50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
3006 2 | födelét, ékes fehér falait, a kikandikáló izmos gerendákat... Sokáig
3007 3 | könnyű azt elgondolni, amit kikaparni igen nehéz. Egy kecske és
3008 3 | mert ha engem dühbe hozol, kikaparom a szemedet. ~S könnyen meg
3009 3 | elkeseredésében fűt, fát kikérdezett: hol tanulta, kitől tanulta
3010 2 | olyasvalamit motyogott: kikéri magának, őt ne tegyék bolonddá. ~
3011 3 | iskolai leckefölmondás alól kikerült, nem lehet csodálkozni,
3012 2 | vasút! ~Midőn aztán jól kikiabálta magát, egyszerre elcsendesült,
3013 1, 1| mikor benne van, nyomban kikívánkozik az ember. ~Nagyobb baj,
3014 4 | Györggyel a híres Gerge akar kikötni. Igen jól van. Jasztrab
3015 1 | e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig
3016 4 | No 'iszen, ez fogja majd kikutatni az ökör-affaire-t, aki mozdulni
3017 3 | bent pihen, s a hasadékokon kilát a határra, keletre az egyik
3018 2 | mely ezerhez szokott, a kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. ~
3019 3 | álnok ravaszsággal közelít, kilesve a Lapaj távollétét, fölhasználva
3020 1, 4| az, most teszi a kezét a kilincsre, ha a kis kutya felmordul,
3021 4 | csakugyan ott látta messziről a kimagasló helyen puskájára támaszkodni,
3022 2 | az inge; mikor a nyájjal kimegy, mézes-pálinkás butykost
3023 2 | sötétté, dacossá vált, kiment az ajtóba, leült küszöbre,
3024 1, 3| epedek önért - szólt tompán, kimérten -, de nem fogom elhagyni
3025 4 | azért, hogy a szentencia kimondásáig küldje be abba a fényes
3026 2 | kinek annyi a gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának
3027 2 | van neked annál többet érő kincsed is, a szép Anika. ~Matyiban,
3028 2 | Tamás, a brezinai bacsa. Kincsért, gazdagságért a vérére alkudott.
3029 2 | Ellenkezett vele, megcsúfolta, kinevette. Jaj, uram, teremtőm, tán
3030 2 | mégis mindennap elfelejti a kinézését. De furcsa is az a szerelem. ~
3031 1, 2| pillantásoknak pedig nagyon gyanús kinézésük volt. Valamirevaló pszichológus
3032 4 | dicsőséget... Hallottad-e Kinizsi Pál esetét valaha? Mint
3033 2 | könnyebbséget találta fel kínjai elviselésében, hogy elkezdett
3034 2 | fekete gondolatait? ~Sokáig kínlódék így, mígnem feszülten figyelve,
3035 4 | küldött golyót mutatja. ~- Ne kínlódj azzal a lövöldözéssel, Jasztrab
3036 1, 4| össze, csakhogy sajátságos kinövései vannak. Ha egy tanulót befognak
3037 1, 1| mérget vett be, s szörnyű kínok közt meghalt. Luppán úr
3038 3 | a nyöszörgés, s Lapajból kínos elhatározást facsart ki. ~
3039 4 | rendőrség hónapokig nem bírt kinyomozni, úgyhogy az e miatt haragra
3040 3 | guggol az ajtó előtt. Tüzét kioltotta politikából. A tűz rossz
3041 3 | pillanatot semmivé tette, kioltván a "zapecskából" a szuszt,
3042 1 | levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől "golyva" nő a halvány
3043 1, 3| tetőtől talpig végigmérte a kipirult arcú ifjút, egyet szippantott
3044 3 | mihaszna növényt "magyar kir. dohánynak". Aztán jól ízlik
3045 1, 2| beszél. Gazdag hercegek és királyfiak lejönnek váraikból a szegény
3046 1, 2| patyolatfehér kezecskéje van, a királyfinak fényes koronája, a királyfi
3047 2 | boldogtalan növényből, melyért királyok és népek kapnak egymással
3048 3 | bocskorszíját sem adja oda egy királyságért, ha megszokta; hát még a
3049 3 | kukoricásföldjét megnézni kirándul. ~A töpörödött anyóka, a
3050 2 | Záhony Brezináról tettek kirohanásokat. Vitéz két honvéd volt...
3051 1 | Mirkovszkiék Bohuska nevű kisasszonya a kertben sétál, nyájasan
3052 4 | álruhában jött ide a Majornoky kisasszonyok kiismerésére - amint az
3053 3 | fárasztó köd nehezedék. ~A kisded nyugtalanul mozgott új helyén.
3054 4 | nem maga a dánus királyfi kíséretével, ki álruhában jött ide a
3055 2 | tart. ~Cifra halinás bojtár kíséri a nyáj egyik oldalát, míg
3056 4 | mindannyiszor, ha egy-egy elfogatási kísérlet nem sikerült, mert azt tartotta,
3057 1, 2| reszketve állt ott, hasztalan kísérletekkel iparkodva kezét kitépni
3058 2 | hideg volt, odafektette hát kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg
3059 1, 4| a percnek emléke el fog kísérni, velem lesz mindig, és segíteni
3060 2 | elszorult. Némán, fedetlen fővel kísérte ki a nyugalom helyére, a
3061 3 | megőrzi minden gonosztól és kísértéstől ezen az árnyékvilágon. ~
3062 4 | kettőt ezredéhez leendő kísértetés céljára való tekintettel (
3063 2 | beteg vadállat, később aztán kísértetiessé vált arcát a párnák alá
3064 3 | és amikor alszik. ~- Ne kísértsd az Istent, leány! - mondta
3065 3 | engem, ha nem bírok evvel a kislánykával. No, no, no... ne sírj,
3066 3 | facsart ki. ~Fölkapta a kisleányt a karjaiba, a dudát a vállára,
3067 4 | után huszonnégy óra alatt kisütötte, mi okozá az ezer történeti
3068 2 | Merkuj akadt rá. Becsülettel kiszabadítá onnan, s úgy féldöglötten
3069 1, 4| többi kész életét feláldozni kiszabadításáért: tömegesen ostromolják a
3070 4 | világon van - egyszerre kiszakítá magát a két sétáló úr karjaiból,
3071 3 | ajtót, úgyhogy Lapaj is kiszorul öléből, az eklézsiának messze
3072 1, 3| melyek az előbbi fejezetből kiszorultak~Mirkovszki Miklós egyike
3073 2 | megpillantotta. Mindent kitalált, mindent megértett. Az önvád
3074 3 | fölkeresi a tanítómesterét, s kitanulja még jobban a duda fortélyát,
3075 2 | megdöbbentő talány, mely előtte kitárult, összeszorította a bojtár
3076 1, 2| kísérletekkel iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér markából. ~-
3077 3 | lelketlen cseréptárgyakra is kiterjeszti, s haza kerülvén, az éppen
3078 4 | Jasztrab György nem fog kitérni a becsületes egyenlő tusa
3079 3 | szeretne? Hát lehetne az? Kitudja megmondani? Azért, mert
3080 3 | birkára nézve szokatlan kitüntetés: Pokolkának hítta. ~Mikor
3081 1, 1| Olaszországból, a légiótól, honnan kitüntetésül vizitkártyára ragasztva
3082 4 | százkilencven darab bőre. ~Kitűnt tehát, hogy egyik-másik
3083 3 | sipított az anyóka, egyetlen kiülő agyarát Istókra vicsorítva. -
3084 2 | marták, és a máját akarták kivájni. Hajnalra jobban lett, kihajtotta
3085 3 | tiszteletes asszony még a nevét is kivájta kötőtűvel, utánuk kérezkedett. ~
3086 4 | Gerge uram könnyűszerrel kivallatott, mert nagy zavarba hozta
3087 4 | volna, szelíd szavaival kivallatta, mint egy gyermeket. ~-
3088 4 | foglyát visszaküldi Gerge uram kivallatva, kettőt ezredéhez leendő
3089 4 | az egyszerre csak kezdte kivallogatni, hogy hát, ha már egyszer
3090 3 | Nem kevés, de nem is sok, kivált, ha egy kicsit szétnézünk
3091 3 | sem, melyeknek kifejezést kívánna adni. Hiszen már az egész
3092 2 | esztelen vagy. Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj,
3093 1, 2| Krisztin! ~Ezen aranyos kívánság folytán a kedves gyermek
3094 3 | kötözve. Nagy szeme némi kívánsággal tapadt Lapajra, míg könnyei,
3095 1, 3| Hová beszélek? E szót kívántam használni: boldogítani. ~-
3096 3 | az őszi eső, nem lehetett kivárni a végét. ~- Az ördög vigyen
3097 2 | szoknya, és a skófiummal kivarrt, viseltes sárga ködmön.
3098 1, 3| hatalom, hogy azt a fejéből kiverje valaki, amit ő oda beültet:
3099 2 | ólomszegekkel a kapuja kiverve. Tulipánvirágok nyílnak
3100 1, 4| megmagyaráznom, miért volt kivésve azon a gyűrűn a "tempus"
3101 3 | leány beleugrott a vízbe. Kiveszi szájából a pipáját, lekapja
3102 3 | ily csúfos megcsorbítása kivételes eset lévén, Lapajból gondolatokat
3103 3 | hatalom, mely haraszt voltából kivetkőztesse; körte, alma elvadul, s
3104 1, 2| fordult feléje. ~Csutkás úr kivette burnótszelencéjét, maga
3105 1, 1| a burnótozás elméletét kivéve, nem képes semmiről hosszasabban
3106 1, 1| iskolai archivumban, abból kiviláglik, hogy Petőfi tőle jó "kalkulust"
3107 1, 3| végignyargalt az erein, és kivillogott a szemeiből. Öntudatlanul
3108 1, 2| rendszeres, rendszeres és kizárólagos kapcsolatba. Mert minden
3109 2 | Garibaldi a szomszéd faluba,~Klapka is vele van, Graczát, Záhonyt
3110 4 | lopják el a nemzetes uram klepszidra-óráját a zsebéből. Hadd emlegesse
3111 4 | Motuz"-völgyig, északra a klokovai keresztútig, s e nagy területen
3112 1 | kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a "Klopácskára", melytől már aztán tűrhető
3113 2 | közelből. ~- Bajjal talál ide a kocsi. ~- Dehogy. Az Olej aklánál
3114 2 | lesz. ~- Ide rendeltem a kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről
3115 1, 4| Ha valamely tanulónak a kocsmáros vagy kávés nem hitelez,
3116 3 | valami lehangoló, fárasztó köd nehezedék. ~A kisded nyugtalanul
3117 2 | kivarrt, viseltes sárga ködmön. Az ünneplőjét vitte magával.
3118 2 | ünneplőjét vitte magával. A ködmönre egy írás volt kiterítve,
3119 3 | álmát, a sötétséget, az őszi ködöt, s amit két szeme lát ilyenkor,
3120 2 | énekelni. ~Hátha a daltól kölcsönkért gondolatok elkergetik az
3121 1, 1| szakadatlanul együtt vannak, kölcsönös tisztelet, egyetértés uralkodik
3122 1, 2| és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó
3123 1, 3| szívben, szent misztérium tele költészettel, bűbájos árnyéka a féltett
3124 1, 1| hézagosan is - aminőnek azt a költő ottléte után egy negyedszázad
3125 2 | nyájat Matyival, de nem költötte fel Anikát, mint egyébkor
3126 2 | melengethette párájával: költözőben volt már az akkor... Olej
3127 1, 2| mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó képzelete,
3128 2 | kegyelmes uram, inkább költség. ~E percben lépett be Anika,
3129 2 | már nagy lány, maga főzi a köménymagos levest meg a "demikatot",
3130 1, 2| kínosan nézett a guruló könnycseppre, és arról gondolkozott,
3131 3 | torka lévén a tanácsadója, könnyebb boldogulni. ~Azonban (úgymond
3132 2 | párnák alá rejtve, azon könnyebbséget találta fel kínjai elviselésében,
3133 2 | leánynak az apjával. ~Taláry könnyedén bólintott. Egy jó gondolata
3134 3 | kívánsággal tapadt Lapajra, míg könnyei, vagy talán a halina ráfreccsent
3135 1, 3| szemeiben felszáradtak a könnyek, s arca szokatlan büszkévé
3136 1, 3| olyan vitéz legyen, olyan könnyelmű természetű, mint Athos a "
3137 2 | sírt Boris után, egyetlen könnyét sem látták. ~Olej nem ismerős
3138 3 | elő voltak teremtve. Istók könnyezett, mikor a dudától el kellett
3139 4 | főembereit, kiket Gerge uram könnyűszerrel kivallatott, mert nagy zavarba
3140 1, 3| az életet, hogy... ~Omló könnyzápor borítá el szép arcát. ~Ó,
3141 2 | leány, hanem a vármegyén könyöklő. Hogy csak nem lehet az
3142 2 | tudatja a környékkel. ~...Könyörülő Isten; ő arcul ütötte a
3143 3 | alá, mintha láthatatlan köpenyt akarnának a tolvajok nyakába
3144 3 | kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség festi feketére
3145 2 | belőle - ember. ~Annak a körbe futó szarvú ürünek meg amott,
3146 3 | terjedelmes az ő hivatalos köre, s tudomány kell, hogy valaki
3147 1, 2| aranyból is van ő a kis körme hegyétől kezdve egészen
3148 3 | ezelőtt száz évvel, a híres körmöci verekedés alkalmával, hol
3149 2 | jelenlétét ez tudatja a környékkel. ~...Könyörülő Isten; ő
3150 2 | kocsimat az akolhoz. ~- Tán a környékről való az úrfi? Ha meg nem
3151 1, 3| becsukott markának megnövesztett körömagancsait, mintha számolna vagy magyarázna
3152 4 | granáriumba is a te kezed járt. ~- Körömnyi hasznát sem láttam, zsizsikes
3153 2 | a sugár, délceg alaknak körrajzát, aki úgyis mindig a szemei
3154 3 | voltából kivetkőztesse; körte, alma elvadul, s ízétől
3155 3 | zokon. ~Az alább előadandó körülmények következtében azonban Lapaj
3156 1, 2| Krisztina? ~Csutkás úr körülnézett, de Krisztinának csak a
3157 1, 3| és ádáz sebességgel forog körülötte egyre szűkebbre. Lankadtan
3158 2 | és a Merkuj kutya vígan körülszaladgálja, hogy karikában tartsa,
3159 1, 3| mozdulattal fordult meg körültekinteni, ha vajon messze van-e még
3160 2 | azon módon, míg most nagy körútján visszajutott ismét az Olej
3161 1, 1| szükséges. ~E részletesen körvonalazott véleménykülönbségen kívül
3162 4 | egy másodpercig sem. Ennek köszönhette diadalát. A lövés csattanásának
3163 3 | ki vastagon, ki egészen köszörületlen hangon, amiket Lapaj mind
3164 1, 3| gyönyöreit, benne voltam e szent kötelékben, én már eltemettem egy asszonyt.
3165 1, 1| Csemez úr szerint, melyet kötelességének tart az emberi nem fölvilágosítása
3166 3 | Ruhája, a zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép
3167 2 | mintha a saját édesanyja kötényében ülne. Olej Tamás kezéből
3168 3 | Ha nem hiszi, nézze meg a kötényemet, lepedőmet. Nem loptam én
3169 1, 3| önkénytelenül odakapott a kötényke felé, hogy azt szeretetreméltó
3170 1, 3| Krisztina... Azt hiszem, ön nem köti magát erősen a "bácsi" szóhoz,
3171 2 | a nyájat dirigálni, kast kötni is unalmas volt, járni-kelni
3172 2 | utána - szólt a bojtár némi kötődéssel, azon biztos tudatban, hogy
3173 3 | párnán, melybe erősen be volt kötözve. Nagy szeme némi kívánsággal
3174 3 | asszony még a nevét is kivájta kötőtűvel, utánuk kérezkedett. ~Csoda-e,
3175 1, 2| Vakmerőségét megdöbbentő csend követé. Mi fog történni? Minden
3176 1, 2| szégyenkezve süté le, mintha ő követett volna el valami nagy bűnt. ~-
3177 3 | szívja, s szemei andalogva követik, míg csak láthatják a bodor
3178 2 | bizony furcsa dolog lehetne a következése, mert azért bacsa az ő neve,
3179 1, 1| hogy sohasem volt felesége, következésképpen gyermeke sem. ~De ha tudják
3180 1, 3| öntől... ~Ünnepélyes csend következett. ~Csutkás úr zsebkendőjével
3181 4 | hanem bevárja nyugodtan, ami következni fog. ~- Add meg magad! -
3182 3 | hátrahagyván az adresszét a következőkben: túl a brezinai nagy erdőn
3183 1, 3| némi torokköszörülés után a következőleg kezdé az elaborátumot: ~-
3184 1, 4| meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat előtt az igazság rovására,
3185 3 | oldalbordájának enyelgései közben keletkezett, mikor röpült
3186 2 | Vendelnek arcképe és földi közbenjáróik: a szépen egymás mellé felaggatott
3187 2 | Falát a juhászok mennyei közbenjárójának: Szent Vendelnek arcképe
3188 1, 3| megbotránkozva tekintett a közbeszólóra, s méltóságos, lassú hangon
3189 1, 1| be. ~Csemez professzor úr közbül esik, és a kettőnek arányos
3190 4 | nagyatyádat... ~- Kinek mi köze hozzá! - pattant föl Jasztrab
3191 2 | kérdezősködéssel. ~- Innen a közelből. ~- Bajjal talál ide a kocsi. ~-
3192 3 | talán sohasem is lesz velök közelebbi érintkezésben. Alig bírom
3193 2 | akasztja a dudát, amint az akol közelébe érnek, és kémlelő szemekkel
3194 1, 4| sóhajtott Miklós, azután lassan közeledett Krisztinához, megfogta kis
3195 4 | tekintetet vetett a folyton közeledőre, aztán nagy elkeseredve
3196 3 | alattomban, álnok ravaszsággal közelít, kilesve a Lapaj távollétét,
3197 3 | világítja meg alakját, s ő közelre sem lát miatta. A tüzet
3198 1, 1| irodalomtörténet közvetlen közelségében helyezi. ~Ő volt Petőfi
3199 2 | ismét az Olej fülébe, szíve közepébe... ~Vagy talán nem úgy volna? ~
3200 3 | mert a repedés egész a háta közepéig terjed). Az egyik lyuk,
3201 4 | hatalmas hangon kiáltá a terem közepén: ~- Halbrechts! ~Az ismeretes
3202 1 | mutat föl olyan eredeti közlekedési viszonyokat geográfiai helyzet,
3203 2 | bosszús gondolatait így közli velök. ~És ezalatt lenn
3204 3 | támaszkodva az ezredéves közmondásra, mely a világ végét arra
3205 3 | szíve tanította? Nem. Az közömbös, idegen. Bércek, hegyek,
3206 4 | renoméval bírt úgy a rablók, a közönség, mint a tekintetes vármegye
3207 3 | sem tanították. Hallgató közönsége: a káposztafejek és a kukoricaszárak
3208 3 | otthoni por is van. ~Lapaj közönyösen fejtőzött ki karjaiból. ~-
3209 1, 3| megbánást, a vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a bánatot
3210 3 | ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez,
3211 1, 1| addig-addig dicsérgetik, bámulják közösen egy harmadik hasonló testi-lelki
3212 4 | Számos bravúr-vallatása forog közszájon otthonról is, melyek közül
3213 1, 1| nekünk elvégre is semmi közünk hozzá, s bemutatván ígéretünk
3214 3 | is abban állapodott meg a közvélemény, hogy a dudában van a csodatevő
3215 3 | fölizgatva Éliás zsidó által közvetített ajánlatainak folytonos visszautasítása
3216 4 | fogadta a golyókat, melyek közvetlenül a füle mellett süvítettek
3217 3 | asszony, a tiszttartóné kokinkínai szárnyasai veszik át a szót -
3218 1 | anyaszentegyház melletti kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a "Klopácskára",
3219 2 | elhitette magával, hogy kólikában szenved. Eleinte nyögött,
3220 4 | Megvannak az ökrök, kolléga! ~- Ne bolondozzon az úr!
3221 3 | némaságot csak néha szakítja meg kollégáinak szellőszárnyon ide hajtott
3222 1, 1| fejét elbolondítsa. ~Érdemes kollegája nézetét vallja Csemez úr
3223 1, 2| pedig egy ízben Csutkás kollégája jegyezte meg neki négyszemközt: "
3224 1, 2| mereszté szemeit érdemes kollégájára. ~- Elviszik? Hehehe! De
3225 2 | is ez a nyáj, melynek a kolompja olyan édesen hívó, marasztaló,
3226 2 | birkák némán legelésznek, a kolompos kos mereven, semmitmondó
3227 4 | azért mindent elmondott a komiszárusnak. Ha ugyan elmondott, mert
3228 2 | én teremtőm, de helyes kőmíves lehetett, aki megalkotta! ~
3229 2 | bársonygyapjas ürü méltóságos komolysággal, ha így együtt van az egész
3230 3 | Éliás! - mondá Lapaj komoran, ujjával nagyot bökve az
3231 2 | most: a csodálatos szavakat kongatja folytonosan, és utána egyik
3232 3 | eredeti hangszeren, maga kontár volt, más pedig messze földön
3233 4 | húsa lett az élelmezési konzorcium kezei közt, s csak százkilencven
3234 4 | hasztalan! A katonaélelmező konzorciumoknak már akkor is majd annyi
3235 2 | vén Mátrától le egészen a "Kopanyica" völgyig az egyedüli úr. -
3236 3 | borítja a vén Fátrát, s kopáran hirdeti, hogy belsejéből
3237 3 | mint egy ősz hajszál teng kopasz lapályán, csak a hideg,
3238 1, 2| akadálytalanul sütött be a három kopaszodó koponyára, kegyetlen izzadságcsöppeket
3239 2 | szakácsmesterséghez. ~- Ne okoskodj, kópé, ha mondom... hát nem a
3240 3 | Ha addig él is, ha térdig kopik is a lába, ha a világ legvégén
3241 1, 4| Istenem, olyan jólesik önért koplalni! Ma megmérettem magam, s
3242 3 | hágtak. ~Hajnalban már ott kopogott az Éliás zsidó ablakán,
3243 4 | észrevette, hogy a vármegye kopóinak ura jön, tudta, hogy ez
3244 1, 2| sütött be a három kopaszodó koponyára, kegyetlen izzadságcsöppeket
3245 1, 2| véleményem szerint, nem áll a kor színvonalán. Hiszem, hogy
3246 3 | vidékéről, kivévén régen, fiatal korában, pályaválasztási vajúdásai
3247 1, 4| Krisztinához, megcsókolta korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón,
3248 3 | iránt, s hogy Lapaj egy korcs, egy darab fa, ki nem érez,
3249 1, 4| társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely elsorolt csekély dolgokat
3250 4 | napóleoni hadjáratok szükségét a korhadt Európában, úgyhogy minden
3251 1, 4| sörkirály nagy úr, majdnem korlátlan hatalommal, melyet csak
3252 2 | ismét, midőn a nyáj Matyi kormányzata mellett besétált az udvarra. ~-
3253 3 | éjféltájban egy eltévedt koromfekete bárányka sompolygott be
3254 2 | menne most már, mindjárt koromsetét lesz. ~- Ide rendeltem a
3255 3 | műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség festi feketére az egész
3256 1, 2| van, a királyfinak fényes koronája, a királyfi oda térdel a
3257 1, 2| kezed az enyém, legyen a koronám a tied." Hát hiszen elég
3258 2 | Olej a nevem, ha ez nem koronás arany! Tudjátok-e, hogy
3259 1, 3| sóhajtás emelkedett föl koronkint melléből, végre behunyta
3260 1, 1| annyira megszokták évek óta e koronkinti felkiáltást, hogy csakis
3261 3 | sem vágynék egyéb lenni korpánál: káposztájuk emeleteket
3262 1, 2| ők csüggnek, de... ~Egy kortyot ivott a pohárból, és suttogva
3263 2 | legelésznek, a kolompos kos mereven, semmitmondó ábrázattal
3264 3 | anyagot ad a foglalkozáshoz: a kosár- és méhkaskötéshez, a lapát-
3265 1 | asszonyra: ~- Anyó, ég a kosara! ~Ónszürke arcát mosolyra
3266 1 | kimerülten egy mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek,
3267 4 | mozdulatlanul, akár egy kőszobor. ~Ő is észrevette, hogy
3268 3 | egy faggyúgyertyadarabot kotorászott elő, melyet csak nehezen
3269 3 | lassú tempóban kicsiholt. A kova bőven adta a szikrát, melyek
3270 3 | zárja; földjüket telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson
3271 1, 2| forintot nyerem. Noch a 'Glas, Krisztin! ~Ezen aranyos kívánság
3272 1, 4| lovag mindennapos vendégek Krisztinánál; annyira megszokták a házat,
3273 1, 2| volt azon párbeszéd, mely Krisztinára vonatkozólag már korábban
3274 1, 3| homályosítottak el, óva fordította el Krisztinától: ne fájjon az annak, akit
3275 1, 2| nagy darab igazi arany, a - Krisztinka", Csemez úr vérszemet kapott,
3276 1, 1| István chemiae-professor Krisztinkáját, míg halálosan beleszeretnek. ~
3277 3 | boldogul, mert az élhetetlen krumpli csimbókos szárat tol ki
3278 4 | midőn összes pandúrjait küldé ki a "laz"-okba Jasztrab
3279 4 | szokáson: nem saját emberét küldte közéjük, hanem az ő emberüket
3280 2 | sors kereke lesz, melynek küllőibe nem lehetett kapaszkodnod. ~
3281 1, 4| törődnek velök. ~Egy kis, külön állam az akadémiai ifjúság,
3282 3 | képes, nemcsak megismerni külön-külön a maga birkáját, legyen
3283 1, 3| vastag, penészes fóliánsok, különböző lombikok, üstök, görebek
3284 3 | arcú állatok, melyeket nem különböztet meg elütő arcszín, különféle
3285 3 | Lapaj mind meg tud egymástól különböztetni, mintha egyenként lenne
3286 1, 3| mond, az meg van mondva. Ha különöset gondol, neki ahhoz is joga
3287 3 | első fóruma" ez, melynek külseje nyomban elárulja, hogy ha
3288 3 | fújja a nótákat, ő csak külszín okáért tartja ott száját,
3289 3 | dala a távolban s elhaló kürtszó még távolabb, összefoly
3290 2 | kiment az ajtóba, leült küszöbre, s megtömvén pipáját, oly
3291 3 | mulandósággal folytatott küzdelmében a gyengébbek pártjára áll,
3292 3 | a legpontosabb, éjfélkor kukorékol, mint a parancsolat; könnyű
3293 3 | búcsúzik el családjától, ha a kukoricásföldjét megnézni kirándul. ~A töpörödött
3294 3 | közönsége: a káposztafejek és a kukoricaszárak nem buzdították tapsaikkal.
3295 1, 4| üzletét becsukhatja menten, s kulcsát dobhatja akár a kút mélységes
3296 3 | belopott valaki egy csecsemőt a kunyhóba. Minthogy a gyerek eleven,
3297 3 | nagyon világos dolog, hogy a kunyhóban még sötétebb volt. A dudát
3298 3 | hozta kecskéivel együtt a kunyhóhoz. ~- Hallod-e, Matykó - mondá
3299 3 | arcához, de azért nem siet a kunyhója felé, hanem gondosan kémleli
3300 3 | álruhában fölkereste Lapajt kunyhójában, lefizetvén nyolc garast
3301 3 | akárki... ~Bőrig átázva ért kunyhójához, s még egyszer végignézve
3302 2 | kulcsot egy nagy sóhajjal a kútba dobta. ~Most már a dologhoz
3303 2 | egyenesen a vályú melletti kúthoz lépett, s a kulcsot egy
3304 1 | szomszédjának, az alant lakó Kutlik Stevónak, valamint sehol
3305 3 | valamirevaló tolvaj az ilyen kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek.
3306 3 | adja el kend? Most, mikor a kutyának sem kell már? Akkor kellett
3307 1, 3| rajtuk: "pap... katona... kutyapecér..." Aztán nagyot csuklott
3308 3 | hajtott hangja a faluból - a kutyaugatás és a kakaskukorékolás. Azok
3309 3 | tejet: szaporán járjon a lábad! ~Csakhamar vidám tűz pattogott,
3310 1, 2| a királyfi oda térdel a lábaihoz, és azt suttogja: "Leányzó,
3311 3 | Nógrádban lakik a hegyek lábánál, Petrus meg valahol Nyitrában. ~
3312 1, 1| megsebesült Garibaldi véres lábát borogatták. Micsoda? Hát
3313 2 | most olyan vígan kaparja el lábával a harasztot, hogy alatta
3314 1, 1| halt meg szeme fénye, a kis Laci és a szőke, angyalarcú Eszterke... ~
3315 1, 1| nemsokára mindkettőt. ~A kis Lacika rá egy fél évre meghalt
3316 1, 3| kedvesem, látod, Eszterkém, Lacikám, megint milyen malheur!" ~
3317 1, 1| ezer dolgot tudna a kis Laciról és a később elhalt gyermekről,
3318 2 | tiszta: három tulipántos láda a szögletekben, néhány pad,
3319 2 | kincse, hogy a burkus király ládafiának sem válnék szégyenére. ~
3320 1, 3| kinek be nem nőtt a feje lágya, ki csak úgy hűbelebalázs
3321 2 | káprázat, ő maga ugrik a lajtorjához, hogy a hágcsóról csintalanul
3322 3 | gereblye-faragáshoz. ~Unalmas lakás, szaporátlan munka! Ember
3323 3 | ilyenkor elhagyott malmában van lakása; a tiszteletes úr adja,
3324 1 | S valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél
3325 1, 1| szelencét azalatt, míg a orrt lakmároztatjuk, szépen alá kell tartani,
3326 1 | Hát még itt is emberek laknak?" ~A vidék kietlen, rút,
3327 3 | megalkudni jő a dudáshoz, lakodalom lévén esendőben házánál. ~
3328 3 | dudál minden valamirevaló lakodalomban a vidéken. Sok szép lány
3329 3 | összeszokott annak jámbor lakóival: az állatokkal, s inkább
3330 1, 1| a boglyas Petrovics ott lakott a líceum fölötti hegyen
3331 2 | birkáin, ha vajon jól van-e lakva valamennyi, vajon nincs-e
3332 3 | tövises álla megszurkálta. És lám, még csak nem is sírt miatta. ~
3333 1, 4| szellem valóságos testvéri lánccá forr itt össze, csakhogy
3334 1, 2| Arca már nem sápadt, hanem lángba van borulva, szíve hangosan
3335 1, 2| simult Miklóshoz. ~Az ifjú lángvörös lett. Hiszen még eddig egyetlen
3336 1, 3| lüktetve nyargalt keresztül lankadt tagjain. ~- Eltemetni, úgy
3337 1, 3| körülötte egyre szűkebbre. Lankadtan ereszti le a fejét és kezeit,
3338 1, 2| élénkségben tartá őket a lankasztó melegben. Krisztina maga
3339 2 | fizonómiád öntődött ki a lányom jövendőbelijének? ~- Nem
3340 3 | szónak sem lett foganatja, s Lapajjal az a csuda történt, hogy
3341 3 | némi kívánsággal tapadt Lapajra, míg könnyei, vagy talán
3342 3 | ősz hajszál teng kopasz lapályán, csak a hideg, kietlen világról
3343 3 | kosár- és méhkaskötéshez, a lapát- és gereblye-faragáshoz. ~
3344 2 | tükröződött bennök. ~A falhoz lapulva s támaszkodva tántorgott
3345 4 | azért teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod s milyen
3346 4 | majd csak megösmerkedünk lassankint. ~Azután a hajdú felé fordult: ~-
3347 2 | lehúzta kalapját szemére, ne lásson alóla semmit, úgy ment ki
3348 1, 1| ember eligazodhatik rajta látatlanban is. ~Csutkás úr személyleirata
3349 3 | kétségbeesés, remegő ajkán egy láthatatlanul ott lebegő imádság. Ruhája,
3350 3 | andalogva követik, míg csak láthatják a bodor karikákat, amint
3351 1, 3| annak fedelét, hogy előre látható volt ama rendkívüli esemény,
3352 2 | szemekkel néz az otthonra, nem látja-e meg az udvaron annak a sugár,
3353 3 | rendészetnek: őt messziről látják, ha tűz világítja meg alakját,
3354 2 | udvaron állt. Ó, csak meg ne látná. ~De bizony azért is meglátja,
3355 4 | tompa hangon hörgé: ~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere
3356 4 | minden egyébről elfeledkezni látszék, ami még a világon van -
3357 3 | míg a zseb fölött alig látszó dudorodás ma is egy mélységes
3358 2 | előtt friss keréknyomok látszottak. Bent a szobát üresen találta. ~
3359 1, 3| színaranyat értek. Ha csak egy lattal lesz is kevesebb, annyi
3360 3 | meglepvén a nemzeti hivatás láza, mely abban áll, hogy a
3361 4 | szorítkozom, hogy Gerge lázas dühbe jött mindannyiszor,
3362 3 | Ilyen növény is terem már a lazokban? ~- Az ám! De most ne kérdezősködjél,
3363 2 | volna vendégnek ígérkezve, leakasztanám a puskáját. ~- Úgy uzsonna
3364 4 | feküdnie, ott látta azt a leáldozó nap fénysugaraitól övezve,
3365 2 | kegyelmességed rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem. ~
3366 3 | Nem szeretett soha senkit. Leányarcnak nem volt rá hatása a földi
3367 1, 1| Luppán lovag egy fiatal, szép leányba volt szerelmes valaha, akit
3368 1 | Csemezék Krisztina nevű leánykája például kiáll ebéd után
3369 1, 3| Ne te ne, kecskebéka, leányocska! Nézze meg az ember, hogy
3370 2 | egy apával illik. Nekem a leányod kell minden áron. ~- Én
3371 1 | golyva" nő a halvány arcú leányok és idétlen férfinép nyakán.
3372 1, 3| amit ő oda beültet: én a leányomat csak olyan embernek adom... ~
3373 1, 3| tekintetbe azt is, hogy leányomnak fiatal vendégei vannak jelen,
3374 1, 3| betű? Valóban egy betű a leányszív, nemde, Csemez? Betű, mely
3375 1, 2| lábaihoz, és azt suttogja: "Leányzó, cseréljünk: legyen a kezed
3376 1, 2| szegény pásztorhajadonokhoz; a leányzónak patyolatfehér kezecskéje
3377 2 | Mindennap látja, mindig előtte lebeg, s mégis mindennap elfelejti
3378 3 | ajkán egy láthatatlanul ott lebegő imádság. Ruhája, a zöld
3379 3 | története lelkipásztori lében eresztetik föl a hívek épülésére,
3380 3 | akarnának a tolvajok nyakába lebocsátani, míg a költői Garam habjai
3381 1, 2| ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre, s a nap akadálytalanul
3382 3 | idő óta, ahogy az iskolai leckefölmondás alól kikerült, nem lehet
3383 4 | közt, és nem lehetett onnan lecsalni semmi módon. Ott pedig ő
3384 1, 3| becsapta maga után az ajtót, és lecsatolt esernyőjével merész vágásokat
3385 1, 2| gondolkozott, ha ő azt most lecsókolhatná arról a bájos tündérarcról. ~~
3386 4 | először elítélnek, azután lecsuknak vagy tíz esztendőre. Tíz
3387 2 | érő haja le volt tűzve, lecsúszott a földre, s a haj végigfoly
3388 3 | szokott egykedvűségébe, ledőlt a kunyhó előrészébe kissé
3389 2 | puska, melyet a válláról leemelt, hogy tán Olejra szegezze,
3390 2 | nyakába a szűrt, aztán lassan leereszkednek a völgybe. ~A kilenc vezérkos
3391 1, 2| is... ~Csutkás hirtelen leereszté nagy szempilláit, és mosolygott. ~-
3392 1, 2| megrezzen, kezeit bágyadtan leereszti, lába megtörik, s úgy áll
3393 3 | asszony erőszakosan akarta lefejteni, egy sikítással fonódott
3394 4 | szomjúságodban. Aztán mikor lefeküdnél aludni, kilenc közönséges
3395 3 | fölkereste Lapajt kunyhójában, lefizetvén nyolc garast egy nótáért,
3396 3 | odaköt madzagokkal egy végig lefutó mogyorófahajtást, összetartó
3397 2 | titokzatos hang zeng végig a lég miriád atomjain: ~"Tamás!..." ~
3398 2 | magad, majd kihozom. ~- De legálabb egy kis főtt ételt hadd
3399 3 | gazdájának), talán mert ez a legéhesebb a faluban, siet elkiáltani
3400 2 | sem hall. ~A birkák némán legelésznek, a kolompos kos mereven,
3401 3 | három gyalogút visz rajta; a legelhagyatottabbikon menjen a hírvivő addig,
3402 2 | a nagy kilenc vezérkos legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve,
3403 2 | mérföldön: ~Olej juhainak~Selyem legelője,~Ezüst a nyakszíja,~Arany
3404 3 | nótáért, ha igazán olyan legény-e, mint a híre? ~Istók elfújta
3405 4 | Matyejhoz: ~- Kár az ilyen derék legénynek ott kint égni el a napon,
3406 3 | okáért tartja ott száját, legfeljebb a kezdetét súgja bele, aztán
3407 4 | elbeszéléséből, hogy itt tartózkodik leginkább Jasztrab György, mert már
3408 1, 1| a fia Olaszországból, a légiótól, honnan kitüntetésül vizitkártyára
3409 3 | igazok: Lapaj ilyenkor lát a legjobban. ~Kint guggol az ajtó előtt.
3410 3 | visszatért, még egyszer elfújta a legkedvesebb nótáját utoljára. ~Oly szépen
3411 3 | édesanyja a természet, s legközelebbi rokonai az állatok. Amaz
3412 1, 4| őhozzá hiába fordulna, ő a legmakacsabb ember a világon. Isten önnel
3413 2 | oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb szívbe is, hogy legyen valami
3414 1, 1| valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekből indulva ki, jutalmát
3415 2 | akarta így. Három ura közül a legnagyobbik, az Isten, kibe nem lehet
3416 2 | biztatá a bacsa vendégét, a legöblösebb fakanalat markába nyomva. -
3417 1, 1| lesz, midőn a meghatottság legőszintébb jeleivel elmondja boldogult
3418 2 | kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. ~
3419 3 | tiszteletes úrék kakasa a legpontosabb, éjfélkor kukorékol, mint
3420 4 | rablóbandájából mely, mint a legrégibb cég, nagy renoméval bírt
3421 3 | mélabúsan, édes-fájón a hegyek legszomorúbb nótáját, hogy még a hold
3422 4 | vármegyében ez a legtágasabb, ez a legszükségesebb épület. ~Tömve volt az gazemberekkel.
3423 4 | a nemes vármegyében ez a legtágasabb, ez a legszükségesebb épület. ~
3424 1, 4| eredeti societásnak az, aki a legtöbb sört bírja meginni egy ültő
3425 1, 1| sajátságos, nagyon különös. ~A legtöbben arra vezetik vissza e dolgot,
3426 2 | talán azért oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb szívbe
3427 3 | kopik is a lába, ha a világ legvégén lakik is, fölkeresi a tanítómesterét,
3428 3 | ösztönük által hajtva, addig a legveszedelmesebb ember alattomban, álnok
3429 2 | behízelgő hangon: ~- De ne legyek én előtted soha herceg,
3430 4 | közönséges baka kergetné rólad a legyeket. ~- Szerezzen be oda, komiszárus
3431 2 | kevély kérdés: ~- Mi is légyen hát a becsületes neve és
3432 1, 2| szeret engem? ~Bohuska a legyezőjét ejtette el e váratlan szavakra,
3433 1, 3| erőt rajta, s csírájában legyűri benne a születendő gondolatot.
3434 1, 4| és hirtelen mozdulattal lehajolt Krisztinához, megcsókolta
3435 1, 3| csoportozaton, majd szomorúan lehajtá fejét, s egymás után nyújtogatta
3436 1, 4| meg is teszem, Luppán. ~Lehajtja fejét, és elgyengült szemeiből
3437 3 | zajlottak, lelkére valami lehangoló, fárasztó köd nehezedék. ~
3438 2 | Fogadj Isten - felelt Olej lehangoltan, egyrészt, mert nem Záhony
3439 3 | meggondozta, most olyan nótákat lehel holta után a billegetésére,
3440 1, 4| életereje rohamosan fogy, mint a lehelet a kés pengéjén. ~- Elment... -
3441 3 | Fátrában, s ha kiereszti, annak lehelete őket éri először; a tavaszt
3442 3 | tenyerébe vette azokat, s leheletével melengette. ~- Átkozott
3443 3 | fű, virág bűbájos illatot lehelt, melybe rejtélyesen vegyült
3444 3 | előpénzt, s hogy üzenni lehessen neki, hagyja hátra az adresszét. ~
3445 3 | hogy ez idő szerint teljes lehetetlenség ugyan a dudához jutni, mert
3446 2 | hogy így meglophatja a lehetetlenséget. ~Anika már künn várja őket,
3447 1, 1| őket, kik annyi év óta a lehető legnagyobb barátok. ~Nem
3448 1, 2| feledi), azt, amennyire lehetséges, lerázza onnan, miután tapasztalta,
3449 1, 1| mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének tudata
3450 1, 2| zavartan, kit még mindig leigázva tartott a leírt jelenet
3451 2 | rendelkezett; vadul forgó szemei leírhatatlan pillantással szegeződtek
3452 1, 2| mindig leigázva tartott a leírt jelenet meglepő regényessége.
3453 1, 2| Gazdag hercegek és királyfiak lejönnek váraikból a szegény pásztorhajadonokhoz;
3454 3 | Kiveszi szájából a pipáját, lekapja a széles kalapot a fejéről,
3455 2 | az utolsó fölhágó pálcáig lekászmálódék, azalatt maga Pál herceg
3456 3 | vetett a kicsikére, fejét lekonyítá, és mélyen sóhajtott. ~-
3457 2 | dobban, hirtelen felüti lekonyított fejét. Hangzani fog-e még
3458 1, 1| elálmosodik, feje bágyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja
3459 3 | oldalait kibéleli csalamádéval, lekonyuló hátára odaköt "másli"-nak
3460 4 | nézegesse az utasokat, keletre lelátva egész a "Motuz"-völgyig,
3461 2 | Matyi úgy figyelt, hogy a lélegzetét is elfojtá. ~- Beeresztenek.
3462 4 | nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte egy másodpercig sem. Ennek
3463 1, 3| is Bohuska jut legelőbb lélekjelenlétéhez és szokott elevenségével
3464 3 | Sőt, annyira belejött a leleményességbe, hogy amint a távolban kecskéket
3465 3 | kecskéket, s a tejet a kis lelenccel szürcsöltette föl, ami bizony
3466 1, 1| indulva ki, jutalmát ebben leli, s ezzel dicsekszik egész
3467 1, 2| minden dolognak szeretet a lelke... ó, mennyire csüggnek
3468 2 | nótái, szinte jólesik a lelkének rájönni, hogy az életnek
3469 3 | sajátságos érzelmek zajlottak, lelkére valami lehangoló, fárasztó
3470 1, 3| bűvös befolyása alatt lesüté lelkes arcát. - Ó, Miklós - suttogá
3471 1, 2| itt van, Stevo - kiáltá lelkesedve -, itt találtam meg, a Krisztina
3472 2 | fejét. Olej pedig oda volt a lelkesüléstől. ~- És jó helyre jött, mert
3473 2 | honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél hozzá, az
3474 4 | Matyej lihegett a kéjtől, lelkét édesen csiklandozta ez a
3475 3 | halhatatlanság nagy eszméjét a lelketlen cseréptárgyakra is kiterjeszti,
3476 2 | Fényes képek vonultak el lelki szemei előtt a jövőből.
3477 3 | ez neki, mert e története lelkipásztori lében eresztetik föl a hívek
3478 4 | rendőrt csirkefogónak, s lelkükre kötötte, hogy lopják el
3479 3 | görcsösen kapaszkodik a halina lelógó ujjába. ~- Álljon meg egy
3480 3 | szabályos szuszogását. ~- Mi lelt téged, Lapaj fiam? Megbolondultál!
3481 1, 3| fejére bocsátá. ~- Miklós, mi lelte önt? Neheztel rám, mert
3482 1, 1| személyleirata szóról szóra lemásolva a tavalyi útlevélről, a
3483 2 | akol padlására, hogy onnan lenézzen a szürkülő tájra. ~Szíve
3484 2 | közli velök. ~És ezalatt lenn az akolnál új meg új dal
3485 3 | napokig sem beszélve emberi lénnyel, s mégsem unva el magát
3486 3 | fölhalmozott füvön. ~A piciny lény széles, duzzadt orcácskái
3487 1, 1| vallja Csemez úr is, de azon lényeges eltéréssel, hogy a szelence
3488 1, 3| szobában, a sör azonban lenyomta a nyomott hangulatot, s
3489 3 | orra előtt a toronyóra, leolvashatja. Az eklézsia után a közönséges
3490 1, 3| ha a mennybolt megszakad, leomlik, sem hagyom... Nem hagyom
3491 2 | Halomra dőlt gerendák, leomlott falak, megfeketedett csontok... ~
3492 3 | ismétlé a nő keserűen, lepedőjét kiterítve és megrázva -,
3493 3 | nézze meg a kötényemet, lepedőmet. Nem loptam én semmit, utamat
3494 3 | fölbontva omlik le a fehér lepedőre, s halvány arcára fájdalom
3495 4 | közelebb ment. Már alig húsz lépés választotta el őket egymástól. ~
3496 1 | kezdődik; alig vannak húsz lépésnyire egymástól, kedvükre fecseghetnek. ~-
3497 3 | a derékszíján, s kilenc lépésről veszi le kalapját, ha erre
3498 1, 3| sóhajtják a szép leánynak: "Ide lépj, taposs meg: üdébb, zöldebb
3499 2 | tisztességes háztájékra lépnek. De csak mégis mind el kell
3500 2 | meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit. ~- Megjött, látni fog! -
3501 3 | mogyorófabokor mögött, nehogy saját lépteivel futamodásra serkentse a
3502 3 | kád potyogó csöppjei. ~A léptek elé siet. Nagy gyakorlata
3503 3 | ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek besüppednek a locspocsban,
3504 1, 3| hehehe! Te is sorompóba léptél! Miért ne? Ösmerem az apádat.
3505 3 | kalapról és a halináról lerázta a csurgó folyadékot, s az
|