50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
4015 3 | az igazaknak). ~S Lapaj mindkettőjöknél nagyobb, híresebb. Ő nem
4016 1, 1| S elvitte nemsokára mindkettőt. ~A kis Lacika rá egy fél
4017 3 | éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a
4018 1, 2| felsőbb meghagyás folytán minduntalan gondoskodott hűsítő sörről,
4019 1, 3| hogy ez hátrány volna rám, minél fogva megérdemlem, hogy
4020 3 | természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki
4021 3 | megbocsátania, s kinek mondani el, minő volt, milyen szeme, szája
4022 4 | Egy évig szolgálod ilyen minőségben a vármegyét. Egy év múlva
4023 3 | tudós fején ért meg - sapka minőségében. ~És az sem csoda, hogy
4024 2 | olyan kellemes reggel volt, minőt a poéták szoktak megénekelni,
4025 1, 4| német "Burschenschaft"-ok mintájára, mely sorban karikatúrája
4026 4 | szíjat hasítsanak hátukból, mintsem egy hangot valljon valamelyik. ~
4027 2 | titokzatos hang zeng végig a lég miriád atomjain: ~"Tamás!..." ~
4028 1 | szomszéd hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevű kisasszonya
4029 1 | a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél órányi út volt,
4030 4 | egyik, vagy hogy Szellő Miska, az Alföld banditája, hahogy
4031 1, 1| sarkalatos principiumot, miszerint az orrlyukak egyenesen arra
4032 1, 3| homály a női szívben, szent misztérium tele költészettel, bűbájos
4033 4 | azon utasítással, hogy ha moccanni mertek addig, míg én nem
4034 3 | úgy, hogy a rajta levő mocsok szétfreccsent minden irányban,
4035 1, 3| délceg termete és ügyes modora. Mindössze fél év óta került
4036 2 | dal kél szárnyra a tót nép modorában, mélabúsan, fájón... ~Jön
4037 2 | hogy herceg: mikor olyan módos lenne parasztlegénynek is. ~
4038 3 | Legalább ne menjen pogány módra a másvilágra a szegény leány,
4039 2 | megénekelni, de amely mindig mögötte marad a valóságnak: a természet
4040 3 | tanácsosnak látja megállni egy mogyorófabokor mögött, nehogy saját lépteivel
4041 3 | madzagokkal egy végig lefutó mogyorófahajtást, összetartó kapocsnak, mely
4042 3 | Gyümölcsüket, a diót, mogyorót, kemény héjba zárja; földjüket
4043 3 | nem sír. ~- Így, így kis mókuskám! Így szeret téged Lapaj,
4044 4 | bőrüket elraktátok a szurdoki molnár padlására, mai napig is
4045 4 | Pál esetét valaha? Mint molnárlegény ment a hadsereghez, s paraszthajszál
4046 2 | mellét ütötte meg, mintha mondaná: "Én leszek az a medve." ~
4047 1, 1| tudják is az ellenkezőt, nem mondanak neki ellent, mert ő maga
4048 1, 3| kezét megragadva - meg kell mondanom önnek, hogy... ~- Csitt!
4049 2 | hát miért ne mondta volna? Mondás, levegőrontás, aki hiszi,
4050 1, 2| Csutkás kövér markából. ~- Mit mondasz ehhez Luppán? - kérdé Csemez
4051 1, 3| nem bírta megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai
4052 1, 3| FEJEZET~Melyben azon események mondatnak el, melyek az előbbi fejezetből
4053 3 | mondta Lapaj. - Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal
4054 1, 3| tapasztalt egyéniségnek mondhatom magam, s nem valami sihedernek,
4055 1, 3| mondtam, Krisztina, de mondhattam volna talán azt is, hogy
4056 4 | is ott van mind a nyolcé. Mondjak-e még többet? ~- Nem, nem -
4057 1, 3| nekem a leány kell. Azt mondjátok, hogy ő szép, virító és
4058 3 | arcát. ~- Tudja mit, kend? Mondok valamit kendnek. Mivel szeretem
4059 1, 3| akik ezeket a nagy szavakat mondták, kiket a mindenség megdöbbentő
4060 1, 3| tudja magát alkalmazni. Mint mondtuk, még csak fél év óta van
4061 2 | olyan ember, aki ösmeri a "mórest". ~Az Úr akarta így. Három
4062 2 | értelmetlen félszavakat morgott hozzá; végre még ezek a
4063 3 | no, no... ne sírj, édes morzsácskám! ~A mogorva Lapaj megtanult
4064 1, 1| Petőfi-legendából nem vesz el morzsányi sem. Híven adják át az elődök
4065 1, 3| melyektől, midőn szórakozottan morzsolgatja ujjai közt, szinte kedve
4066 2 | neki, és soha sem fog többé mosakodni, nehogy letörölje. Nyájasan
4067 1, 4| Krisztina mosolyogva, de mosolya erőltetett volt és színtelen. ~-
4068 2 | a kettő örült. És sem a mosolygó gyermeknek, sem a víg báránynak
4069 1, 3| Néma csend, csak Bohuska mosolyog. ~- Akkora darab valóságos
4070 3 | telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson igazán, s ne öltözhessék
4071 1 | kosara! ~Ónszürke arcát mosolyra fordítá felém, a anyai büszkeséggel
4072 3 | gyermek arcára vidám, játszi mosolyt ültetett. ~Oly szép, ragyogó,
4073 2 | valaha régen az a hang s mostan szárnya támadt? ~A bacsa
4074 3 | a két szeme lát, míg a "Motiká"-nak nevezett hegyhez nem
4075 4 | Gyurka! Ugye, te törted fel a Motosicky pincét? ~- Bizony Isten,
4076 4 | keletre lelátva egész a "Motuz"-völgyig, északra a klokovai
4077 2 | kifordult az ajtón, olyasvalamit motyogott: kikéri magának, őt ne tegyék
4078 1, 3| kétszer-háromszor, és halkan motyogta: ~- No nem baj... nem baj!
4079 1, 3| Krisztina szemeiben, hangjában, mozdulataiban a megbánást, a vonakodást,
4080 2 | kifeslik az életből, csendes, mozdulatlan halott lesz, szépen elszólítják
4081 2 | gyepen, a fák levelei nem mozdulnak, még a madarak is hallgatagok. ~
4082 4 | kikutatni az ökör-affaire-t, aki mozdulni sem bír majd ezekben a cikcakkos
4083 4 | rendőrfőnököt, vizsgálóbírót mozgásba hoz szigorú parancsa - de
4084 2 | Amint így bámészkodik, mozgó árnyékot vett észre a falon,
4085 1 | házfödelek, és elkezdtek mozogni, ingadozni, mintha el akarnának
4086 3 | törékeny fizikai testeknek a mulandósággal folytatott küzdelmében a
4087 3 | a duda is ki van téve a mulandóságnak, az enyészetnek, hanem a
4088 4 | úrhoz: hadd legyen egy kis mulatsága annak is. ~Gerge István
4089 2 | nem cseréli meg senkivel. Mulatságból gondolkozik. És ez sohasem
4090 3 | neki most mindez hatalmas mulatságnak tetszett, sőt, midőn a jóllakott
4091 3 | ki a mulattatására. Jól mulattak egymással mind a ketten.
4092 2 | leányt szelíden. - Hogy mulattál azóta? ~- Ma jobban, mint
4093 3 | madárfészkeket fosztogatott ki a mulattatására. Jól mulattak egymással
4094 1, 4| terjedelmes és nem is valami mulattató dolog, azonfelül nem is
4095 3 | természettel! Különösen mulattatták egymást! Vagy ő dudált,
4096 1, 2| dünnyögje magában: ~"Ecce! mulier formosa..." ~Midőn pedig
4097 1, 1| maradékra nézve, nincs okom a múltakba visszatekintve sem megróni
4098 1, 1| tekintélyes férfi, s habár múltjában nincs annyi fényes és szomorú
4099 1, 1| szőnyegre kerül a Petőfi múltjának ezen kalandos és homályos
4100 1, 1| történt meg, Luppán lovag múltját, gyermekségétől kezdve egész
4101 3 | Unalmas lakás, szaporátlan munka! Ember ritkán fordul meg
4102 3 | emberül, s ha az izzadó munkás irigykedve nézi, mikor Lapaj
4103 3 | lombsuttogás, méhdöngicsélés, munkások dala a távolban s elhaló
4104 3 | Adjon Isten jó napot és munkát! Hát hol van a prücsök?
4105 1, 1| líceum fölötti hegyen az öreg Muszurnál, a kamarai hajdúnál, akinek
4106 1 | Stevónak, valamint sehol sem mutat föl olyan eredeti közlekedési
4107 2 | függött, mely dúlt arcát mutatá: megállt előtte, üvegesedő
4108 4 | testébe küldött golyót mutatja. ~- Ne kínlódj azzal a lövöldözéssel,
4109 3 | Legalább olyanok, aminőnek mutatkoznak, meg lehet őket ismerni,
4110 3 | mint némely toronyórán a mutató. ~No hiszen, kerüljön csak
4111 2 | eget. ~- Hallod-e, Isten! Mutatok én még ma neked valamit! ~
4112 2 | felállott, és megfenyegette mutatóujjával az eget. ~- Hallod-e, Isten!
4113 3 | következtében azonban Lapaj e művelete igen sérelmesen ütött ki,
4114 3 | ilyen kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség
4115 1, 4| megszűnt volna már csodákat művelni az igazi szerelem? Érzem,
4116 3 | ilyenkor se történik. A Lapaj művészetének szabott ára van, melyből
4117 3 | tanulta, kitől tanulta Lapaj a művészetét? Ha addig él is, ha térdig
4118 3 | földön nincs, aki ehhez a művészethez értsen; Hikszum Nógrádban
4119 3 | csinált belőle. Gyönyörű, művészi dudát, melynek felső sípja
4120 1 | mondá: ~- El, dehogy. A Náckó pipázik bent. ~S valóban,
4121 2 | udvaron egy boglya száraz nád volt, azt emberfölötti gyorsasággal
4122 2 | halináját, és meggyújtá a nádat vagy hat helyen: egy nagy
4123 1, 2| homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól
4124 3 | nemzetségét is tudja, anyjára s nagyanyjára is emlékszik. Mesének tartanám,
4125 3 | volt. A nyakán levő repedés nagyapjára emlékezteté Lapajt, mert
4126 4 | teszed, hogy agyonverted a nagyatyádat... ~- Kinek mi köze hozzá! -
4127 3 | locspocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó kád potyogó
4128 4 | gyermeket. ~- De csak furfangos, nagyeszű ember vagy te, Gyurka! Ugye,
4129 2 | fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet. ~Minden
4130 2 | bacsának nem lehetett volna nagyobbat mondani. Az ezeregy éj szemkápráztató
4131 3 | állítólag jelenlétében végbement nagyszerű verekedés és harmadikul
4132 3 | nagyot kacag, s Lapaj a nagyujját hevenyészett sípnak a szájába
4133 1, 3| Természetes ijedtséggel s bájos naivsággal borult Krisztina nyakába. ~-
4134 1, 3| és az "Eleven kalapács"-nál, hanem a női szalonokban
4135 1 | meglátogattalak, és esteledett, nálatok tölthettem az éjt - de most...
4136 2 | Gracza lesz, vagy Záhony. Náluk láttam ilyen pénzt... ezer
4137 3 | gyermeket kihozta a melegítő napfényre, s az ott elkezdett mosolyogni,
4138 2 | egyszerre puskává a Szent András napján ólomöntelékben elővarázsolt
4139 2 | kendtek hogyan dicsérik meg a napjukat? ~- Megvolnánk, kis fecském -
4140 3 | ne. Csom, csom! Látod a napocskát, amint kel? Látod, az jó,
4141 4 | tűzzel demonstrálgatá a napóleoni hadjáratok szükségét a korhadt
4142 3 | mely a világ végét arra a napra teszi, midőn az országban
4143 1, 4| éledő reménnyel várt egyik napról a másikra. ~A bizonytalanságnak
4144 1, 3| üdébb, zöldebb leszek..." ~A napsugár leszól az ifjúhoz: "Neked
4145 3 | növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt. - A magyar ember, ha ültetménye
4146 1, 2| a rubintól, a harmattól, napsugártól, mindazt vétkes vakmerőséggel
4147 1, 4| Mirkovszki Miklóst azon naptól kezdve senki sem látta többé
4148 1, 2| paprikát hintettek volna rá a nebulódiákok (mi gyakori dolog, ha a
4149 2 | mint a tavaszi gyapjút: nedves helyen tartja, hol megszíván
4150 1, 3| úr elől arcát s azon egy negédes grimaszt, mely Bohuskát,
4151 1, 4| magát a nagy tekintélyű negyedéves, kinek már minden szabad
4152 1, 4| NEGYEDIK FEJEZET~Megmagyaráztatik
4153 1, 1| a költő ottléte után egy negyedszázad év múlva találtam. ~Ha Csutkás
4154 2 | Hármunknak elég lesz. ~- Négyen vagyunk hozzá. ~- A lány
4155 2 | kiszárad, csak egy nagy fekete, négyszögletű folt nem zöldül ki soha.
4156 2 | tájon. ~Ó, mert annak, ki negyven éve társalog az erdővel,
4157 1, 1| Trencsén megye. ~Életkora: negyvennyolc éves. ~Arca: hosszúkás. ~
4158 2 | az ő arca felé fordítsa néha-néha. ~Anikát ugyan nem sokkal
4159 1, 2| köztük erre. Csevegtek együtt néhányszor, ennyi az egész! És íme,
4160 3 | lehangoló, fárasztó köd nehezedék. ~A kisded nyugtalanul mozgott
4161 3 | kotorászott elő, melyet csak nehezen sikerült meggyújtani, mert
4162 1, 3| Miklós, mi lelte önt? Neheztel rám, mert őszinte voltam
4163 2 | Ilyen siheder szólítja "te"-nek, aki még szopós gyerek volt,
4164 2 | úgy is jó. ~A vadász mohón nekiesett az ételnek, s váltig dicsérgette: ~-
4165 1, 3| ha a jó szerencse kedvez, nekiindulhasson az életnek azon reménnyel,
4166 3 | darabot, ha tavaszi áradáskor nekirugaszkodik. ~Nos, a szép leányt is
4167 2 | szaporán borért! Mondom nektek, hogy vagy Gracza, vagy
4168 1, 1| Lehet benne valami, de nekünk elvégre is semmi közünk
4169 4 | felelet. Érzéketlen, kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény
4170 2 | Ki tudja? ~Talán maga a némaság, melyet csak a méhek dongása
4171 3 | miután a béke ünnepélyes némaságát látta elömölve, tekintetbe
4172 3 | harmat lesz belőlük. ~A némaságot csak néha szakítja meg kollégáinak
4173 4 | cselekedetek vannak felírva. ~Nemegyszer történt, hogy puszta gyanúból
4174 1, 4| az akadémiai ifjúság, a német "Burschenschaft"-ok mintájára,
4175 3 | kerülőséget foglalta el. ~Ő maga nemigen emlegeti Óperencián-túli
4176 1, 1| kamarai hajdúnál, akinek nemrég jött meg a fia Olaszországból,
4177 3 | lehetett. ~Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet hallgassa.
4178 1, 1| csak Csutkás tanár úr. ~Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy,
4179 1, 1| Csutkás tanár úr. ~Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy, sárgára
4180 3 | tudomány ez, nemzedékről nemzedékre száll. Lapaj öregapja számadó "
4181 3 | Öröklött tudomány ez, nemzedékről nemzedékre száll. Lapaj
4182 1, 1| eldisputáljam az utánam következő nemzedéktől; mert ha már mi ittunk a
4183 3 | közt, őt is meglepvén a nemzeti hivatás láza, mely abban
4184 1, 1| ennél valaki különb embert a nemzetnek? - ő (Csutkás tanár úr)
4185 3 | princessz? ~- Leány, Agnisa néném, leány. Félre innen! Nem
4186 1, 4| egyet sóhajt utána. Még a népdal is így örökítette meg: ~
4187 1, 2| csodálatos gondolatokkal népesíté meg agyvelejét. ~"Csakugyan
4188 4 | képzeletét Gerge uram -, ahogy a népmeséitek beszélik, zsírt ennél ott
4189 4 | kiismerésére - amint az a népmesékben szokás. ~- Hozd be őket! -
4190 3 | költészete is, mely minden népnél minden bércen, minden völgyben
4191 2 | Valami hiányzik, üres, néptelen az egész ház tájéka. ~A
4192 3 | Hallgat, figyel. Semmi nesz. Csak egy-egy káposztafő
4193 2 | bottal és a megszokott "nete ne" és a "brcs ki" vezényszavakkal.
4194 1, 2| Te, Stevo! (Az "István" név Selmecen "Stevó-nak" finomíttatik).
4195 4 | marconaképű fiú előállott. ~- Mi a neved? - kérdé az egyiktől. -
4196 1, 3| egész a tűrhetetlenségig nevekedett. Az ifjú néhány lépést tett,
4197 1, 1| Halljátok, uraim, a Petőfié! Hát nevelt még ennél valaki különb
4198 2 | pillanat alatt óriásokká nevelte. ~A híres brezinai bacsa
4199 1, 2| adom senkinek. Nem azért neveltem, hogy valami gézengúz elkaparja;
4200 1, 1| Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti) őróla írta volna: "
4201 3 | beszélni nem tudott. Istók nevet is adott neki, ami egy birkára
4202 2 | Anika felkacagott. Üde nevetése olyan volt, mint egy tündércsengettyű. ~-
4203 2 | Anika azon hitben, hogy őt neveti, egyszerre duzzogó, haragos
4204 2 | nagy szemeket meresztett a nevetőre, s önkéntelenül is kifakadt
4205 1, 3| fickó, aki még ezenfelül nevetséges is. Igen, igen, ki merem
4206 3 | ezen az árnyékvilágon. ~E nevezetes öltönyt hámozta le tehát
4207 4 | okozá az ezer történeti nevezetességű tulok oly nagy mértékű testi
4208 1, 2| volt a sor. Csemez urat így nevezték azon tulajdonságaiért, hogy
4209 4 | kívánja, hogy ilyen pontrul nézegesse az utasokat, keletre lelátva
4210 2 | izmos gerendákat... Sokáig nézegette, és sohasem tudott betelni
4211 1, 3| panaszos hangon. - Hát úgy nézek én ki, mint aki tréfál?
4212 2 | vérben forgó szemeit, s nézés behatása alatt elkezdtek
4213 1, 1| elbolondítsa. ~Érdemes kollegája nézetét vallja Csemez úr is, de
4214 1, 1| semminemű vitás kérdés vagy nézetkülönbség, kivévén a burnót élvezetében. ~
4215 1, 3| szép arcát. ~Ó, ezt nem nézhette Miklós tovább. A düh démona
4216 1, 2| emberek bolondok, s aranynak nézik a sarat. A sarat, az embert.
4217 3 | hegyek, völgyek hallgatagon néznek rá, mint ő rájuk; azok sem
4218 1, 2| bízvást el lehetett neki nézni. ~Tehát kalabriásoztak,
4219 3 | tévén készületeket. - Mit nézzek rajtad? Menj Isten hírével,
4220 1, 1| annak ezt be is bizonyítja. Nézzük pl. Katalin cárné egy esetét... ~
4221 2 | lakva valamennyi, vajon nincs-e híjuk? ~Tán ha egy hiányoznék
4222 3 | ha volna is kivel? Neki nincsenek sem örömei, sem fájdalmai,
4223 1, 2| ötödik forintot nyerem. Noch a 'Glas, Krisztin! ~Ezen
4224 3 | hát ez a gyermek? Ilyen növény is terem már a lazokban? ~-
4225 2 | vászonpipát", abból a boldogtalan növényből, melyért királyok és népek
4226 3 | megtesz egy ilyen mihaszna növényt "magyar kir. dohánynak".
4227 1, 2| nagyobb. Maholnap menyecskévé növi ki magát. Elviszik tőled! ~
4228 3 | művészethez értsen; Hikszum Nógrádban lakik a hegyek lábánál,
4229 1 | lefelé ereszkedik; tertium non datur. ~A kosár átkozottul
4230 2 | fog susogni, mint ma, a fű nőni fog tavasszal, a patak vize
4231 1 | szégyenlem megírni.) ~Egy idősb nőt láttam egyszer a "Kamara
4232 2 | miért nem? Még a búsongó nóta is csak annyit mond útbaigazításul: ~
4233 3 | lefizetvén nyolc garast egy nótáért, ha igazán olyan legény-e,
4234 2 | felhangzanak a völgyben Anika nótái, szinte jólesik a lelkének
4235 2 | Brezinák dalai pihennek. Anika nótáit nem hallja ma sem Olej,
4236 3 | viszketett már meg az ő híres nótáitól. ~Hol tanulta ezeket, olyan
4237 2 | gyerek volt, mikor őt már a nótárius is megkendezte. ~Hej, ne
4238 1, 4| nem meri többé az életben nőül kérni senki. ~Krisztina
4239 1, 3| gondolkozva ült egy percig nővére mellett, ki a Csemez szavai
4240 1, 4| nyomtalanul, elhagyva szüleit, nővérét. Egy álló évig még csak
4241 1, 4| rajta a "tempus", az "res nullius": ha ellopja valaki, jól
4242 3 | éjszakáján a vén Lapaj Mátyás nyájába, mivel ő elátkozott, birkává
4243 2 | tartozik a világ elejétől az ő nyájához, nem megy hiba számba, benne
4244 3 | elszórva bármely óriási idegen nyájban, de még a nemzetségét is
4245 2 | féldöglötten vonszolá a nyájhoz. Okos kutya az, megérdemli,
4246 2 | selyemből lesz az inge; mikor a nyájjal kimegy, mézes-pálinkás butykost
4247 2 | ajándéklevél az akolról és a nyájról. ~A bacsa szívébe mintha
4248 2 | ha már egyszer az Isten a nyakában felejtette a kis porontyot,
4249 3 | prücsök? Hadd vigyem el a nyakadról, édes fiam; remélem, csak
4250 3 | szeretném, ha itt fagyna meg a nyakamon! ~Eközben virradni kezdett,
4251 3 | sugárzik ki. Kezével átkarolta nyakát oly erősen, hogy az szinte
4252 1, 2| tercbéla" sem szuperál nekik, nyakra-főre buknak mindenre, és oly
4253 2 | Selyem legelője,~Ezüst a nyakszíja,~Arany a csengője. ~És amikor
4254 1, 3| csupa taláros és meztelen nyakú tudós férfiak, világhírű
4255 3 | hanem ahelyett odaküldi nyakukra a telet, amikor az még senkinek
4256 2 | aludt. Hálából, szeretetből nyalja-e meg vagy megszokásból? Arra
4257 1, 1| sütött ki szíveikben a "vének nyara", s egyugyanazon virág fogamzott
4258 3 | nyáron hozza meg nekik, a nyarat semmikor, hanem ahelyett
4259 1, 2| Miklós remegett, mint a nyárfa. ~- Mertem volna-e álmodni? -
4260 1, 3| szökött ereibe, és lüktetve nyargalt keresztül lankadt tagjain. ~-
4261 2 | mentek el éhgyomorral. ~Szép nyári reggel volt. A természet
4262 3 | őket éri először; a tavaszt nyáron hozza meg nekik, a nyarat
4263 2 | csak mégis mind el kell ezt nyelni a vendégtől. ~- Készen a
4264 1, 1| csak a tények. ~A rossz nyelvek ugyan azt suttogják, mintha
4265 1, 2| Már az ötödik forintot nyerem. Noch a 'Glas, Krisztin! ~
4266 3 | távolságra, miáltal vázát nyeri leendő tanyájának. A félkört
4267 3 | buzdították tapsaikkal. Hol, kitől nyerte hát a dudálás hatalmát?
4268 3 | Tűzhelyalapító tót atyánkfia nyes magának nyolc darab másfél
4269 2 | ember az, aki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába
4270 2 | szürkülő tájra. ~Szíve nagyot nyilallik. Csakugyan a herceg. A talári
4271 1, 3| változást sem szenved e harmadik nyilatkozat folytán épp úgy, mint nem
4272 1, 3| esemény pedig Csutkás úr nyilatkozata volt. ~- Hehehe! A helyzet
4273 1, 3| válaszul kedves barátaim nyilatkozatára, és ezen elaborátum semmi
4274 1, 2| adom ám! ~Erre az eredeti nyilatkozatra Csutkás úr fejet csóvált,
4275 3 | a kunyhó hátsó részéből nyilatkozott hatalmasan felhangzó - gyermeksírásban. ~
4276 3 | düledező malom, attól balra nyílik a "Rocska" nevű völgykatlan;
4277 2 | kiverve. Tulipánvirágok nyílnak a környékén. Magas, százados
4278 3 | van a begyükben, s jönnek nyíltan, ösztönük által hajtva,
4279 1, 1| Csupa beszéd, a megtestesült nyíltság. Emlékeit nem tartja zár
4280 1, 4| az meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat előtt az igazság
4281 2 | ablaknak, s bezörget. ~- Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán
4282 3 | ilyenkor. Mit akar kend? ~- Nyiss ajtót, Éliás, én vagyok,
4283 1, 3| Ne tegyen őrültté. Ne nyissa meg előttem az eget csak
4284 3 | kell várni, míg az maga nyitja föl a szemét. Nono, Istók!
4285 1, 3| dolgozószobájába lehetett nyitni. ~Ez aztán igazán olyan
4286 3 | lábánál, Petrus meg valahol Nyitrában. ~Aztán Istók sohasem távozott
4287 3 | világraszóló dudást meg a nyitrai gróf lát el mindennel, s
4288 3 | megfordul most, s panaszos nyögéssel viszi az ima szavait a hullámkoporsó
4289 2 | kólikában szenved. Eleinte nyögött, mint egy beteg vadállat,
4290 3 | szívszaggató, éles hangon, melyet nyögve adtak odább egymásnak a
4291 3 | majdnem folytonossá vált a nyöszörgés, s Lapajból kínos elhatározást
4292 3 | pártfogoltja nyugodt volt vagy nyöszörgött. Éjfél után majdnem folytonossá
4293 4 | napig is ott van mind a nyolcé. Mondjak-e még többet? ~-
4294 4 | több 50 fontosnál, s hogy nyolcszáztíz jámbor ökör bőr nélkül taposta
4295 2 | változtatja fizonómiáját. Ma nyolcvan éves aggastyán, hosszú,
4296 1, 4| felelte Miklós komolyan. ~- Nyolcvanegy font vagyok... A múlt héten
4297 2 | fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete árnyék -
4298 1, 4| események után átvirrasztott éj nyomai meglátszottak szép arcán,
4299 3 | most már ütheti bottal a nyomát. Öt garas nem sok, de az
4300 1, 3| gyanánt a szelencéjéből, s oly nyomatékos csattanással ereszté le
4301 3 | juhász-elődeitől örökölte. ~Még nyomatékosabb a hatás, ha a nagy görcsös
4302 3 | fazék is, melyet állításához nyomatékul hozzá vagdosott. A hóna
4303 3 | s csodás tündérérzelmek nyomódnak beléje... aztán még jobban
4304 1, 4| hány... ~- Hogy hány fontot nyomok, ugye? - mondá Krisztina
4305 2 | aztán keservesen szemébe nyomta a széles kalapot, s megindult
4306 1, 4| látta többé Selmecen. Elment nyomtalanul, elhagyva szüleit, nővérét.
4307 1, 2| eshetnék meg, nem lenne nyomtatásban a históriája. ~Később azután
4308 1, 3| mint én, annyi, mintha nyomtatva lenne. Aztán lássa, én egészen
4309 2 | fedetlen fővel kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés után
4310 1, 3| odavetett tűnő árnyéka. ~Nyugalommal kelt föl, s lépett Csemez
4311 3 | s amit más ember fia a nyugalomnak szentel, neki az éjszaka
4312 3 | keletre az egyik szemével, nyugatra a másikkal. Olyankor még
4313 1, 2| mutató- és hüvelykujját reá nyugosztá, hogy annál ünnepélyesebb
4314 2 | Jó asszony volt. Isten nyugosztalja. Meg is érdemelte a tisztességes
4315 1, 1| mennyivel tágabb mezőt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú
4316 1, 2| kezét színészies pátosszal nyújtá Krisztina és apja felé. ~-
4317 4 | anélkül, neked is oda kell nyújtanod a vármegyének a magadét... ~-
4318 1, 3| lehajtá fejét, s egymás után nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett
4319 1, 3| fog neked tenni, kedvesem. Nyújtsd ide a karodat, Miklós. ~
4320 4 | valaha, de melytől a hajdani nyulaknak, akik csak előtte álltak,
4321 4 | mellyel a hajdani Gergék nyulakra vadásztak valaha, de melytől
4322 1, 3| hogy semmihez hozzá ne nyúljanak, némi torokköszörülés után
4323 3 | integetett Agnisának, hogy ne nyúljon a gyermekhez. Homlokán kidagadtak
4324 4 | között nem a régi praxishoz nyúlt az új pandúr-hadnagy, mely
4325 4 | kezet, mellyel éppen tegnap nyúzta meg a lesti zsidótól lopott
4326 4 | vasárnapján a nyolc jerkét. Ott nyúztad meg őket a Fekete majorban,
4327 1, 1| Garibaldinál nagyobb hős akár az ó-, akár az újvilág történetében?
4328 3 | nótákat, olyan kedvvel, odaadással, mintha kilenc falu hallgatná. ~
4329 3 | semmi egyebem, nagyon olcsón odaadnám. ~- Nos! Ugyan mit kérne
4330 1, 3| lenni, hogy megvigasztaljon odaadó szerelmével, hogy segítsen
4331 3 | dudástól, bocskorostól, képét odaakasztották a palotaterembe palatinusok,
4332 4 | nyájasságtól. ~Azután csakugyan odaállította foglyait, karon fogván két
4333 2 | Az emberek, azok, akik odaát a faluban élnek, és civakodnak
4334 1, 4| ahelyett, hogy eldobta volna, odaemelte ajkaihoz, és megcsókolta. ~-
4335 2 | bizony ott is hideg volt, odafektette hát kísérletképpen a kis
4336 3 | széles kalapot a fejéről, odahelyezi azt a lucskos földre, s
4337 3 | nevezett hegyhez nem ér; mikor odajut, menjen föl a legmagasabb
4338 1, 3| minélfogva önkénytelenül odakapott a kötényke felé, hogy azt
4339 3 | megfordítva vette magára. ~Mivel odakint is sötétség uralkodék, nagyon
4340 3 | semmikor, hanem ahelyett odaküldi nyakukra a telet, amikor
4341 3 | dörömbölésre. ~- Kicsoda kend odakünn? Minden jó lélek alszik
4342 1 | ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez. ~Ha végigjárod
4343 2 | hamuszínű porrá őröltek a férgek odalenn a fekete földben. ~És a
4344 1, 3| magaslatán állott, egyszerre odalépett Csutkás úr, és vaskos, szőrös
4345 1, 3| mondá, és a másik kezét is odanyomta. - Ne ízetlenkedj! Nem látod,
4346 2 | fölordított, fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest ütött
4347 3 | megszűnt sírni, s szorosan odasimult a vad ember kebléhez. Tán
4348 2 | kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson, s elérhesse az ismerős
4349 3 | van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna
4350 2 | izmos vállain. Egy csomó odaszorul a cifra tüsző rézcsatja
4351 1, 3| s Bohuskához támolyogva, odatámaszkodik a vállaira. ~És Miklósnak
4352 4 | füst eloszlott, s a rabló odatekintett, hol Gergének holtan elterülve
4353 3 | hurcolta a sziklákra, s odaülteté a legmagasabb csúcsra, az
4354 2 | meg akart csókolni, úgy odavágtam a gyomlálástól piszkos kezemet
4355 1, 3| vajúdó, merész gondolatnak odavetett tűnő árnyéka. ~Nyugalommal
4356 1, 1| szabad a burnótot egészen odavinni az orrlyukakhoz, s ezáltal
4357 1, 4| maradása az aranytermő város ódon falai közt: üzletét becsukhatja
4358 1, 3| kevesebb, egyre vezet... Nos, öcsém, nagyon jól van, hehehe!
4359 1, 4| amivel ordíthasson, sem ökle, amivel fenyegethessen,
4360 4 | Jasztrab megfenyegette izmos ökleivel, azután fölemelte puskáját,
4361 2 | e szavainál jellemzőleg öklével saját mellét ütötte meg,
4362 1, 3| kiáltá Miklós, s szemei ökölnagyságúra tágultak. - Az lehetetlen!
4363 4 | fogja majd kikutatni az ökör-affaire-t, aki mozdulni sem bír majd
4364 4 | ennek a története. ~Az ezer ökörről még csak annyit hogy, nemcsak
4365 4 | szavakkal: ~- Megvannak az ökrök, kolléga! ~- Ne bolondozzon
4366 4 | Szatmárnak. ~Különben nem is ökrökről van szó, még kevésbé őméltóságáról,
4367 4 | kezdett cirkulálni: ~Ezer ökröt küldött Szatmár a császárnak.~
4368 4 | megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében sem volt olyan jó dolgod,
4369 3 | úgyhogy Lapaj is kiszorul öléből, az eklézsiának messze a "
4370 3 | magának nyolc darab másfél öles husángot, azoknak meghegyezi
4371 1, 3| letiport hernyó, csak alakot ölt. Szeresse ön azt, akit akar,
4372 4 | tekintetes úr úgyis tudja, ő ölte meg a zeherei postást is. ~
4373 1, 3| pillantása kérdő jelleget öltött. ~- ...Mint hogy szeresd
4374 3 | mosolyoghasson igazán, s ne öltözhessék föl egészen vidám ünnepi
4375 3 | gúnyájában (rosszul állt neki) öltöztette ravasz, rőt arcát. ~- Tudja
4376 3 | méltóság, hatalom csak akkor ömlik el a csőszkunyhón, ha egy
4377 1, 1| Ezen az egyetlen téren önálló kapacitás volt mind a három
4378 1, 3| magának. Mindig olyan makacs, önfejű volt... ~Krisztina dacosan
4379 3 | én milyen voltam. ~Lapaj önkénytelen dörmögé érdes medvehangján: ~-
4380 1, 3| arcán előidézett, minélfogva önkénytelenül odakapott a kötényke felé,
4381 1, 3| magyarázna segítségökkel valamit önlelkének. Egy-egy hörgő sóhajtás
4382 3 | úgy kell betölteni, hogy önmagát megsokszorozza. ~Nem tréfadolog
4383 1, 4| meg ön szerelmét számomra, önről gondoskodtam... önt megőrzi
4384 1, 3| tudományos fejtegetés után öntelt arccal nézett a festett
4385 2 | amikor a te fizonómiád öntődött ki a lányom jövendőbelijének? ~-
4386 1 | kifejezéstelen, gyönyörű arcát pír öntötte el. Szemvesztő tündérszín,
4387 2 | mondom... hát nem a tűzhelyen öntöttétek együtt az ólmot Anikával
4388 1, 4| vizeskannát, melyből virágait öntözgette, és bámulva vetette Miklósra
4389 1, 3| kivillogott a szemeiből. Öntudatlanul s bizonyos durvasággal ragadá
4390 3 | felső sípja gazdagon be van öntve színezüsttel, az alsó fogása
4391 3 | érdes medvehangján: ~- Ki az ördögnek mondjam meg? ~A nő meghallotta.
4392 1 | a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek,
4393 4 | felelt vissza: ~- Ösmerlek, ördöngös csendbiztos, és nem hiszek
4394 4 | Hiszen az én tulajdon öregapám volt! ~- Igaz, fiam... tökéletesen
4395 3 | nemzedékre száll. Lapaj öregapja számadó "bacsa" volt a hlinai
4396 3 | gyermekért felsőbb rendeletre egy öregasszony. Azok, kik azt hiszik, hogy
4397 1, 4| az elsőévesek, kik az öregebbekhez szolgákul osztatnak be,
4398 3 | világ. ~- Ne tréfálj az öregekkel, Lapaj, mert megbánod. Azt
4399 2 | éspedig villámgyorsan. ~Az öregember megsimította a homlokát,
4400 4 | kicsiholt neki, aztán mintha örök idők óta kenyeres pajtások
4401 1, 1| mint a két szeme világát. Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán,
4402 1, 1| atya titulusát a fiú is örökli) nem hiányzik egyetlen kereke
4403 3 | lenne ismerős mindenikkel. ~Öröklött tudomány ez, nemzedékről
4404 3 | annak mint csősz is. Nagy örökség neki, hogy édesanyja a természet,
4405 3 | falujabeli alakot pillant meg örömben úszó szeme: gyermekkori
4406 3 | kivel? Neki nincsenek sem örömei, sem fájdalmai, következésképp
4407 3 | kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején
4408 3 | odább, parányi meglepetést, örömet sem érezve a találkozás
4409 2 | rázogatta. Mind a kettő örült. És sem a mosolygó gyermeknek,
4410 2 | állú siheder. Éppen arról ösmerek rá. ~- De mikor azt is mondta,
4411 4 | megfordult. ~- Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek reguláris
4412 4 | röviden felelt vissza: ~- Ösmerlek, ördöngös csendbiztos, és
4413 2 | ember - felelt Anika. ~- Ösmerősöm? ~- Nem, nem. Egy úr, valami
4414 3 | magából, ahelyett, hogy szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely
4415 3 | loccsanást hallat utána, összecsapó habok tompán, vadul hörgik,
4416 3 | mozogtak, parányi szája összecsucsorítva csámcsogott, s szabadon
4417 2 | sok mindenféle bolondot összefecsegett... ~- Mit bírnád te azt
4418 3 | elhaló kürtszó még távolabb, összefoly édes, olvadó harmóniában,
4419 1, 4| súlyt. Jaj, csak igazán összehozná. Krisztina." ~Körülbelül
4420 1, 4| esztendőre nem lesz nehéz összehozni a szükséges súlyt. Jaj,
4421 3 | gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje.
4422 1, 1| tudnia kell, mert vele áll összeköttetésben a legenda. ~Azaz, Csutkás
4423 1 | kamasz ült a kosár alján összekuporodva, aki már pipázott, s akit
4424 2 | mikor két jóravaló legény összeméri az erejét, hát még két ország... ~...
4425 2 | öreg Olej harmadnap már összeráncolta homlokát e hírre, s így
4426 1, 3| nyújtotta. ~Az megrezzent, és összerázkódott, mint mikor alvót érint
4427 2 | Beszélni akarok vele. ~Anika összerezzent, s egyetlen szavát nem lehetett
4428 1, 2| mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat, megkeverve,
4429 3 | természetben, s eltanulta titkát, összeszokott annak jámbor lakóival: az
4430 2 | szívére ereszkedtek, és összeszoríták. ~- Jaj, a kólika! - kiáltá
4431 2 | szomorú sejtelem kezdte összeszorítani a szívét!... ~Gépileg sietett
4432 2 | talány, mely előtte kitárult, összeszorította a bojtár szívét. ~Anika
4433 1, 3| tartott, s mind a két markát összeszorítva, a karját kinyújtá. ~- Ki
4434 1, 3| nagy, gömbölyű gyurmává összeszorulni, és ádáz sebességgel forog
4435 3 | lefutó mogyorófahajtást, összetartó kapocsnak, mely egészen
4436 2 | vezérkos csengője mikor összevág ebbe a rímbe megy ki: "Aklot
4437 3 | tiszta, s mivel tegnap nagyon összevesztem a feleségemmel, úgyhogy
4438 2 | vezérkos csengettyűje szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája
4439 2 | azért megvolt hősünkben amaz ösztön, amaz őserő, amit az Isten
4440 2 | még a kérdezősködést sem. Ösztönszerűleg sejté, hogy az üzenet nem
4441 3 | begyükben, s jönnek nyíltan, ösztönük által hajtva, addig a legveszedelmesebb
4442 2 | is van? Keveset mondtam! Ötezer sem veszi ki. Hanem aztán
4443 1, 2| valóságos aranybánya. Már az ötödik forintot nyerem. Noch a '
4444 4 | Ugyanis mind az ezernek csak ötszáz mázsa húsa lett az élelmezési
4445 3 | ötven talléron (mert csak ötvenet vallott be az imposztor)
4446 2 | és a többi birka mind az övé lenne. Mennyi kevés maradna
4447 1, 2| ugrott, s parányi kezét az övébe tette. ~- Nemde, Miklós,
4448 4 | leáldozó nap fénysugaraitól övezve, büszkén állani, mint egy
4449 3 | jő meg a reggel. Utána az özvegy tekintetes asszony, a tiszttartóné
4450 4 | szállására. Milyen gondolat az őfelségétől, egy ügyetlen táblabírót
4451 1, 2| Krisztina, tehát ön... ön is óhajtja az én szerelmemet? ~- Igen -
4452 3 | ordítson a poronty, van elég oka rá. Anyja ott úszik a hullámok
4453 3 | nótákat, ő csak külszín okáért tartja ott száját, legfeljebb
4454 4 | pandúrjait küldé ki a "laz"-okba Jasztrab elfogatására, s
4455 3 | bizony nem gondol rá, hogy őkegyelmének meg van fordítva a világ
4456 2 | vakmerő, kivel beszélsz. Őkegyelmessége a fiatal herceg, a mi urunk. ~
4457 2 | Olej még a talári herceg őkegyelmességét is, akinek számadással tartozik,
4458 4 | tanácsára, Gerge István őkegyelmét hozatta föl a fényes birodalmi
4459 2 | herceg által otthagyott okmánnyal. Olej keresztbe tett kezekkel
4460 1, 1| jövő maradékra nézve, nincs okom a múltakba visszatekintve
4461 2 | szakácsmesterséghez. ~- Ne okoskodj, kópé, ha mondom... hát
4462 4 | óra alatt kisütötte, mi okozá az ezer történeti nevezetességű
4463 1, 3| arcát. ~- Ön nagy fájdalmat okozott szívemnek - mondá szelíden,
4464 2 | csípték és viszketegséget okoztak... Egyet megfogott futtában,
4465 1, 2| elégültséget, hát hiszen volt is okuk megelégedve lenni szívök
4466 2 | fehér pettyes kendő, az olajos pruszli, a zöld rása szoknya,
4467 4 | szegénylegényei is ide jártak olcsó kalandokra. ~Ilyen viszonyok
4468 3 | Nincs semmi egyebem, nagyon olcsón odaadnám. ~- Nos! Ugyan
4469 3 | van támasztva a "guliba" oldalához, vagy ha tán mindenki elrettentésére
4470 1 | völgytorokba, melynek alján és oldalain, mint a tündérmese táncra
4471 3 | gazzal, nyirkos fűvel, oldalait kibéleli csalamádéval, lekonyuló
4472 3 | színtelen és furcsa: ~Kedvesem oldalánál ültem,~Szíveink dobogni
4473 2 | bojtár kíséri a nyáj egyik oldalát, míg a bal szárnyon maga
4474 3 | valószínű, hogy a néhai Lapaj oldalbordájának enyelgései közben keletkezett,
4475 3 | mely egészen olyan, mint az oldalbordák foglalatául szolgáló hátgerinc.
4476 3 | egérrágás. A zsírpecsét a bal oldalon, ki tudja, honnan támadhatott,
4477 1, 2| gyönyörködtet, mikor egy-egy oldalpillantást vetett az immár felserdült
4478 1, 3| grimaszt, mely Bohuskát, ki oldalvást látta, csintalan kacajra
4479 2 | De meg kell is annak az Olejék pörköltje, tejfelt vacsorál
4480 2 | Ki szólította meg hát Olejt? ~Ki tudja? ~Talán maga
4481 2 | ajándékbárány még mindig telik Olejtől a szolgabírónak; annak a
4482 1, 4| jövetelét jelentheti, ha az olló kiesik kezéből, s hegyével
4483 2 | tűzhelyen öntöttétek együtt az ólmot Anikával Szent András éjszakáján,
4484 2 | szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. ~Egy kavargó káosz az,
4485 4 | csattanásának pillanatában két ólomgolyót vett ki zsebéből hirtelen,
4486 2 | puskává a Szent András napján ólomöntelékben elővarázsolt jövendőbeli
4487 2 | fala van, veres födele van, ólomszegekkel a kapuja kiverve. Tulipánvirágok
4488 2 | amit az Isten talán azért oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb
4489 1, 3| betűt, Luppán, és el bírom olvasni. Ő csügg rajtam... ~- Barátaim! -
4490 1 | helyre építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe
4491 3 | Tövises"-ben, mert meg van olvasva! ~- A fiatal uraságét? -
4492 1, 1| állította, hogy a burnótot olyanformán kell fölszíni, mint mikor
4493 3 | szemével, nyugatra a másikkal. Olyankor még a nyúl sem mer arra
4494 3 | mint az emberek. Legalább olyanok, aminőnek mutatkoznak, meg
4495 3 | harasztot. De mégis valami olyast hall messze, ami hasonlít
4496 2 | durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit motyogott: kikéri magának,
4497 4 | ökrökről van szó, még kevésbé őméltóságáról, a Szatmár megyei főispánról
4498 4 | tekintetes vármegyének, melyre őmiatta még a fölséges császár is
4499 3 | Hollófekete varkocsa fölbontva omlik le a fehér lepedőre, s halvány
4500 1, 3| elviselni az életet, hogy... ~Omló könnyzápor borítá el szép
4501 4 | uralkodó, Reviczky Ádám uram őnagysága tanácsára, Gerge István
4502 3 | andalító, mint a virágillat, őnáluk fanyar, színtelen és furcsa: ~
4503 3 | s mondja el majd neki, őneki szegénynek, hogy én milyen
4504 1, 3| szőrös kezét, mely most ónsúllyal bírt - vállára helyezé: ~-
4505 1 | Anyó, ég a kosara! ~Ónszürke arcát mosolyra fordítá felém,
4506 3 | Ő maga nemigen emlegeti Óperencián-túli útját, hanem a tiszteletes
4507 1, 4| hullása. ~Mindössze egy, az óperenciáról hazakerült csavargó hozott
4508 3 | megháborítója. ~Az ő hivatalos órái este kezdődnek. Az egész
4509 2 | háromszori harangszóval, két óráig tartó búcsúztató versekkel.
4510 1, 3| hogy mint a túlhajtott órainga, a végtelenben csapong.
4511 3 | rektor uramé, már tizenegy órakor kezdvén éneklését (s jobb
4512 1, 3| arcot vágva, kezével arany óraláncát babrálta - a dolog, melyet
4513 1 | Mirkovszkiékig jó másfél órányi út volt, mert le kellett
4514 1 | lakó Csemez Stevónak egy órával korábban kel és későbben
|