja eláll, s életereje
1375 2 | vármegyét, melynek semmi érzéke nincsen a juhászvirtus iránt. ~
1376 2 | kitől tanult volna meg ő érzékenykedni? Nem érintkezett az emberekkel,
1377 1, 1| érzékeny kedélyére (valóban túl érzékenynek mondják emiatt a selmeciek)
1378 2 | tud semmit, mert minden érzékét fogva, elzsibbasztva tartja
1379 4 | Ki vagy? ~Semmi felelet. Érzéketlen, kifejezés nélküli arccal
1380 3 | hidegebb, szenvedélytelenebb, érzéketlenebb, mint a magyarság. Nem is
1381 3 | népben nincs gyöngédebb érzelem, s nincs fogékonyság a szülőföld
1382 3 | tette, keblében sajátságos érzelmek zajlottak, lelkére valami
1383 1 | csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz
1384 3 | földet, melynek jószívűséget, érző szívet tulajdonít, midőn
1385 3 | dudáshoz, lakodalom lévén esendőben házánál. ~Sok szószaporítás
1386 1, 3| után az ajtót, és lecsatolt esernyőjével merész vágásokat intézvén
1387 3 | lóg a homlokzaton, mert ez esetben majdnem kétségtelen, hogy
1388 3 | Istóknak sohasem volt ilyen esete: sötét éjszakában deli,
1389 4 | El fogod beszélni minden esetedet, rávezetsz a társaid tartózkodási
1390 4 | fiúk bevallották az egész esetet: megunták a komisz katonakenyeret,
1391 2 | birka ugyancsak gondolkozóba eshetik, hova maradt el mellőlük
1392 1, 2| megeshetik, mert ha nem eshetnék meg, nem lenne nyomtatásban
1393 1, 3| mintha semmi sem volna. Esküszöm, mintha semmi sem volna... ~
1394 3 | talán a halina ráfreccsent esőcseppje üdén fénylettek piros képén,
1395 3 | van. A csípős szél hideg esőcsöppeket vagdos a Lapaj arcához,
1396 2 | neki: magától cselekedett, éspedig villámgyorsan. ~Az öregember
1397 3 | mert nem kell ám azt bolond ésszel hinni, hogy Istók fújja
1398 2 | lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenője megjött.
1399 3 | semmit. Egy verdung dohány, estefelé egy kancsó törkölypálinka,
1400 1 | azelőtt meglátogattalak, és esteledett, nálatok tölthettem az éjt -
1401 1, 1| professorom - a poezisból is abba estem", de minthogy a tények beszélnek,
1402 1, 1| csendesen, elmélyedve ül esténként két barátja közt, csak néha
1403 4 | s te azt aztán szombat esténkint, amikor mindig hozzám jössz
1404 2 | folytonosan, és utána egyik estétől a másikig ismétli minden,
1405 3 | Lapaj kétségbe volt esve. Hiába kínálta az általa
1406 4 | országokba is. ~Van ám ott ész bőven, ha nem néz ki is
1407 4 | egész a "Motuz"-völgyig, északra a klokovai keresztútig,
1408 1 | fiunk! Ugyan, hogy juthat eszedbe? - viszonzá Bohuska kedvetlenül -
1409 1, 4| amint ön elment, csak annyit eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem,
1410 2 | a halinát, és elkezdett eszeveszetten futni hazafelé. ~Sejtelme
1411 4 | valóságos mesterségéhez tartozó eszköz a káromkodás, miután Gerge
1412 1, 3| meg önök a tiszteletet! Az eszme regényes, de nem bolond.
1413 3 | összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje. A földet szereti növényzete,
1414 3 | mely a halhatatlanság nagy eszméjét a lelketlen cseréptárgyakra
1415 1, 2| súlypontját a férjhezmenetel eszméjével hozom szoros és rendszeres,
1416 2 | Lapajtól hozott üzenettel, eszméletlenül hevert a földön. ~Anika
1417 3 | átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően a harasztot. De mégis valami
1418 2 | kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. ~Nincs semmi
1419 4 | e nagy területen mindazt észrevéve, amit a jó szerencse zsákmányul
1420 2 | Soha!... ~- Bolond vagy, esztelen vagy. Értsd meg, mit kívánok.
1421 2 | ékesszólás. Elhallgatná ezer esztendeig. ~- Csitt, leány! Tanuld
1422 4 | György-napja előtt talált száz esztendős gyík májával, azokkal az
1423 1, 1| Laci és a szőke, angyalarcú Eszterke... ~Lehet benne valami,
1424 1, 3| Látod, kedvesem, látod, Eszterkém, Lacikám, megint milyen
1425 1, 1| később elhalt gyermekről, Eszterkéről, ha szavait el nem nyomná
1426 4 | már akkor is majd annyi eszük volt, mint most, olyan sötétséggel
1427 2 | mondani: ~- Jól van, azt eszünk hát holnap is. ~- Köszönöm
1428 3 | hogy borban fürdik, zsír az étele, olvasztott vaj az itala (
1429 3 | társaságában, mint bizonyos megunt ételek némely vendéglő étlapjain.
1430 2 | vadász mohón nekiesett az ételnek, s váltig dicsérgette: ~-
1431 3 | kínálta az általa használt ételneművel, hiába takargatta be a halinával;
1432 2 | De legálabb egy kis főtt ételt hadd kérjek Anikától. ~-
1433 3 | eljátszott vele, kezéből etette, üde fűvel, drága sóval
1434 3 | megunt ételek némely vendéglő étlapjain. Annyival is inkább megengedhető
1435 2 | dicsérgette: ~- Még ilyet nem ettem. ~- Meghiszem. Olyan pörköltet
1436 4 | Nagyot dobbant a Matyej szíve ettől a néhány szótól, s mélyen
1437 4 | hadjáratok szükségét a korhadt Európában, úgyhogy minden egyébről
1438 4 | uram. Hivataloskodása első évében egészen meg volt ingatva
1439 1, 4| meg fog-e várni? Ha tán évekig nem jönnék vissza, ha híremet
1440 2 | brezinai visszhang tizenhat éven át mindig odább adta azt
1441 2 | Mindegy no, ma csak hadd évődjék a herceg távozása miatt,
1442 1, 1| A kis Lacika rá egy fél évre meghalt tüdőgyulladásban.
1443 4 | volt az gazemberekkel. Két évtizeden keresztül ugyancsak derekasan
1444 3 | vigyen el engem, ha nem bírok evvel a kislánykával. No, no,
1445 2 | gondolatait így közli velök. ~És ezalatt lenn az akolnál új meg új
1446 1, 1| odavinni az orrlyukakhoz, s ezáltal devalválni a mennyei kéjt,
1447 4 | aki mozdulni sem bír majd ezekben a cikcakkos utcákban! Jó
1448 2 | itt soha többé. ~Hát aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál
1449 3 | Lapajt, mert ő viselte azt ezelőtt száz évvel, a híres körmöci
1450 1, 3| átkozott vén fickó, aki még ezenfelül nevetséges is. Igen, igen,
1451 2 | lenne. Mennyi kevés maradna ezenkívül a többi embereknek, kik
1452 2 | volna nagyobbat mondani. Az ezeregy éj szemkápráztató regéi
1453 2 | gyakorlott szeme, mely ezerhez szokott, a kilencszázkilencvenkilencben
1454 4 | haláluk után. ~Ugyanis mind az ezernek csak ötszáz mázsa húsa lett
1455 3 | gyermekkori játszótársát, Lapajt, ezerrétű drótkarikával a karján,
1456 4 | uram kivallatva, kettőt ezredéhez leendő kísértetés céljára
1457 4 | katonakenyeret, s úgy mentek el az ezredtől, hogy a kapitány úrnak elfelejtették
1458 1, 4| font ide-oda. ~Majd egy ezüstkarikát vont elő a mellényzsebéből,
1459 3 | Lapaj egy korcs, egy darab fa, ki nem érez, ki csak azért
1460 1, 1| elérzékenyítik, könnyeket facsarnak szemeiből, és mégis mindig
1461 3 | Lapajból kínos elhatározást facsart ki. ~Fölkapta a kisleányt
1462 2 | szorult volt bele. Olej három fadarab közé kényszeríté, s addig-addig
1463 2 | nem is beszéltél vele? - faggatá szorongva. ~- De nem ám -
1464 1, 1| azok pedig eleget kérik, faggatják, de mi haszna, mikor megvan
1465 3 | bátorságát, s derékszíjából egy faggyúgyertyadarabot kotorászott elő, melyet
1466 3 | poronty! Nem szeretném, ha itt fagyna meg a nyakamon! ~Eközben
1467 2 | a herceg mellett, jéggé fagyott minden csepp vér, nem bírt
1468 2 | az akolba, félig meg volt fagyva. Az anyja maga is beteg
1469 2 | gondolatok azok! ~Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól
1470 3 | Hiszen már az egész tót faj hidegebb, szenvedélytelenebb,
1471 3 | nincsenek sem örömei, sem fájdalmai, következésképp gondolatai
1472 3 | kiejteni a száján azt a fájdalmas szót most, csak reszkető
1473 3 | uraságét? - kacag föl a leány fájdalmasan, görcsösen. - Verje meg
1474 1, 3| sápadt arcát. ~- Ön nagy fájdalmat okozott szívemnek - mondá
1475 3 | melódiájú dal. A legény viharos fájdalommal siratja a végzet ádáz kezét,
1476 1, 3| szegényke fölszisszent az éles fájdalomtól. Nem ember volt már, hanem
1477 1, 3| fordította el Krisztinától: ne fájjon az annak, akit olyan nagyon
1478 1, 3| De Krisztinának mégis fájt az. Miklóshoz lépett tántorogva,
1479 2 | vendégét, a legöblösebb fakanalat markába nyomva. - Hármunknak
1480 1, 3| látta, csintalan kacajra fakasztá. ~- Már megint? - szólt
1481 2 | azután, ott, hol a sűrű fákon át nem tudott hatolni a
1482 4 | terem egy-egy szögletébe a fal felé fordulva, s mindenik
1483 2 | brezinai akol... Bemeszelt fala van, veres födele van, ólomszegekkel
1484 1, 4| az aranytermő város ódon falai közt: üzletét becsukhatja
1485 2 | veres födelét, ékes fehér falait, a kikandikáló izmos gerendákat...
1486 2 | dőlt gerendák, leomlott falak, megfeketedett csontok... ~
1487 1, 3| görebek és gépek, hanem a falakon is csupa taláros és meztelen
1488 2 | asztal képezték bútorzatát. Falát a juhászok mennyei közbenjárójának:
1489 2 | undor tükröződött bennök. ~A falhoz lapulva s támaszkodva tántorgott
1490 2 | mozgó árnyékot vett észre a falon, s amint hátratekint, Pál
1491 1, 3| egyetlen hajszáladnak a falra vetett tűnő árnyékát...
1492 3 | szellőszárnyon ide hajtott hangja a faluból - a kutyaugatás és a kakaskukorékolás.
1493 3 | Berlinnek utcáin, egy szurtos, falujabeli alakot pillant meg örömben
1494 3 | tótok mind együtt lesznek a falujokban. Ez elmélet szerint csakugyan
1495 3 | kakaskukorékolás. Azok a falut őrzik; ő a mezőt. Lapaj
1496 3 | feledik, hogy a felföld falvainak határai többnyire mérföldekre
1497 2 | okos ember az, aki olyan fának nyesegeti ágait, melynek
1498 3 | mint a virágillat, őnáluk fanyar, színtelen és furcsa: ~Kedvesem
1499 3 | ma is szalad, ha el nem fáradt; Petrus pedig sírva fakadt,
1500 1 | utcán", amint lihegve és a fáradtságtól kimerülten egy mennydörgős
1501 4 | helyére, hogy azokból is faraghassak valamit. Elmondod, mit loptatok,
1502 2 | bemegyek érte, gazduram. ~- Ne fáraszd magad, majd kihozom. ~-
1503 3 | fordul meg e helyen, de farkas gyakran. Legföljebb farsang
1504 2 | porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre, dajkát fogadott
1505 2 | felelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta. Mind a kettő
|