50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
4515 3 | piciny lény széles, duzzadt orcácskái mozogtak, parányi szája
4516 3 | Szíveink dobogni kezdtek, orcáink kigyúltak,~S már-már elcsattant
4517 3 | meg ne csókolja piros kis orcáját, amitől az még egyszer pirosabb
4518 2 | Nem parancsoltam? - ordítá dühösen. ~- Akár parancsolta,
4519 1, 4| sem torka nincs, amivel ordíthasson, sem ökle, amivel fenyegethessen,
4520 2 | vicsorgasd a fogadat és ne ordítozd tele a világot. Ezért adom
4521 3 | nem fakad. ~- Nos, hadd ordítson a poronty, van elég oka
4522 3 | mint a tót mesék siető óriásai, kik az egyik hegyről a
4523 2 | tűznyelveken, s egy pillanat alatt óriásokká nevelte. ~A híres brezinai
4524 3 | vállára, s először életében őrizetlenül hagyván a határt, majdnem
4525 1, 4| Isten önnel még egyszer! Őrizze meg ön szerelmét számomra,
4526 1, 1| mely ezen metódus szerint őrjítő fokra hág. ~De már ezt Csutkás
4527 2 | már azóta hamuszínű porrá őröltek a férgek odalenn a fekete
4528 1, 1| Csutkás úr e néven emlegeti) őróla írta volna: "mégis szekundába
4529 4 | igénytelen külső dacára is igazi oroszlán ő, győzhetetlen, bátor és
4530 2 | fogai közt kardot tartó oroszlánnal. Ez az ajándéklevél az akolról
4531 3 | kötötte a falusi mendemondák orrára; Lapaj még azt sem tudta
4532 4 | borotválja, s lefelé álló orrával a hegyesedő állával madárhoz
4533 1, 1| principiumot, miszerint az orrlyukak egyenesen arra valók, hogy
4534 1, 1| burnótot egészen odavinni az orrlyukakhoz, s ezáltal devalválni a
4535 1, 1| szelencét azalatt, míg a orrt lakmároztatjuk, szépen alá
4536 4 | szaglálásba ott, ahol a mi orrunk sem érzett meg semmit? ~
4537 2 | összeméri az erejét, hát még két ország... ~... Ne lett volna csak
4538 4 | híre, hanem kihat a külső országokba is. ~Van ám ott ész bőven,
4539 2 | ember, és fölugrott, mint az őrült. Átellenben az ággyal a
4540 1, 3| szemeivel. ~- Ne tegyen őrültté. Ne nyissa meg előttem az
4541 2 | ámbár bebizonyult, hogy orv kezek által haltak meg Vadkerten,
4542 2 | kényszeríté, s addig-addig orvoskodék mellette, hogy most olyan
4543 2 | nyoma, türelem annak az orvossága. ~Urának tiszteli Olej még
4544 3 | kakaskukorékolás. Azok a falut őrzik; ő a mezőt. Lapaj jó ismerősük,
4545 1 | nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre építkeztek.
4546 2 | hősünkben amaz ösztön, amaz őserő, amit az Isten talán azért
4547 2 | sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet. ~Olej mindenről gondolkozik,
4548 1, 2| boldogult nőm... ~- Ugyan, osszatok már! - vágott közbe az aranycsináló. ~
4549 3 | filozófus, bebarangolja ősszel a kertet, s nagy kárt tesz
4550 3 | A vén Agnisa nem olyan ostoba, hogy itt vesztegesse az
4551 1, 1| szelence alátartása tiszta ostobaság; egy a tökély magasabb fokán
4552 1, 4| kiszabadításáért: tömegesen ostromolják a büntetőbíróság épületét,
4553 1, 1| Szeme: kék. ~Haja: szőke, őszbe boruló. ~Különös ismertetőjelei:
4554 1, 3| önt? Neheztel rám, mert őszinte voltam önnel szemben? Istenem,
4555 1, 2| kártyámat önmagának akarja osztani... azaz... ön ellenem támad,
4556 1, 4| az öregebbekhez szolgákul osztatnak be, s vak engedelmességgel
4557 4 | mikor enemű rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre csak
4558 3 | Hanem hát Lapaj Istók őszülő fejében sohasem fordult
4559 2 | indult el a herceg által otthagyott okmánnyal. Olej keresztbe
4560 3 | kinek bocskorán tán még otthoni por is van. ~Lapaj közönyösen
4561 2 | kémlelő szemekkel néz az otthonra, nem látja-e meg az udvaron
4562 4 | bravúr-vallatása forog közszájon otthonról is, melyek közül nem utolsó
4563 1, 1| is - aminőnek azt a költő ottléte után egy negyedszázad év
4564 1, 3| könnycseppek homályosítottak el, óva fordította el Krisztinától:
4565 1, 2| zsebéből, s megrázván azt óvatosságból, hogy ha véletlenül paprikát
4566 1, 1| tanácsolná Csutkás úr, mert annak ővele, az ő argumentumaival gyűlnék
4567 1, 2| volt ott. Mint a megriadt őzike futott ki a kertből a ház
4568 3 | napon átvegye. Siess! Öreg ozsonnáig megfordulj! ~A pásztorfiú
4569 3 | A természet csintalan packázását majmolja minden. A búzakalász
4570 2 | láda a szögletekben, néhány pad, egy szék meg egy csinos
4571 2 | takarmánnyal telerakott padlásra dobott. ~A szél mohón kapott
4572 1, 4| kiesik kezéből, s hegyével a padlóba fúródik, kedves ember érkezése
4573 1, 3| benne utoljára, nemcsak hogy padlón, széken, almáriomtetőn szanaszét
4574 1, 3| kegyetlen! ~- No, bizony! - pajkoskodék Bohuska - egy kis tréfa
4575 4 | mintha örök idők óta kenyeres pajtások lettek volna, szelíd szavaival
4576 1, 1| már mi ittunk a suvikszos palackból, az adomabeli cigány logikája
4577 3 | odaakasztották a palotaterembe palatinusok, főispánok közé, és arannyal
4578 2 | Anika az utolsó fölhágó pálcáig lekászmálódék, azalatt maga
4579 3 | zsúpot, s kész a rendőrségi palota. ~Félelmetes, hivatali tekintélyt
4580 2 | városában lakik a színarany palotában, száz vadász lövöldözi a
4581 3 | képét odaakasztották a palotaterembe palatinusok, főispánok közé,
4582 1, 1| beszélni. Harmincéves tanári pályájának egyhangúsága és sajátságos
4583 3 | is a tót népben). Istók e pályán messze világba elkalandozott,
4584 3 | kivévén régen, fiatal korában, pályaválasztási vajúdásai közt, őt is meglepvén
4585 3 | Füst, füst! Lapajnak semmi panasza ellene, élvezettel szívja,
4586 1, 2| csókolsz? Hidegen nézel - panaszkodik Bohuska. - Talán haragszol,
4587 1, 3| égre emelte kezeit, mintha panaszkodnék a boldogultaknak itt fönn: "
4588 1, 2| tőlem? ~- Igen - ismétlé panaszosan, gyönyörű arcát kezei közé
4589 4 | régi praxishoz nyúlt az új pandúr-hadnagy, mely már kezdett teljesen
4590 4 | ígért, hűségesen referált a pandúrhadnagy úrnak mindenről, minélfogva
4591 4 | Egyszer, midőn összes pandúrjait küldé ki a "laz"-okba Jasztrab
4592 4 | magát a közönséges komisz pandúrnak. Ismerlek, édes fiam, kevély
4593 4 | jön, mikor jöhetne ötven pandúrral is. Úgy érezte, valami tisztelet
4594 4 | Szólítson kend elő három pandúrt! ~Nyomban előállt mind a
4595 1, 3| mintha találgatná rajtuk: "pap... katona... kutyapecér..."
4596 1, 2| egyikéből sört öntött előbb a papának, azután a többieknek, kik
4597 1, 1| felhúzza a tűt vagy a nyírott papírszeleteket; a világért sem szabad a
4598 2 | temetés után kifizette a papot és a kántort, aztán keservesen
4599 2 | asztalon, melyből finom paprikás pörkölt mosolygott eléjök. ~-
4600 1, 2| óvatosságból, hogy ha véletlenül paprikát hintettek volna rá a nebulódiákok (
4601 2 | akkor meglógázza azt egy pár percre, ha nem nyomná is
4602 2 | volt, s nem melengethette párájával: költözőben volt már az
4603 4 | vizsgálóbírót mozgásba hoz szigorú parancsa - de hasztalan! A katonaélelmező
4604 2 | embert illeti, az mind nem parancsol a brezinai bacsának. A saját
4605 4 | szokás. ~- Hozd be őket! - parancsolá a hajdúnak. ~A három marconaképű
4606 2 | vagyok itt, ha talán valamit parancsolna hercegséged? ~- Hm! Te vagy
4607 1, 2| mosolygott. ~- A szívnek bajos parancsolni. A szívnek jogai vannak,
4608 2 | ordítá dühösen. ~- Akár parancsolta, akár nem... a herceg ma
4609 2 | lelkiismerettel. ~- Nem parancsoltam? - ordítá dühösen. ~- Akár
4610 3 | vert meg ötven közönséges paraszt (valaki ugyancsak megmarkolhatta
4611 4 | molnárlegény ment a hadsereghez, s paraszthajszál híja, hogy nem mint király
4612 2 | a király is már csak egy paraszthajszállal nagyobb úr; ki gondolta
4613 2 | mikor olyan módos lenne parasztlegénynek is. ~Egészen elszomorodva
4614 1, 2| Ennyi s nem több volt azon párbeszéd, mely Krisztinára vonatkozólag
4615 2 | gerlicemadár nem mondhatja párjának: különb madár vagyok, fényesebb
4616 3 | gyermeket az egyik karjára, a párnákat a hóna alá, s vidáman ügetett
4617 3 | mozogtak ide-oda a vörös csíkos párnán, melybe erősen be volt kötözve.
4618 3 | vállán hordja, éjjel alvó párnául használja; emberi hatalom
4619 1, 1| azóta, hogy Luppán lovag parókát visel, a hajuk is. Mindamellett
4620 2 | megvagy-e a vacsorával? ~- Már párolog a pörkölt, édesapám. ~A
4621 2 | legnagyobb ékessége az egésznek a párologó tál volt az asztalon, melyből
4622 1, 4| kicsit szégyenli is, hogy pártában van. De hiszen mindenki
4623 1, 4| jának, amiért aztán annak pártfogásában részesül, valamint azon
4624 3 | majd kínosan, amint kis pártfogoltja nyugodt volt vagy nyöszörgött.
4625 3 | küzdelmében a gyengébbek pártjára áll, s a drótozás által
4626 4 | tehenet. ~- Itt a becsületes parulám! ~- Tudtam, hogy ember vagy
4627 3 | ozsonnáig megfordulj! ~A pásztorfiú készségesen iramodott útnak,
4628 1, 2| lejönnek váraikból a szegény pásztorhajadonokhoz; a leányzónak patyolatfehér
4629 3 | fényes szemeivel: a csillogó pásztortüzekkel az éjbe, a felhők ereszkednek
4630 3 | szétnézve, hol a legnagyobb pásztortűz ég, ott kell lenni Petrusnak,
4631 2 | alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron,
4632 2 | erdő az erdőnek, patak a pataknak elkiáltotta azon módon,
4633 2 | fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől
4634 1, 2| s a két kezét színészies pátosszal nyújtá Krisztina és apja
4635 4 | regényes felföld volt a patrónusa, s megvédelmezte előlük;
4636 2 | délceg ifjú nevetve a hintóba pattan, búcsút int kezével, az
4637 4 | Kinek mi köze hozzá! - pattant föl Jasztrab méltatlankodva. -
4638 2 | felforrt demikát is erről zúg a pattogó tűzhelyen: ~"Te pedig hercegnő
4639 3 | lábad! ~Csakhamar vidám tűz pattogott, s a gyermek jóízűen szürcsölte
4640 2 | ahhoz. Olyan az arca, mint a patyolat, tán még szél sem érte. ~-
4641 1, 2| pásztorhajadonokhoz; a leányzónak patyolatfehér kezecskéje van, a királyfinak
4642 1, 3| jeles derék férfiak reá pazarolnak, másrészt vegyétek tekintetbe
4643 2 | kegyelmes úr után, de ne pecsételje be még ma, várjon holnapig.
4644 1, 2| szemérmetesen pillantva pecsétgyűrűjére az ujján, melyhez még bizonyára
4645 2 | a talári herceg címeres pecsétjével, fogai közt kardot tartó
4646 1, 1| Csutkás tanár úr egy rajongó pedagógus, egy valóságos Pestalozzi,
4647 2 | tar fejjel, holnap meg már pelyhedző állú siheder. Éppen arról
4648 2 | csintalanul felkapva, mint valami pelyhet a földre emelje, amitől
4649 1, 3| szanaszét hevertek a vastag, penészes fóliánsok, különböző lombikok,
4650 1, 4| fogy, mint a lehelet a kés pengéjén. ~- Elment... - gondolá
4651 3 | szebbet, s még tetejébe annyi pénze marad, hogy ha kiadja kamatra,
4652 1, 4| azon kegyben, hogy a havi pénzéből nagy kegyelmesen megvendégeltetni
4653 3 | Hát mi szüksége neki a pénzre? Ő még a bocskorszíját sem
4654 1, 3| esemény, mellyel a következő perc méhe terhes. ~Ezen rendkívüli
4655 1, 4| most már célt érek. Ennek a percnek emléke el fog kísérni, velem
4656 2 | ajkakról ilyen fitymáló szavak peregtek. Szívébe rajzolódott le
4657 2 | hogy millió darabra zúzódva pergett szét üvegje. ~Kezeiből a
4658 2 | hernyó volt, hanem fekete pernye, mit idáig hozott a szél
4659 1, 1| pedagógus, egy valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekből
4660 1, 2| járhat, mióta hazakerült Pestről, mert hát nagy fiú, és... ~
4661 3 | nézze meg az ember! De jó pesztonka vált volna belőled! A gyermeket
4662 1, 1| meszelt líceumban, de a Petőfi-legendából nem vesz el morzsányi sem.
4663 1, 1| professzora! ~Halljátok, uraim, a Petőfié! Hát nevelt még ennél valaki
4664 1, 1| lakik. ~Van még erről a Petőfiről egy regényes legenda Selmecen,
4665 2 | hevert az asztalon: a fehér pettyes kendő, az olajos pruszli,
4666 1, 3| pityeredtek csókra termett, pici piros ajkai. Természetes
4667 3 | hátában fölhalmozott füvön. ~A piciny lény széles, duzzadt orcácskái
4668 3 | az élesszemű Istók, bent pihen, s a hasadékokon kilát a
4669 2 | hallgatag. A Brezinák dalai pihennek. Anika nótáit nem hallja
4670 3 | kunyhó előrészébe kissé pihenni: de bizony ő unta meg hamarabb
4671 2 | aláereszkedik az est. A nyáj pihenője megjött. Sűrű gombolyagba
4672 3 | báró Olaszországból hozott piktorral festette le dudástól, bocskorostól,
4673 2 | lobogó tűznyelveken, s egy pillanat alatt óriásokká nevelte. ~
4674 4 | diadalát. A lövés csattanásának pillanatában két ólomgolyót vett ki zsebéből
4675 1, 3| tán nem is volt szükség; a pillanatnyi borulat, mely homlokán látszott,
4676 3 | ádáz kezét, mely az édes pillanatot semmivé tette, kioltván
4677 3 | arcát is megvilágíták egy pillanatra, s hősünk akaratlanul is
4678 1, 2| Ki hitte volna? Az első pillanattól kezdve, amint megláttam
4679 3 | szurtos, falujabeli alakot pillant meg örömben úszó szeme:
4680 1, 3| hátra... ~Krisztina tétovázó pillantása kérdő jelleget öltött. ~- ...
4681 1, 2| kezecskétől. ~E hálateljes pillantásoknak pedig nagyon gyanús kinézésük
4682 2 | hátratekint, Pál herceget pillantja meg. Éppen őt várja Olej. ~
4683 3 | távolban kecskéket hajtó fiút pillantott meg a "csapáson", egy talpraesett
4684 1, 2| sóhajtott Csutkás, szemérmetesen pillantva pecsétgyűrűjére az ujján,
4685 4 | te törted fel a Motosicky pincét? ~- Bizony Isten, nem volt
4686 3 | ember, a halina, a kunyhó, a pipa, sőt még a duda is ki van
4687 2 | oly piros lett, mint a pipacs, s amint ott állt, nem tudta,
4688 1, 3| tudománya nem ért egy jó pipadohányt sem, s ha igazi "aranycsináló"
4689 3 | csősz megnyomkodta a tüzet pipájában, és azt gondolá magában: "
4690 3 | ne tiszteletlenkedjék a pipájával, a fejéről levett kalappal
4691 3 | csók.~De e pillanatban a pipám kialudt,~S kénytelen voltam
4692 3 | alvóra, mellé ült, s csendes pipaszó mellett hallgatta annak
4693 3 | orcáját, amitől az még egyszer pirosabb lesz, mert a tövises álla
4694 2 | bolonddá tesznek. Hiszi a piszi. A fiatal herceg nem jár
4695 2 | odavágtam a gyomlálástól piszkos kezemet a képéhez, hogy
4696 4 | örökítette meg őket, nemcsak a "Pitaval" beszél felőlük, de még
4697 2 | várja Olej. ~Egyenesen a pitvarajtónak tart, de midőn az ajtómadzagot
4698 1, 3| arccal nézett a festett pitvarba, honnan dolgozószobájába
4699 2 | tompán. ~- Mellém ült a pitvarküszöbre, s olyan édesen rimánkodott,
4700 1, 3| nézett, egyszerre sírásra pityeredtek csókra termett, pici piros
4701 1, 1| be is bizonyítja. Nézzük pl. Katalin cárné egy esetét... ~
4702 1, 1| lutheránus. ~Születéshelye: Podzemcsok, Trencsén megye. ~Életkora:
4703 2 | ettem. ~- Meghiszem. Olyan pörköltet a talári hercegnél sem főznek,
4704 2 | gondolatai rögtön visszatértek a pörkölthöz, vagy hogy talán még el
4705 2 | kell is annak az Olejék pörköltje, tejfelt vacsorál az, rozmaringvirág
4706 2 | kellemes reggel volt, minőt a poéták szoktak megénekelni, de
4707 1, 3| Csak te azokra a fellengős poétákra hallgass! ~- Ó, Istenem,
4708 1, 1| helyezi. ~Ő volt Petőfi poezis professzora! ~Halljátok,
4709 1, 1| sok szamár professorom - a poezisból is abba estem", de minthogy
4710 3 | ennyi is. Legalább ne menjen pogány módra a másvilágra a szegény
4711 2 | uraság, és mindig betér egy pohár tejre Anikához. Nagyon szeretheti
4712 2 | pajkossággal töltött az ifjúnak poharába, s azt mondta neki: ~- Aztán
4713 1, 2| Egy kortyot ivott a pohárból, és suttogva folytatá: ~-
4714 2 | támadt, mint a mélységes pokol: jaj, mindjárt elszédül. ~-
4715 3 | nézve szokatlan kitüntetés: Pokolkának hítta. ~Mikor azonban tizenhárom
4716 2 | kantározza. ~Hogy jutott el a politika is a brezinai völgybe, hol
4717 3 | ajtó előtt. Tüzét kioltotta politikából. A tűz rossz szövetségese
4718 3 | ezentúl burgonyáját süti, politúros lesz a tüzelőfája, suhogó
4719 3 | szuszogás hallatszék. ~Egy pólyába takart gyermek feküdt a
4720 1, 1| volna: "mégis szekundába pónált sok szamár professorom -
4721 4 | erdőnek volt egy "messzelátó" pontja; Gerge jól tudta Matyej
4722 1, 1| háborítsa meg a gyönyört. E pontnál, ti. a szelence alátartásánál,
4723 4 | úgy kívánja, hogy ilyen pontrul nézegesse az utasokat, keletre
4724 3 | bocskorán tán még otthoni por is van. ~Lapaj közönyösen
4725 3 | duda egy fekete szőrű birka porhüvelye. Vannak, kik még báránykorából
4726 3 | lerázza magáról a földi port: és akkor ő megszerzi a
4727 1 | füstölgött. Azt hittem, valami portékája meggyulladt benne, s rákiáltottam
4728 1, 4| érkezett a San Franciscó-i postabélyeggel Krisztinához: ez volt szóról
4729 4 | tudja, ő ölte meg a zeherei postást is. ~Gerge ügyes rendszere
4730 3 | Ámbár a folyóvíz olyan nagy potentát, hogy még abból is elvisz
4731 3 | nagyban, mint a lúgzó kád potyogó csöppjei. ~A léptek elé
4732 1, 1| a tulajdonsága, hogy a "praelectión" kívül, a burnótozás elméletét
4733 4 | kell kigondolnia. ~A régi praxis ugyanis az volt, hogy a
4734 4 | viszonyok között nem a régi praxishoz nyúlt az új pandúr-hadnagy,
4735 1, 1| bizonyára nem is fog vetemedni e primitív fölfogásra, egy igazi szakember,
4736 3 | fiam, de nagyra vagy vele! Princ-e vagy princessz? ~- Leány,
4737 3 | vagy vele! Princ-e vagy princessz? ~- Leány, Agnisa néném,
4738 1, 1| megdönteni engedje ama sarkalatos principiumot, miszerint az orrlyukak
4739 1, 1| szekundába pónált sok szamár professorom - a poezisból is abba estem",
4740 1, 1| helyezi. ~Ő volt Petőfi poezis professzora! ~Halljátok, uraim, a Petőfié!
4741 3 | és munkát! Hát hol van a prücsök? Hadd vigyem el a nyakadról,
4742 2 | pettyes kendő, az olajos pruszli, a zöld rása szoknya, és
4743 1, 2| kinézésük volt. Valamirevaló pszichológus felfedezhetett volna azokban
4744 2 | a távolt, a természettől puha kis keze aláeresztve, hogy
4745 4 | messziről a kimagasló helyen puskájára támaszkodni, mozdulatlanul,
4746 2 | Matyi szívébe. ~Miért hogy puskának nézi azt Anika most, amit
4747 4 | hangon. - Kár fogyasztani a puskaport! Nem fog engem a golyó,
4748 2 | miért lett a duda egyszerre puskává a Szent András napján ólomöntelékben
4749 4 | Nemegyszer történt, hogy puszta gyanúból holmi lúdlopási
4750 1, 3| szemekkel. ~- A Szahara pusztában - figyelmezteté Bohuska. ~-
4751 1, 3| megy neki az Élet Szahara pusztájának. ~Luppán úr nagy lélegzetet
4752 4 | JASZTRABÉK PUSZTULÁSA~Éppen ott kint ült az ambituson
4753 4 | fuvardíjba. De még erre is, hogy ráálljon, meg kellett vernem előbb. ~-
4754 1, 3| kezével felemelte, s nyájas, rábeszélő hangon mondá: ~- No, szeresd
4755 4 | félelmetes Jasztrab tót rablóbandájából mely, mint a legrégibb cég,
4756 4 | szállta meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona
4757 4 | embere úgy tett, mintha a rablókkal és tolvajokkal cimborálna,
4758 4 | bátor és szívós. Réme a rablóknak, kevélysége a tekintetes
4759 4 | megtisztítá az egész felvidéket a rablóktól, csupán magát a vezért,
4760 4 | előle igen könnyen, de a rablónak tetszett az, hogy Gerge
4761 4 | fogva vezette haza a szilaj rablót, kivel három vármegye nem
4762 1, 3| időben naiv együgyűek és rafinírozott diplomaták. ~Luppán lovag
4763 3 | könnyei, vagy talán a halina ráfreccsent esőcseppje üdén fénylettek
4764 1, 3| Öntudatlanul s bizonyos durvasággal ragadá meg a leány karját, s fenyegető,
4765 1, 3| gondolkozik, hanem az indulatai ragadják. ~- Nem igaz, Krisztina!
4766 3 | temette), hogy kénytelen ahhoz ragaszkodni, ami már rég megtörtént;
4767 1, 1| kitüntetésül vizitkártyára ragasztva egy darab tépést hozott
4768 1, 2| kötött, és elkezdte azt rágcsálni. ~- Azt hiszem... azt gondolom -
4769 1, 2| délcegségét, gyémánttól szemek ragyogását, mandolától az alakjukat,
4770 3 | mosolyt ültetett. ~Oly szép, ragyogó, oly üde volt ez a mosoly,
4771 1, 3| Mézesmázos nyájasságtól ragyogott az ábrázata. ~- Nini, nini -
4772 2 | egyszer annyit ad ki. Olej rágyújtott, hanyatt feküdt a hímes
4773 3 | ide, mikor rövid idő múlva rájő, hogy a legszebb káposztafőnek
4774 2 | szinte jólesik a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz
4775 1, 1| világa. ~Csutkás tanár úr egy rajongó pedagógus, egy valóságos
4776 3 | készületeket. - Mit nézzek rajtad? Menj Isten hírével, és
4777 1, 3| mellényen, mintha találgatná rajtuk: "pap... katona... kutyapecér..."
4778 1 | akarnának indulni valahova Rakabánya felé. ~- Ti jertek át! Te,
4779 1 | portékája meggyulladt benne, s rákiáltottam a szegény tót asszonyra: ~-
4780 4 | még csak a szemöldöke sem rándult meg. ~A regényes felföld
4781 3 | juhászvilágban legalábbis akkora rang, mint a közönséges életben
4782 3 | visszautasítása miatt - rangos hetykeséggel száz kemény
4783 1 | kötött fehér tüllkendőt egy rántással olyan mélyen lehúzta a szemére,
4784 2 | az olajos pruszli, a zöld rása szoknya, és a skófiummal
4785 4 | még a fölséges császár is rászorult egy ízben. ~Valami nagyon
4786 3 | azt a lucskos földre, s rátérdelvén, a folyó felé fordulva,
4787 1, 3| szoba volt, mely rögtön rávallott a tudósra. Nemcsak hogy
4788 1, 3| szólt közbe Krisztina ravaszkás mosollyal. ~A nők értenek
4789 3 | ember alattomban, álnok ravaszsággal közelít, kilesve a Lapaj
4790 1, 2| összes vonásai egyetlen ravaszságot kifejező fintorrá vicsorodtak,
4791 3 | csecsemő nagy, okos szemét ráveti, mintha értené a kérdést,
4792 4 | beszélni minden esetedet, rávezetsz a társaid tartózkodási helyére,
4793 2 | állatnak, az meg a farkát rázogatta. Mind a kettő örült. És
4794 3 | ki vagyok? ~A csősz fejét rázza feleletül, hogy nem ismeri.
4795 1, 4| illetlen is, és elpirulva rebegé: ~- Ó, tegye hát azt, amit
4796 3 | dacolni a végzettel (egyéb rebellis hajlam nincs is a tót népben).
4797 3 | fejét. Nem volt barátja a rébusz találgatásnak. Minden úgy
4798 4 | meg, amit ígért, hűségesen referált a pandúrhadnagy úrnak mindenről,
4799 3 | ahhoz ragaszkodni, ami már rég megtörtént; mivel pedig
4800 2 | ezeregy éj szemkápráztató regéi mind csak hitványság e vakító
4801 4 | reguláris katonák! Milyen regementből valók kendtek? ~Most már
4802 4 | Vagy magam viszlek ekkor a regementhez, vagy pedig te viszel tőlem
4803 1, 3| Alvira a "Fekete nő" című regényben, és olyan vitéz legyen,
4804 1, 4| Hiszen olyan ő, mint a regények hősei... ~~Befejezés ~Mirkovszki
4805 4 | keringtek. Hallgatásuk a regényesség színeivel foltozta meg rongyaikat.
4806 1, 2| a leírt jelenet meglepő regényessége. Szemeit szégyenkezve süté
4807 2 | Anikát, mint egyébkor szokta, reggeli végett: úgy mentek el éhgyomorral. ~
4808 3 | belefogódzkodnak a felhőkbe. Reggelre harmat lesz belőlük. ~A
4809 4 | ösmerjük egymást. Kendtek reguláris katonák! Milyen regementből
4810 2 | s az erdő akkor is oly rejtelmesen fog susogni, mint ma, a
4811 3 | tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha
4812 3 | bűbájos illatot lehelt, melybe rejtélyesen vegyült be a föld párázata,
4813 3 | bár még egyre megmaradt rejtélyesnek. ~Istók azon vette magát
4814 3 | Az első kakas, rendesen a rektor uramé, már tizenegy órakor
4815 4 | győzhetetlen, bátor és szívós. Réme a rablóknak, kevélysége
4816 1, 2| amint megláttam önt. ~Miklós remegett, mint a nyárfa. ~- Mertem
4817 3 | szemében a kétségbeesés, remegő ajkán egy láthatatlanul
4818 3 | a nyakadról, édes fiam; remélem, csak megemberelsz hálából
4819 2 | lezajlott harcok tépő emlékét és reményeit? A levegő hozta. Becsempészte
4820 4 | csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat,
4821 4 | módon... ~A mogorva rabló rémült tekintetet vetett a folyton
4822 4 | tekintetes megyei karok és rendek közt az az elmés karmen
4823 4 | ottani tekintetes karok és rendekről, hanem csupán a Gerge uram
4824 4 | De bizony, mikor enemű rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre
4825 3 | fiú, a gyermekért felsőbb rendeletre egy öregasszony. Azok, kik
4826 3 | eljárás, mely a megmotozást rendeli. ~- Ne állja utamat - ismétlé
4827 3 | s agyonütni nem lehet, rendeljen őkelme valami vénasszonyt
4828 2 | vagyunk itt kegyelmességed rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem. ~
4829 2 | szája mozgott, hanggal nem rendelkezett; vadul forgó szemei leírhatatlan
4830 2 | rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem. ~Taláry Pál csodálkozó
4831 2 | koromsetét lesz. ~- Ide rendeltem a kocsimat az akolhoz. ~-
4832 1, 2| ejtettél ki... mert a nő rendeltetése az... ~- Ugyan mi? ~Csutkás
4833 1, 2| helyes definícióhoz, ha a nő rendeltetésének súlypontját a férjhezmenetel
4834 1, 1| Arca: hosszúkás. ~Orra: rendes. ~Szeme: kék. ~Haja: szőke,
4835 3 | tűz rossz szövetségese a rendészetnek: őt messziről látják, ha
4836 3 | meg van fordítva a világ rendje, s amit más ember fia a
4837 4 | A császár dühös lett, rendőrfőnököt, vizsgálóbírót mozgásba
4838 4 | érdeklődött vala, s melyet a bécsi rendőrség hónapokig nem bírt kinyomozni,
4839 3 | ócska zsúpot, s kész a rendőrségi palota. ~Félelmetes, hivatali
4840 4 | felöltöztetett két közönséges rendőrt csirkefogónak, s lelkükre
4841 4 | emberke, a híres csendbiztos, rendületlenül fogadta a golyókat, melyek
4842 4 | birodalmába, a "Lopata" rengetegbe. ~Az erdőnek volt egy "messzelátó"
4843 3 | van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette,
4844 4 | mint a legrégibb cég, nagy renoméval bírt úgy a rablók, a közönség,
4845 4 | barlangok nyílása, sziklák repedése elfödte Jasztrabot üldözői
4846 1, 4| nincs rajta a "tempus", az "res nullius": ha ellopja valaki,
4847 1, 4| ki csak egyetlen egy szót respektál még minden földi hatalomtól. ~
4848 1, 4| ment, a széles világ melyik részébe hajtotta szenvedélye? él-e,
4849 3 | e sérelem a kunyhó hátsó részéből nyilatkozott hatalmasan
4850 1, 1| azzal fogja föl a veszendő részeket. Ez az egyedüli helyes rendszer
4851 1, 4| aztán annak pártfogásában részesül, valamint azon kegyben,
4852 2 | alatt elkezdtek a lábai reszketni. A puska, melyet a válláról
4853 1, 2| körül, míg a leány sápadtan, reszketve állt ott, hasztalan kísérletekkel
4854 1, 1| ahányszor szükséges. ~E részletesen körvonalazott véleménykülönbségen
4855 1 | Sehol a világon nem olyan részrehajló a mennyei gondviselés, mint
4856 1, 2| ahogy az epret szokás a réten, aztán leszakítsa, és hamm...
4857 1, 2| szerényen. - Nem érzi ön, milyen rettenetes hőség van? ~- Menjünk a
4858 2 | öklét, odarohant és oly rettenetest ütött rá, hogy millió darabra
4859 4 | haragra lobbant uralkodó, Reviczky Ádám uram őnagysága tanácsára,
4860 3 | nem arany, hát legalábbis réz. Nincs olyan szerszáma még
4861 2 | odaszorul a cifra tüsző rézcsatja alá. ~Olej nem veszi észre.
4862 2 | melyet csak a méhek dongása rezegtet meg titokzatos, méla harmóniában. ~
4863 1, 3| közelgő vihar előszele rezegtette meg az akácfaleveleket,
4864 3 | zsidó ablakán, ki ijedten riadt föl a dörömbölésre. ~- Kicsoda
4865 1, 3| a kertnek. ~S valóban, a ribizlibokrokkal szegélyezett gyalogúton
4866 2 | hallgatják. Holnap már a rigó is utánafütyüli. ~Olej előtt
4867 1, 3| bizony sír, Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Átkozott vén fickó...
4868 2 | Szakasztott Záhony! - rikkantott föl kedvteléssel az öreg. ~-
4869 2 | pitvarküszöbre, s olyan édesen rimánkodott, hogy engedjem egyszer,
4870 2 | csengője mikor összevág ebbe a rímbe megy ki: "Aklot cserélt...
4871 3 | mogorva Lapaj gyermeket ringat. ~A kis gonosz azonban oda
4872 3 | azonban oda sem hederített a ringatásnak, még jobban sírt. Lapajnak
4873 2 | mulatság. Csak szomorú néha. ~Ritka nap, hogy most is ne jusson
4874 3 | malom, attól balra nyílik a "Rocska" nevű völgykatlan; három
4875 1 | a tündérmese táncra kelt rögei, megelevenedtek az idő feketített
4876 3 | a földre, a néma fekete rögre, mintha attól akarna tanácsot
4877 2 | azóta! Bécs városa felé röpíti a vasút! ~Midőn aztán jól
4878 3 | közben keletkezett, mikor röpült néha a zsíros fazék is,
4879 4 | rabló csak a fejét rázta, s röviden felelt vissza: ~- Ösmerlek,
4880 4 | belőle; apró, szürke szemű, rövidre nyírott hajú öreg ember,
4881 1, 4| hangja eláll, s életereje rohamosan fogy, mint a lehelet a kés
4882 1, 4| megcsókolta korallpiros ajkát, és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett. ~
4883 3 | szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép ezredéves, soha
4884 3 | természet, s legközelebbi rokonai az állatok. Amaz nem mostoha
4885 4 | közönséges baka kergetné rólad a legyeket. ~- Szerezzen
4886 1, 2| semmitmondóvá vált. - Én? Ki beszél rólam? - mondá majdnem szerényen. -
4887 3 | az elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen szemeket
4888 4 | regényesség színeivel foltozta meg rongyaikat. Széltében találgatták:
4889 1, 1| darab tépést hozott abból a rongyból, mellyel a megsebesült Garibaldi
4890 1, 4| szabad e gyarló világon, ki ront, bont, zúz, keresztül-kasul
4891 2 | azok szót fogadva, vígan ropogtatták, a madarak szintén vidáman
4892 3 | messziről úgy látszik, mintha roskadoznék, a fehér lepedő csücske
4893 1, 2| vendégei előtt, mint egy roskadozó márványszobor. ~- Micsoda?
4894 3 | már. A jó Isten áldja! ~Roskadozva tett néhány lépést. ~- De
4895 3 | hozzásimul, félig vállára roskadva, és azt mondja neki: ~-
4896 2 | ma jóízű még a só sem, és rosszabb lesz még a fű is! Legalább
4897 3 | őket, s nem veszi nekik rossznéven, hanem szépen hozzájuk alkalmazkodik. ~
4898 3 | emberbaráti jóakarat gúnyájában (rosszul állt neki) öltöztette ravasz,
4899 3 | neki) öltöztette ravasz, rőt arcát. ~- Tudja mit, kend?
4900 3 | kamatra, nagyobb úr lesz Rothschildnál. ~Hanem hát Lapaj Istók
4901 3 | pénzt kamatoztatni, sem Rothschildon túltenni; ha már legalább
4902 1, 4| közakarat előtt az igazság rovására, mert az igazságnak elvégre
4903 1, 1| ő útlevelében az illető rovatok betöltésénél csak két helyen
4904 2 | pörköltje, tejfelt vacsorál az, rozmaringvirág magjából sütött kenyérrel.
4905 1, 4| Mindenik fövényszem~Egy rózsa hullása. ~Mindössze egy,
4906 1, 2| kedves gyermek felkelt, és a rózsabokor árnyékába felállított vizes
4907 1, 2| ami szépet kölcsön kér a rózsától, a rubintól, a harmattól,
4908 3 | dudás, az itt föllobogó rőzsetűznél süti a burgonyát s néha
4909 1, 2| kölcsön kér a rózsától, a rubintól, a harmattól, napsugártól,
4910 2 | meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit. ~- Megjött, látni
4911 3 | föl egészen vidám ünnepi ruhába; a derült égből csak egy
4912 2 | Becsempészte a költészet ruhájában. Így aztán szívesen látott
4913 1 | laknak?" ~A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha. ~A
4914 1, 4| sok tekintetben jellemző sajátosságokkal bír. A testületi szellem
4915 1, 3| végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerű képekkel van benépesítve
4916 2 | Hát hiszen az anyját is sajnálta Tamás, mikor meghalt. Jó
4917 1, 2| kegyetlen izzadságcsöppeket sajtolva ki a derék úriszemélyekből.
4918 1, 1| suttogják, mintha Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti)
4919 1, 4| múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál. ~- Sok, nagyon
4920 1, 2| maga körül, míg a leány sápadtan, reszketve állt ott, hasztalan
4921 3 | úr tudós fején ért meg - sapka minőségében. ~És az sem
4922 4 | taposta hajdan e földi élet sarát. ~A császár dühös lett,
4923 1, 1| nemzedéket vált föl a nagy, sárgára meszelt líceumban, de a
4924 4 | míg így a nemes vármegye a sarkadban, ott még a király is kalapot
4925 1, 2| hegyétől kezdve egészen a sarkáig." ~És aztán eszébe jutottak
4926 1, 1| által megdönteni engedje ama sarkalatos principiumot, miszerint
4927 2 | szörnyekkel, kígyókkal, sárkányokkal, mik a szívét marták, és
4928 3 | van) valaha megmozdult, sebesebben dobogott: pedig bizony elég
4929 1, 4| semmi, csak ő maga jöjjön, sebesen repüljön. ~Csutkás úr és
4930 1, 3| gyurmává összeszorulni, és ádáz sebességgel forog körülötte egyre szűkebbre.
4931 1, 4| hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem valamit. Azóta, amint ön
4932 3 | áll, s a drótozás által segíti dacolni a végzettel (egyéb
4933 1, 3| számolna vagy magyarázna segítségökkel valamit önlelkének. Egy-egy
4934 1, 3| odaadó szerelmével, hogy segítsen elviselni az életet, hogy... ~
4935 2 | pedig, hogy nem jő felelet sehonnan. Hol van már Anika azóta!
4936 2 | kérdezősködést sem. Ösztönszerűleg sejté, hogy az üzenet nem lesz
4937 2 | tartott eddig? Valami szomorú sejtelem kezdte összeszorítani a
4938 2 | eszeveszetten futni hazafelé. ~Sejtelme valósult. ~A ház előtt friss
4939 1 | bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya. ~Bocsássa meg az ottani
4940 1, 1| érzékenynek mondják emiatt a selmeciek) nagyon hatott ez az esemény,
4941 2 | Aranyos csat lesz a tüszőjén; selyemből lesz az inge; mikor a nyájjal
4942 3 | olyan édes fájón, olyan selyemlágyan, viharos vígan, hogy aki
4943 2 | szemben a bércek, alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes
4944 2 | kilenc vezérkos, a száz selyemürü és a többi birka mind az
4945 2 | nevezett. ~- Éppen ilyen nagy selyma Záhony, ha vászoncselédet
4946 2 | naiv pillantással, amitől a selymes szobák hősének melegen kezdett
4947 3 | amint fölszállnak a nagy semmibe, s belefogódzkodnak a felhőkbe.
4948 3 | hozza meg nekik, a nyarat semmikor, hanem ahelyett odaküldi
4949 1, 1| óta nem merült föl köztük semminemű vitás kérdés vagy nézetkülönbség,
4950 4 | kifürkészése. ~A főbíró semmire sem tudott menni velök.
4951 1, 1| elméletét kivéve, nem képes semmiről hosszasabban beszélni. Harmincéves
4952 2 | a kolompos kos mereven, semmitmondó ábrázattal néz rá, a bojtár
4953 1, 2| volna, s arca sajátságos semmitmondóvá vált. - Én? Ki beszél rólam? -
4954 3 | mely az édes pillanatot semmivé tette, kioltván a "zapecskából"
4955 1, 3| Helyeslem, szép Krisztinám! Ön semmivel sem tüntethetett ki jobban
4956 2 | gondolatait nem cseréli meg senkivel. Mulatságból gondolkozik.
4957 3 | sérelmesen ütött ki, s e sérelem a kunyhó hátsó részéből
4958 3 | azonban Lapaj e művelete igen sérelmesen ütött ki, s e sérelem a
4959 3 | saját lépteivel futamodásra serkentse a veszedelem elé siető tolvajt,
4960 2 | a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe egy olyan nagy súlyú darabot
4961 2 | való az úrfi? Ha meg nem sérteném a kérdezősködéssel. ~- Innen
4962 1 | becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem gúny, különösen az
4963 1, 4| kezdve valóságos szent és sérthetetlen személlyé válik; - ha a
4964 3 | elveszté élét, megszűnt sértő lenni, bár még egyre megmaradt
4965 2 | marad akkor nekem? ~A bacsa sértődve nagy szemeket meresztett
4966 1, 3| igazán menjünk valamerre. A séta jót fog neked tenni, kedvesem.
4967 1 | nevű kisasszonya a kertben sétál, nyájasan int gyönyörű fejecskéjével,
4968 4 | elkezdett gondtalanul föl s alá sétálni, s mikor egész tűzzel demonstrálgatá
4969 4 | egyszerre kiszakítá magát a két sétáló úr karjaiból, s hatalmas
4970 3 | itt hagyod a jószágot, és sietsz a faluba vissza, és elmondod
4971 2 | bírta gondolni, mi baja, sietve föllocsolta vízzel, és ismét
4972 1, 3| mondhatom magam, s nem valami sihedernek, kinek be nem nőtt a feje
4973 1 | végig a zigzugos utcákon, a sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője
4974 4 | mintha nemcsak néma lenne, de siket is. ~- Hát ti ketten kik
4975 3 | erőszakosan akarta lefejteni, egy sikítással fonódott össze még szorosabbra. ~
4976 1, 3| elrántsa. ~- Nem, nem, nem - sikított Krisztina, néhány lépést
4977 3 | történik meg. ~Egy velőt hasító sikoltást csap füléhez a szél: a haragos
4978 1, 3| szomorú... ~Macskahízelgéssel simogatta meg Krisztina állacskáját,
4979 3 | termetére ázott fehér lepedő simul, két lecsüggő vége fodrozva
4980 1, 2| barátnéjára, ki gyengéden simult Miklóshoz. ~Az ifjú lángvörös
4981 1, 3| következtében. Szilárd az, mint Sion. Az igazi szerelem olyan,
4982 3 | Nem lehet fölkelteni? - sipított az anyóka, egyetlen kiülő
4983 3 | művészi dudát, melynek felső sípja gazdagon be van öntve színezüsttel,
4984 3 | a nagyujját hevenyészett sípnak a szájába dugva, olyat sivít
4985 3 | végzetes hely felé, honnan a sírás megszűntével lassú, szabályos
4986 3 | nem szórakoztatta a duda: sírása olyan volt, mint az őszi
4987 1, 3| arcába nézett, egyszerre sírásra pityeredtek csókra termett,
4988 3 | legény viharos fájdalommal siratja a végzet ádáz kezét, mely
4989 1, 1| hozzájuk bágyadt mosollyal: "ne sírjatok, el fogok jönni értetek;
4990 3 | nem fáradt; Petrus pedig sírva fakadt, mint a gyermek,
4991 2 | zöld rása szoknya, és a skófiummal kivarrt, viseltes sárga
4992 2 | lesz nekik ma jóízű még a só sem, és rosszabb lesz még
4993 1, 4| örökre. Feje az eredeti societásnak az, aki a legtöbb sört bírja
4994 1, 3| tudósra. Nemcsak hogy tavaly söpörtek benne utoljára, nemcsak
4995 1, 2| minduntalan gondoskodott hűsítő sörről, mely folytonosan ébren
4996 3 | dolog, hogy a kunyhóban még sötétebb volt. A dudát tehát találomra
4997 2 | dologhoz látott, bár már sötétedni kezdett. Az udvaron egy
4998 4 | Hadd hallom - mondá Szlimák sötéten. ~- El fogod beszélni minden
4999 1, 1| különös ismertetőjelei: "orra sötétkék". ~Bezzeg, mennyivel tágabb
5000 2 | nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet. ~
5001 3 | távollétét, fölhasználva álmát, a sötétséget, az őszi ködöt, s amit két
5002 4 | eszük volt, mint most, olyan sötétséggel vették körül magukat, hogy
5003 2 | a bánat és kétségbeesés, sötétté, dacossá vált, kiment az
5004 2 | lépett, s a kulcsot egy nagy sóhajjal a kútba dobta. ~Most már
5005 1, 3| önlelkének. Egy-egy hörgő sóhajtás emelkedett föl koronkint
5006 1 | érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: "Hát még itt is emberek
5007 2 | adnak, a föld párázata azt sóhajtja a füveknek, még a felforrt
5008 1, 3| szó. ~A füvek álmodozva sóhajtják a szép leánynak: "Ide lépj,
5009 3 | mint egy titkos szerelmi sóhajtozás: hallani nem, de érezni
5010 1, 2| kisasszonyaim! ~Luppán lovag sóhajtva bólintott a fejével. ~-
5011 3 | telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson igazán, s
5012 3 | félénken, mintha már maga is sokallná - egy eleven anyakecskét. ~
5013 2 | még ha be is hunyja. Be sokért nem adja, hogy így meglophatja
5014 3 | eltévedt koromfekete bárányka sompolygott be mekegve a néhai Lapaj
|