50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
3506 4 | éppen tegnap nyúzta meg a lesti zsidótól lopott tehenet. ~-
3507 1, 3| sugarak bűvös befolyása alatt lesüté lelkes arcát. - Ó, Miklós -
3508 1, 2| MÁSODIK FEJEZET~Egy kis virág leszakítására - három kéz nyúl~Luppán
3509 1, 2| epret szokás a réten, aztán leszakítsa, és hamm... megegye. ~-
3510 4 | bandájához, olyan jó cimborájuk leszel, mint eddig, loptok, garázdálkodtok,
3511 1, 4| két szerelmes találkozása lészen akkor, "Istenem, hátha csakugyan
3512 1, 3| zöldebb leszek..." ~A napsugár leszól az ifjúhoz: "Neked is egy
3513 3 | megfigyelő tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhász-pályáról,
3514 4 | vármegyét. Egy év múlva letelik az utolsó szombat, s akkor
3515 3 | tiszteletes úr, ki igaz lutheránus létére külső országban, világhírű
3516 1, 4| jöttem, Krisztina. ~Krisztina letette kezeiből a vizeskannát,
3517 3 | talpraesett gondolata támadt, s letevén a gyermeket karjairól, utánafutott,
3518 1, 3| szerelem nem vész el, mint a letiport hernyó, csak alakot ölt.
3519 2 | többé mosakodni, nehogy letörölje. Nyájasan búcsúzott el,
3520 2 | kévét pedig, fölhágván a létrára, a takarmánnyal telerakott
3521 2 | alakú állatok szálltak a levegőből arcára, mik csípték és viszketegséget
3522 1 | sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától,
3523 2 | ne mondta volna? Mondás, levegőrontás, aki hiszi, annak szentírás. ~
3524 1, 4| hal-e? ~Végre aztán egy levél érkezett a San Franciscó-i
3525 1, 4| év múlt el, de Krisztina levelére nem jött válasz. Azóta az
3526 1, 4| ha híremet sem hallaná, levelet nem írhatnék, várni fog-e
3527 3 | dudájáért. ~Istók arcán iszonyú levertség tükröződött e szavakra,
3528 2 | maga főzi a köménymagos levest meg a "demikatot", maga
3529 3 | tiszteletlenkedjék a pipájával, a fejéről levett kalappal boltozatot csinálván
3530 2 | mondá a bacsa, halináját levetve -, kérdés, ha te megvagy-e
3531 2 | madár jár? Ki hozta ide a lezajlott harcok tépő emlékét és reményeit?
3532 1, 2| suttogá ő mintegy fáradtan, lezárt szemekkel. ~- Ön kérdezi,
3533 3 | két lecsüggő vége fodrozva libeg-lobog a szélben. Hol megáll habozva,
3534 1, 1| boglyas Petrovics ott lakott a líceum fölötti hegyen az öreg Muszurnál,
3535 1, 1| a nagy, sárgára meszelt líceumban, de a Petőfi-legendából
3536 4 | király végezte. ~Matyej lihegett a kéjtől, lelkét édesen
3537 3 | Mátyás "Viszkocs"-a, vagy a Lipták Marciék "Ulan"-ja-e a felszólaló.
3538 3 | hordják a tulajdonságaikat. ~A ló megrágja, csúfosan elrondítja
3539 4 | úgyhogy az e miatt haragra lobbant uralkodó, Reviczky Ádám
3540 2 | bádogfödele ide látszik, ott lobog a zászló. Lapajtól hallotta,
3541 2 | szél mohón kapott a vígan lobogó tűznyelveken, s egy pillanat
3542 3 | szél: a haragos folyó nagy loccsanást hallat utána, összecsapó
3543 3 | hallgassa. Erdők zúgása, folyam locsogása, lombsuttogás, méhdöngicsélés,
3544 3 | alant a völgyben gyanúsan locsogják: "Lapaj nem lát ilyenkor.
3545 3 | folyó habjai megszűntek locsogni, zúgni, nehogy zavarják: ~
3546 3 | léptekhez, melyek besüppednek a locspocsban, oly hangot adva nagyban,
3547 1, 3| gondolatot. Szívének olyan nagy lökést adott e váratlan esemény,
3548 4 | köszönhette diadalát. A lövés csattanásának pillanatában
3549 4 | jöjj közelebb, mert rád lövök! ~Gerge azonban csak azért
3550 4 | mutatja. ~- Ne kínlódj azzal a lövöldözéssel, Jasztrab fiam! - kiáltja
3551 2 | színarany palotában, száz vadász lövöldözi a vacsorára valóját, nemhogy
3552 3 | szegélyű "halina" is kint lóg a homlokzaton, mert ez esetben
3553 3 | karjára vette, elkezdte lógázni jobbra-balra, s dúdolt neki
3554 1, 3| a mondat befejezéséhez a logikai indoklást. ~- Mert mivel
3555 1, 1| palackból, az adomabeli cigány logikája szerint, hadd igyanak ők
3556 3 | vannak teremtve, mint a lóhere levelei. Nincs is olyan
3557 4 | addig, míg én nem szólok, lőjön agyon. Jó lesz-e, édes fiam? ~
3558 1, 3| penészes fóliánsok, különböző lombikok, üstök, görebek és gépek,
3559 3 | zúgása, folyam locsogása, lombsuttogás, méhdöngicsélés, munkások
3560 3 | Midőn mégis világosság lőn, a hórihorgas, erős Lapaj
3561 3 | leány, kit az imént még lopással gyanúsított. Pedig hát mi
3562 4 | borzalmas birodalmába, a "Lopata" rengetegbe. ~Az erdőnek
3563 3 | ilyenkor. Csop, csop, csop! Lophattok most!" ~De bizony nincs
3564 4 | s lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram klepszidra-óráját
3565 4 | dolog titkolnod! Hát nem te loptad el gyertyaszentelőkor a
3566 4 | mindenttudóságával. ~- Nos, fiam, mit loptál? - szokta a csendbiztos
3567 3 | kötényemet, lepedőmet. Nem loptam én semmit, utamat ne állja. ~
3568 4 | faraghassak valamit. Elmondod, mit loptatok, hová tettétek stb. Visszamégy
3569 4 | cimborájuk leszel, mint eddig, loptok, garázdálkodtok, s te azt
3570 1, 2| megkeverve, elemeltette Luppán lovaggal, s aztán hirtelen mozdulattal
3571 1, 2| a szónoklatában megakadt lovagra. ~- Uram! ön a kártyámba
3572 1, 2| jutottak azok a különféle lovagregények, melyekről Luppán lovag (
3573 2 | Záhonyt hozza,~Bíróék Gyurija lovat kantározza. ~Hogy jutott
3574 3 | borjú egyenesen szalad a lucernásnak, pedig attól fújódik föl,
3575 3 | fejéről, odahelyezi azt a lucskos földre, s rátérdelvén, a
3576 4 | hogy puszta gyanúból holmi lúdlopási kalandokért idéztetett magához
3577 1, 3| forróság szökött ereibe, és lüktetve nyargalt keresztül lankadt
3578 1, 2| hőség van? ~- Menjünk a lugasba - indítványozá Bohuska zavartan,
3579 1, 3| kértek meg az apámtól a lugasban. ~Ijedt tekintettel fordult
3580 3 | hangot adva nagyban, mint a lúgzó kád potyogó csöppjei. ~A
3581 1, 3| bízvást kiakaszthatta volna a Luka Zeelig nevű zsidó uzsorás
3582 1, 2| zsebkendőjével, amelyen a Luppánok címere díszlett, két, keresztbe
3583 1, 3| Látod, milyen szomorú... ~Macskahízelgéssel simogatta meg Krisztina
3584 2 | Ma Anika dalolja. Erdő madarai hallgatják. Holnap már a
3585 3 | virágot szedett neki, a mezőn madárfészkeket fosztogatott ki a mulattatására.
3586 4 | orrával a hegyesedő állával madárhoz vala hasonlatos az ő ábrázata. ~
3587 3 | úgy tett karjaival, mint a madárka a szárnyakkal: kiterjeszté,
3588 2 | ezentúl, bár a puskáját csak madárseréttel tölti, könnyen megeshetik,
3589 4 | a nagy akácfa alatt, a Madzag Istók késével, aztán ott
3590 3 | husángok tetejére odaköt madzagokkal egy végig lefutó mogyorófahajtást,
3591 3 | káposztájuk emeleteket épít ki magából, ahelyett, hogy szépen összeborulna,
3592 4 | nyújtanod a vármegyének a magadét... ~- Hadd hallom - mondá
3593 4 | Takarodjanak a szemem elől. Magamnak kell elmennem. ~S ezzel
3594 1, 3| melyet ti feszegettek, kényes magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást
3595 3 | már öreg, maholnap lerázza magáról a földi port: és akkor ő
3596 2 | Tulipánvirágok nyílnak a környékén. Magas, százados fák tartanak neki
3597 1, 1| ostobaság; egy a tökély magasabb fokán álló tubákoló bizonyára
3598 1, 3| úr már egészen a helyzet magaslatán állott, egyszerre odalépett
3599 2 | bolond; csak a karcsú kémény magaslik ki, amint ott pipázik egykedvűen
3600 2 | beszél. ~- Vajon kivel? ~Olej magasra emelte fejét, kevélyen,
3601 1, 3| az én nőm. ~Aztán egész magasságban fölegyenesedett, és szemei
3602 1 | Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar
3603 2 | vacsorál az, rozmaringvirág magjából sütött kenyérrel. Aztán
3604 1, 1| kell fölszíni, mint mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt spanyolviasz
3605 2 | szemtelenek, és nem engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok
3606 1, 3| körömagancsait, mintha számolna vagy magyarázna segítségökkel valamit önlelkének.
3607 3 | egyetlen kincsét? Hiába magyarázta Éliás, hogy ötven talléron (
3608 3 | szenvedélytelenebb, érzéketlenebb, mint a magyarság. Nem is csoda. Hidegebb
3609 2 | mik a szívét marták, és a máját akarták kivájni. Hajnalra
3610 4 | talált száz esztendős gyík májával, azokkal az emberi testen
3611 3 | természet csintalan packázását majmolja minden. A búzakalász nem
3612 4 | nyúztad meg őket a Fekete majorban, a nagy akácfa alatt, a
3613 4 | ki álruhában jött ide a Majornoky kisasszonyok kiismerésére -
3614 1, 2| arannyal fejezett ki. A májusi eső fölért neki egy mázsa
3615 1, 1| lekonyul az asztalra, s azt makogja féléberen, félálomban: "
3616 3 | boldogtalan), a tudósabb malac a föld titkaiban turkál,
3617 4 | gyertyaszentelőkor a tiszteletes uram malacait? A hlinai akolból is te
3618 1, 3| Lacikám, megint milyen malheur!" ~Csupán Csemez úr tartá
3619 3 | fekvő s ilyenkor elhagyott malmában van lakása; a tiszteletes
3620 3 | nagy erdőn van egy düledező malom, attól balra nyílik a "Rocska"
3621 3 | tartozik tavaszig az üres malomra felügyelni; az erdő pedig
3622 1, 2| gyémánttól szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától
3623 3 | kezdtek, orcáink kigyúltak,~S már-már elcsattant volna az első
3624 1, 4| szerencsétlennek nem lehet tovább maradása az aranytermő város ódon
3625 1, 1| tehát nem kárhoztatom a jövő maradékra nézve, nincs okom a múltakba
3626 1, 3| esett, hogy láttára te sem maradhatnál sötét." ~És akik ezeket
3627 1, 3| hátra az éjhez: "Ne jöjj el, maradj el... itt olyan sor esett,
3628 2 | övé lenne. Mennyi kevés maradna ezenkívül a többi embereknek,
3629 2 | elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak. Csodálatos szavak! Égő
3630 2 | kolompja olyan édesen hívó, marasztaló, mint a mesebeli tündérnek! ~
3631 4 | lehetnek? ~Nem a híres Zöld Marci-e az egyik, vagy hogy Szellő
3632 3 | Viszkocs"-a, vagy a Lipták Marciék "Ulan"-ja-e a felszólaló.
3633 4 | parancsolá a hajdúnak. ~A három marconaképű fiú előállott. ~- Mi a neved? -
3634 1, 3| fél év óta van Selmecen, s máris ő a "tóngéber" nemcsak az
3635 1, 2| kitépni a Csutkás kövér markából. ~- Mit mondasz ehhez Luppán? -
3636 1, 3| nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett körömagancsait,
3637 1, 3| szünetet tartott, s mind a két markát összeszorítva, a karját
3638 4 | uram! ~- Ott mérik még csak marokszámra a dicsőséget... Hallottad-e
3639 2 | sárkányokkal, mik a szívét marták, és a máját akarták kivájni.
3640 1, 2| előtt, mint egy roskadozó márványszobor. ~- Micsoda? Te meg sem
3641 1, 3| eltemettem, és tudni fogok egy másikat is. ~Az elérzékenyülés,
3642 2 | és utána egyik estétől a másikig ismétli minden, minden...
3643 1, 2| majd az egyiknél, majd a másiknál. Ma az "aranycsinálón" volt
3644 1, 1| tartom, hogy ennek így és nem másképp kelle történnie. Egyszerre
3645 1, 4| Krisztinát. Halványabb volt, mint máskor, a tegnapi események után
3646 3 | lekonyuló hátára odaköt "másli"-nak egy füstös, ócska zsúpot,
3647 4 | bámulatos lélekjelenléte egy másodpercig sem. Ennek köszönhette diadalát.
3648 4 | tenyerét gyorsan belecsapta másodszor is a Gerge markába. ~- Áll
3649 2 | bársonyürüt, miknek nincsen másuk széles e világon. És a nap
3650 3 | ne menjen pogány módra a másvilágra a szegény leány, kit az
3651 1 | Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik;
3652 1 | mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek, mert Selmecbányán
3653 2 | ugyan nem árt vele. A vén Mátrától le egészen a "Kopanyica"
3654 4 | a kézre kerített Szlimák Matyejhoz: ~- Kár az ilyen derék legénynek
3655 2 | kincsed is, a szép Anika. ~Matyiban, ki ott ült az asztalnál
3656 2 | lett, kihajtotta a nyájat Matyival, de nem költötte fel Anikát,
3657 1, 4| A múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál. ~-
3658 1, 3| gyűlhelyeken, az "Arany Mécses"-ben és az "Eleven kalapács"-
3659 3 | magukat. Maholnap megérjük, mécset akasztanak éjszakának idején
3660 2 | mondaná: "Én leszek az a medve." ~A hatalmas úr, kinek
3661 3 | önkénytelen dörmögé érdes medvehangján: ~- Ki az ördögnek mondjam
3662 2 | megeshetik, madár helyett medvével állhat szemben. ~És e szavainál
3663 4 | vagy! Gyere hát, egyél meg. Megadom magam. ~S Gerge uram kézen
3664 1, 3| ilyenkor mindig, egy percre megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtől
3665 2 | hirtelen megfordulva -, Isten megáldjon! ~Ezzel siető léptekkel
3666 2 | helyes kőmíves lehetett, aki megalkotta! ~Amint így bámészkodik,
3667 3 | be egy-egy vidékbeli, ki megalkudni jő a dudáshoz, lakodalom
3668 3 | libeg-lobog a szélben. Hol megáll habozva, majd futva indul
3669 1, 4| nem távozik ily gyorsan? Megálljon! Beszélni fogok atyámmal,
3670 2 | gomolyogtak benne, melyek mint megannyi meredek hegyről guruló szikla,
3671 4 | melyek közül nem utolsó három megátalkodott csavargó állapotának elmés
3672 3 | hosszú útra megy (igaz a!), megátkozta a fiatal uraságot (már hiszen
3673 1, 3| hangjában, mozdulataiban a megbánást, a vonakodást, a közönyt,
3674 4 | komiszárus uram. Eb, aki megbánja. ~Úgy is lett. Matyej nem
3675 3 | az öregekkel, Lapaj, mert megbánod. Azt mondod, hogy hatvanéves
3676 4 | ne bolondozz, Gyurka: úgy megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében
3677 3 | a maga helyén van, hogy megbírkózzék az átkozott nyirkos dohánnyal,
3678 3 | megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania, s kinek mondani el, minő
3679 2 | kegyelmes úr pedig annyira megbocsátott, hogy elkezdett Anikával
3680 1, 2| mennyire hasonlít szegény megboldogult feleségemhez. Még azt a
3681 2 | igazán mondta, hogy ő akkor megbolondul. ~- Szakasztott Záhony! -
3682 3 | lelt téged, Lapaj fiam? Megbolondultál! Nini, nézze meg az ember!
3683 1, 3| udvaron heverő vályúban megbotlott, gyöngéden megfogta a derekánál.
3684 1, 3| ábránd, Stevo! ~Csemez úr megbotránkozva tekintett a közbeszólóra,
3685 4 | aljas. ~- Te nem fogsz engem megcsalni! ~A rabló kezét nyújtotta
3686 1, 3| Nem igaz, Krisztina! Te megcsalsz engem! Tudnom kell... akarom! ~-
3687 3 | csősztekintély ily csúfos megcsorbítása kivételes eset lévén, Lapajból
3688 2 | urat. Ellenkezett vele, megcsúfolta, kinevette. Jaj, uram, teremtőm,
3689 1, 2| mázsa arannyal, ha valakit megdicsért tanítványai közül, azt mondá
3690 1, 2| isteni, hogy Csutkás úr megdicsőülve, valóságos mennyországban
3691 2 | szívnek, amik úgy égetik, úgy megdobogtatják azt, mintha vesztét akarnák.
3692 3 | fölött, méltó tisztelettel és megdöbbenéssel halad el mellette minden
3693 1, 1| egyéni és rossz szokás által megdönteni engedje ama sarkalatos principiumot,
3694 1, 1| mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt spanyolviasz messziről felhúzza
3695 1 | csengő hangján átkiált: ~- Megebédeltetek Bohuska? ~Bohuska megfordul
3696 1, 2| aztán leszakítsa, és hamm... megegye. ~- De a vonzalom, a szeretet? ~-
3697 4 | csel, ármány nem bírta megejteni, mert ő legalábbis még egyszer
3698 3 | szakadó záport is, igazi megelégedéssel vonult kunyhójába "szárazt
3699 3 | utána küldött. ~Még némi megelégedést is érzett szívében, amiért
3700 1, 2| hát hiszen volt is okuk megelégedve lenni szívök választottjával.
3701 1 | tündérmese táncra kelt rögei, megelevenedtek az idő feketített házfödelek,
3702 3 | édes fiam; remélem, csak megemberelsz hálából egy-két káposztafővel;
3703 2 | emberek fején, hogy legyen mit megemelni, mikor tisztességes háztájékra
3704 1, 1| azonnal készen vagyunk, ha megemlítjük, hogy az ő útlevelében az
3705 2 | minőt a poéták szoktak megénekelni, de amely mindig mögötte
3706 3 | étlapjain. Annyival is inkább megengedhető ez neki, mert e története
3707 4 | magyar csendbiztos fölsülése, megengedte magának azt a juxot is,
3708 1, 3| hátrány volna rám, minél fogva megérdemlem, hogy előnyöm is legyen.
3709 2 | nyájhoz. Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett belőle -
3710 3 | szeretnék magukat. Maholnap megérjük, mécset akasztanak éjszakának
3711 4 | Gerge az az ember volt; megérkezése után huszonnégy óra alatt
3712 3 | magát. ~Ozsonna táján híven megérkeztek, akiket már nem is várt:
3713 2 | szerette volna még jobban megérteni, mi az a bizonyos dolog,
3714 2 | Mindent kitalált, mindent megértett. Az önvád találékony útmutató!
3715 3 | brezinai bacsa: úgy tán mégis megértette volna, mekkora haszon és
3716 2 | le róla kegyelmes uram." Megértettél-e? Siess! ~Matyi szerette
3717 1, 3| Krisztina. Finom, de érthető; én megértettem. ~- Ó, ó, Luppán bácsi -
3718 3 | bocsátkozik, ami igen gyakran megesik, mert Istenem! hisz oly
3719 3 | falu dolgában járhat. Istók megfejte a kecskéket, s a tejet a
3720 3 | hiszen ezt sem valami nehéz megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania,
3721 2 | gerendák, leomlott falak, megfeketedett csontok... ~Emberé volt-e
3722 2 | szintén reszketett. ~- Megfeledkeztél, kivel beszélsz? - hebegé. ~-
3723 4 | elől. ~Elmondhatnám, milyen megfeszített és mégis hiú erőlködések
3724 3 | melyeket közönséges ember megfigyelni nem képes, nemcsak megismerni
3725 3 | az ősöktől örökölte éles megfigyelő tehetségét, s ha leszorult
3726 3 | semmi gyanús jel, amiben megfogódzhatnék a hivatalos eljárás, mely
3727 2 | viszketegséget okoztak... Egyet megfogott futtában, markába vette,
3728 4 | golyó, édes Gyurkám! Most is megfogtam mind a kettőt. Itt van ni,
3729 4 | Jasztrab bandája nagyon megfogyatkozott egy fél esztendő alatt.
3730 3 | folyadékot, s az utóbbi öltönyt megfordítva vette magára. ~Mivel odakint
3731 3 | átvegye. Siess! Öreg ozsonnáig megfordulj! ~A pásztorfiú készségesen
3732 2 | szólt a herceg hirtelen megfordulva -, Isten megáldjon! ~Ezzel
3733 3 | éppen nem lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy a tiszteletes úr tudós
3734 3 | tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta, most olyan nótákat lehel
3735 2 | felölté cifra halináját, és meggyújtá a nádat vagy hat helyen:
3736 3 | melyet csak nehezen sikerült meggyújtani, mert keze reszketett, s
3737 1 | hittem, valami portékája meggyulladt benne, s rákiáltottam a
3738 3 | szentel, neki az éjszaka a megháborítója. ~Az ő hivatalos órái este
3739 1, 2| a szép Krisztina felsőbb meghagyás folytán minduntalan gondoskodott
3740 1, 4| büntetőbíróság épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat
3741 2 | ott áll, karcsú termete meghajolva, szemei ábrándosan kémlelik
3742 2 | faluban harangoznak, ha meghal, s kilenc vármegyében süvegelnek,
3743 1, 3| s lépett Csemez elé. ~- Meghallgattam önt - mondá -, és szaván
3744 3 | viharos vígan, hogy aki meghallja, majd a szíve reped meg
3745 1, 3| mikor: de meghozom, vagy meghalok. ~Krisztina szemeiben csodálatos
3746 2 | már egymást délutánról. Ha megharagszik, majd kibékül a maga kenyerén. ~
3747 1, 1| hajlékonnyá lesz, midőn a meghatottság legőszintébb jeleivel elmondja
3748 3 | másfél öles husángot, azoknak meghegyezi mind a két végét, s beszúrja
3749 2 | hát holnap is. ~- Köszönöm meghívásodat, eljövök. ~A bacsa ajkaiba
3750 1, 3| Csemez úr meglepetve. - Te meghozod? ~- Nem ma, sem holnap,
3751 2 | jönnek, mennek, a vadkörtefa meghozza gyümölcsét meg elhullatja,
3752 2 | Képzelhetik kendtek, mennyire megijedtem tőle eleinte. Tejet kért
3753 3 | annak vállára helyezvén, a megindulástól lágy, de határozott hangon
3754 2 | nyomta a széles kalapot, s megindult a veres fedelű akolba. ~
3755 1, 4| aki a legtöbb sört bírja meginni egy ültő helyében, és ezen
3756 1 | tündérszín, még a szivárvány is megirigyelhetné. ~- Igaz, igaz... Az a haszontalan
3757 2 | élő ember megsüvegeli s megirigyli: ni, ott megy a brezinai
3758 1 | emberinek". (Szinte szégyenlem megírni.) ~Egy idősb nőt láttam
3759 2 | ajkaiba harapott. Ez már mégiscsak sok. Ilyen siheder szólítja "
3760 3 | azzal a gyermekkel, majd megismerem én mindjárt a nemzetségét.
3761 3 | megfigyelni nem képes, nemcsak megismerni külön-külön a maga birkáját,
3762 1, 1| az érdemes férfiak bővebb megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán
3763 2 | Mit bírnád te azt megítélni, tacskó! ~- Mezei virágnak,
3764 3 | hallgatni az égen, a gyönyörtől megittasodva, s a vén folyó habjai megszűntek
3765 2 | régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert
3766 2 | Uzsonna ideje volt, mire megjárta Talárt. Lihegve, fáradtan,
3767 3 | ha Istók fújja, nyomban megjelenik a Pokolka szelleme, mert
3768 2 | mikor őt már a nótárius is megkendezte. ~Hej, ne volna csak vendég! ~-
3769 4 | terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György-napja
3770 1, 3| közt, szinte kedve támad megkérdezni: "Szeret-e?... Nem szeret-e?" ~
3771 1 | lutheránus templomig, onnan megkerülni a várost, Szélakna felé,
3772 1, 2| összeszedé a kártyákat, megkeverve, elemeltette Luppán lovaggal,
3773 3 | jó estét kíván Lapajnak, megkínálja dohánnyal, pálinkás butykosából
3774 4 | tudott boldogulni. ~Útközben megkínálta a dohányzacskójából, kicsiholt
3775 1, 4| eszeveszett. ~Krisztina szoborként megkövülten, mozdulatlanul, meredt szemekkel
3776 1 | nem Bohuska... ha azelőtt meglátogattalak, és esteledett, nálatok
3777 1, 4| átvirrasztott éj nyomai meglátszottak szép arcán, más szóval érdekesebbé
3778 1, 2| pillanattól kezdve, amint megláttam önt. ~Miklós remegett, mint
3779 3 | szerencsétlenség, jelenlegi ijedelme a meglepetéshez képest? ~Eleinte el akart
3780 3 | zavartalanul haladt odább, parányi meglepetést, örömet sem érezve a találkozás
3781 1, 2| tartott a leírt jelenet meglepő regényessége. Szemeit szégyenkezve
3782 3 | pályaválasztási vajúdásai közt, őt is meglepvén a nemzeti hivatás láza,
3783 2 | darabot dobnak, mely még akkor meglógázza azt egy pár percre, ha nem
3784 2 | sokért nem adja, hogy így meglophatja a lehetetlenséget. ~Anika
3785 3 | átallja rám kiáltani, hogy meglopott. No megállj! Kerülj csak
3786 3 | szája volt, azt nem bírta megmagyarázni. ~Ami azt illeti, nem is
3787 1, 4| beszélyünkhöz, ha nem kellene megmagyaráznom, miért volt kivésve azon
3788 1, 4| NEGYEDIK FEJEZET~Megmagyaráztatik az olvasónak a "Tempus"
3789 3 | paraszt (valaki ugyancsak megmarkolhatta akkor a virágkorát élt "
3790 1, 2| fog rajtam. ~Ezzel erősen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét,
3791 1, 4| jólesik önért koplalni! Ma megmérettem magam, s képzelje, tizennégy
3792 1, 3| Csitt! Semmit sem kell megmondanod. Egy elaborátumot készítettem
3793 1, 3| nem csillapítja, Isten a megmondhatója, milyen hevesen megsértheti
3794 1, 3| nem bolond. Amit mondtam, megmondtam. Ne beszéljünk többet e
3795 3 | hivatalos eljárás, mely a megmotozást rendeli. ~- Ne állja utamat -
3796 2 | csepp vér, nem bírt volna megmozdulni, vagy egyetlen szót kiejteni,
3797 3 | hogy szíve (ha van) valaha megmozdult, sebesebben dobogott: pedig
3798 3 | juhászbojtár, ki gyermekkorában megmutogatta neki a fogásokat az eredeti
3799 1, 3| legalább nem olyat, akit megnevezhetnék; én olyan férfiról álmodom,
3800 3 | gonoszsága körül forogtak. ~Hogy megnézette magát! Ó, hiú asszonyi állatok!
3801 3 | családjától, ha a kukoricásföldjét megnézni kirándul. ~A töpörödött
3802 2 | gyümölcsét meg elhullatja, a fű megnő, és újra kiszárad, csak
3803 1, 3| nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett körömagancsait, mintha számolna
3804 1, 2| felserdült hajadonra (Hogy megnőnek a gyerekek!), meg nem állhatta,
3805 3 | kendnek tettem... ~A csősz megnyomkodta a tüzet pipájában, és azt
3806 1, 3| igaz... hiszen egy szívet megölni, az is csak tréfa. ~Amint
3807 4 | semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk lassankint. ~Azután a hajdú
3808 2 | mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. ~Egy kavargó káosz
3809 2 | átkarolni a derekamat, mert megőrül, ha nem hagyom. ~- Hát hagytad,
3810 2 | jött, mert itthon lesz. Úgy megőrzöm, mintha a saját édesanyja
3811 3 | hanem az utóbbi fényesen megpecsételé fönnebbi elméletét a mulandóságról. ~
3812 2 | olyan jólesnék Matyinak, ha megpillanthatná legalább fél percre, hogyan
3813 2 | döftek volna, mikor ezeket megpillantotta. Mindent kitalált, mindent
3814 1, 4| A leányka önkéntelenül megragadta a Miklós karját, és nem
3815 1, 3| szólt Krisztina, apja kezét megragadva - meg kell mondanom önnek,
3816 3 | tulajdonságaikat. ~A ló megrágja, csúfosan elrondítja a káposztát,
3817 2 | válnék szégyenére. ~Olej megrázkódott. ~De azt is megtudják, ki
3818 1, 3| igazi férfiúhoz", és melegen megrázni a kezét. ~- Köszönöm - szólt -,
3819 1, 2| zsebkendőjét húzta ki zsebéből, s megrázván azt óvatosságból, hogy ha
3820 1, 2| Krisztina újra elsápad, megrezzen, kezeit bágyadtan leereszti,
3821 2 | fái közt elsuhan. A bokrok megrezzennek tőle, a füveken végighullámzik,
3822 1, 3| Krisztinának nyújtotta. ~Az megrezzent, és összerázkódott, mint
3823 1, 2| hűlt helye volt ott. Mint a megriadt őzike futott ki a kertből
3824 4 | mint egy-egy cövek, némán, megrögzötten, készek, hogy inkább szíjat
3825 1, 3| tárgy, mely a mai kalabriást megrövidíté, családi dolog, és míg egyrészt
3826 2 | menekülni a gondolatoktól; megrohanták, utánamentek mindenüvé,
3827 1, 1| múltakba visszatekintve sem megróni elődeink közt akár Luppán
3828 1, 1| abból a rongyból, mellyel a megsebesült Garibaldi véres lábát borogatták.
3829 1, 1| feküdt ott betegágyán a megsemmisüléssel viaskodva; milyen aggodalommal
3830 4 | nem - sziszegé ilyenkor megsemmisülve a vallatott. - Mindent tud...
3831 2 | történnék a formalitások ilyetén megsértése, bizony furcsa dolog lehetne
3832 1, 3| megmondhatója, milyen hevesen megsértheti a bányagrófot. ~- Luppán
3833 2 | villámgyorsan. ~Az öregember megsimította a homlokát, tétován nézett
3834 3 | betölteni, hogy önmagát megsokszorozza. ~Nem tréfadolog ám az ő
3835 2 | kívánja, minden élő ember megsüvegeli s megirigyli: ni, ott megy
3836 3 | vágytól, hogy a Lapaj dudáját megszerezze. Hanem hát ez nem volt eladó,
3837 3 | a földi port: és akkor ő megszerzi a híres dudát (mely annak
3838 2 | nedves helyen tartja, hol megszíván magát egy kis vizenyősséggel,
3839 2 | hozzá tapadni. Ha például megszöktetem Anikát, tudtod nélkül történik,
3840 2 | szeretetből nyalja-e meg vagy megszokásból? Arra emlékszik-e vissza,
3841 2 | jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott "nete ne" és a "brcs ki"
3842 3 | oda egy királyságért, ha megszokta; hát még a dudáját; egyetlen
3843 2 | ki, s a bojtár dudája is megszólal, Anika messziről hallhatja,
3844 2 | reggel óta először meri megszólítani a bacsát. ~- Nem hallja,
3845 1, 3| lovag megütődött a "bácsi" megszólításon. ~- Ne te ne, kecskebéka,
3846 3 | megittasodva, s a vén folyó habjai megszűntek locsogni, zúgni, nehogy
3847 3 | hely felé, honnan a sírás megszűntével lassú, szabályos szuszogás
3848 3 | lesz, mert a tövises álla megszurkálta. És lám, még csak nem is
3849 1, 1| jóember", aki semmit sem képes megtagadni tőlük, azok pedig eleget
3850 1, 3| Megakadt, nem bírta megtalálni a mondat befejezéséhez a
3851 3 | morzsácskám! ~A mogorva Lapaj megtanult hízelegni. ~- Ne, te, ne.
3852 1, 3| pedig elindítá a hasára, megtapogatni sorban a diónyi ezüst gombokat
3853 3 | fölemelvén a halinát, s megtapogatván benne az aszalt gyíkot,
3854 1 | várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel,
3855 2 | meg egy csinos abrosszal megterített asztal képezték bútorzatát.
3856 1, 1| más ember! Csupa beszéd, a megtestesült nyíltság. Emlékeit nem tartja
3857 3 | dolog az, ha okos ember megtesz egy ilyen mihaszna növényt "
3858 4 | tüsződben, hogy nyomban megtesznek káplárnak. ~A Matyej szeme
3859 3 | készségesen iramodott útnak, megtisztelve érezvén magát, hogy a falu
3860 4 | rendszere rövid idő alatt megtisztítá az egész felvidéket a rablóktól,
3861 4 | hogy úrrá teszlek, hogy megtisztítlak a bűnöktől, s amiként én
3862 3 | boltozatot csinálván föléje, megtömé azt, s lassú tempóban kicsiholt.
3863 3 | voltam eltávozni, hogy azt megtömjem ~És ez nem valami tréfás,
3864 2 | este jöhet meg, maga pedig megtömte a "vászonpipát", abból a
3865 2 | ajtóba, leült küszöbre, s megtömvén pipáját, oly egykedvűen
3866 3 | ragaszkodni, ami már rég megtörtént; mivel pedig ezen kívül
3867 3 | mert a gonosz cselekedetek megtorlásának "első fóruma" ez, melynek
3868 1, 3| Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm, Krisztina... Azt hiszem,
3869 1, 3| diplomaták. ~Luppán lovag megütődött a "bácsi" megszólításon. ~-
3870 1, 2| Elviszik tőled! ~Csemez úr megütődve mereszté szemeit érdemes
3871 1, 3| benépesítve száz meg száz megújuló változatban, aszerint, amint
3872 3 | társaságában, mint bizonyos megunt ételek némely vendéglő étlapjain.
3873 3 | elkalandozott, de egy fél év múlva megunta dicséretes foglalkozását,
3874 4 | bevallották az egész esetet: megunták a komisz katonakenyeret,
3875 2 | levetve -, kérdés, ha te megvagy-e a vacsorával? ~- Már párolog
3876 4 | sem feleltek. ~Gerge uram megvakarta az ajka alatt deresedő fiókszakállt,
3877 1, 3| az eget csak azért, hogy megvakuljak a fényétől, és hogy aztán
3878 1, 1| faggatják, de mi haszna, mikor megvan az a tulajdonsága, hogy
3879 4 | Gerge uram e szavakkal: ~- Megvannak az ökrök, kolléga! ~- Ne
3880 1, 1| fölvilágosítása céljából mindannyiszor megvédelmezni, ahányszor szükséges. ~E
3881 4 | felföld volt a patrónusa, s megvédelmezte előlük; barlangok nyílása,
3882 1, 4| pénzéből nagy kegyelmesen megvendégeltetni engedi magát a nagy tekintélyű
3883 3 | Éliás, azt gondoltam, hogy megveszed. Nincs semmi egyebem, nagyon
3884 1, 3| neje akarok lenni, hogy megvigasztaljon odaadó szerelmével, hogy
3885 3 | szikrát, melyek a nő arcát is megvilágíták egy pillanatra, s hősünk
3886 2 | futtában, markába vette, hogy megvizsgálja, mi! Nem hernyó volt, hanem
3887 2 | dicsérik meg a napjukat? ~- Megvolnánk, kis fecském - mondá a bacsa,
3888 2 | azoknak jó minden. ~De azért megvolt hősünkben amaz ösztön, amaz
3889 2 | Ott a hercegi kastélyba mégy, s azt mondod, hogy a brezinai
3890 4 | főispánt nevezett ki Szatmár megyébe, a tekintetes megyei karok
3891 4 | garázdálkodtak, hanem még a szomszéd megyék szegénylegényei is ide jártak
3892 2 | az ólmos botomat, aztán megyünk. Oda dobtam a nyáj közé. ~
3893 2 | bánjék a borral: könnyen megzavarhatja a fejét. ~- Eléggé megzavartad
3894 3 | az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott kissé. Ilyen szép fehércselédet
3895 2 | megzavarhatja a fejét. ~- Eléggé megzavartad már te. ~- Mikor már tán
3896 3 | locsogása, lombsuttogás, méhdöngicsélés, munkások dala a távolban
3897 1, 3| mellyel a következő perc méhe terhes. ~Ezen rendkívüli
3898 1, 4| törülgeti. ~- De nem, nem! Nem mehetek, Krisztina, nem hagyhatom
3899 2 | elutazott Bécsbe; oda csak nem mehettem utána - szólt a bojtár némi
3900 3 | foglalkozáshoz: a kosár- és méhkaskötéshez, a lapát- és gereblye-faragáshoz. ~
3901 2 | szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől nyomban elnémul az igazságszolgáltatás. ~
3902 3 | felelgetne rá, egyet-egyet mekegett közbe, míg ő maga olyan
3903 3 | bárányka sompolygott be mekegve a néhai Lapaj nyája közé,
3904 3 | mégis megértette volna, mekkora haszon és uraság háramlik
3905 2 | bárányok szökdécselve, a jerkék mélán, a száz bársonygyapjas ürü
3906 1, 2| élénkségben tartá őket a lankasztó melegben. Krisztina maga is ott ült
3907 3 | még déltájban is bágyadtan melegít, mintha nem tenné szívesen.
3908 3 | nem kellett neki, ez nem melegítette eléggé. Egy kecskét és néhány
3909 3 | nem a nap, hanem belülről melegíti most valami. ~- De furcsa,
3910 3 | jóllakott gyermeket kihozta a melegítő napfényre, s az ott elkezdett
3911 3 | hogy onnan mélyen rejtett melegség sugárzik ki. Kezével átkarolta
3912 2 | maga is beteg volt, s nem melengethette párájával: költözőben volt
3913 3 | vette azokat, s leheletével melengette. ~- Átkozott poronty! Nem
3914 1, 2| borulva, szíve hangosan dobog, melle gyorsan zihál. Istenem,
3915 1, 3| emelkedett föl koronkint melléből, végre behunyta szemeit,
3916 1, 1| tartani, a mutató- és a mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló
3917 2 | Igazán? - hörgé tompán. ~- Mellém ült a pitvarküszöbre, s
3918 1, 3| diónyi ezüst gombokat a mellényen, mintha találgatná rajtuk: "
3919 1, 4| ezüstkarikát vont elő a mellényzsebéből, melybe maga gravírozta
3920 2 | jellemzőleg öklével saját mellét ütötte meg, mintha mondaná: "
3921 2 | eshetik, hova maradt el mellőlük földi gondviselőjük, a hatalom
3922 1 | Ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja
3923 3 | hanem szomorú, bánatos melódiájú dal. A legény viharos fájdalommal
3924 3 | nem szereti az embereket? Méltán gyanakodó, bizalmatlan irántok;
3925 2 | Minek fogadtad el? - méltatlankodék Olej. ~- Mondtam, hogy nem
3926 4 | pattant föl Jasztrab méltatlankodva. - Hiszen az én tulajdon
3927 3 | vérből való azzal. ~De igazi méltóság, hatalom csak akkor ömlik
3928 1, 3| HARMADIK FEJEZET~Melyben azon események mondatnak
3929 4 | elolvassa a láthatatlan betűket, melyekkel a cselekedetek vannak felírva. ~
3930 1, 2| különféle lovagregények, melyekről Luppán lovag (ki kapni szokott
3931 1, 3| az akácfa levelei után, melyektől, midőn szórakozottan morzsolgatja
3932 2 | a boldogtalan növényből, melyért királyok és népek kapnak
3933 1, 2| pecsétgyűrűjére az ujján, melyhez még bizonyára sok hiányzott,
3934 3 | édes, olvadó harmóniában, melynél szebbet, kéjesebbet, altatóbbat,
3935 1 | hegygerinc széléig, hol a tátongó mélység kezdődik; alig vannak húsz
3936 3 | azt nem kötötte a falusi mendemondák orrára; Lapaj még azt sem
3937 2 | mégis lehetetlenné vált menekülni a gondolatoktól; megrohanták,
3938 2 | haltak meg Vadkerten, midőn menekültek, még mindig visszavárja
3939 3 | készületeket. - Mit nézzek rajtad? Menj Isten hírével, és semmihez
3940 2 | kamrában vet majd ágyat. Hova menne most már, mindjárt koromsetét
3941 2 | sem állat; évek jönnek, mennek, a vadkörtefa meghozza gyümölcsét
3942 1, 2| színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját,
3943 1, 3| halni! - kiáltá, s hangja mennydörgés lett - ha meg nem mondod
3944 1, 1| orra sötétkék". ~Bezzeg, mennyivel tágabb mezőt nyújt az elmélkedésnek
3945 1, 2| megdicsőülve, valóságos mennyországban érezte magát, s egy vesztett
3946 1 | hegye; egy kis darabka a mennyországból. ~~
3947 1, 4| közt: üzletét becsukhatja menten, s kulcsát dobhatja akár
3948 4 | minden úgy történt. ~Híre menvén a tót nép közt a mindentudó
3949 1, 4| Krisztina ujján, hogy "Tempus a menyasszonyomra!" ~Akire ki van mondva,
3950 1, 2| nagyobb, nagyobb. Maholnap menyecskévé növi ki magát. Elviszik
3951 2 | benne, melyek mint megannyi meredek hegyről guruló szikla, lassan
3952 1, 4| megkövülten, mozdulatlanul, meredt szemekkel nézett utána,
3953 1, 3| most, amint ott áll némán, meredten, földbe gyökerezve Krisztina
3954 3 | éppen mint a méz, ha egy méregmorzsa hull beléje? ~Ki volt mestere
3955 1 | festett kapuajtóba, s amint merengő fekete szemeivel meglátja
3956 2 | förmedt rá az apja. - Miként merészelsz? Ó, ó!... ~- No, bizony -
3957 1, 2| tőled! ~Csemez úr megütődve mereszté szemeit érdemes kollégájára. ~-
3958 3 | falvainak határai többnyire mérföldekre terjednek, s maga a nemes
3959 3 | tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve
3960 2 | egymásnak adja a nótát hetedhét mérföldön: ~Olej juhainak~Selyem legelője,~
3961 1, 1| emiatt annyira elbúsult, hogy mérget vett be, s szörnyű kínok
3962 4 | komiszárus uram! ~- Ott mérik még csak marokszámra a dicsőséget...
3963 2 | Ingadozva állt ott, mint a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe
3964 3 | tartá könnyű terhét, szeme merően szegeződött a földre, a
3965 2 | bacsa fölemeli ökleit. ~Ki merte ezt a hangot utánozni? ~
3966 4 | utasítással, hogy ha moccanni mertek addig, míg én nem szólok,
3967 4 | nevezetességű tulok oly nagy mértékű testi fogyatékozását. Kár,
3968 1, 2| remegett, mint a nyárfa. ~- Mertem volna-e álmodni? - folytatá
3969 1, 1| soha a világ eleje óta nem merült föl köztük semminemű vitás
3970 2 | hívó, marasztaló, mint a mesebeli tündérnek! ~Órákig eltűnődik
3971 3 | nagyanyjára is emlékszik. Mesének tartanám, ha annyiszor meg
3972 2 | fényes nappal lett volna. Messzebb azután, ott, hol a sűrű
3973 4 | rengetegbe. ~Az erdőnek volt egy "messzelátó" pontja; Gerge jól tudta
3974 3 | mézes, hajnalban pedig egy messzely szilvapálinka, enni torkig,
3975 3 | méregmorzsa hull beléje? ~Ki volt mestere a természet fiának, aki
3976 4 | nemzetes úrnak valóságos mesterségéhez tartozó eszköz a káromkodás,
3977 3 | hangszer nem tolmácsolhat. ~A mestert, ki Lapajt a tökély fokára
3978 1, 4| héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál. ~- Sok, nagyon sok! - sóhajtott
3979 1, 1| vált föl a nagy, sárgára meszelt líceumban, de a Petőfi-legendából
3980 1, 1| mennyei kéjt, mely ezen metódus szerint őrjítő fokra hág. ~
3981 1, 1| szemeit, egyet szippant ismert metódusa szerint a burnótszelencéjéből,
3982 2 | azt megítélni, tacskó! ~- Mezei virágnak, szíve bálványának
3983 3 | törkölypálinka, éjféltájban egy icce mézes, hajnalban pedig egy messzely
3984 2 | mikor a nyájjal kimegy, mézes-pálinkás butykost fog hordozni utána
3985 1, 3| ért elsőként az ifjakhoz. Mézesmázos nyájasságtól ragyogott az
3986 3 | virágot szedett neki, a mezőn madárfészkeket fosztogatott
3987 1, 3| falakon is csupa taláros és meztelen nyakú tudós férfiak, világhírű
3988 3 | jelent meg - egy könnycsepp. ~Mialatt átölelve tartá könnyű terhét,
3989 3 | másfél arasznyi távolságra, miáltal vázát nyeri leendő tanyájának.
3990 3 | felé fordulva, elmondja a miatyánkot csendesen, vigyázva, hogy
3991 3 | a szíjába tuszkolta be; miből különben nem támadt semmi
3992 3 | föl a szemét. Nono, Istók! Miféle bolond beszéd ez? A vén
3993 3 | ember megtesz egy ilyen mihaszna növényt "magyar kir. dohánynak".
3994 2 | förmedt rá az apja. - Miként merészelsz? Ó, ó!... ~-
3995 2 | tekintve végig kedvencein, miket egytől egyig színről színre
3996 1, 4| Brazíliában találkozott Mirkovszki Miklóssal mintegy három év előtt,
3997 2 | rettenetest ütött rá, hogy millió darabra zúzódva pergett
3998 1, 2| bírom elmondani. Istenem, mily boldogság! Ki hitte volna?
3999 1, 3| magam sem tudom igazán, hogy milyennek kell lennie... Csak azt
4000 1, 2| ünnepélyesebb színben tűnjék fel mindaz, amit mondani kíván. ~-
4001 4 | mintha édes testvérem lennél, mindazonáltal az írnokom már beterjesztette
4002 1, 4| színtelen. ~- Igen, ezt mindenekelőtt tudnom kell, Krisztina -
4003 1, 1| testfolytonossági hiányt mindenesetre. A hiány pótlandó! s vajon
4004 2 | egész Brezina aklostól, mindenestül és még azontúl is, merre
4005 3 | egyenként lenne ismerős mindenikkel. ~Öröklött tudomány ez,
4006 1, 4| keresztül-kasul megy büntetlenül mindenkin, világi törvény nem fogja,
4007 1, 3| hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva azon figyelmeztetéssel,
4008 1, 4| Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos vendégek Krisztinánál; annyira
4009 1, 2| hogy most az egyszer ment mindennemű idegen és oda nem illő alkatrészektől,
4010 4 | nagy zavarba hozta őket a mindenttudóságával. ~- Nos, fiam, mit loptál? -
4011 4 | menvén a tót nép közt a mindentudó csendbiztosnak, iszonyú
4012 2 | megrohanták, utánamentek mindenüvé, elöl ügettek minden foglalkozásában. ~
4013 3 | tizenkilencedik században. ~Mindezek dacára azonban szereti Lapajt,
4014 1, 4| elsorolt csekély dolgokat ők mindezen gyűjtőnév alá fogják: "Wurst",
|